Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-02 / 35. szám
35 szám, • Vi. évfolvam. Nagybánya, 1913. szeptember 2. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülőt Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye.. Hlőfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona' negyedévre S.5Ü korona; egy szám ára Í2 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. ajt&: b;;cy cőboh. V tfunU,;’: rs RÉVAJ U . ítOLY; Szerkesztősig: Hiinyady János-u. 14. sz... hová a lapkftz!emi*n$ék küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-l.áz), í —■—-----— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik.------------i Pus ztul a székely. Sohasem volt igazabb a felsóhajtás: pusztul a székely. Sohasem volt nagyobb szükség erre a vészkiáltásra, sohasem fenyegetett ilyen feltartóztathatatlan közelségével ez a veszedelem, mint most. És most, a mikor a pusztulás villámai cikáznak a székelyföldi falvak felett, a mikor sirás és jajveszékelés, fogaknak csigorgatása, éhség- hörgés hangjai hallatszanak széltében-hosz- szában a székely vármegyékben, most talán egy mese, az olvasókönyvnek egy tanulságos meséje juthat a földönfutóvá vált szerencsétlen székely emberek eszébe. A boldogtalan kondásgyermek becsapta a falut. Farkast kiabált, hogy kicsalja a falu népét, aztán szemberöhögött a segítségére sietett embereknek. De egyszer eljött a farkas és akkor hiába ordított kétségbeesetten, nem hitte el senki neki a veszedelmet, nem ment a segítségére senki. Rossz ez a hasonlat, rossz ez a példálózás, mert annyiban sántit, hogy a székelymentésre — ha éppen nem is jelent meg a farkas, nem is volt ott az utolsó nagy veszedelem — ok és alkalom mindig lett volna. De azért mégis az eszébe jut az embernek a szerencsétlen kondás tragédiája. — Ott van a farkas, az egész ország visz- hangzik a jajveszékeléstől, a kétségbeesés híreitől, de nem látunk senkit, hogy sietne a segítségükre. Most tartottak székely kongresszust Élőpatakon. Minden évben szoktak tartani, székelymentés dinén. — Valamikor volt is olyan székely kongresszus, a melynek voltak ötletei, életrevaló javaslatai, tervei. A megvalósításnál mindet elrontottak, a kongresszusok elposványosodtak. Az idén még szürkébb volt, mint az előbbiek voltak s bizony annak, a ki távolban olvassa a rövid kis tudósításokat, feltétlenül eszébe jut: azok az emberek, a kiknek ég a tető a fejük felett, reáérnek ^ogresszusosdit játszani, úgy hogy még eszükbe sem jut, hátha a fejükre szakadhat a tető. Megdöbben az ember, ha arra gondol, hogy mi van a székelyföldi falvakban. A legtisztább vármegyében, a hol alig van pár román család és egy pár szász, — Udvarhelymegyében huszonhat olyan falu van a százharminchat között, a melyek még bírják valahogy a csapást, a többi tönkrement. És ennek a vármegyének van a legkevesebb kára. Nincsen mit aratni, nincs mit lekaszálni, nincsen már élet. A kinek van útiköltségre valója, az kivándorol, a kinek nincs, az éhen pusztul. Egymást ölni fogják az emberek, hogy több légyen a fóka. Esztendők óta székelymentést kiabáltak, akciókat szerveztek. — Alaposan megmentették a székelyt. Egyetlen egy ember sem lett gazdagabb s hogy csak a legaktuálisabb szempontot nézzük, egyetlen egy pataknak szabályozása sem jutott az eszébe a hivatásos mentőknek. Most aztán itt van az igazi pusztulás, eljött a farkas, A se- gitségkiáltásokat lelketlen közönnyel fogadja az ország. Hitel nélkül. Miófa a szövetkezetek, megszűntek, mióta a válságos viszonyok következtében a kisbankok is részben akcióképtelenek lettek azért, mert a nagyobb intézetek részéről megvonatott tőlük a hitel: a kisemberek, iparosok és kereskedők minden hitel nélkül állanak, nincsenek abban a helyzetben, Ä „NAGYBÁNYA! HÍRLAP“ TÁRCÁJA Paletta-foltok. A műterem megint sötét, Örök tanyát vert bent a köd ; Sok puha selyme szerteszét . . . . . . Más volt, mig szemed Őrködött! . . . Jöjj vissza édes asszonyom ! Mind csupa vázlat, tervezés, Emitt a fej, amott a láb,. Zsuzsánna álll a tó szélen . . . ... Ezt végzeném be legalább ! . . . A csacska viz térdével játszik, De sápadoz rajt’ a sugár: Arany hajad elvitted édes, És hogy odadd : Zsuzsánna arra vár . . . Jöjj vissza édes asszonyom ! Itt áll a „Kigyóbüvölő Szilaj szeme reám tekint, A teste szép, fehér kigyó . . . . . . Te jutsz eszembe lásd, megint: Mikor sötétben rám hajoltál S szemed viliózva ragyogott, Hogy éjfelen vacogva, lázba: Láttam kelőben száz. napot . . . Jöjj vissza édes asszonyom! Ez itt a „Sába menete,“ Vitéze, rabja .... annyi száz ; Arany hajad ; dicső palástja . . . S emlékitől kiver a láz. Aranyhaju királyi asszonyom, Sába királyként elvonultál: Rabláncodon elvitted énem, Az álmaim, a büszkeségem, A vágyamat, az örömet, A kedvemet, a lel kernet, Festő palettám sziliéit, A látások teremtő perceit. Az ecsetem ólom nehéz, Agyam zavart, merev a kéz, . . . Elpusztulok, megőrülök, Bús, csonka kép: szemétre kerülök . . . Jöjj vissza édes asszonyom ! Nagy Margit. Júliusi tűz. Mese. A júliusi lovag mindenkit megtalált, a kinek a lelke uj lángokat várt valahonnan . . . A város felett felhőkoszorus hegyekről hozott harmatos napsugarakat hintett el. Kereste azt a valakit, aki ezeket a sugarakat a legjobban várja, a legfehérebb lelket, a legfényesebb szemet, a legvágyódóbb szivet kereste. Egy nyitott ablakon keresztül berőpült valakihez és látta mindazt, amit itt el fog mesélni . . . „Egyedül volt. Amikor megláttam, azt hittem, hogy valami bohókás szivárvány összetűzött A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Eifíszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógyhatású hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve • kitűnő italt szolgáltat, • A A AA AA Kapható mindenhol.
