Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-12 / 32. szám

1913. augusztus 12.

NAGYBÁNYAI HÍRLAP

5.

s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték, stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkroniká“-val együtt hat korona, Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér.

Bohémek müvészestélye. A nagybányai legilletékesebb bohémek, a festőiskola tagjai szombaton, folyó hó 9-én művésziesen sikerült, nálunk szokatlan estélyt rendeztek az István éttermében. Nem véletlenül adták tehát mulatságuknak a fenti címet. Hozzájuk méltó és csakis tőlük várható olyan nappalba nyúló éjszakát csináltak, mely után az ott voltak megdörzsölték szemeiket, nem hívén abban, hogy az valóság volt. Bebizonyították a festők, hogy nemcsak a vásznán, hanem a vigságok termeiben is minden különösebb és sokak által tudott előkészületek nélkül is nagyot és szépet tudnak teremteni. Volt ott művészet karikatúráikban, a Marosffy énekében, volt ott bohémság a s^rep- lők jelmezes felvonulásában, az előadásban és volt ott vigság a táncban. Mostani sok mulatságaink közt ez igazán a helikoni lakók örömére is szolgálhatott. Sarkunkat összecsapva hajtjuk meg magunkat és szívesen veszünk róla tudomást.

Quo Vadis ? a XX század legnagyobb csodája. Sienkiewicz világhírű regénye Csütörtökön délután 4 és este 8 órakor a Lendvay színházban kerül bemutatásra. A „Quo Vadis“ 1913 évi felvétele valóságos világcsoda. A jelenkor egyetlen mü vészeti ága sem produkált még ily nagyszerű káprázatos fényt, megdöbbentő reálizmust és tökéletes művészetet A Quo Vadis egy teljes előadást tölt be. Óriási méretek 1 Csoda kiállítás 1 Több ezer szereplő. A felvétel egymillió lírába került.

Anyakönyvi közlemények. A helybeli áll. anyakönyvi hivatalnál e hó 7-től a következő bejegyzések tétettek :

Születtek: Aug. 4. Papp Miklós bányamunkásnak „Mária“, aug. 4. Izsák Salamon cipészmesternek halva született ftu, jul. 28. Nagy János szíjgyártó-mesternek „János Miklós“, jul. 30. Pol- lák Májer szabómesternek „Heléna“, aug. 3. Kovács Lajos gépkezelőnek „Mária“, aug. 2. Fyira László bányamunkásnak „Zoltán Ferenc“ aug. 2. Krupicer Miklósnak „Jnliánna Mária“, aug. 2. Gyirászin Balász napszámosnak „Aurél“, aug. 1. Fejér Gizella cselédnek „Laura Ilona“, aug. 4. Csomay Antal könyvkötőmesternek „Lajos“, aug. 6. Weisz Ármin szabó segédnek „Jenő“ aug, 8. Markovics Juliánná téglavető napszámosnak „Flóra“ aug. 7. Bontó Károly bányamunkásnak „Tibor József“, aug. 9. Prigya András bányamunkásnak „Lajos“, aug. 5. Dobricsán Samu ácsmesternek „Anna“ nevű gyermeke.

Elhaltak: Aug. 4. Bálint József 19 éves ref. zenész tüdővészben; aug. 3. Pap János grkath. 5 hónapos napszámos gyermeke, bélhurutban; aug. 4. Marosán Miklósné Illés, grkath. 12 hónapos napszámos gyermeke bélhurutban; aug. 4. Klein Bernáthné, Godstein Regina izr. 45 éves szabómester neje tüdővészben; aug. 6. Bernát Erzsébet Friderika izr. 6 hónapos téglagyáros gyermeke vízfejűségben; aug. 9. Savolszkí Imre rkath. 15 napos, bányamunkás gyermeke veleszületett gyen- gességben; aug. 10. Kis Imre rkath. 14 éves bányamunkás gyermeke csontgümőkorban ; aug. 10. Pap Mária grkath. 21 hónapos bányamunkás gyermeke, vesegyuladásban.

