Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-29 / 17. szám

A falvak betegei. Nincs siralmasabb látvány, mint mikor a fal­vakból a városba vezető hepe-liupás úton találko­zunk egy-egy döcögő szekérrel, amelyről dunyhák közül egy-egy sápadt, fájdalomtól eltorzított arc mered felénk. Ezek a fal/ak betegei, akiket visz­nek be a városba, mert a magyar falvak túlnyomó nagy részében nincs sem orvos, sem gyógyszertár. A falu számtalan baja között bizonyára nem az utolsók közé tartozik a mostani közegészségügy is. Igaz ugyan, hogy a faluról úgy szoktunk be­szélni, mint az egészség forrásáráról. Van is benne valami. A falusi ember foglalkozása és életmódja határozottan egészségesebb, mint a városi emberé. De csak általánosságban van ez igy, a részletek bizony nagyon sok elszomorító dolgot mutatnak ki. A városi embernek lépten-nyomon prédikálnak a higiéniáról, de azzal, hogy a falusi ember higi­énikusan éljen, édes-keveset törődnek. Tekintsünk csak be egy falusi ember udvarára. A kút ott van közvetlenül a trágyagödör meliett, úgy, hogy a falvak népe csak akkor iszik egészséges italt, ha szódavizet hozat magának. Pedig milyen könnyű dolog volna a községet rákényszeríteni arra, hogy j az egészségügy követelményeinek megfelelő helyen és módon létesítsenek kutakat s fedjék be, hogy a belé hulló szemét meg ne fertőzze. Ez tisztán a nevelés kérdése. Épp igy ne­velni kellene a falvak népét arra is, hogy házain ablak helyett ne apró lyukakat hagyjon, hanem építtessen becsületes ablakokat. Ismételjük, ez tisztán csak a nevelés kérdése. De vájjon ki ne­velje erre a falu népét? A papnak és a tanítónak ezer más gondja van, a higiéniára az orvosnak kellene nevelnie a községek lakóit, de hát nálunk vannak olyan vidékek, ahol nap járóföldre orvost találni nem lehet. Csak a közelmúltban olvastuk, hogy Bihar- vármegyében egész járás van orvos nélkül. A ! körorvosi állások egyrésze országszerte betöltetlen, mert az orvosok a megélhetési viszonyok mosto- hasága miatt kénytelenek bemenekülni a városokba, ahol mégis csak akad egy kis honorárium, akad beteg, aki megfizeti az orvosnak a vele való baj­lódás tisztességes ellenértékét. A községi és körorvosnak legtöbb helyen nem nagyobb a fizetése, mint egy valamirevaló parádés kocsisnak. Ráadásul ezért a csekély fize­tésért körzetének szegény betegeit ingyen tartozik gyógykezelni. Csoda-e tehát, ha ilyen körülmények között akárhány vármegyére akadunk az ország­ban, amelyikben 8—10 községnek nincs orvosa. Ez az oka aztán annak, hogy ha ragályos _ 2. ___________________________________________ pr oblémák keresztül szakadtak a toliam alatt, hogy nincs az az uj orvostani felfedezés, amelynek leg­első megismerősihez nem tartoznék, mondom, mindez nem ide való volt. Tartalmatlan fecsegés kellett volna, nyárspolgári udvarlásban kelni ver­senyre higfejü hivatalnokokkal.............Brrr! Kerülő utat kerestem. A szomszédságban péküzlet van és ott eldiskurálgattam a lány egy barátnőjével. Kedves intelligens leány volt az is. Dehát hosszú lett volna az az ut is. Türelmetlen voltam. Félbeszakítottam minden nexust, vásá­rolni sem jártam le. És fiuk, ez volt életemben az első önuralmam. Ha lányt kívántam látni, el­mentem a hidegvíz uszodába. Pedig jó formán tél van. De ez csak innen, a melegpárás levegőben látszik őrült eszmének; az uszodába télen is töb­ben járnak, izmos, vasidegzetü atléták. Szóval én is az