Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-24 / 25. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. junius 24. Ezek után csak igazán mosolyogni lehet Két- egyháza község legutolsó közegészségügyi határozata felett, amely a kupaktanács múlt heti ülésén szerkeszteíett s amely a következőket mondja : „Ké- tegyháza képviselőtestülete elhatározta, hogy ismételt felszólítás dacára is járványkórházat nem épit. A község képviselete három szavazattal egy ellenében kimondja, hogy a jelenlegi állapotot tartja fenn és hogy a községnek ez a kívánsága elfogadtassák, küldöttség bízatott meg, hogy a községnek ez a kérelme illetékes helyen tolmácsoltassék.“ S hogy általában a járványügyek képe hogy fest ez országban, arra vonatkozólag dr. Jósa András nyíregyházai orvos következő adatait idézzük : „Tiszaboglár községben nehány, a főbíró egy a vörhenyjárványban elhalt gyermek temetésénél a tilalom ellenére nemcsak megengedte, hogy az elhunyt gyermek pajtásai a temetésen részt vegyenek, hanem még az egészséges gyermekeket is felültette a halottat vivő szekérre.“ Éhez nem kell kommentár! HÍREK. Junius 23. Tilos a férjhezmenetel! Sopron városának evangélikus presbitériuma kimondta, hogy alkalmazott tanitónöinek nem szabad férjhez menni 1 Aki pedig a tilalom dacára is szive dobbanására hallgat, — elveszti állását. A soproni evangélikus presbitérium — mikor fönnebbi határozatát meghozta, — túllépett hatáskörén, mert beleelegyedett az isteni rendeltetésbe. Nem# akarunk valamely autonom-testület hatáskörébe avatkozni; távol áll tőlühk az is, hogy saját véleményünket erőszakoljuk reá valakire, de általános emberi szempontból jogunk és kötelességünk hozzá szólani a tárgyhoz. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy a tanítónői oklevélnél ma- gasztosabb és szentebb oklevéllel rendelkeznek a nők! Az az oklevél pedig a magyar nők hivatása az anyaság szentséges állapotában. Aki ettől készakarva megakarja fosztani a nőt, az halálos bűnt követ el 1 Úgyis szomorú mai napság a szegény leányok sorsa; nagyrésze pártában marad, mert a megélhetési viszonyok visszariasztják a férfiakat a családalapítástól. Hát még tilalmat is állítsunk föl ? Micsoda eltévelyedése az emberi elmének ! Második indokunk, hogy fölemeljük szavunkat a soproni rossz példaadás ellen az, hogy az a tanítónő, aki egyúttal anya is, — sokkal jobb tanítónőnek bizonyult eddigelő, mint a leány. Miért ? Kell-e magyaráznom ? Akinek saját testéből és véréből való test és vér ott ül az iskola padjaiban a többi gyermek közt, — annak a szive — lelke ott röpköd a gyermekhad körül s nem szálldogál a vér által felidézett álomképek után De nehogy valaki úgy Ítélje meg szavaimat, mintha filippikát akarnék Írni a leányok ellen ! Számos példáink mutatják, hogy a leányok közt is áldásosán működő tanitónők vannak, kik életük céljául tűzték ki a gyermeknevelést. Súlyos áldozatot követel a soproni presbitérium 1 De nem csak a lányokra súlyos és megszégyenítő, de helytelen társadalmi szempontból, káros és erkölcstelen is, mert a mai modern század nevelése folytán a leányok már kis koruktól olyan eszméket szívtak magukba, melyek őt tilalmas utakra vezetik. Van arra szükségünk, hogy a laza erkölcsöket propagáljuk még ilyenfajta tilalmakkal is? Annak a szegény leánynak választania kell : vagy kenyeret kap a presbitérium jóvoltából s akkor zár alá teszi szivét, — vagy kenyér nélkül marad s rohan két ölelő kar közé s együtt kínlódik, éhezik szeretettjével ! Nem ! Ez lehetetlen állapot! Az egyházi hatóság — mely igazán nem tudni miféle bölcs emberekből áll, — a kor szelleme ellen követett el merényletet s intézkedésének helytelenségével hatásában kiszámíthatatlan károkat okoz a társadalomnak. Hisszük és reméljük, hogy a presbitérium határozatának van még magasabb fórumon levő felülbíráló hatósága, mely elveti, megsemmisíti e gyászos határozatot s kimondja, hogy szabad a pálya ! Szegény soproni evangélikus leányok! Forduljatok szembe a bölcs egyháztanáccsal s vágjátok oda Luther Mártonnak nagy mondását: „A szív az élők kincse ! A húsból és vérből való ember ezt a kincsét eleven, dobogó szívért kell cserébe adja embertársának!