Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-10 / 23. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. junius 10. ka voltam a szemében. Akik nem sziveitek azért, hogy mint egészen kezdő kerülve a társulathoz I oly hirtelen merészeltem előrehaladni és őket meg előzve a közönség által magamat megszerettetni. Igyekeztek is minden módszerrel lehetetlenné tenni; majd mikor ez nem sikerült, lépten-nyomon bántottak, kellemetlenkedtek! Olyan emberek, akik néha, egy esztendőben egyszer véletlenül hozzájutottak egy darab rendezéséhez, elvakulva a rendezői tisztséggel járó jogoktól és hatalomtól, elsősorban velem szemben használták azt fel a legkellemetlenebb meg nem engedett módon.! Nem akarom a közönség előtt feltárni a kulisszák rejtett dolgait, mely telve van az ellenségeskedés, irigység és intrikák piszkos szennyeivel, csak azt akarom konstatálni, hogy ha ily körülmények között van valaki, aki nem engedi magát, aki ha bántani akarják, kiabál, aki szemébe meri mondani az embernek, amit gondol, aki nem csuszó-mászó, | nem hizeleg, arra biztosan ráfogják, hogy önérzet túltengésben szenved, hogy veszekedő és összeférhetetlen! Nos hát ilyen értelemben igenis összeférhetetlen vagyok és önérzetes ! Ezért kellett eltávoznom a társulattól és ha nem adtak még arra sem alkalmat, hogy elbucsuzhassam az én kedves nagybányai közönségemtől, örömmel ragadom meg most az alkalmat, hogy mélyen tisztelt Szerkesztő Ur szívessége folytán tolmácsolva legyen az én igaz meleg szeretetem és forró hálám a nagybányai publikum iránt! Soraim szives közléséért fogadja őszinte köszönetéin ! Tisztelettel Endrei Jenő. Városi közgyűlések. A város képviselőtestülete múlt szerdán rendes havi közgyűlését, szombaton rendkívüli ülést tartott. A két közgyűlési tárgysorozat messze kimagasló pontja a gör. kath. papválasztás volt, a melynek régóta vajúdó kérdését dr. Kusutány Ignác, a kiváló egyházjogi tudós meghallgatása után a képviselőtestület úgy oldotta meg, hogy Brebán Sándor közszeretetben és tiszteletben álló adminisratort sua sponte egyhangúlag megválasztotta s megerősítés végett a püspöknek praesentálta. A másik jelentős elintézés a városi takarékpénztár alapszabályainak módosításaira vonatkozott; ezeket a módosításokat a pénztár választmányának kimerítő betárgyalása vitán a képviselőtestület változatlanul elfogadta. Kik voltak Magyarország őslakói ? Erről a kérdésről, valamint az oláhok eredetéről érdekes munkát adott Ráth Mór könyvkereskedése a következő cim alatt: „Magyarország őslakói és az oláhság eredete, tekintettel a nemzetiségi kérdésre és a magyarság történelmi hivatására. Irta dr. Hol- lossy István.“ A mű adatokkal bizonyítja, hogy Magyarország őslakói sem nem szláv, sem nem germán népek voltak, hanem Balambér, Baján, Árpád előtt is már magyar nyelvű, sőt a mai napig is élő történelmi családok laktak. A Balambér, Baján, Árpád vezérlete alatt beköltözött hun, avar és magyar harcosoknak tehát a szerző szerint ezt az ősi birtokot nem elfoglalniok kellett, hanem a sok apró és folyton széthúzó szittya néptörzsek kezeiből csak a vezetést kellett kiragadníok, egységessé tenniök a közkormányzatot s a szittya népek nemzeti egységét megvalósitaniok. Az oláhság e- redetének kérdésével szintén foglalkozik. Történeti adatokkal bizonyítja, hogy a dák nemzet a jász-sármás-hun és avar népekkel volt fajtestvér, sőt mai napig is élnek utódaik Dáhászlánban, a a teketurkománok földjén és Ázsia egyéb országaiban. Legérdekesebb része azonban müvének az a része, amelyben azt bizonyítja, hogy az oláhok nemcsak magyarnyelvű hunnok, jászok, sármások nemzetségéhez tartozó s őket kisérő pásztornépek voltak, hanem épen a legszivósabban ők ragaszkodtak a latin egyházi nyelv uralmával szemben az ősi magyar oltárnyelv jogaihoz Vatha példájára. A máramarosi oláhság egy része épen azért vándorolt ki Moldvába, mert az Anjouk alatt erőszakosan fellépő latinositással szemben a görögkeleti egyházakban elfogadott magyar oltárnyelvet csak igy bírták megvédelmezni. De a római eredet cél- zatos meséjének sem sikerült az oláhságot a latin egyházszámára megnyerni, csak azt érték el az olaszok, hogy fajtestvéreinket, az oláhokat ellenségeinkké, a szláv egyházat pedig hóditó hatalommá tették. A mü Ráth Mór könyvkereskedésében kapható Budapesten, IV. Váci-utca 1. Ára 4 korona. Bevonják a százkoronásokat. Az Osztrák Magyar Bank közli: A most forgalomban lévő, 1910. évi január hó 2-áról keltezett 100 koronás bankjegyek behivatnak és bevonatnak. Eziránt a magyar szent korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya az Osztrák Magyar Bank főtanácsával egyetértőleg a következőket állapították meg: A most forgalomban levő, 1910. évi január hó 2-áról keltezett 100 koronára szóló bankjegyek az Osztrák Magyar Bank fő és fiókintézeteinél 1915. évi május 31-éig szolgáltatandók be fizetéskép vagy átváltás végett, úgy, hogy a bankjegyek bevonásának végső határideje 1915. évi május hó 31-ike. Ettől az időponttól kezdve e behivatott bankjegyeket az Osztrák Magyar Bank fő- és fiókintézetei már csak átváltás végett fogadják el. 1921. évi május hó 31-ike után az Osztrák Magyar Bank többé nem köteles (alapszabályok 89. cikke) az 1910. évi január 2-áról keltezett 100 koronás bankjegyeket beváltani vagy átcserélni. A katonazenekar. Most, hogy színészeink eltávoztak körünkből, elhagyta városunkat a szegedi 46 ik gyalogezred zenekara is. Kötelességet mulasztanánk, ha hálásan nem emlékeznénk meg erről a jeles zenekarról, melyhez hsonlö városunkban még nem volt. Egyes tagjai valóban művészi játékukkal ragadták el a közönséget s még a legszigorúbb zenekritikusok is az elismerés meleg hangján emlékeztek meg róluk. Természetesen nagyban hozzájárult a jeles karmester Hajsinek is hogy a zene mindig magas nívón álljon. Az utolsó előadás II. és III. ik felvonása közt Ziehrer felséges darabját: „A rezervista álma“-t játszották el oly precizitással, hogy percekig tombolt, éljenzett a közönség. Egy szívélyes búcsúszót mondunk a derék zenészeknek ! Betörtek a nagynyiresi postán. A nagy- nyiresi postahivaltalban betörők jártak és onnan kétszáz korona készpénzt és több száz korona értékű postacikket elvittek. A csendőrség nyomozza a betörőket. A hajdudorogi püspök. Mint Sátoraljaújhelyből jelelentik, Miklóssy István hajdudorogi magyar gör. kath. püspök méltóságának elfoglalásával egyidejűleg érintkezésbe fog lépni a román gör. kath. papság főpásztoraival, hogy velük egyetértőén megbeszélje azokat a módozatokat, miképpen lehetne a hajdudorogi püspökséghez beosztott községekoen a nyugalmat helyreállítani. Mint a püspök környezetében beszélik, a főpásztor nagy súlyt vet arra, hogy a Jaczkovics Mihály püspöki helynők inzultálásával kapcsolatban megindult bírói eljárás mielőbb befejezéshez jusson, hogy a kedélyek minél hamarabb lecsillapuljanak. Eltörlik a r. t. városok tanácsát. Rendkívül érdekes tervet hozott most nyilvánosságra az egyik közigazgatási szaklap, amely megbizható helyről szerzett információ alapján a következőket közli: A készülő félben levő városi törvény irány elveiről nagyon kevés szivárog ki a nyilvánosságba. A napokban azonban mégis csak tudomásunkra jutott annyi, hogy a belügyminisztériumban azzal a tervvel foglalkoznak, hogy az uj törvénnyel a rendezett tanácsú városok tanácsait megszüntetik és a tanácsok testületi jogait a polgármesterre, mint egyenes hatóságra ruházzák át, aki egyéni felelősség mellett oly módon fogja a joghatóságot gyakorolni, mint például a főszolgabíró a maga járásában. Erre az elhatározásra úgy tudjuk, az indította a minisztériumot, hogy a számos oldalról felhangzó panaszokból meggyőződött arról, hogy a kisebb r. t. városok a tisztviselők illetményeinek fedezésére elegendő anyagi erővel nem rendelkeznek és igy a tervbe vett reformnak voltaképpen az az intenciója, hogy a r. t. városok kölségeit apassza. Egyről-másról. Mikor még a képviselőházi szónoklatokat szívesen olvasgattam, meg-megütötte a fülemet némelyik képviselőnek olyan forma kiszólása, hogy: hazaáruló. Mindig megdöbbentem e szóra. Hát olyan is lehetséges? Szülnek-e az anyák olyan gyermeket, kiből hazaáruló válik? Elfajulhat-e az emberi lélek annyira, hogy pénzért áruba bocsássa hazáját a legnagyobb ellenségének? Minden lehetséges! A mai materiális korszak szülöttjeinek a pénz az istene. Mit nekik az anyaföld, a Haza! Nekik külön életparagrafusaik vannak, melyek közt ilyen tételek foglaltatnak: „A nagy vagyon egyes emberek birtokában minden erkölcsi alap hijjával van.“ „A dúsgazdagok vagy a földnek lefoglalásából, vagy uzsorából, vágy a munka megdézmá- lásából és kifosztogatásából szerezték vagyonukat.“ „Minden kamat után élő ember, ingyenélő.“ „A mai vagyonjog merőben erőszakon alapszik.“ Satöbbi. Ilyen életelvekben felnőtt ember könnyen válhatik hazaárulóvá. Legyen hála a Mindenható Istennek, magyar ember nem vetemedik e szörnyű bűnre! E gondolatokat a Redl ezredes esete váltotta ki lelkemből. A magasrangu osztrák katona a legiszonyúbb hazaárulást követte el akkor, a midőn a kettős birodalom félmillió katonája állott őrt az ország határán. A vezérkari főnők, kinek kezén ment keresztül az osztrák-magyar hadsereg minden mozdulatának tervezete, — eladta a titkot annak az ellenséges hatalomnak, mellyel megkel- lett volna küzdenie. Szörnyű még elgondolni is, hogy minő katasztrófa érhette volna hadseregünket ! S miért tette ezt Redl ? Pénzért! A hitvány pénzért! Mondják, sőt a lapok is hitelesen bizonyítjuk, hogy öreg királyunk könnyel szemében kétségbe esetten kiáltott föl: „Életem legszomorúbb eseménye !“ Mikor a képviselőházi szónokok egymást „hazaáruló“ jelzővel illetik, — ilyen szörnyű bűnre nem gondol senki, mert magyar ember ilyet nem tehet. A mi hazaárulásunk csak abban nyilvánul meg, hogy melyik párthoz tartozunk? Ezt a bűnt pedig készséggel megbocsátja nekünk az Ur. A Redl bűnére nincs bocsánat sem ezen, sem a más világon ! * sjc * Ilyen is csak Amerikában történhetik! Egy tudós orvos statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy az emberiség degenerálódik. Hosszas megfigyelés és kutatás alapján napnál fényesebben kimutatta, hogy úgy a férfiak, mint a nők vérrendszere teljesen elsatnyult, elváltozott, mindenféle betegségek csiráitól van inficiálva; ennek folytán az újabb nemzedék is satnya, hitvány, beteges lesz. Gondolt hát merészet s elhatározta, hogy kiválogat a kü- lömböző emberfajokból 50 ép, erős egészséges férfiút, 30—40 éves koruakat s azután keres hozzájuk való 50 nőt, 20—30 éveseket, kik szintén épek, erősek, fejlettek, egészségesek. Ezt a 100 embert letelepíti egy építendő uj községben. Ösz- szeadja őket páronként. A születendő gyermekek egy egészen uj, megjavított fajt fognak képezni, kiknél a vértisztaság, a fejlettség, a szépség domináló szerepet viszen. Amerikai gondolat. Úgy is lehetne nevezni : gyermekgyár. * * * Most zajlottakle a főgimnáziumban az érettség vizsgálatok. A tanuló ifjú életében a legfontosabb pillanatok ! Mert az érettségi képesíti őt mindenre. Döntő befolyású a pályaválasztásra. A ki jól vá-
