Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-06 / 18. szám

4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. május 6. dig az egyike a legmulatságosabbaknak. Bállá Mariska Kati szerepében kitűnő cseléd alakot mu­tatott be, bár azt hisszük kissé túlzásokba esett. A csütörtök délutáni előadás részvétlenség miatt elmaradt amit legfőképen annak lehet tulajdonítani hogy május 1-eje lévén a közönség nagy része a ligeti térzenét ment hallgatni. A pénteki piros szinlap az „Elnökné“ czimü francia bohózatot hirdette. Előadás leányok kizá­rásával ! Ez a finom ötletes valódi francia vígjáték állandó harsogó kacagásban tartotta a közönséget. Mit mondjunk a pikantériákról ? Tagadhatatlanul pikáns jelenetekkel van tarkítva, de azok is oly diskrét, finom nüanszirozással, hogy majdnem azt mondhatnék, kár volt a fiatalságot kizárni belőle. De mégis jobb igy ! Ne legyen botránykő senki szemében az a pár vetkőztetési jelenet. Az előadó művészeket kiváló dicséret illeti meg. Kivétel nél­kül pompásan játszották meg szerepüket s ha mégis valakit különösen ki kell emelnünk az Ga- ray Ilus és Szőke Sándor. Szombaton este a „Cárnő“ került szilire nem nagy közönség előtt. Biró Lajos és Lengyel Menyhért a két jeles szinmü iró ezen színmüve nem tartozik ugyan a jelentősebb alkotások közé, de érdemes arra, hogy a közönség megismerje. Színes — bár sok helyt sablonos helyzetek rajzára ad alkalmat a két illusztris szerzőnek a minden­ható cárnő perversus szerelme, de azért mindvé­gig érdekes és ébren tartja az érdeklődést. Nagy része van ebben Hahnel Arankának a cárnő sze- mélyesitőjének. Szép alakja, pompás öltözékei, mű­vészi játéka nem tévesztették el a hatást. A kozák- hadnagy-szerető szerepében jó volt Szőke Sándor ki nehéz szerepét helyes felfogással játszta. Külö­nösen ki kell emelnünk Bársony Aladárt, kit most láttunk igazán neki való szerepben. Ács József a hülye kamarás szerepében túlzott, sőt mikor éle­téért könyörög a cárnő előtt, fülsértőén sokáig orditózott. Vasárnap d. u. Limonádé ezredesi kellett volna adniok, de nem volt közönség, este a Ci­gányprímást adták, hétfőn a Cigányprímást má­sodszor, melyekről majd jövő számunkban emlé­kezünk meg. hatott volna fölvilágositást. Az mindenesetre föl­tűnt nekem, hogy a szép asszony az egész dolog­ban nagyon könnyedén, mosolyogva viselte ma­gát. Mi lehetett ennek az oka? Rövid megfontolás után feleltem csak Bélának. — Különös eset! De én nem mernék ebben az ügyben azonnal lesújtó ítéletet mondani! — Hogyan ? — pattant föl izgatottan, — te még mentséget keresel a bukott nő számára? — Hohó, barátom! csak ne dobálózzál a súlyos szavakkal! Mivel indokolhatod, hogy nőd elbukott? Talán azzal, hogy neked légyottot adott? Tudtommal ez nem váló ok? — De nem nekem volt szánva! — Mivel bizonyíthatod ? Az ügyvéded ki fog nevetni. — De hát mond, mi volt a célja? — Nem tudom, csak tapogatózom, mert van egy momentum, ami aggályossá teszi a bi­zonyosságot. — És mi az ? — Nem tűnt föl neked, hogy nőd folytono­san mosolygott? úgy szólva ki kacagott téged. Mi­ért nem rettent meg a Püspök-Ladányi találkozón ? Radványi Béla szörnyű ostoba arcot vágott ezen kérdésemre; tágra nyílt szemekkel bambán nézett reám. — Nos! — szóltam hozzá ismételten, — igaz-e amit kérdeztem ? Margit a szemedbe kaca­gott-e ? — Igen, határozottan emlékszem erre! — No, tehát akkor csak két eset lehetséges: Margit vagy ártatlan, vagy pedig elsőrangú szín­művésznő ! A jövő hét műsora a következő: Kedden — újdonság — „Tengerész Kató“ operette. Jarnónak az Erdészleány és Muzsikus leány ismert zeneszerzőjének legújabb operettéje a címszerepben ; H. Balki Mariskával. Szerdán — újdonság „Erős láncok“ Salten Félix szellemes szatirikus vigjátéka kerül bemu­tatóra : Z. Hahnel Aranka, Sz. Garay llus, Szőke Sándor, Bársony Aladár, Szalóki Dezsővel. Csütörtök — „Hoffmann Meséi“ Offenbach Mester classikus operetteje lesz a müso/on : Dé­nes Ella, H. Bállá Mariska, Nagy Gyula, Barics Gyula, Borbély Sándor és Szalóki Dezsővel. Péntek — újdonság itt először „A farkas“ Molnár Ferene diadalmas világhírű vigjátéka — mely eddig a continens minden városában óriási sikert aratott — kerül bemutatóra Hahnel Aranka, Bársony Aladár, Szőke Sándor, Endrey Jenő, Zsol- I dós Andor és Szendrö Gyulával. Szombaton — újdonság „A kedves Augusz- tin“ Fali Leó uj operettje. Vasárnap délután „Czigányszerelem“ Lehár F. operettje, este újdonság „A csókszanatorium“ operette. Akik a szinlapra igényt tartanak — vagy a szinlapok napi kézbesítését óhajtják — a színházi irodában bejelenteni szíveskedjenek; valamint az esetleges panaszokat is a szinlapkihordás körül. HÍREK. Május 5. Eljegyzések. Felsőbányán Árus Jenő pos­tatiszt eljegyezte Csausz Etelkát, özv. csausz Tiva- darné leányát. — Präger Kálmán eljegyezte Fejes Iduskát Nagybányán. Hivatal vizsgálat. Dr. Rótli Ferencz a szat­mári törvényszék elnöke és Dr. Fabó Zoltán a szatmári kir. ügyészség vezetője szombaton váro­sunkba érkeztek, hogy a helybeli kir. járásbíró­ságnál az időszaki hivatal vizsgálatot megtartsák. Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Erdős Vil­mos ügyvédi irodáját Nagysom kútról, városunkba (Takács Lajos hid-utcai házába) helyezte át. Izgatottan ugrott föl, s nagy léptekkel járt föl és alá az üveges folyosón; kezeivel hadoná­szott, mintha láthatatlan alakokkal küzdött volna. Én csak néztem a szegény dúlt lelkű embert, s azon törtem a fejemet, miként tudnám elvesztett boldogságát ismét visszaadni. De úgy látszik ez a szerep nem nekem, hanem az apósnak volt föntartva. Nagy zajjal nyitott be az üveges folyosóra. Akkor érkezett a vasúttól. — Szervusztok! — kiáltott az öreg Kóródi kemény recsegő hangján, aztán hozzám fordult jó hogy téged is itt talállak! Ezt a nagy szamarat együttesen kell kigyógyitanunk. Hiszen ez tökéle­tesen bolond! S azzal rámutatott Bélára, ki sötéten nézett belépő apósa felé. — Én nem vagyok bolond! — kiáltott re­megő hangon, — de a te lányod akart engem bolondá tenni! — Ha nem vagy bolond, — felelt nyugod­tan Kóródi, — akkor szamár vagy. Két hétig tűr­tem ostobaságaidat, de miután már a lapok is meghurcolták leányom nevét, eljöttem, hogy végét szakítsam szamárságaidnak. Azzal belenyúlt kabátja zsebébe, s egy ró­zsaszínű itatós papírlapot vett elő, s oda tartotta Béla elé. — Isrnered-e ezt a papirost ? Radványi csodálkozva nézett a kis itatós lapra. — Ismerem ; az én íróasztalomról való. — No ha ismered, annál jobb ! Jöjjetek a tükör elé, mely ott áll a te íróasztalodon. Látod, ha ez a papír itt van kiterítve, akkor minden föl­Géressy János ünneplése. A 40 évi szol­gálat után nyugalomba vonult Géressyt szombaton este búcsúztatták a helybeli bíróság tisztviselői és az ügyvédi kar. Az István szálló külön éttermé­ben gyűltek össze a távozó telekkönyvvezető tiszt­viselőtársai, barátjai, tisztelői, hogy kifejezést ad­janak őszinte tiszteletüknek és rokonszenvüknek oly férfiú iránt, ki 40 évi szolgálata alatt a szor­galom, a pontosság, a becsületesség mintaképe volt. Az első fel köszöntőt Szentmiklóssy József vezető- járásbiró mondta az ünnepedre ; utána Km. Pap Sándor nyug. táblabiró köszöntötte egykori tiszt­viselő társát; majd Stoll Béla ügyvéd emelt poha­rat az ünnepedre. Pohár köszöntőket mondtak még : Torday Imre, Abaházy József, Barna Samu Dr. Brebán Sándor, Hitter Vilmos, Katz Izsó dr. Feu­erstein Mór, Barazsu Endre, Szőke Albert és Dr, Horváth József. Az estélyen mindvégig lelkes han­gulat uralkodott. A társaság Dula Jancsi kitűnő zenéje mellett az éjfél utáni órákig szórakozott. Gyászhir. Glavitzky Károly helybeli keres­kedőnek, ipar- és keresk. kamarai tanácsosnak neje: Takács Etel f. hó3-án hosszas befegeske- dés után elhalt 37 éves korában. A boldogultat vasárnap délután 4 órakor temették ref. szertartás szerint. A család gyászlapja következő: Glavitzky Károly férje, László, Margit, Károly, Sándor gyer­mekei, özv. Takács Józsefné édes anyja, Takács Sándor és családja testvérei, özv. Thurzó Ferencné és gyermekei, Vigh Dezső és családja, Takács Károly és családja, Takács Lajos és családja, Ta­kács Róza férj. Bányai József és családja nagynén­je! és nagybátyjai, Nagy Sándor és neje mint só­gora és sógornője, valamint az összes kiterjedt rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk hogy a felejthetetlen hitves, szeretett jó édes anya, jó gyermek és rokon Glavitzky Károlyné szül. Ta­kács Etel f. hó 3-án hajnal i 2 órakor, életének 37-ik, házasságának 17-ik évében, hosszas szen­vedés után csendesen jobblétre szenderült. Ked­ves halottunkat f. hó 4-én, délután 5 órakor fog­juk a református valDs szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni, a Kosuth Lajos-utca 19. számú gyászos háztól. Nagybánya, 1913. május 3. Áldás és béke emlékezetén. itatott szó pompásan meglátszik a tükörben, el lehet olvasni. így járt Margit is. A te hamis hir­detésedet szószerint leolvasta a tükörből, s felelt is a lapban neked. Te holmi kalandok után akar­tál indulni, de az éles szemű asszony útját vágta. S most még te állsz az erdő felöl! Illik az ? Ha nem szereted leányomat, válj el tőle tiszteségesen, de ne fogd rá, hogy légyot­tokra jár! — De hát a vasúti kocsi ablakára ki irta föl azt a léha felhívást ? — Ki irta? Járj utánna ! Talán valami öreg dáma, kinek a szive fájt egy olyan haszontalan ember után, mint a milyen te vagy! De már tovább nem tudtam viszzatartani kacagásomat; kitört belőlem óriási hahotával. Rad­ványi Béla megszégyenülve rogyott egy székbe s eltakarta égő arcát kezeivel. Még aznap este elutaztunk mindhárman. Az após vitte a oünbánó férjet, a szeplőtlen hirü szép asszonyhoz; én pedig igaz lelki megnyugvással indultam haza Erdély felé . . . A sors pajzán szeszélye nekem nyújtotta a pálmát mégis! Abban a kocsiban utaztam hazafelé, hol az a végzetes felírás volt az ablakon. De nem voltam egyedül. Egy tűz :s szemű barna asszonyka ült a kocsiban. Arad felé az ab­lakhoz lépett az én bájos utitársnőm, s fönhangon olvasta a felírást: „Nagyon fáj a szivem, ki gyógyítja meg! M.“ Én reá néztem s egy mély sóhajjal feleltem szavaira: — Én!

Next

/
Oldalképek
Tartalom