Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-17 / 24. szám

1913. junius 17. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. Eltemettük az utolsóelőtti honvédet, még van egy. Ennek az egynek adjon a Mindenható még erőt, hogy megérhesse Magyarország boldogulását! Személyi hírek. Sprenger Ferenc kir. segédtanfelü­gyelő e héten az itteni iskolákat látogatta meg s a szerdán tartott tanitói értekezleten teljes megelégedésének adott kifejezést. — Dr. Makray Mihály polgármester a szamos- ujvári gör. kath. püspök látogatására Szamosujvárra rán- dult, mely alkalommal az itteni gör. kath. plébánosi állás betöltése is teljes megelégedésre elintéztetett. — Bessenyei László Albert tábornok, a ni. kir. csendörség felügyelője a napokban városunkban tartózkodott. Egyházlátogatás. A nagybányai ref. egy­házmegye esperesi küldöttsége: Papolczy Zoltán tanácsbiró, apai — és Nagy Lajos egyházmegyei pénztárnok, felsőbányái lelkészek csütörtökön az itteni ref. egyházat vizitálták meg s az egyház valláserkölcsi, tanulmányi életéről és anyagi ügyei helyzetéről alapos tapasztalatokat szerezve a pres- byterium ülésén teljes megelégedésüket fejezték ki. Az egyházlátogatás ideje alatt Soltész Elemér egy­házmegyei főjegyző, lelkész és L. Bay Lajos fő- gopdnok kalauzolták s látták egyben vendégül az illusztris kiküldötteket. Tornavizsgálatok. Mikor az iskolákban a tanév befejezéséhez közéig, mindanyiszor öröm­mel várjuk a tolnavizsgálatok napját. A mai ne­velési rendszert a külömböző sportok gyakorlása jellemzi. Amerika és Anglia már régen belátták azt, hogy az ifjúságot edzeni kell ; mert a testnek egészséges fejlődése a szellemre is óriási befolyást gyakorol. E tekintetben nálunk sem lehet panasz. Uj Gyula, a főgimnázium jeles tornatanára úgy a középiskolai ifjúságot, mint a polgári leányiskola növendékeit alapos kiképzésben részesíti s szere­tetteljes modorával a sport üzést megkedvelteti. Múlt pénteken a leányokat láttuk a polgári le­ányiskola tenniszpályáján pompás gyakorlatokat végezni. A „csitri“ leányok precíz mozdulataikat bájos hajlékonysággal végezték s a mi fő, kitűnt, hogy Uj Gyula kiváló fegyelmet tud tartani kö­zöttük. A megjelent szülők és érdeklődök igaz gyönyörűséget találtak a leányok testgyakorlatában. Szombaton délután a főgimnázium ifjúsága vizs­gázott. Katonás rend, nagy fegyelem látszott meg minden mozdulatukon. Van egy pár fiatalember a VI. és VII-ik osztályban, kik a bajnok nevet meg­érdemlik. Helyeselhetjük a teljes katonai kiképzést is, sőt ha a céllövészetet fölvenné a főgimnázium programjába, kiváló katonákat nevelne a hazának. Igaz, hogy a céllövészetet csakis ott lehet legjob­ban megvalósítani, hol helyőrség van, — de azért meg lehetne kisérleni nálunk is. A honvédelmi miniszter készséggel ad fegyvereket és lőszert az iskoláknak. A lefolyt tornavizsgák nyertesei a kö­vetkezők: Gerelyvetés I. Ketney V. o. t. 11. Bán- hidy VI. o. t. III. Demutz V. o. t. Labdadobás két kézzel I. Demeter VII. o. t. II Berindán VII. o. t. III. Ketney V. o. t. Rúdugrás. I. Demján VII o. t. II. Abrugyán VII. o. t. III. Muzsnay VII. o. t. Magasugrás-lóugrás. I. Demeter VII. o. t. II. Hers- kovits VII. o. t. III. Demjén VII. o. t. Súly lökés távugrás. I. Ketney V. o. t. II. Marchis VI. o. t. III. Demeter VII. o. t. 200 jard síkfutás I. Rozsos V. o. t. II. Rákocy S VII. o. t. III. Bozsenik VI. o. t. 2 km. távgyaloglás. I. Krizsán VII. o. t. II Kaza- mér VII. o. t. III. Szerencsi VI. o. t. 100 jardos síkfutás I. Rozsos V. o. t, II. Bozsenik VI. o. t. 1200 méter táv futás I. Kuhajda VII. o. t. II Ketney V. o. t. III. Szerencsi VI. o. t. és