Házasságot kötöttek: Marosán Miklós erdőmunkás nagybánya kőbányatelepi; Szoráti Lajos István kádármester és Deák Rozália szobaleány nagybányai; Kerekes Sándor csizmadia segéd nagybányai és Demeter Irén Gizella szobaleány nagybánya-borpataktelepi; Csocs Flórián napszámos Zazari és Gyirászin Mária nagybányai lakosok.

Egyről-másról.

Férfiúnak, gavallérnak, aki magát, müveit embernek tartja, — kötelessége női ismerőseit tisztelettel, kalapot emelve köszönteni. Ez a társadalmi szokás ábécéje. A nőnek viszont elengedhetetlen kötelessége az udvarias köszöntést viszonozni, hacsak szándékosan nem óhajtja az ismerettség megszakítását s hacsak a köszöntés nem fogadásával nem arra akarja figyelmeztetni az illetőt, hogy „tekintse őt ismeretlennek.“ Azt hiszem az itt elmondottakkal mindenki egyetért, Egyik igen jó barátom panaszolta nekem a napokban, hogy van Nagybányán egy igen bájos, szép fiatal leány — ki különben általános tisztelet tárgya s kit ő is (panaszos barátom) kiválóan tisztel, — hogy udvarias köszöntését soha nem fogadja, sőt elnéz a feje fölött. Azt kérdi tőlem barátom, hogy mitevő legyen ? Múlt vasárnap szándékosan megakart győződni, hogy vájjon nem téved-e, amikor köszöntését nem viszonozottnak gondolja ? A korzón találkoztak; a szép leány társaságban volt. Köszöntötte. A társaságbeliek udvariasan fogadták, a szép leány elfordult. Tehát kétséget kizárólag nem fogadta köszöntését. Azért a panaszos hozzám fordult jó tanácsért, aki közbevetőleg legyen mondva nem fiatalember, hanem idősebb családos ember. Tehát érdeknélküli úr!

Válaszom csak egy lehetett: neki nem szabad többé köszöntésével a leány terhére lenni! Semmi szin alatt nem illik a leányt köszöntenie, sőt ha véletlenül egy társaságba is kerül, — teljesen i- degenül kell viselkednie a leánynyal szemben, mert ő úgy akarja. Hogy miért ? Azt egy családos embernek nincs miért kutatni. Fiatal ember végére járhat, de házas ember ne vesztegesse idejét ilyen semmiségekre.

És most tisztelt hölgyeim! Ha valakinek ö- nök közül egy ismerős ur többé nem köszön: ne tartsák őt udvariatlannak, vagy épen parasztnak ! Az az ur jogosan, kötelességszerüen fog cselekedni!

*

*

Hogyan terjed a babona ? Nem kell ahhoz egyéb csak egy kis véletlen összetalálkozása a sorsnak, s a falusi nép szentül meg van győződve, hogy az „Isten ujja“ működik. így keletkeznek a búcsujáró helyek is, melyek mindegyikének valamelyes babona az alapjuk. íme a legújabb: egy 10 éves falusi juhász gyerek belópozott a templomba, s feltörte a templom perselyét hová jókedvű adakozók dobják filléreiket a szegény egyház segélyezése céljából, A gyerek nem sokat talált a perselyben! Falusi embernek nem igen jut arra, hogy sokat és gyakran dóbjon aperselybe. Mindössze pár korona volt a zsákmány, Ezt a pénzt vette magához a gyerek s mint a ki jól végezte dolgát — indult kifelé a templomból. Künn nagy vihar volt készülőben. Haragos villámok cikkáztak a dörgés moraja zúgott a kis falu fölött. Alig tett azonban pár lépést a kis templom-tolvaj, egy tüzes villám lecsapott reá és agyon sújtotta. Úgy találták meg zsebében a feltört persely tartalmát. „Isten ujja!“ kiáltotta a nép, amit sietett a pópa is megerősíteni. Nagy hire ment az egész környéken a rendkívüli esetnek. A szomszéd falukból tódult a nép, hogy lássa az Istenítélet helyét. A kiüresitett persely csak hamar megtelt, sőt a pópa gondoskodott egy nagyobbacska ládáról is, mely magába fogadhatta a búcsujárók filléreit és koronáit. Megszületett az uj bücsujáróhely 1 A pénz özönnel folyik be, az egyház gazdagszik, no meg az egyháztanácsnak is jó dolga van azóta.

És nincs a világnak az a tudósa, aki meggyőzni tudná azt a népet arról, hogy a vilámcsa- pás igazában csak véletlen volt. Valószínű hogy a gyermek a lopott pénzzel futott s futásával egy kis légmozgást idézett elő, mit a lesújtó villám nyomon követett. Mindegy. A község azóta föllendült; vendéglátó korcsmák épültek, hogy a sok bucsust befogadhassák; fogy a pálinka, a bor és a sör

nagyban, Isten legnagyobb dicsőségére!

*

___________________* *_____

CS

ARNOK.

Ezer év múlva.

— Irta : Révai Károly. —

Tudom, hogy egyszer eljön az a rém,

Kit útjában a rombolás vezérel S mig szigonyát vadul döfi belém,

Szemem’ lefogja ádáz csontkezével.

Kifáradt lelkem lassan elsuhan,

A bús utódok elhantolják testem S az első részvét szent óráiban Keresztet tesznek oda, hol elestem.

És akkor jön egy hosszú nyugalom,

Mialatt lassan humusz tessz szivembül,

Melyből ezer év múlva, egy napon Egyszerre álmok dús csirája zsendül.

Akkor Istentől kérek valamit:

Támassza föl rég elporlott valómat S engedje meg, hogy egy pillanatig Teleljem vissza úszkáló hajómat!

Engedje, hogy hazámban valahol Kikössek egy kis békés tanya mellett, Akáclombos kert közepén, ahol Még magyar ajkak vígan énekelnek!

És halljak gerlét, szélmalom zörejt,

Pacsirtaszót s a pásztor tilinkóját;

— 5 ki nekem egykor hozott gyermeket, — Lássak kerengni piros orrú gólyát.

. . . Ezer év múlva! Édes Istenem!

Fog-e akkor még magyar ember élni?

Nem fog-e vérem üksarja velem Csak titkon, súgva magyarul beszélni ?

Ezer év múlva Istenem ! Vájjon Lesz-e magyar föld ? akáclombos róna ?

Nem lepi-e be légi szárnyakon Más kalmár népek nyüzsgő milliója ?

Nem ! Ne hagyd Isten, hogy én visszatérjek 1 Legyen nyugalmam örök, végtelen!

Ne tudjam meg, hogy vége a reménynek S nincs több hazám már, nincs több nemzetem I

BÁNYÁSZAT.

BÁNYÁSZATI HÍREK.

Leégett bányahivatali épület. Lupényben m. hó 19-én valószínűleg rövidzárlat következtében kigyult az Urikány-Zsilvölgyi Kőszénbánya R.-T. lámpaháza, ahol a speciális bányalámpákat benzinnel szokták megtölteni. A veszedelmes anyag egyszerre lángba borította az egész épületet és mielőtt oltásra gondolhattak volna, már lángban állott az üzemi iroda épülete is, amik mind a tűz martalékaivá lettek. Segítségért fordultak a petro- zsényi és vulkáni bányákhoz, de mire ezek tűzoltósága megérkezett, a pusztító elem már elvégezte romboló munkáját. A kár annál inkább is jelentékeny, mert elpusztult 800 darab drága szerkezetű bányalámpa is.

Aki a villamárammal játszik. Gróza Péter gépkezelő Petrillán az alsócsímpai bánya villamos müvénél volt alkalmazva. Gépész társával azon disputáit, hogy az 5000 volt feszültségű áram biztosítékát puszta kézzel is ki lehet emelni, anntl-