Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-09 / 36. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. szeptember 9. NAGYBÁNYAI TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányaví léki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám nra 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldd! terjedelenHfen. Felelős szerkt sztő-tulajdonos : Dr. AjTA! I’AGY GÁBOR. FomUnkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-a. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Herines“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház) ,---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------Kicsiny ek és n^gypk. — Irta: Ajtai Nagy Gábor. — Nánásy István nyomdatulajdonos nyílt levélben panaszolja, hogy Barazsu az ő szájából veszi ki a kenyeret. Nem tapasztaljuk, mert Nánásynak olyan kitűnő protek- torai vannak, hogy a vele való üzleti összeköttetésüknél fogva két kézzel is tömik szájába a kenyeret, elég gyakran a pompás, zsíros falatokat! Gyarló az ember és telhetetlen; ilyennek kell Nánásyt is leveléből megismernem, pedig ő mindjárt a maga közelében is találhat rá példát, hogy a megélhetés nehéz küzdelmében az ember, a leikismeretes, szorgalmas ember megfeszített erővel törekszik a mindennapit és ezenfelül a jövőt is biztosítani. íme, ott van Égly Mihály, a városi főjegyző, a kinek lapját Nánásy nyomja, j ott van Révész János lelkész, aki szintén lapszerkesztéssel és másmiként is fokozza megérdemelt jövedelmét, ott van Soltész | Elemér lelkész, aki a maga nemében országszerte egyedülálló szaklap kiadásával lendit a sorsán és Így tovább a távolban is, ahol Nánásyval együtt mindnyájan ész- revehetnők a szorgalmas, dolgos emberek sokirányú tülekedését, akik nem irtóznak semmiféle tisztességes munkától s akik rendes hivatásuk betöltése után maradt szabad idejüket nem az aszfalton és füstös korcsmahelyiségekben, de idegölő, testemésztő, lelket sorvasztó, nehéz munkában töltik el. Bár mindnyájan igy cselekednénk s akkor nem jutna eszébe Nánásynak sem, de senkinek sem, hogy becsületes, iparkodó embert meghurcolni és tönkretenni igyekezzék. A városházán azonban jobban vigyázzanak a hivatalos aknákra, mint az ügyben érdektelen harmadik személy kereseti viszonyainak javulásár' , mert az iparhatóság irataihoz csak a váró főjegyzőjének van köze, de nem egyszersmind a „Nagybánya“ szerkesztőjének is ! Mennyivel jobban tenné Nánásy is, hogy ha kenyéririgység helyett maga adna ki és szerkesztene egy társadalmi lapot, mert nyilt levelének pompásan pergő körmondatai szakavatott toliforgatóra vallanak s nem kellene a mások által hullatott kenyérmorzsával megelégednie ! Én nem panaszkodnám érte, mert hisz szemrehányása engem is illethet, bár a hivatásomon kivül eső lapszerkesztésből részemre járó jövedelmet szívesen neki adom — ennyire veszi ki az ő szájából Barazsu a kenyeret ! Kicsinyek dolgain, a mi kis vesződése- inken felülemelkedve a nagyok dolgaiba is belekontárkodunk. Kontárkodunk,- mert a magyar dicsőség kultuszát csak fanatikus ideálisták propagálhatják; olyanok, a kik még rajongással tudnak megemlékezni elhunyt jeleseinkről, kiknek halhatatlan emlékét testbe öltve lelkesítő, buzditó például állítják szemünk elé! Párisban a Monceaux parkban nem régiben állítottak Gounod-nak, a halhatatlan komponistának barátai és csodálói gyönyörű emléket és ilyképpen egy tágas, bár zárt társaság számára sajátították ki egy A „NAGYBÁNYAI NIRLÄP“ TÁRCÁJA amikor a kegyeli egymásba barulnak. — Irta : Révai Károly. — Aki nem tudná, hogy merre van a Magyaros és a Venyigés hegy, annak azt ajánlom, hogy kerekedjék fel egyszer Bánffy-Hunyad felé, a híres Kalotaszeg vidékére, s ott kérdezze meg az utolsó paraszt gyereket: — Hallod-e fiacskám ? Melyik a Magyaros és melyik a Venyigés ? A kis gatyás gyerek, a turáni fajnak legszebb példánya, — rögtön ráfeleli: — Ahun van né szemben egymással ! Régebben messzebb állottak egymástól, de egyszer aztán közelébb jöttek s ha az Isten is úgy akarja : egymásba borulnak! A kérdező csodálkozva fog a kis turáni ivadékra nézni, pedig az nem mond hazugságot. „Ezelőtt 63 esztendővel, 1850 évi augusztus hó 13-án, reggeli 11 órakor a Magyaros és Venyigés hegyek megindultak és többb száz ölnyire közeledtek egymáshoz.“ így van ez megírva a „Bezirkshauptmann“ jelentésében, kicikornyázva a borzalmak minden kifejezésével. S hogy ez megtörtént tény, azt bizonyíthatják a még netalán élő öreg emberek, kik gyermekkorukban szemtanúi lehettek ennek a barátságos összejövetelnek; de bizonyítja ennnek igazságát egy naptár is, melynek az a szomorú nevezetessége van, hogy az akkori bús magyarok a Kossuth nótára énekelték a címlapját ilyképen : „Atheneum nagy naptára Szerkesztette Friebeisz István ; Bagó Márton betűivel Ezer nyolczzázötvenegyben, Éljen a világ!“ Holmi kis földomlások, sziklazuhanások, meg kráterkitörések mai napig fordulnak elő a világ minden tájékán. Nagyobb mérvű bányasülyedések, uj szigetek keletkezése az óceánon szintén napi renden van : de hogy két nagy hegy, borítva őserdővel, hol a vadkan röfög s a szarvas rigyet, melyek valamicskével nagyobb távolságra állanak egymástól, mint a párok a francia négyesben, — mondom két ilyen hatalmas hegy hogy egymáshoz közeledjék tisztességes célból s‘ pár száz ölet lépjen tánclépésben s ott meghajtsa magát egymásnak udvariasan: az csakis az ördögök tudtával lehetséges ! Hogy pedig az ördögök csakugyan közreműködtek, azt ez a kis krónika napnál fényesebben be.tudja bizonyítani. * * * 1650-ben történt, hogy a venyigési vár ura, Kabós Lénárt azt mondta az udvari cselédségnek: — No fiam ! Ha ti még egyszer meglátjátok, hogy a magyarósi Biró Tamás fia erre felé ólálkodik s le nem ütitek a lábáról: mind egy szálig felköttetlek. Aki pedig a pernahajdert elevenen kezeimbe szolgáltatja : annak egy zacskó ezüst pénz veri a markát! — Kabós Lenárt uram cselédsége egetverő hűhóval fogadta, hogy a Biró Tamás fiát 24 órák leforgása alatt ártalmatlanná teszi. Ennek a nagy fogadkozásnak pedig az volt a magyarázata, hogy Kabós Lénárt uramnak volt egy gyönyörűséges liliomszála: Sárika; a magyarósi Biró Tamásnak pedig egy fia, a Pali, olyan ___ f természetes ásványvíz gyógyA O I rf ^ I | hatása hurotos bántalmaknál A A O M Mm. 4^^ Am. LJ M páratlan; a legutóbbi termésű j—:------------— -----------------------------------—--------------—-----------“----- savanyu uj borral vegyítve Kapható kív ánatra külu B BÍlíSZfl(IÍ 9yÓ0SfÜPflö íyQZyO fGSOyö. # kitűnő italt szolgáltat. # mindenhol.