“ Személyi hírek. Lacheta János nyug. ni. kir. főbányatanácsos a nuilt héten pár napot városunkban töltött. — Dr. Almer Sándor fővárosi orvos a múlt héten itthon tartózkodott. — Neubuaer Ferenc ügyvéd családjával rokoni látogatásra ide érkezett Térzene. Kedvező idő esetén ma d. u. 6 órakor térzene lesz a ligetben. Áthelyezés. Brannich Gyula számtanácsos, az itteni erdészeti számvevőség főnöke Budapestre helyeztetett át; helyébe Gergő Lajos főszámtanácsos jön Budapestről. Esküvő. Ma délután 5 órakor tartja járdáti- házi és berencei Dr. Kováts Lajos földbirtokos esküvőjét járdánházi és berencei Kováts Adriénnei, Kovát Géza főbányamérnök leányával a helybeli rom. kath. templomban. A díszes esküvőről, melyen a megyebeli előkelőségek nagy számban vesznek részt, — jövő számunkban részletes tudósítást hozunk. Az egészségügyi bizottság ülése. Péntek délután az egészségügyi bizottság Dr. Kádár Antal m. kir. bányakerületi főorvos elnöklete alatt ülést tartott a városháza tanácstermében, Fontos ügy hozta össze, a bizottság tagjait. A kanyaró és vörheny járvány nagy erővel lépett föl a városban és környékén, ennek tovább terjedését meggátolni volt a tanácskozás tárgya. Dr. Hercinger Ferenc városi főorvos bejelentete, hogy ez idő szerint 5 vörheny és 18 kanyaró beteg van, 4 meghalt s kéri, hogy erélyes rendszabályok alkalmaztassanak a járvány meggátolása tekintetében. Égly Mihály városi főjeg/ző előadja, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan; a járvány terjed, mert nincs kellő ellenőrzés s a betegséget a legkönnyelmübb módon hurcolják szét. Hosszas vita után határozatba ment, hogy a városi tanácsot fölkérik, miszerint a halottak bejelentését egy arra kijelölt egyénnel teljesittesse; az inficiált házakat legszigorúbban őriztesse és egy szükség-járványkorház felállítását sürgősen rendelje el. Az iskoláknak minden vonalon leendő azonnali beszüntetése iránt intézkedjék. Dr. Makray Mihály polgármester tudatja, hogy az ovodák azonnali beszüntetése iránt már intézkedett s az alispánt táviratilag értesítette. Dr. Kádár felhívja mé:g a bizottság figyelmét a Degen- feld házban levő tejcsarnokra, melyet rendkívül szenyesnek talált. A főorvos megígérte, hogy azo- nal intézkedni fog a tejcsarnok kitisztitása iránt. Tisztujitás Felsőbányán. A testvérvárosban szombaton ejtetett meg a tisztujitás Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt. A tisztikar változatlanul megmaradt, mintahogyan a közbizalom és tisztelet is változatlan irányában, a mi a tisztujitást követett banketten is kifejezésre jutott, a hol a vármegye alispánja nyilvánosan is elismerését fejezte ki a tisztikar iránt, a mely Farkas Jenő polgármesterrel élén a legnagyobb kötelességérzettel és lelkiismeretességgel végzi feladatát s tölti be hivatását. A „NAGYBÁNYAI NIRLÄP“ TÁRCÁJA Ne még! ne jöjjön még az éj! . . . — Irta : Révai Károly. — Ne még, ne jöjjön még az éj: Az örökkévaló sötétség! Nincs kész a búcsúzó levél, Még fojtogat valami kétség. Nincs tartozásom még leróva, Súlyos teher ül vállamon. Én ábrándok nagy álmodója Az életnek még tartozom. Mig fölütné bús sátorát Az álom fáradt szempillámon, Nehogy szivemet érje vád, — Én mindazt leróni kívánom. Ne még! ne jöjjön még az éj! Lesz folytatása még a múltnak! Dal, szerelem, mély szenvedély, Lelkemröl még le nem fakultak! Várom, hogy éltem mezején A koszorút fejemre fonják, S ittas szemekkel nézzem én A leáldozó nap korongját. S e fényben lássam a magyart, Mely — mint az acél — összetart. Ekkor a számadást lezárom, S jöhet a rév hajósa: Kháron ! Lyra. — Irta : Kárpáti Endre. — Diákos napok jutnak ilyenkor az ember eszébe, mikor a parkok estefelé tele vannak tanakodó, drukkos vizsgázókkal. Az ember elténfereg a gimnázium felé, egy őrizetlen pillanatban belopódzik a kapun, annyi év után újra. Megüti az orrát az ismerős iskolaszag a folyosón s a szeme rátéved a kapu előtt arra az üveges ablaku szekrénykére, amelybe az ott feledett és megtalált tárgyakat teszi ki a pedellus közszemlére, hogy aztán két krajcárért adja vissza rendetlen gazdájának. Mindig televan a kirakat a kicsi és nagy diákok holmijával. Számtanfüzet, gyűrött, packás. Tustányér, tusos-övegek, ecsetek, megrágott végű sárga ceruzák, kidőlt nyakú énekeskönyvek, rozsdás réz- cirkli, tolltartó, horpadt ceruzavédő, könyvszij, törött rajzsin, lefaricskált háromszög, logaritmustábla, történelem, amelynek rojtos lapjai sokféle Írással őrzik dzt az egyféle szép nevet, ceruzával gondosan a margóra firkálva. És sok egyéb diákos apróság, amelyek annak * 'C-.r/.I äsen Iá ű illák ás cscmr^oli, melyek gy ár *.eg>- 2i á n t a kávádarálói viselik, tartalmazzál! a legjobbnak elismert „va’édi rFrancli: Kávé-póUékc t” a Kassai gyárból, Ágért óvatosság a’ be\ áaáriásnál I mg ína 124/24935
