Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 38. szám
NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. soha, — bárki légyen is az, — alá nem írunk váltót. Ámen ! * * * Szeretem a munkás embert, ha munkája közben jó kedvű s szabad szárnyra bocsátja hangját. Énekel, mint a pacsirta az arany kalászos búzatáblák fölött, vagy mint rigó a csalit árnyékos lombjai között. Az énekes munkája mindig jobb, mint a mogorva, rossz kedvű emberé. Ez a gondolat azért jutott eszembe, mert fejem fölött napok — sőt hetek-óta bádogosak verik a bádogfedelet s a kalapáláshoz énekszót fűznek. Olyan szép is az, amikor azt a pléhet taktus szerint kopogtatják s minden ütésre beleorditanak egy un- cili-smuncilit! Hogy tört volna le a keze annak a derék zeneszerzőnek, amikor ezt a nótát kitalálta ! Hiszen a szép magyar dalt örömmel hallgatjuk mindnyájan, de az ilyen szörnyűséges butaságoktól meg kell bolondulnia a legjózanabb gondolkodású embernek is. És még hagyján, ha a bádogos urnák szép, tiszta, csengő hangja volna ! De annyi hallása nincs, mint a botomnak. Valósággal dorbézol a hamis hangok áradatában. Ó, csak vége lenne már a bádogfedésnek! Szeretem a munkás embert ha munkája közben énekel, de kérem őket, esedezem hozzájuk épsé- ges, megkínzott fülem nevében : vizsgáltassák meg előbb hangjukat valamelyik énektanárral, aki majd megmondja nekik, hogy szabad-e énekelniük? BÁNYÁSZAT, j^) Brazília gyémántmezői. 1721-ben találták Brazíliában az első gyémántot s noha azóta szakadatlanul folyik a nagy brazíliai gyémántmezőkön a gyémántkeresés és már sok millió karát gyémántot találtak, a mezők még ma is épp olyan dúsak, mint 200 évvel azelőtt, sőt éppen a legújabb időben találták a legszebb gyémántokat. Amikor Ilire ment, hogy a mai Diamantina sáros helyén egy Bernardo da Fonseca Lobo nevű aranyásó gyémántot talált, csakhamar nagy tömegben lepték el a kincset rejtő mezőt a gyémántkeresők, de a szabad keresés csak igen rövid ideig tartott, mert a portugál kormány az egész vidéket zárt területnek jelentette ki, az összes fehéreket, a hivatalnokok kivételével, elűzte és néger rabszolgákkal fogott hozzá a gyémántmezők kiaknázásához. Minden rabszolga, aki legalább 18 karátos követ talált, visszakapta szabadságát. 1732-ben Minas államban 40.000 rabszolga foglalkozott gyémántkereséssel. Két évvel később a portugál kormány bérbeadta a gyémántmezőket, de olymódon, hogy egy bérlőnek legfeljebb 600 rabszolgái volt szabad foglalkoztatnia. 1772-ben azonban megint állami kezelésbe vették a gyémántbányászatot. Eddig az időpontig csupán Minas államban másfél millió karát gyémántot találtak 100 millió koioná- nál nagyobb értékben. Ennyit számláltak meg hivatalosan. A valóságban valószínűleg sokkal nagyobb volt a talált gyémántmennyiség, mert úgy a hivatalnokok, mint a rabszolgák is sok gyémántot csempésztek ki az országból, daczára, hogy fejvesztéssel büntették az ilyen deliktumokat. 