idegeimet edzettem, ahelyett, hogy átenged­tem volna őket a szerelmi mámornak. És fiuk, most én érdekes átváltozásokon mentem keresztül. A sejtelmes hangulatokat, a budoárok félhomályát lassan-lassan megutáltam. Napfényre vágytam, sza­bad levegőre, mintegy visszatértem az ősember természetes örömeihez. Éjjel aludtam, hogy déle­betegség üt ki a falvakban, jobban megtizedeli az embereket, mint akármelyik egészségtelen városban. Vannak részei ez országnak, hol a gyermekhalan­dóság nagyobb, mint pl. magában a fővárosban. Ez sem bizonyít más egyebet, minthogy a falvak közegészségügye nagyon el van hanyagolva. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány falu­ban, sőt tekintélyes lélekszámmal biró nagyköz­ségben van kórház. Még azokban a községekben is, amelyek egy két orvossal eldicsekedhetnek, a kórház fogalma ismeretlen. Vannak viszont olyan községek, ahol van ugyan u. n. kórház, de ment­sen meg az Isten mindenkit attól, hogy valaha abba kerüljön. Korántsem irigyeljük a városi kórházakra fordított százezreket, mert nagyon jól tudjuk, hogy ennek dacára, mégis kevés kórházunk van még városokban is. Színháza van minden városnak, de a modern kor követelményeinek megfelelő kórház csakis kivételes városoknak képezheti büszkesé­gét. A városoktól messze-messze eső falvakban pedig ez teljesen ismeretlen fogalom. Szabad ezt tűrnünk? Szabad megengednünk, hogy a falusi közegész­ségügy ezentúl is olyannyira elhanyagolt maradjon? Vájjon nem nemzeti kötelesség-e a falvak olyany- nyira értékes ember-anyagát megóvni a pusz­tulástól ? Hogy mi módon lehet gyökeresen orvosolni a falvak elhanyagolt közegészségügyét, azon törjék a fejüket azok, akik erre illetékesek. Nekünk mindössze az a kötelességünk, hogy rámutassunk a mostani túlon-túl mostoha helyzetre. Jöhet még olyan idő, amikor a falvak népe a mostaninál is becsesebb lesz, ki kell tehát ragadnunk a falvakat elmaradottságukból s meg kell nekik is adni mindazt, amibeji a városi nép a humanizmus jel­szava alatt részesült. Lendvay színház. Színházi műsor. Kedden, április 29-én nyitja meg Heves Béla szatmári társulatávál a mozgalmasnak Ígérkező tavaszi színi idényt s nem mint jelezve volt a „Limonádé ezredes“ énekes bohózattal, hanem a budapesti „Nemzeti színház" idei évadjának leg­nagyobb sikerű müsordarabjával „A faun“-nal. Szellemes angol vígjáték kerül bemutatóra a czim- szerepben Endrey Jenővel. Szatmárt is tünemé­nyes nagy sikere volt a „Faun“-nak s már eddig is 9 zsúfolt házat eredményezett. Z. Hahnel Aranka és Szőke Sándor, a drámai ensemble országos i hirü művészei ez estén debütálnak vezető főszere­pekben a nagybányai közönség előtt. NAGYBÁNYAI HÍRLAP________________ Szer dán újdonság —- először — „Éva“, Lehár legújabb operettje kerül bemutatóra a cím­szerepben H. Bállá Mariskával, kinek ez legbrilli- ánsabb alakítása. Sűmeghy Ödön énekes bonvivánt ez estén mutatkozik be. Csütörtökön két előadás; délután: „Asszony­faló,, operette, a címszerepben Sűmeghy Ödönnel. Este — újdonság itt először — „A limonádé ezredes“ énekes bohózat, Borbély Sándorral a cím­szerepben. Pénteken — újdonság — a budapesti „ Víg­színház“ nagysikerű darabja : „Az elnökné“ francia bohózat kerül színre. Szombaton — újdonság — itt először — „A cárnő“, Biró Lajos és Lengyel Menyhért kiváló színmüve. Vasárnap délután: „A gyerekasszony“ nép­színmű ; este — újdonság — másodszor „Éva“, operette. Heves Béla