Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-03 / 22. szám
1913. junius 3. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 3. Lendvay színház. Vasárnap este nagy élvezetben volt része a telt háznak; Offenbach „Orpheus az alvilágban“ cimü régi remek operettjét adták elő s tegyük hozzá mindjárt: pompás, összevágó előadásban. Úgy gondolom, nem maradok egyedül saját egyéni véleményemmel, ha kereken kijelentem, hogy az utóbbi évek összes operettjei együttvéve nem érnek annyit, mint ez az öreg Orpheus, melyet jó 40 év előtt láttam először a kolozsvári nemzeti színházban Odry, Dalnoki, Szilágyiné, Zajonghi és Szentgyörgyitől. Micsoda muzsika! A mai kor zeneszerzőiben egy vonás sincs már abból, amit nekünk egy félszázad e.őtt Offenbach nyújtott. Lehet-e szebbet elképzelni, mint Jupiter és Euridike jelenetét, mikor duettben zümmögnek a zenekar halk kísérete mellett? A legmagasabb műélvezet. A játszó személyzet — fölvillanyozva a telt ház látásától, — pompás kedvvel játszott. Dénes Ella, Bállá Mariska, Pintér Irma, Pálma Tusi, Szepessy Szidi, valamint a férfiak: Borbély, Szalóki, Sümegi, Nagy Gyula, külön és összesen remekeltek. A nagy közönség teljes megelégedéssel távozott a színházból s még utána napokig emlegette az élvezetes estét. Ez a jelenség különben hiteimül szolgálhatna minden színház igazgatónak arra nézve, hogy kutassák föl a könyvtár por lepett köteteit s vegyék elő a régi remek darabokat s dobják tűzre a mai kor „Kis dobosait“ „Kedves Augusztinjait“, „Csókszanatoriumjait“ s helyettük — ha telt házat akarnak, — tegyék műsorra: Boccaciót, Giroflé-Giroflát, Diinanan apót. Koldus diák, A madarász, Lili stb. stb. régi jó operetteket. Hétfőn este úgy éreztük magunkat a színházban, mintha valaki egy régi — nagyanyánk korabeli — imádságos könyvet nyitott volna föl s abból egyszerre bazsalikum illat áradt volna szét. Ezt az érzést egy népszínmű okozta, vagyis amint most újabban nevezik: falusi történet. Géczi István „Nemzetes asszony“-a került színre, melyet a debreceni Csokonay kör 1000 koronával jutalmazott meg. Népszínmű ! Hová lettek az egykor szivünkhöz közel álló, tőzsgyökeres magyar életképek? Micsoda gyönyörrel néztük hajdan a Falu rosszát, Sárga csikót, Cigányt, A vén bakancsost, Vörös sapkát, A toloncot stb. stb.! Ma már hire-hamva sincs ezeknek. Géczy volna még az egyetlen, aki fenntartja a tradíciót. A Nemzetes asszony is ebből a tradícióból született, habár a fent említett daraboktól messze esik. Jól- esett alföldi gatyás alakokat, pruszlikos, piros csizmás menyecskéket, leányokat látnunk. Ének azonban majd semmi sincs benne. Pedig be megszoktuk akkor, hogy a zenekar rázendítsen és Blaháné csicseregjen. Ma nincs ebből semmi! Egy-két dal zene nélkül, ami bizony nem élvezet a fülnek. Mit mondjunk a játszó személyzetről? Bársony messze magasan kivált társai közül nemes szép játékával. Szőkét jobban szeretjük francia vígjátékokban vagy színmüvekben. Ott van ő elemében Garay Hússal együtt. Szepessy Szidi pompás nemzetes asszony volt. Szalóki epizód szerepében remekelt. Ross Jenőt is operettben szeretjük inkább. Ő maga sem fektetett nagy súlyt szerepére. A darab legszebb része, a Il-ik felvonás záró jelenete igen jól sikerült. A súgó hatalmasan működött. Kedden az „Ostrom“ ment. Bernstein idegizgató darabjai nagy zajjal járják be a világ színpadait. Az „Ostromot is rendkívüli sikerek hire el őzte meg. Nem is csalódtunk: valódi Bernstein- féle darabot kaptunk. A híres mester — akiben jóval több a mester, mint az igazi poéta, — olyan mesét tálalt föl, amely a hatást nem téveszti el. Amit élveztünk pompás, mesterség volt, de egy kissé mintha szomjasok maradtunk volna utána. Node hallgassunk! Mit akarjon a vidéki újságíró recenzora? Nagyszerű színpadi jelenetek alkotják az Ostrom szövedékét. Meséje olyan, amely föl- télien biztossággal ragadja meg a közönség érdeklődését: az Alexander Merital története, aki fiatal korában lopott, de aki harminc esztendeig becsületesen dolgozott a lopás után s becsületes munkájával hirt, nevet, vagyont és boldogságot szerzett magának; s mikor mindezt megszerezte, egyszerre elveszteni készül mindent. Mint a Hugo Viktor Valjean Jánosa a Nyomorultakban. A küzdelem, amely a veszedelembe került javakért megindul és előttünk lefoly, — hatalmasan megfeszíti érdeklődésünket úgy annyira, hogy az egész estét jótékony félelmek közt töltjük el. Az előadás nagy igyekezetről, jóakaratról, színészek és rendező részéről ambícióról tett tanúságot, bár a szerepek nem tökéletes tudása kissé zavarólag hatott. A meghajszolt hős hosszú és fárasztó szerepét Bársony Aladár játszta, kinek egyúttal jutalomjátéka is volt. Bársonyról jónál, dicséretesnél egyebet ne i mondhatunk; nem tagadhatjuk el tőle a helyes felfogást s egyes jeleneteitől a határozott sikert. Szókéné Renée szerepében igen kedves jelenség volt, szokott művészi nívójáról egy pillanatra sem szállt alá. Szerelmében azonban kissé túl józan volt, józanabb, mint szerettük volna, mert ez a szerelem teszi fontossá és szinpadilag érdekessé az egész vad hajszát, amely előttünk lefoly. Frépan szerepében Szőke Sándor jeleskedett, Garanciert Muhay Jenő adta becsületes odaadással. A Merital három gyermekének szerepében Pálma Tusi, Szendrő Gyula és Zsoldos kedves kompánia volt. Szerdán Sümegi Ödön „Délibáb“ cimü operettjét hozták színre. Megengedi nekünk a pompás színész és énekes Sümegi, hogy mint íróról ne mondjak véleményt. A darab zenéje elég dallamos, sok reminiscenciával. A játék jobb is lehetett volna, a szerepeket nem igen tudták. Csütörtökön harmadszor került szilire az „A- ranyeső“ operett s félházat eredményezett. Az előadás a már ismert keretekben folyt le s a közönség együtt énekelte a színészekkel az „uncili-smun- cilit“ Pénteken Herceg Ferenc 5 felvonásos színmüve a „Dolovai nábob leánya“ ment a Szőke pár juialomjátékául. Mindenek előtt konstatáljuk, hogy a Szőke-párnak nagy telt házat hozott a jutalomjáték. Amit meg is érdemeltek, mert művész emberek a szó valódi értelmében. A darabról, mely már majdnem két évtized óta állandóan műsoron j van az ország minden színházában, — felesleges valamit mondanunk. Vannak fényes tulajdonságai, de hibái is. Egy-két elnyújtott jelenetét meglehetne rövidíteni; a IV és V felvonást pedig bátran egybe lehetne kapcsolni. De van benne annyi szikrázó elmésség, költői nyelv, érdekes fordulat hogy mindvégig leköti a figyelmet. Természetes, hogy a Szőke pár brilliáns játéka is hozzájárult az est nagy sikeréhez. A legfinomabban kidolgozott művészi munka volt Tarján főhadnagy és Joób Vilma szerepe. Mellettők kiváló magas nívójú játékukkal tűntek ki Hahnel Aranka és Bársony Aladár, kik minden tekintetben kritikán felül állanak. Pompás alakításokat mutattak be Tordai Etel, Zsoldos és Sümegi, mig ellenben Muhay és Ács József kevésbé tetszettek. Ezeknek az uraknak egyetlen szavát sem lehet érteni; úgy látszik, hangorganumok hibás. Muhai igen halkan, Ács pedig ordítva beszél, holott a középút mindkettőnél jobb eredményt hozna. Az első felvonás kabaréja kiváló élvezetet nyújtott: Dénes Ella, Ealla Mariska és Barics é- neke elsőrangú műélvezet volt. Pintér Irma és Pálma Tusi bájosan táncoltak, mint mindig. Nagy érdeklődést keltett Veisz Irénke fellépte, ki városunk nagy tehetségű baba primadonnája. Úgy az előadott kupiék, mint tánca csodálatra ragadta a közön- j séget. Virágeső 1 A baba primadonnát valósággal elhalmozták ajándékokkal. De szép bokrétákat ka- j pott Szőkéné-Garai llus, is ki ez estén fényesen kitett magáért. Az előadásnak az éjfél vetett véget. A szombat esti előadásról szóló referádániat igy is kezdhetném: fényes diadal, tomboló lelkesedés, a szezon legkimagaslóbb estéje! Bállá Mariska jutalomjátékául egy bájos operettet, „Gül babá“-1 választotta, melynek szövegén aranyos po- ézis ömlik el, zenéje pedig egyike a legmagyarosabbaknak. Micsoda élvezet volt e minden izében kiváló daljátékot végig hallgatni! S még hozzá olyan első rangú előadásban. Meglátszott az egész operett személyzeten, hogy kedves igazgatónőjüket ünneplik ők is, mert játékukat kiváló gond, tanulmány s páratlan jó kedv jellemezte. A jutalmazandó művésznőt elejétől végig tomboló tüntetés kisérte s koszorúkkal halmozta el őt a tisztelők serege. Bállá Mariska annyi élvezetet szerzett nekünk 4 hét alatt, hogy azt meghálálni neki alig tudjuk. Társai közül pompásan játszottak : Dénes Ella, Szalóki, Barics, Zsoldos, Szepessy Szidi és Borbély. Szalókit különösen ki kell emelnünk, ki Mujkó cigány szerepében klasszikus alak volt. Az előadást telt ház nézte végig s lelkesen tapsolt az egyes jeleneteken. A II. és III-ik felvonás közt Pásztor Zoltán nagyváradi komikus adott elő pompás jeleneteket. A vasárnapi és hétfői előadásokról majd jövő számunkban fogunk megemlékezni, amikor is egy rövid visszapillantást vetünk a lefolyt színházi szezonra. Csütörtökön már mozi előadás lesz Ásta Nielsennel! Arc-szeplőkréme. A nyár meghozza a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre‘‘, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. HÍREK. Junius 2. Tanárok és tanítók figyelmébe. A napokban egy pár családapa azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy írjak valamit a tanulók kirándulásáról; vagyis hívjam föl a tantestületek figyelmét arra, hogy milyen hasznos és célszerű lenne pedagógiai szempontból, ha a tanuló ifjúságot évente egyszer utazni vinnék. A szülők készséggel hozzájárulnának a költségek fedezéséhez. Szívesen vállaltam a feladatot, mert magam is helyeslem, hogy az ifjúság menjen világot látnia Már éppen hegyeztem toliamat, amikor a „Magyarország“ cimü lap erről a tárgyról egy cikket közölt. Leadom szószerint. Jobbat magam sem tudnék irni erről. Kérem a tanár és tanító urakat, vegyék szives figyelmükbe. „Hogy az iskolai tanítás módszere minálunk milyen rossz, ósdi, rideg, száraz, unalmas és helytelen, azt mindenki tudja. Egyszerű statisztikai adatok bizonyítják a magyar iskolák helytelen módszerét: kevés államban van annyi rossz és oly kevés jó tanuló, mint nálunk. Szent igaz, hogy az okos tanítás alapelve egy mondaton épül: fölkelteni az érdeklődést és szent igaz, hogy nálunk négy vagy tizenkettő vagy tizenhat éven át mást sem tesznek az ifjúsággal, mint lassan öldösik belőle mindazt, ami esetleg vonzná őket a tudományhoz. Az iskolának szörnyű bűnei vannak a mai nemzedék gyöngeségé- ben és elmaradottságában, ezt azonban már olyan világosan tudjuk, hogy jobb róla nem is beszélni. Milyen jól esik nekünk a keserű tudatban, ha azt halljuk, hogy az egyik iskola vagy a másik iskola tett valami okos dolgot, valami csekélységet csak,
