Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
3. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. február 2. leg íelszáliitásnál a czimzett, vagy cselédje neki segédkezzék. Nen kézbesítik házhoz, hanem a posta és távirda hivatalban adják, illetőleg fizetik ki: 1, a“ poste restante“ czimzett küldeményeket és utalványokat. 2, a polgári és katonai hatóságok és hivataloknak szóló postacsomagokat. 3, a cs. és kir. közöshadsereg, a m. kir. honvédség, a m. kir. csendőrség s a katonai ménes intézetek legénységének tiszthelyettestől lefelé szóló magán postaküldeményeket. 4, Azon magánfelek küldeményeit és utalványait, kik a posta és távirda hivatalban maguknak raktárt nyittatnak. 5, a posta és távirda hivatal ktilkézbesitő körébe szóló küldeményeket s végül. 6, a sérült vagy megcsonkult tartalommal érkezett s általában mind ama küldeményt, mely bármi okból csak hivatalos közbenjárással kézbesíthető. Azon feleket, kik a posta és távirda hivatalban maguknak raktárt akarnak nyittatni, felhívom hogy ebbeli szándékukat a nagybányai posta és távirda hivatal főnökének a különben beállható zavarok elkerülése végett azonnal jelentsék be.“ Batyu bál. Mikor beléptem, már zsongott a terem. Hosz- szu pompás asztalok körbe, mint egy nagy sce- nárium. . . . Gyönyörű volt! A színház habfehér terme ma sokkal csillogóbb, mintha égett volna valami rejtelmes tüztől. isten tudja, micsoda tüztől, szivek összedobbaná- sából kicsapott lángszikráktól . . . Ó hiszen bál van ma! S e nagy scenárium csupán előjátéka a többieknek, felkészülés a leendő összecsapásokra, erőgyűjtése a boldog keringőbe olvadásnak. Pillanatig egyebet se láttam, egyebet se néztem, pillanatig lekötött a nagy egésze a képnek. Pillanatig búgott a zene és csengett a nevetés, mert hiszen egyebet se hallottam, mint a nagy egybeolvadó, búgó harmóniát A csicsergő zengést, mely a patkó formájában rakott asztalsorból kiáradt, a mágnespatkóból, mely vonzotta lágy, meleg ölébe csalogatta az embereket. A fejek fölött pedig, mint illatos korona, uralkodtak az asztali disz-csokrok. Csak későn, midőn a fényt és zsongást megszokták az idegeim, bontakoztak ki egyes alakok, illetve az irányt változtatni akarjuk, ugyanekkor a felső testtel is a szándékolt irány felé oldalra és a rendesnél valamivel hátrább hajoljunk. Minél erősebben, érintjük lábunkkal a talajt és minél jobban hajiunk oldalt, a kanyarodás annál erősebb lesz. Jobb idejében, tehát korán elkezdeni a fékezést, mint hirtelen, mert ha tulerősen vágjuk sarkunkal a hóba, a szán gyorsan megfordul és ilyenkor borul fel legkönnyebben. A jobbra vagy balra történő kihajlás mindig a csípőből, tehát csak a törzsnek az elhajlásával történjék; az altest mozdulatlan marad, mert ez tartja a szánkót, egyensúlyban. Erős lejtőnél, ha a szán futását lényegesen akarjuk csökkenteni, a lábszárakat — térdben meghajlítva — egész talppal rányomjuk a talajra, a szánkó elejét egyidejűleg úgy emeljük, hogy a két alkart erősen a czombra nyomjuk. Ily módon történik a megállás is. Fordulónál a kezdő mindig fékezzen, sőt azt ajánljuk, hogy vegye két részletbe a fordulót, vagyis álljon meg a forduló közepén és azután haladjon tovább. Többüléses szánkónál a kisebb irányváltozást a vezető eszközli és pedig olyképpen, hogy a láb belső élét könynyedén a talajhoz érinti. Erősebb irányváltoztatásnál, főleg a fordulóknál, mindenki közreműködik, de csakis a vezető vezényszavára, e nékül senkise végezzen kormányzást vagy fékezést. Vezényszavak: Fék! Jobbra! Balra! Erősen! Egyenest! Úgy a fékezés, mint a kihajlás simán, egyöntetűen történjék. Általános szabályok kezdő szánkózók részére. Indulás előtt vizsgáljuk meg mindig jól a zánunkat, a kötelet rajta