színigazgató félreértések kikerü­lése végett lapunk utján is értesíteni kívánja a t. bérlő közönséget, hogy minden újdonság — elő­ször — bérletfolyamban megy. * * * Czakó Vilmos igazgatóhelyettes — titkár az előzetes intézkedések megtétele végett már megér­kezett s a bérelni óhajtó közönség íendelkezésére áll a Lendvay színházban d. e. 11-től fél 1-ig s délután 3-tól 5 óráig­* * * Lakások a színtársulat összes tagjai részére a színházi irodában és Morvay Gyula könyv­nyomda-bérletében jelenthetők be­r ÁgybavizelÉs! ^ A kor és nemi átlátok közlése cila lében fel­világosítást ingyen nyújt: PfaIScr Georg V_______ü ürnberg k 174 (Bajoiors/ii-.i J 19 13. április 29. HÍREK. Április 28. Május 1. A természet nászünnepe. Az újra ébredés ünnepnapja. A föld életének forradalmi időszaka e hónap. Tele van a lég mámoros zsongással; láthatatlan erők tördelik szét bilincseiket és hosszú sóhaj száll keresztül a föld felett, mint a rabság után szabaddá lett szív lélekzetvétele. Itt van a föld újjászületésének napja! Aranyszínű hullámokat fodroz a májusi nap s a kalászhajtó mezőkön sűrű rendekben vonul fel a munka hadserege ásóval, csillámló ekevasá­lőtt felkelhessek és kisétálhassak a napfényre. Az ínyenc raffinériával készített ételeket félretoltam, ebben is az egyszerűséget kerestem. Kihajítottam az összes divatos nyakkendőimet, gallérjaimat — szóval olyan normális, polgárforma emberré ved­lettem át. Pedig a lányhoz be nem mentem, ritkán láttam, csak véletlenül, tudom, nem ő érte tettem, de biztos vagyok abban, hogy ő volt mindennek a megindítója. Most fiuk, adjatok lélektani magya­rázatot ! írók vagytok, állítólag ismeritek az emberi lelket, analizáljátok ezt az esetet. — Jelentéktelen ügy — mondá az egyik. — Változatosság, semmi más. Változatosság az élet elixirje. — Póz — mondta a másik. — Saját magad pozörje voltál. — Abnormális állapot a szerelem hatása alatt — konstatálta a harmadik. Most egy vén színész kezdett beszélni, aki- j nek a szavait szívesen hallgattuk. Okos ember és mindég őszintén beszélt, de súlyt ád szavainak az is, hogy sokáig a legelismertebb emberek közé tartozott, mig vénsége pontot tett színpadi dicső­ségei után. Az öreg ennyit mondott: — Fiuk, a dolog lényege az, hogy Lőrinc [ visszaesett egy régen elfelejtett, primitiv józan vi­lágba. Valaha mi is ott ődöngtünk, de felcseréltük a vidám, színes éjszakával. Lőrinc megtalálta az utat visszafelé. Ez ritka dolog és érdekes dolog azért, mert ő örömmel tudott visszajutni. Lássátok, ha ti betalálnátok nősülni egy polgári családba, 1 mondjuk, sok pénzért, azért ti boldogtalanok vol­nátok a nappali zajos életben. Lőrinc azonban konzervált idegzetű ember, sok természetes tulaj­donsága van és bizonyára sokáig fog élni, ha el nem unja. Ez is filozófia. A konyakos pohárhoz nyúltunk. Lőrinc nem ivott, felállt, nyújtózott és azt mondta: — Fiuk, hazamegyek. Holnap kilenckor fel­kelek. Pompás a délelőtti napsütés! Elbúcsúzott, elment. Az éjszaka emberei mo­solyogva néztek utána, de mikor eltűnt a sárga, betegfényü gázlámpasor mögött, elszomorodtak. A vén színész felállt és szinte irigy hangon mondta: Neki van igaza / Olyan volt az egész társaság, mint akik mesz- szi tájak felé néznek vágyva, idegen országok felé, ahol buja szinü virágok pompáznak és ahová soha el nem fognak jutni. Aztán lementek a souterainbe billiárdozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom