Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-14 / 41. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. október 14 munka lesz, ha megindulnak az építkezések, ha hozzálátnak a polgármester Ígérete szerint a közmunkákhoz, ezzel csak azt fogjuk nyerni, hogy ismét egy csomó mé- zőgazdasági foglalkozást űző ember hagyott a falusi tűzhelyét abban a reményben, hogy a városok ezernyi látnivalójából és százféle szórakozásából, élvezetéből egy jórész neki is fog jutni anélkül, hogy azért túlságosan kapaszkodnia, dolgoznia kelljen. A munkanélküliség nehéz proklémájá- nak egyedüli helyes megoldása az volna tehát, ha sikerülne valamiképen kiegyenlíteni a városi és falusi élet közötti nagy kü- lömbséget. Vigyünk egy kis kultúrát a falvakba. Részeltessük a falut a kulturális gyönyörűségekben is, nyújtsunk a falusi népnek szivet-lelket nemesitő szórakozást, szaporítsuk a falu népjóléti intézményeit, szaporítsuk annak társadalmi szervezeteit, leg- | első sorban is pedig az arra hivatottak vi- j lágositsák fel a falvak népét, hogy a város ! inkább a nyomort, mint a jólétet osztogatja, falun még az is sűrűbben jut hozzá libapecsenyéhez, aki darócban jár, mint az, aki szászforintos — pár részletre vett — módis ruhát hord s útját autótaxin rövidíti meg. Őszi gondok. Áldást ígért, bő termést a meleg nap sugárban érkező tavasz, de mielőtt kazalba rakták a kereszteket, sőt sok helyen, mielőtt a kasza gazdag j rendet fogott volna, megeredtek az égnek csatornái és sok helyütt megdagadt az erek, a folyók medre; kiöntött az ár s — odalett az emberek vetése. Tizenöt vármegyének van most árvízkárosultja. Ki többet vesztett, ki kevesebbet, a nyári záporok és fergetegek azonban ártására lettek a kétkézi- munkásnak, minden rendű gazdának s bizony igen megcsökkent reménységgel nézünk az év szüretje elé. Sokra gondokkal nehezedő napok következnek. De talán az a gondokkal terhesebb nap fogja soknak fölnyitni szemét arra a régi ősmagyar közmondásra : Kaparj kurta, neked is lesz. Hát, igen kaparna is a magyar — s ebben a részben nem vethető a szemére semmi —, nem dologtalan fajta, szeret és tud dolgozni: meg is fogja a dolog végét, a mint mondani szokták: ég kezében a munka. De éppen az a baj, hogy legtöbbször valóban végét fogja a dolognak, az elejét azonban sokszor nem indítja el. így a többek között hiába vagyunk sokszor figyelmeztető szóval, hogy idejében gondoskodjék a munkásember a maga téli mellékjövedelméről, sokan a fülük mögött engedik el a jó tanácsot, sokan meg igazán nem is hallottak felőle harangozni, hogy itt-ott szórványosan ígérkező napszám mellett a gazdasági munkásoknak rendszeres téli mellékjövedelem kínálkozik. Miből ? Valami 140 helyén az országnak, ahol gazdasági háziipari termelő-szövetkezet alakult, az e- gész falu megmondaná, hogy milyen alkalmas, milyen helyén való dolog a gazdasági háziipar. Van olyan háziipari termelő-szövetkezete az országnak, amely egy télen át 100—150 ezer koronát oszt ki tagjainak; s van olyan gazdasági háziiparos család, a melyik 3—4 koionát gyertyagyújtásig megkeres a rövid téli napon. Tudjuk jól, hogy abból, amit a természet jórészt ingyen ad: a folyók partján a füzet, viz- járta helyen a sást, az erdei fát, a cirókot, a szalmát, a kukorica panusáját mind felhasználhatja. Az neki mind pénzt ad. Köthet seprüt, szőlő-, gyümölcs-, kenyér-, ruhakosarakat, csinálhat szakasztót ; eszkábálhat taligakerekeket, kasza-, kapanyelet, még abroncsot is csinál a háziiparos magyar, köt kefét, sokszor különbet, mint némely kefekötő. Mert nincs ügyesebb népe a világnak a magyarnál, Már 80,000 magyar háziiparos van az országban, aki nem gubbaszkodik a sutban télen át, hanem háziiparoskodik. És nemcsak kenyerét keresi meg, hanem zsírt ft kenyeréhez. A módot pedig arra, hogy a falu népe a háziipart elkezdje, maga az állam adja meg, minden esztendőben valami 400—500 tanítást rendez az országban. Csak olyan helyeken rendezi pzon- ban a háziipari tanításokat, ahol a nép érdeklődése biztosítja, hogy nem esik az ország költsége hiába. Ha tehát e sorokat olyan lelkes ember olvassa, akinek van szive községe, városa gazdasági munkásnépén segíteni és neki télire bőséges és számottevő keresetet biztosítani, annak e sorok elolvastára az legyen a teendője, hogy irja össze azokat a gazdasági munkásokat, akiknek kedvük van a háziiparnak valamely ágát megtanulni. Ha 20—30 ilyen derék munkásember akad, a többi már gyerekjáték. Akkor jelentse be a község munkásnépének szándékát vagy a megyebeli gazdasági egyesülethez, vagy a megyebeli gazdasági felügyelőhöz, de megteheti azt is, hogy egyenesen Adler-Rácz József dr. miniszteri tanácsosnak, háziipari megbízottnak ir s egyszerű levélben felkéri hogy az ő községébe küldjön tanítómestert. A községi képviselőtestületnek meg legyen annyi áldozatkészsége, hogy a jelentkező -háziiparosoknak adjon helyiséget, fűtést, világítást addig a pár hétig, ameddig a tanítás tart. Legfőlebb két hónap alatt a földmivelésügyi minisztérium kiküldött háziipari tanítója úgy megtanítja az illetőket valamely alkalmas háziiparra, hogy öröm lessz nézni munkájukat. Néhány év múlva pedig a mustármagból terebélyes fa lessz: ez pedig a háziipari termeié szövetkezet, amikor a tagok megrendelésre dolgoznak, háziiparukban ügyességre, gyorsaságra tesznek szert s pénz áll a házhoz és az eddigi szűkös napok helyett jó kedv, nyugodt folyású napok, a falu jóléte és népének megelégedése következnék Örvendenénk, ha gazdasági egyesületfínk ebben az irányban is kiépítené munkásságát. HÍREK. Október 13. Román ember dala. Magyar ég alatt születtem, Hála neked jó Istenem ! Fia vagyok román vérnek S az maradok, — amig élek, De áldom a magyarságot, Mert csak ő ad igazságot! Hűség legyen hitvallásunk, Ez a mi szent tartozásunk! így fog egybeolvadni a Magyar haza minden fia. A közjóért talpra álljunk S áldozatot ne sajnáljunk ! Messze földről, Ázsiából Jött ide magyar tábor Bérein át a Kárpátoknak. lője. Czetz tábornok irja Telekiről, hogy a hadsereg-felügyeletnek annyi eréllyel, pontossággal, lelkiismeretességgel felelt meg, hogy gyors intézkedései nem egyszer a hihetetlenséggel voltak határosak. Bem nagyon szerette és egy ünnepélyes alkalommal „az én legkedvesebb fiam“-nak nevezte. Az ütközetekben minden alkalommal a harcolók közt is részt vett. A csatában vakmerő volt és ügyes. Sokszor kitüntette magát a harctéren és gálfalvi bravúrjáért Bem sajátkezüleg tűzte mellére a katonai érdemrendet. Teleki éppen valami hivatalos kiküldetésben volt, amikor utolsót lobbant a szabadságharc fáklyája. Idejekorán nem menekülhetett, Ő is ott volt Világosnál és Így az aradi börtönbe került. Tisztában lehetett azzal, hogy olcsón nem szabadul Haynau kezéből. Tehát ő is, családja is , — különösen édesanyja — mindent elkövetett, hogy kimenekülhessen az aradi várból. Ez sikerült is. Teleki hosszabb ideig bolyongott a délvidék pusztáin, mig végre Csernovics Péternek, az aradi foglyok önfeláldozó gondozójának segítségével, mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa, átjuthatott az ország határán. Teleki Sándor grófot aztán élet- és vagyonvesztésre Ítélték, „in effigie“ ki is végezték. „Engem is felakasztottak — irja egyik visszaemlékezésében — de csak úgy .... vaktöltéssel.“ Mihelyt szerb földre lépett, kezdődött a „hed- zsiva“, mely aztán kerek 18 esztendeig tartott, sok küzdelemmel, sok veszedelemmel, sok nyomorúsággal és mentői kevesebb örömmel. Belgrádból Konstantinápolyba, onnan Párisba, majd Belgiumba, Londonba, Jersey és Guernesey szigetekre, ismét Belgiumba, Németországba, Svájcba sodródott. Aztán újból Törökországba került, Kisázsiába. („Boldog föld — irja — nincs benne zsandár“). onnan Görögországba, megint Svájcba, Angliába, Spanyolországba, Párisba került, aztán Olaszor- I szágba, ahol Garibaldi oldalán, mint ezredes, di- | csőséggel végígküzdötte az „Italia unita“ harcát. Bolyongásai közben megismerkedett a század halhatatlan nagy szellemeivel, kik bizalmas barátjukként becsülték és szerették őt. Személyes jó barátság fűzte Telekit különösen a francia és az olasz irodalom összes akkori nagyságaihoz, köztük Hugó Viktorhoz, Dumas Sándorhoz. Garibaldinak éppen olyan kedves, bizalmas, nagyrabecsült embere volt, mint annak idején Bemnek. A nagy olasz szabadsághős Telekinek ajándékozta mankóját, melyre Aspromonténál tett érdemet, továbbá egyetlen festett arcképét, melyhez valaha ült. Ezt a képet már többször kérték olasz múzeumok Teleki Sándor fiától: László gróftól, akinek most birtokában van. De László gróf nem tud megválni ettől az ereklyétől. Teleki Sándor gróf, tizennyolc évi száműzés után, előbb csak feltételesen jöhetett haza, édesanyja látogatására. Ekkor Nagybánya város polgársága, Kohó, Szakálas és Katalinfalva községek Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SlEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyár-utcza 13 A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/o árammegtakaritás.