1772- től egészen a brazíliai császárság meglapitásáig újabb másfél millió karát gyémántot találtak Mi- nasban. Később Brazília más vidékén is fedeztek fel gazdag gyémántmezőket, igy Paranóban, Matto Gresso közelében, valamint Bohiában, ahol a világ legnagyobb fekete gyémántját találták 3000 karát súlyban. A leggazdagabb gyémántmezők egyike Goyar államban Oraginari és Bagagem városok között terül el. 1853-ban itt a kis Douradin folyóban találták a hires „Dél csillagé“-t, amely a barodai maharadzsa tulajdona. Azóta a bagageni grófságnak is „Estrella do Sül1- [Dél csillaga] a neve. Néhány évvel ezelőtt egy Galbad nevű munkás itt egyetlen napon tizenegy gyémántot talált sokezer korona értekben. Araguaryban aránylag gén olcsón lehet gyémántokat venni a garimpai- róktól (vándor gyémántkereskedőtől), akik zsebkendőkbe csavar, a néha egész vagyonokat visznek magukkal csiszolatlan gyémántokban. A legtisztább fehér gyémántokon kívül Brazíliában igen sok színes gyémántot is találnak. A színesek közül a rubin vörös a legdrágább. 1909-ben egy 2 és háromnegyed karátos rubinvörös gyémánt 70.000 koronáért kelt el. Araguary közelében találták 1910- ben a „Minas csillagáénak elnevezett 175 karátos gyémántot. Minas államnak úgyszólván egész területén előfordul a gyémánt. 160 kilométerre Diamantina várostól fekszik Nagymogul városa, ahol a hasonló nevű gyémántot találtak. Ma a gyémántkeresés a szabadon űzhető iparágak közé tartozik és azért mihelyt valami nagyobb értékű leletnek hire terjed, tömegestül vándorolnak az emberek az illető vidékre. A talált gyémánt mennyisége után a gyémántkereskedőknek adót kell fizetniök. Az egyes emberek persze egyszerűen letagadják a leleteket, így voltaképpen csak néhány gyémántkereső részvénytársaság fizet a talált gyémántokért az államnak némi járulékot. Az egyik ilyen részvénytársaságnak négymillió korona az alaptőkéje. A legtöbb gyémántot a folyók iszaplerakp- dásaiban találják. A nyári nagy esőzések alkalmával a legkisebb hegyipatakocskák is hatalmas fo- lyókká dagadnak és sik területekre érve, ott rengeteg ágra szakadoznak, amelyekben azután mindenütt temérdek iszap és törmelék rakódik le. Az áradások elmúltával gyémántkeresők főleg ezeket a lerakodásokat kutatják át. A száguldó hegyipatakok helyenkint nagy mélyedéseket vájnak ki a medrükben. Az ilyen mélyedésekben az áradások elmúltával mindig találni gyémántot. Néhány évtizeddel azelőtt egyetlen mélyedésben ötkilogramm gyémántot és tizennégy kilogramm aranyat találtak. A garuperiók (egyes gyémántkereskedők) rendesen kisebb társaságokba tömörülnek és sátrakban laknak a gyémántmezőkön. Ha egy helyet átkutattak, felszedik sátorfájukat és más, még át nem kutatott helyre vándorolnak. Szerszámaik az ásó, kapa, csákány, kalapács és fa-tál. Rendszeresebben dolgoznak a gyémántkereső részvénytársaságok. Ezek csak a folyók törmeléklerakodásait kutatják át és kotrógépeket használnak és villamos üzemü géptelepeken különítik el a gyémántot az értéktelen salaktól. Az európai piaczról az utóbbi évtizedekben a brazíliai gyémántokat kiszorították a délafrikai gyémántok, amelyek olcsóbbak, de nem olyan szépek. A délafrikai gyémántmezők azonban nem olyan gazdagok, mint a délamerikaiak és attól is kell tartani, hogy hamarosan ki fognak apadni. bányászati hírek. Az uráli aranybányászat százéves jubileuma. Az uralvidéki aranybányák tulajdonosai az őszszel egy érdekes évforduló megünneplésére készülnek. Ugyanis most száz esztendeje annak, hogy egy Bogdanov Katja nevű 14 esztendős leány, aki a Csusztovaja nevű folyó partján játszadozván, egy fényes kövecskét talált, amelyről később kitűnt, hogy tömör arany. Jutalmul ezért a fölfedezésért a kis leány huszonöt kancsukaütést kapott, amit a Demitov-féle vasmüvek igazgatója veretett rá, miután az aranydarabot elvette tőle. Az akkor már igen virágzó vasmüvek igazgatója ugyanis attól tartott, hogyha a kormány értesül a leletről, az aranybányászat érdekében bezáratja a vasmüveket. Nem tudta azonban megakadályozni, hogy az eset hire el ne terjedjen és tiz évre rá már rendszeresen megkezdődött az aranybányászat az Uraiban. Ma azon a helyen, ahol Bogdanov Katja száz évvel ezelőtt az első aranyszemcsét találta, éven- kint több mint ezer métermázsa aranyat bányásznak és a bányák tniajdonosai elhatározták, hogy a Csuszovaja-folyó partján Bogdanov Katjának szobrot állítanak. A világ arany és ezüsttermelése. Az arany és az ezüst minden korban nagy becsben állott és nagyban bányászták, de igazában csak A- merika fölfedezése óta játszik az arany döntő szerepet a népek gazdasági életében. Azóta egyre gyarapodott a világ arany- és ezüsprodukciója és különösen az utolsó évtizedekben hihetetlen arányokat ért el. Egy most közzétett kimutatás szerint Amerika fölfedezése óta 22,234.692 kilógramm aranyat és 336,092.280 kilogramm ezüstöt bányásztak. Az aranytermelés jelenlegi fejlettségét legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy 1876-tól 1912-ig több millió kilogramm aranynyal többet bányásztak, mint Amerika fölfedezése óta (1492) egészen 1876-ig. A produkczió megnövekedésének oka nemcsak a fejlettebb kiaknázási eljárásokban keresendő, hanem főleg abban, hogy az utolsó évtizedekben fedezték föl a transvali, klondykei és alaszkay dús aranymezőket. Pénzértékben Amerika fölfedezése óta mintegy 62 ezermillió korona értékű aranyat és mintegy 60 ezermillió korona értékű ezüstöt bányásztak. SZERKESZTŐI ÜZENET. K. P. Felsőlunkóc. Intézkedünk a lap pontos küldése iránt. Kérünk ismét valami tárcafélét. Felelős szerkesztő: dr Ajíai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. 1913. évi 3335. szám. Hirdetmény a téli sertés legelők és makktermés bérbeadásáról. A nagybányai m. kir. főerdőhivatal hivatalos helyiségében 1913. évi szeptember hó 30*án délelőtt 10 órakor tartandó zárt írásbeli ajánlatok benyújtásával kapcsolatos nyilvános szóbeli árverésen bérbeadásra bocsájtatik az alább felsorolt erdők téli sertés legeltetése és az ott előfor- dnló makktermés. I. ) A láposbányai m. kir. erdőgondnokság területében. 1. ) A misztbányai és részben a láposbányai erdő „A“ gazd. oszt. I. és 111. vágássorozatának 1957.1 kataszteri holdat kitevő részlete 2350 (kettőezerháromszászötven) korona kikiáltási árral. 2. ) A láposbányai erdő „A“ gazd. oszt. II. vágássorozatának 745'2 kataszteri holdat kitevő részlete 2012. (kettőezertizenkettő) korona kikiáltási árral. 3. ) A láposbányai erdő „A“ gazd. oszt. IV. vágássorozatának 972'8 kataszteri holdat kitevő részle 1170 (Ezeregyszászhetven) korona kikiáltási árral. 4. ) A bozintai erdő „C“ gazd. oszt. 1. vágássorozatának 293'6 kataszteri holdat kitevő részlete 1761 (Egyezerhétszászhatvanegy) korona kikiáltási árral. 5. ) A fehérszéki erdő „C“ gazd. oszt. II. vágássorozatának 188'8 kataszteri holdat kitevő részlete 570 (Ötszászhetven) korona kikiáltási árral. 6. ) A gyökeresi erdő „C“ gazd. oszt. III. vágássorozatának 455’9 kataszteri holdat kitevő részlete 506 (Ötszászhat) knrona kikiáltási árral. II. ) A fernezelyi m. kir. erdögondnokság területében. \.) A „Varatics“ erdő „A“ gazd. oszt. I. vágássorozatának 378'7 kataszteri holdat kitevő (ész-