IV. Krizsán VII. o. t. Ki kell emelnünk Dr. Varga Sándor tanárt, ki Uj Gyulának mindenben kollégiális szívesség­gel fáradhatatlan segítő társa volt. Kirándulás. Vármegyének két községének, Tyúkod és Urának szinmagyar lakossága közada­kozás utján 528 koronát teremtett elő s ezen 59 elemi iskolás fiúcskát és leánykát tanítóik kísére­tében 2 V2 napra világot látni küldött Felsőbá­nyára és Nagybányára, hol a tanítótestület és a gyermeksereg a legnagyobb szeretettel vette körül a kis kirándulókat, kiknek ajkáról egy percre is alig ült el a dal! A kis nebulók kedden d. u. vonattal utaztak haza. Mozi. A színészek eltávozásával ismét meg­kezdődtek a Lendvaí színházban a mozgófénykép előadások. A nagyhírű Pathé-cég képei szerepel­nek hetenként háromszor, de — amint tapasztaltuk, — a közönség már nem igen pártolja a mozit. Azt hisszük, nem azért, mintha megunta volna, mert valójában a tanulságos szép mozi előadáso­kat megunni nem lehet, — hanem inkább a pénzügyi viszonyok ziláltsága tartja egyelőre vissza a színház látogatásától. Úgy értesültünk, hogy az István-szálló igazgatósága rövid időn belül a „Quo vadis“-1 is be fogja mutatni, mely ezidőszerint di­adalmasan járja be az országot s melyhez hsonló felvétel nincs e föld kerekségén. Annak idején felhívjuk a közönség figyelmét e nagyszabású be­mutatóra. Évzáró vizsgálatok a nagybányai állami elemi iskolákban az 1912—13. iskolai évben. Junius 16-án 10—12-ig a Kőbánya-telepi iskola vizsgálata. Elnök: Torday Imre. 2—4-ig a Feke- tepatak-telepi iskola vizsgálata. Elnök: Torday Imre. 19-én 8—10-ig a Kossuth-u. iskola II. fiú­osztály. Elnök : Dr. Ajtai Nagy Gábor. II. A) le­ányosztály. Elnök: Doroghy Ignác. II. B) le­ányosztály Elnök: Torday Imre. I. fiúosztály. El­nök: Szentpétery Ferenc. 9—10-ig I. leányosztály. Elnök: Dr. Vass Gyula. 8—10-ig Felsőbányai-u. iskola I. fiúosztály. Elnök: Szőke Béla. I. leány­osztály. Elnök : Fuchsz Benjámin. Veresvizi is­kola IV. fiúosztály. Elnök : Brebán Sándor. IV. le­ányosztály. Elnök: Csepey Ferenc. 10—12-ig Kos­suth-u. iskola III. fiúosztály. Elnök: Égly Mihály. III. leányosztály. Elnök: Torday Imre. Felsőbá- nyai-u. iskola III. fiúosztály. Elnök: Rozsos István. III. leányosztály. Elnök: Doroghy Ignác. Veres­vizi iskola III. osztály. Elnök: Alexy Kornél. 20- án 8—10-ig Kossuth-u. iskola IV. fiúosztály. El­nök : Dr. Weisz Ignác. IV. leányosztály. Elnök: Dr. Vass Gyula. Felsőbányai-u. iskola II. fiúosz­tály. Elnök: Doroghy Ignác. II. leányosztály. El­nök: Révész János. Veresvizi iskola I. A) osztály. Elnök: Alexy Kornél. I. B) osztály. Elnök: Sza- ucsek Dániel. 10—12-ig.-Kossuth-u. iskola V. fi­úosztály. Elnök: Szabó Adolf. VI. fiúosztály. El­nök : Wienerberger Artur. V. VI. leányosztály. El­nök : Székely Árpád. Felsőbányai-u. iskola IV. fi­úosztály Elnök: Szőke Béla. IV. leányosztály. El­nök : Doroghy Ignác. Veresvizi iskola II. osztály. Elnök: Alexy Kornél. 22-én 3—5-;g a Borpatak- telepi iskola I. II. osztálya. Elnök: Torday Imre, III. IV. V. osztály. Elnök Szőke Béla. 21-én reg­gel 8 órakor az iskolai év bezárása. Szinházi szezonunk lesz télen. Folyó hó 14 én tartott szinügyi bizottsági ülés javaslatára Dr. Márffi Károly, jelenleg Tordán működő szín- társulat igazgatójának színi helyhatósági engedély 1914 február 15-től március 15-ig megadatott. Ne­vezett színigazgató működéséről és a társulat magas nívón álló játékáról a legjobb informatió küldetett. Gyermekelőadás. A Kossuth-utcai elemi iskolában gyermekelőadás volt folyó hó 15-én a következő műsorral: 1. Énekóra. Előadja 17 nö­vendék. 2. Gróf a bárónénál uzsonnái Párbeszéd 3. A leányszoba küszöbén, előadja 9 növendék. Elhelyezkednek. A vőfélyek hozzák a jobbnál jobb, izletesebbnél izletesebb étkeket s minden fogást humoros és cikornyás köszöntő kíséretében tálalnak föl. A cigány húzza, bár izzad bele, a hallgató szép, magyar nótákat; leakarja főzni a tapolcai nagy bandát. Most Tóth uram poharat eme! nászurára, asszonyára, mire Kormos értelmesen visszafelel. Még Gölöncsér, a Renyei számadó gazda is, aki valamikor híres betyár volt — hat évet ült Illa- ván, — dikciót mond a kedves mátkapárra. És ezt úgy kicirkalmazta, oly eredeti juhász gondo­latokkal fűszerezte, hogy nincs az az ügyvéd, aki utánna tudná csinálni. Kapott is éljent és tapsot eleget. Gölöncsér pedig büszkén nézett szét köz­tük, mintha azt akarta volna mondani : — Lássátok gyerekek, ilyet csak az illavai főiskolán (fegyház) lehet ám tanulni! Ezután megkezdődött a tánc. Szokásban volt juhászéknál, hogy a lako­dalmi nép körbe áll és végig nézik először az ifjú mátkapár táncát. Itt volt mit nézni. András és Ilonka olyan elragadó látványt nyújtottak, hogy kicsordultak a könyek a szemekből. Aztán össze gabalyodtak s kiki ahogy tudta, ropta a magyar ■csárdást. Még Gölöncsér uram is elkapta Rózsás- nét, ezt a tüzesszemü, kackiás menyecskét, akinek még a lehellete is oly tüzes volt, mint a mesebeli két fejű sárkányé, úgy, hogy az öreg belebolon­dult s eszeveszetten kiáltozta: — Emberek, asszonyok soha se halunk meg! Eközben Mihók, a kis bojtár lassan besom­polygott a mulatók közé, titkon súgott valamit Ilonának, mire ez hófehérré változott, de csak egy pillanatig, aztán észrevétlenül kiment s futott lefelé a mély utón, melynek aljában egyenesen mint a szálfa állt egy sötét alak. Ilonka már messziről felismerte, néhány lépésre előtte megállt és resz­kető hangon kérdé: — Miért jöttél vissza Pista ? Látod úgyis mindennek vége van. — Nincs vége, válaszolá komoran Pista. Ne­kem esküdtél először örök hűséget, senkise rabolhat el tőlem. — Igaz Pista, megígértem, hogy a tied le- j szék, de lásd apám azt mondja, hogy a tied nem J lehetek, mert ha egy szegény, ha mindjárt első bojtárnak is adná a leányát, az egész világ ki­kacagná. — Ó az a gőgös apád, összezúzta a szi­vemet. — Ne zúgolódj Pista. Lásd más leány is van még a világon. Isten majd megsegít és bol­dog leszesz. — Te nélküled Ilonkám soha! — No de, Isten veled Pista! Sietek vissza, nehogy gyanúba keverjenek. — Ne még Ilonkám. Jöjj közelebb hozzám. Ne félj, nem bántalak. Csak a karcsú derekadat akarom utoljára ölelni és biborpiros ajkad édes mézét megkóstolni, — No ezt még megteheted, nemond, hogy nem szerettelek. És közeledett Pista felé. Fényes csillag hullott le e pillanatban az ég­ről, egy kis világosság villant föl Pista kezében és a föld legszebb juhászleánya halva rogyott ösz- sze. Pista ráborult elveszett szerelmének még meleg tetemére, összevissza csókolta, aztán rette­netes átkozódások között neki ment a sötét éjsza­kának. * Fenn a tanyán pedig vígan daloltak, táncol­tak, tomboltak, senki sem törődött a menyasszony- nyal. Csak hajnalban vették észre eltűnését. Az egész lakodalmos nép keresésére indult s megta­lálták az út szélen kihűlve, néma ajakkal. Tóth Gábor azon a helyen is temettette el egyetlen vi­rágszálát, szemefényét, gyönyörűségét. Azóta, na­gyot fordult a világ. A magyar juhásznak és ka­násznak nincsen már juhnyája, se gulyája, nem is lovon, gyalog járnak s a rendes „kommencióból“ éldegélnek. Ilonka kicsi fakeresztje is régen elkor­hadt már, de azóta minden arra menő dőli sírjára egy kis kavicsot. Ezt a kőrakást nevezi a nép ma is : ..menyasszonyágynak.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom