Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-19 / 3. szám

✓ 1913. január 19. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5—6000 kor. = 20—24 ezer korona jövedelme lessz s igy évenként 6—10 ezer koronát elveszt. Ha ebből még a céggel való összeköttetés kétségen kivül pótolható előnyeit s azt a nehány ivlámpát, melyeknek successive felállítására a cég uj kötelezettséget vállalt, — évi 2—3 ezer koro­nára taksálják, 4—7 ezer koronát évente feltét­lenül elvesztünk azért, hogy az üzem zavartalan­ságát biztosítva csakis a Ganzék kezében látjuk s önmagunkban semmi bizalmunk nincs! Ilyesmit olvashatunk le az érem másik olda­láról anélkül, hogy csalhatatlanok lennénk a felől, hogy nemcsak az az üzlet a rossz üzlet, a mit fiskálisok kötnek, de felette rossz lehet az is, ami mellett a képviselőtestület kishitű korifeusai tet­szetős frázisokkal szállanak síkra ! HÍREK. Január 18. Pénzintézeti közgyűlések. A nagybányai Részvénytakarekpénztár ma, vasárnap d. e. 11. órakor tartja az intézet helyiségében évi rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatában aligazgató, 4 igazgatósági tag, felügyelőbizottsági elnök, 2 rendes- és 2 pótfelügyelőbizottsági tagválaszfás is szerepel. — A felsőbányái takarékpénztár r-.-t. ren­des évi közgyűlése február hó 2-an lesz. Eljegyzés. Szirti Ernő m. kir. postatiszt eljegyezte nébji Dr. Szilágyi József volt nagyfrátai orvos édes- és Kulin Jánosné, be­tétszerkesztő bíró özvegyének nevelt leányát: Szi­lágyi Erzsikét. A ref. egyház batyubálja szomba­ton [január 25] este 7 órakor * a Lend- vay színházban. Az érdeklődés szokat­lanul nagy és eleven. Korcsolyázás zene mellett. Múlt vasárnap a ligeti jégpályán pompás mulatságot rendezett a jégpálya elnöksége. Nagy közönség gyűlt egybe, hogy a bányászzenekar kitűnő muzsikája mellett áldozzon a nemes és egészséges sportnak. A rendezés érdeme a Dr. Varga Sándoré, ki fá­radhatatlan buzgalommal igyekszik a sport e ne­mét megkedvelteim s a közönséget szórakoztatni. A zenés korcsolyázásokat — mig a kedvező idő tart, — meg fogják ismételni s igy ma, vasárnap d. u. 41/2—7 óráig isméi felvonul a bányászzene- kar, A dijak ugyanolyanok, mint múlt alkalommal. [ Az idény- és napi jegyekre 40 fill. ráfizetés; kí­sérők és nézőközönség fejenként 20 fillért fizet, Meghivó. A Nagybányai Jótékony Asztal- társaság árva gyermekek segélyzése céljából feb­ruár hó 4-én este 8 órakor (húshagyó kedden), a Polgári Olvasókör összes termeiben zártkörű tánc- vigalmat rendez. Belépő dij: Személy-jegy 2 ko­rona. Család-jegy (3 ^személyre) 4 korona. Felül- fizetéseket a jótékony czélra köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. A meghivó kívánatra előmutatandó. Halálesetek. Pásztor István főgimnáziumi tanárt súlyos csapás érte; 4 és fél éves fia hir­telen elhalt. Általános részvét veszi körül a köz­szeretetben álló tanár családját. A kiadott gyászje­lentés igy szól: Pásztor István és neje, sz. Pod- leszny Lujza a maguk, gyermekeik, Mariette, Luj- zika és Bandika, sógónőjük, illetve nővérük, Pod- ieszny Erzsiké, valamint összes rokonaik nevében fájdalmas szívvel tudatják, hogy szeretett, drága kis fiuk, Pisti 4 és fél éves korában folyó-évi január hó 12-én, d, u. 2 órakor rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Drága holttes­tét f. hó 14-én, d. u. 2 és fél órakor helyezzük a felsőbányai-uteái gyászháztó! a r. kát. temetőben nyugalomra. Nagybánya, 1913. január hó 12. Isten veled! Nyugodjál békében. — Mély gyász érte kézdi-csomortáni • Miké Imre főerdőmérnök családját, anyósának: -özv. Fibán Károlynénak j halálával A családi gyászjelentés igy szól: Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett, felejthetetlen édes jó anyánk, illetve anyósunk és nagyanyánk: j Özv. Fibán Káfoiyné doktorné, szül. Vajdahunyadi : Örbonás Antónia, folyó hó 10-én, esti '/ä9 órakor, rövid szenvedés után, életének 83-ik évében el- ! hnnyt. A boldogult földi maradványai folyó hó ! 12-én délután >4 órakor, a róni. kát. egyház I szertartása szerint, a Zugó-uíca 2. számú házból j fognák a kálváriái sirkeríhen örök nyugalomra ; helyeztetni-, Az engesztelj szentmise-áldozat f. hó 13-án reggel 7 a 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának bemüttatni. ! Emléke legyen áldott nyugalma csendes! Ungvár, ; 1913. január 11-én. Fkán Margit, férj. Mike Imréné, Fibán Jolán, férj. Székely Józsefné, leá- í nyai. Molnár Géza kir. curiai biró, Mike Imre ! m. kir. főerdőmérnök, Székely József in. kir. er- dőtanácsos, vejei. ifj. Molnár Géza, ifj. Mike Imre, Mike Gyula, Mike Lajos, Mike jolánka, Székely Juliska, Székely Gyula Levente, Székely Giziké, Székely Tonika unokái. ____________________ A nyugdíjtörvény és az özvegyi nyug­díjasok. Az 1912. évi LXV. törvény az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árvá­inak ellátására újabb, a réginél előnyösebb tör­vénycikkeket léptetett életbe. E törvény 80. §-a alapján az 1912. évi január hó elsejétől akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott álla­potban elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgá­nak olyan özvegyére és árváira is kiterjed, akik a jelen törvény hatályba lépésének időpontjában (1912. évi dee. hó 31-én) még életben vannak. A 81-ik §-a pedig: Az 1912. év január hó elseje előtt elhalt tisztviselők, altisztek és szolgák olyan özvegyének nyugdiját, akik a jelen törvény hatály­balépésének időpontjában még életben vannak, 1913. évi január elsejétől kezdve húsz százalékkal fele­melte. A (húsz százalék) felemelt nyugdíj kiutal­ványozását azonban az özvegyeknek bélyegtelen kér­vényben a nyugdíj megállapítását elrendelő szakmi­nisztériumtól kér vényilégr kérni kell. Akárelmet egy éven belül kell előterjeszteni; mert a később elő-j terjesztett kérelmek alapján a felemelt özveg y nyugdijat csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve fogják folyósítani. Uj állami elemi iskolák. Bodnár György, vármegyénk kir. tanfelügyelőjének a közigazgatási bizottság január 10-én tartott ülésében tett jelentése szerint az 1914. évben szükséges állami elemi is­kolák szervezése tekintetében javaslatot dolgozott ki. Eszerint: Gsengerujfaiuban, Bikszádon, Szamosiu- kácsin, Felsöftrnernezelyen, Jávorfaluban, Lázáriban Kolcéron, Érkörtvélyesen, Kisbozintán, Lénárdfalu- ban, Zazaron, Ráksán, Középhomoróddn, Genesen, Gpályiban hozta javaslatba az ál!, iskola engedé­lyezését Olyan községek ezek,- a melyekben vagy nagy, a hely hiányában iskolázatlan tankötelesek száma és a felekezetek az iskola továbbfejlesztésére" nem képeSek, vagy nemzeti érdekek követelik, hogy a már megalkotott állami iskolai láncolatba beillesz- tessenek, vagy. egyáltalán nincs semmiféle iskola, — s községi iskola szervezése anyagi erő hijján végre nem hajtható. , Felmentés. A m. kir. földművelésügyi mi­nister Mándy Zoltán szinérváraljai nagybirtokost közgazdasági előadói tisztétől felmentette. A f. hó 1-én életbelépett 1912. évi XXIII. t. c. ugyanis a közgazdasági előadói tisztet megszünteti s ezen tisztség teendőinek ellátását a gazdasági felügyelő­ségre ruházza át. A minister Mándy Zoltának ed- digi munkásságáért köszönetét fejezte ki. ________ er őszakolás alacsonyságára, hanem kinek-kinek tiszteletben tartván az ő felfogását, igyekszünk az j Ipartestület tagjai közt fennálló felfogásbeli eltéré­seket kellemes összhangzásba hozni. A ipartestület