erősítsük meg, ruhánkat j jó ösmerősök, idegenek és félig idegenek. Leginkább leányok, szép díszes bálirühákban s kissé szokatlanul — tállal, dús ételekkel megrakott tálakkal kezükben. Leülvén egy asztalhoz, egyszerre hárman- négyen is köröttem zsongtak lekötelező és .bájos szívességgel kínálva ételeket. Fürge buzgalommal futkosva vagy harmincán igyekeztek ösmerőst, ös- meretlent, szinte kényszeríteni a jóllakásra, a teljes níegtelésre egész a mozdulatlanságig. Nem győztem eléggé bámulni és dicsérni magamban ekkora áldozatkészséget, ennyi fáradhatlan buzgalmat. Meg is kérdeztem egyiktől, hogy nem fél, hogy kifárad? — Ó, ne féltsen minket, sőt még csak ezután jön a valódi! — Micsoda ? — A tánc ! felelte s hamisan nevetett hozzá. Mellettem egy ur nagyot sóhajtva simogatta a mellényét, oda is szólt egyik csitrihez. — Na itt nem lehet mást csinálni, mint jóllakni. — Dehogy nem, felelte sértődötten. — Hát a tánc ? szóltam oda, mivel a csitri j hálásan rám mosolyogva, mintegy jutalmul, továbbsurrant, hogy tálját újra megtöltve árasszon el valakiket étellel. Mellettem egy hosszú asztalnál csomó diák virtuskodott, még bort is Hozattak és hangos ex- eket ittak. Jha, most szabad! Felszabadultan a fegyelem alól, kipirultan a boldogságtól, hogy ime, most ők is mulatnak, mint a nagyok, csattantak a nevetések. Ennyi boldog arcot rég nem láttam együtt. Gyönyörű diák típusok, hirtelen megnőtt, j félszegen hosszunadrágos alakok. — Vájjon mi is ilyenek voltunk? Egy pár kisleány pedig különös igyekezettel a legszebb tortákkal mindig arra felé tévedt. Aztán kezdődött a tánc, -valami ruganyos i dalra dobogni kezdtek a szivek és lábak. A diákok asztala egyszerre megürült és sorfalat állva megkezdődött a kiszemlélés. A tanárok buzdítóiag jártak közöttük, unszolták, nógatták a táncra — Egyik, ki egykori professzorom volt; „Szemesé a : világ!“ közigével bátorította a sziveket .... A tálak eltűntek a lányok kezéből és már mindenki szorongott a cigányok közelében a zeneforrásnál, hogy annál ütemesebb, ropogósabb legyen az amúgy is ropogós magyar csárdás. Lassanként a „nagyok“ is belekezdtek a táncba s a ruganyos ugrálás általánossá vált. Az asztaloknál csak az öregek maradtak, papák és mamák, kik egész gomboljuk be, sapkánkat szorítsuk fejünkre, s sugy a szántalpat, mint a czipőket tisztítsuk meg a reájuk tapadt hótól. A kezdő aránylag szelíd lejtőn sajátítsa el a szánkózás technikáját, s csak azután merészeljen meredekebb szánkóutra áttérni. Ez utóbbiaknál előbb ismerjük meg a pályatestet és először csak részletekben tegyük meg az utat- Ha a pálya fagyos, fokozott óvatosság í ajánlatos. Egyáltalán figyelmünket mindig a pá- í lyára összpontosítsuk. A ki elgondolkozik, azzal könnyen történhetik meg a baleset. Vakmerőek sohase legyünk. Egymás mellett vagy közvetlen | egymásután indulni nem szabad. Akadályoknál ne az akadályt figyeljük, hanem a jó utat. Erős havazáskor, a mikor nehezen lehet látni, legyünk elővigyázatosak, mindkét szemünket egyszerre ne csukjuk be, hanem inkább felváltva, hol egyik, hol a másik szemünkkel hunyorítsunk. Legyen mindenki szánkozó társaival szemben figyelmes, udvarias : ha bajban vannak, segítsünk rajtuk, főleg azonban a gyermekekkel szemben viseltessünk szeretettel és szükség esetén lássuk el őket tanácsosai. Ruházat. A ruha alig legyen melegebb valamivel a rendesnél, mert a túlsók ruhában megiz- ! zadunk és igy biztosan kitesszük magunkat a meghűlés veszélyének. A másik szempont, a mire mindenkor figyelemmel kell lennünk, az, hogy a nyakat, karokat, térdet és bokát szabad mozgásában semmi se akadályozza. A fejre kalapot ne tegyünk, hanem sipkát, a mely ne legyen túl meleg, de mindenesetre fülvédővel legyen ellátva. A felsőtestre egy meleg inget vegyünk, (esetleg Jáger inget), hajnalig mind féltik a kis lányukat, hogy nagyon elfáradnak a táncbanÉs érdekes, hogy akik a feltálalásnál legtöbbet dolgoztak, fáradtak, épen azok táncoltak a legüdébben, épen azok voltak a jókedvű, friss fáradhatlan, de egyben legkapósabb táncosok. Asztalomnál ülve elnéztem a zajongó és hullámzó tömeget. A zene meglehetős sikerült ritmu- ! sára milyen különfélekép reagálták a táncoló pá- i rok. Annyi bizonyos, hogy a boston sokkal alkalmasabb tömegtánc, mint a csárdás. Sokkal ritmikusabb, egyöntetűbb a táncoló sokaság hullámzása, ringása, mint a csárdásnál. Mert a ésár- I dás inkább egyéni tánc, a legkülönbözőbb variációk mellett a legkülönféléb temperamentum is érvényre jut benne s innen van az, hogy a csárdást táncoló tömeg teljesen ritmustalan, ide-oda ringó szabálytalan hullámzást mutat. A bál különben hü maradt előzőihez siker, pompázás, nagyszerűség tekintetében. Valóban megkoronázása a farsangnak, a dévaj jókedvű évszaknak. Mosolygó arcok mindenfelé, boldog, betelt, elégedett emberek, akik mitsem tudnak a külvilágról, akik nem bánják a pénzkrizist, a gazdasági pangást, a véres híreket, akik csak mulatni tudnak, akik elérkezvén a csörgősipkás farsang kidobálják, szórják fejükből a gondokat s eljönnek | egy este kirúgni a hámból, és egy nagyot fohászkodni a maga módján minden farsangok istenéhez, Karnevál herceghez. * * * F. hó 25-én volt a református batyubál, j mely régi hagyományokhoz híven most is fényes fölénnyel vezette be.az idei mulatságok sorozatát. Pazar pompával felkészült asztalok várták a mulatni vágyókat s mondhatni annyira jóllakni tán még sose lakott jól senki, mint épen ott. Szebb- nél-szebb lányok szinte agyonkinálták az embert a legkülönfélébb pompás ételekkel. Legkeresettebb volt a sertéspecsenye, mely rövid fél óra alatt any- nyira elkelt, hogy a későn jövőknek még kisujjnyi se jutott. Elsőrangú dicséret illeti a kitűnő gazdasszo- nyokat, akik nem kímélve pénzt, fáradtságot legfőbb igyekezettel főzték felküldött ételeiket. De nem is panaszkodhatnak ám, mert oly igyekezet- í tel fogyasztották, hogy rengeteg mennyisége da- : cára is az utolsó szeletig elfogyott minden. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal is megemlíteni : azt a fáradhatlan buzgalmat, mellyel az urileány- zók a felszolgálást teljesítették mindenkire kiterjedő erre mellényt s feiül egy sveatert, vagy egy meleg | rövid kabátot. A nadrág lehet bármilyen szabása mégis legjobb a lovagló nadrágforma. Mindenesetre I használjuunk azonban allábszárvédőt, például va- ] dászharisnyát, vagy rövid bőrvédőt, de sohasem kamásnit, mert ez hamar megtelik hóval, Czipönck jó a bakkancs, vagy a fűzős hegymászó czipő, a melyre azonban különleges vasalásokat ne tétessünk, mert ezek a pályát nagyon rontják. A kez- tyü meleg és hosszuszáru legyen. A nők a szok- | nya alá (a mely a rendesnél valamivel rövidebb legyen) húzzanak melegebb nadrágot. Fűzőt ne használjanak. Egészségi szabályok. A szánkózás csak addig jótékony, a mig tulságba nem visszük. Ha agyon- fárasztjuk magunkat, a test egyes szervei kimerülnek, eílentálló képességüket elveszítik és igy egészség helyett betegséget szerzünk. Sohase mozogjunk oly gyorsan, különösen hegynek fői, hogy megizzadjunk, mert igy hamar meghűlünk. Viszont egy helyen se álldogáljunk soká, mert ez is áthülésre vezet. Mindig az orron keresztül vegyünk lélegzetet és iparkodjunk arra, hogy a lélegzés (úgy a | ki,mintabelélegzés) mély legyen. Mindig kipihenve jól kialudt testtel és sohasem megterhel: gyomorral menjünk szánkózni. Szánkózás alatt sem dohányozni, sem pedig szeszes italt magunkhoz venni nem szabad.