megalakulásakor mint már fentebb említettem elnökévé Szerencsy Józsefet választotta, ki e tisztséget közmegelégedésre majd­nem három éven keresztül viselte. Ugyancsak ő} az 1911. évben tartott ipartestületi közgyűlés tekin- tsteel azon kiváló érdemekre, a melyeket az Ipar­testület megalakítása s áttalában az ipari érdekek szolgálatában szerzett, örökös tiszteletbeli elnökévé választóba. Az ő elnöki tisztségéről való lemon­dása után elnökké Csepey Ferencet s ipámra 1912-ben Kupás Mihályt választották meg. A jegyzői tisztség Mendikovszky József és 'Lukács Jenő után már öt év óta é sorok írójával van betöltve. Az iparosok helyzete a jelenben. A lefolyt s gazdasági eredményeiben párat­lanul szomorú esztendő munkátlanságot hozott és szomorúságot hagyott a mi Ipartestületünk tagjaira is. Évek óta nem lehetett látni annyi munkanél­küli iparost és ipari alkalmazottat, mint az elmúlt őszön s a most folyó télen. Bármerre megyünk, bármelyik műhelybe, üzletbe benézünk csak a ki­fogyhatatlan panaszt halljuk s a munkanélküli­séget látjuk. S ez az állapot igy tart a múlt év ; kezdetétől fogva. Öt éve már, hogy figyelemmel kisérem a helyi ipari viszonyokat. Normális gáz- I dasági években kora tavasszal már elevenebb a műhely s ez az elevenség csak fokozódik egészen az ősz végéiv. A múlt' évben azonban sehol semmi | fejlődés nem volt. Bejelentő könyveinkből meg- : állapítható, hogy városunkban 1912. junius és ju- ! lius havában, a mikor bármelyik iparágban — ki- ! véve a csizmadia ipart — a legnagyobb munka­erővel kellett volna dolgozni, a műhelyekben ngm [ dolgozott több munkás mint 1912 január és feb­ruár havában, a mikor íg y a gazdasági mint az | ipari munkák a minimálisra szoktak természet­szerűleg redukálódni. Most azt az évszakot éljük ismét a mely : normális viszonyok között is rá szokta utalni a kisiparos embert a melegebb évszakokban szerzett keresményére. Milyen helyzete lehet tehát most egy kisiparosnak, a kinek a múlt egész évben nem volt alkalma arra, hogy dolgozhasson és. keres­hessen. A feleletet erre a kérdésre megadja az a sok panasz, keserűség és a mi több, a nélkülözés, a mit mindenfelé hallunk és látunk. Küzködéssel teljes egy kisiparos ember élete még akkor is, ha a múlt esztendőhöz hasonló rossz esztendő elő nem fordul. A jelenben tehát a kisiparosság hely­zete városunkban is a lehető legrosszabb. De azért nem szabad a bizodalmunkat elveszteni s reménységünkét feladni. A ki verni tudott az ál­dani is fog tndni. S ki tudja, a kisiparosságnak ez a megpróbáltatása nem fog e áldásos hatású eszközzé lenni jövendő életviszonyaiban. „Ember küzdj és bizva bízzál“! * * * E rövid sorokban tártam fel azokat az ese­ményeket, a melyek ipartestületünk életében 10 év óta előfordultak. Egyik-másik — talán érdeklődésre számot tartható — kérdéssel hosszasabban'kellett volna foglalkoznom, azonban nem akartam vissza­élni. e lap szerkesztőjének türelmével sem s még csak arra kérek engedelmet, hogy az Ipartestülej nevében is e helyen hálás köszönetét mondhassak a helybeli lapok nagyrabecsült szerkesztőinek, kik a lefolyt 10 év alatt számtalanszor adták tanujelét az iparügyek s közelebbről Ipartestületünk iránti meleg érdeklődésöknek és igaz jóakaratuknak. Legyen szabad reményleni, hogy azt az ér­deklődést és jóakaratot ezután sem vonják meg tőlünk, hiszen igy felelhetnek meg igazán a köz­jót és közérdeket szolgáló nemes törekvéseiknek, a mi Testületünk pedig mint eddig, úgy ezután is bizonyságot fog tenni arról, hogy a reá l : zott jogokkal élve s kötelességeit hiven teljesítve, tagjaiban ápolja a hazánk, városunk s egymás iránti szeretetet. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom