Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
1912. november 17. 5 Nagybányai Hírlap Bátor életmentő. Bölönyi János kereszthegyi kincstári bányászt Smaregla. Mihály rendőrkapitány kitüntetésre ajánlotta, mert nevezett a múlt hónap valamelyik napján a Kaizer Antal felügyelete alatt tartózkodó Fuss Piroska 8 éves leányt élete kockáztatásával a Zazarból kimentette. A leányka a közeli boltban vásárolt szappant a kereszthegyí liidop beleejtette a bő vizes Zazarba s oktondi fejjel útónná ment a vízbe; ám az elsodorta s halálát okozta volna, ha Bölönyi észre nem veszi a szerencsétlen leánykát. Játék a fegyverrel. Megrendítő szerencsétlenség érte Moldován Sándor kőmivesmestert és családját. Lajos nevű 17 éves fia, a veje; Burián Lajos városi segéderdőőrnek a Laposerdő mellett levő lakóházában nevezettnek szolgálati fegyverével fejbe lőtte 10 éves László nevű testvérét úgy, hogy az nehány óra múlva sebébe belehalt. A súlyos csapás úgy történt, hogy Moldován Lajos a fegyverrel gyanútlanul célozgatott s az közben elsült és a szobában lévő Laczikát találta a golyó. Burján a fegyvert utóbbi időben töltve tartotta, mert künn lakik az erdő mellett s szükségét látta, hogy a maga és háza népe védelmében minden esetben kész legyen A porig sújtott család iránt nagy a részvét városszerte. fi ÓL Y A JÁNOS £%Sékczig Nagybányán. Vízvezeték, csatornázási és központi vízmelegítő vállalata készít: fürdő- és mindenféle egészségügyi berendezéseket, szakszerű és ízléses kivitelben. — Részletfizetéseket elfogad. Horgany fürdő-kádak raktáron vannak 1 käs és iroda: Felsőbányai-utca 48. fRobelly-ház.) Anyakönyvi közlemények. A nagybányai állami anyakönyvi hivatalnál e hó 10-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: nov. 1. Frenkel Ede kereskedőnek „László“; nov. 3. Hanka László erdőmunkásnak „Dömötör“; nov. 1. Szemancs János erdőmunkásnak „Dömötör“; nov. 7. Cseh József csendőrnek „Lajos József“; nov. 7. Galkó Mihály vasúti segédőrnek „Tibor“; nov. 2. Tyira Sándor bányásznak „Erzsébet“; nov. 6. Fedor Ferenc bányaaltisztnek „László Ferenc“; nov. 5. Gyalai Imre bányamunkásnak „Károly Kelemen“; nov. 9. Plopp József kovácssegédnek „Pál“; nov. 9. Szelezsán György bányamunkásnak „Sándor“; nov 6. Puskás Ábrahám erdőmunkásnak „Arthur“; nov. 10. Sólyom Ferenc kántortanitónak „Rozália Margit“; nov. 9. Markovics Miklós erdőmunkásnak „Flórián“; nov. 13. Papp Sándor bányamunkásnak „Erzsébet“ nevű gyermeke. Meghaltak: nov. 7. Szelezsán Gábor, gkath., 1 hónapos, napszámos gyermeke, rángógörcsben; nov. 7. Kohn Margit, izr., 23 hónapos, kereskedő gyermeke, agyhártyalobban; nov. 9. Ladányi József, ref., 71 éves, fazekas-mester, szivszél- hüdésben; nov. 9. Moldován János, gkath.. 4 éves, napszámos gyermeke, bélhurutban; nov. 9. Duma György, gkath., 48 éves, bányamunkás, agyszél- hüdésben; nov. 12- özv. Bogye Dömötörné, gkath., 56 éves, napszámos, veselobban; nov. 12. Kovács Ida, rkath., 25 éves varrónő, tüdővészben; nov. 14. Pohl Mátyás, rkath., 54 éves, almolnár, gyomorrákban; nov. 13. Butuza Dömötör, gkath., 23 napos, bányamunkás gyermeke bélhurutban; nov. 13. Moldován László, gkath., 11 éves, tanuló, ácsmester gyermeke, lőseb a fején, baleset. Házasságot kötöttek:' Pap János bányamunkás és Dunka Juliánná napszámos, nagybányai; Bartók György, gépjavitó-mester budapesti és Takács Mária Anna, nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Aleksza Péter, erdőmunkás és Búkor Irén napszámos nagy- bánya-szilastelepi lakosok. Szerkesztői üzenet. B. J. TQtsávár. Isac Emil kolozsvári fiú, jeles román költő, magyarul tökéletesen ir és beszél. A hétről. A hét írójának nem elég azon törni a fejét, hogy mit Írjon, hanem még a lap cimszallagjait is felül kell ezután vizsgálnia, mert kisült, hogy a nagyságosak tekintetesnek, — a tekintetesek pedig méltóságosaknak vannak titulálva. Ez ugyan még nem lenne valami nagy baj, mert sok tekintetes úr nagyobb úr pénz dolgában, mint a mél- tóságos. De az már még sem járja, ha egy szép, bájos fiatal asszonyt, kinek címére a lap jár, — erőszakkal özveggyé tesz a kiadóhivatal akkor, mikor a férje olyan egészséges, mint a makk. Jó szerencse, hogy a szép asszony galamb természetű, mert máskülönben kikaptam volna a magamét! Az özvegyi címzés pedig ne fájjon az asszonykának, mert az azt jelenti, hogy férje mat- husálemi kort fog megérni. Hogy pedig sokan lapunk előfizetői közül méltóságos címzéssel kapják a lapot, annak egyszerű magyarázata az, hogy akika Nagybányai Hírlapra előfizetnek, egytől-egyig megérdemlik a magas címzést, de nem abban az értelemben, mint amikor egy Felsőbányán született urra rámondták,hogy „megérdemelte!“ * * * Ma az evangélikusok napja van! A hangya szorgalommal összehordott fillérekből fölépült az Istenháza; harangjai vidám hangon konganak s hívják a hívőket úrvacsorára. A torony órája mutat és üt; igaz, hogy éjszakánként megpihen és se’ nem mutat, se’ nem üt. De hát nem is a korhelyek számára csinálták az órát! A nappali józan embereknek elégséges, hanappal mutat pontosan. Az éjjel szállingózók pedig nézzék az István óráját, ha gyönyörűségüket találják benne. Sokan azt mondják, hogy nincs készen a templom; még sok munka van hátra. Én azt hiszem teljesen készen van; ezt külömben csak abból következtetem, mert a templom építőjét a napokban az utcán megakartam szólítani, de rám se’ nézett, hanem égfelé fordított szemekkel szavalta Madách Ember tragédiájából e sorokat: „Be van fejezve a nagy mű; igen! A gép forog, — az alkotó pihen!“ Ha pedig az alkotó pihen, akkor föltétlenül nincs dolga. * * * Érdekes megfigyelni a Rákóczi-téri Kovácsféle könyvkereskedést naponta este 5 órakor. Ember-ember hátán tolong oda, hogy friss újságot kaphasson. Forrong a világ. Európa hajbakapni készül valami kis semmiség miatt; háborús szelek fuj- dogálnak s meglehet, mire e sorok napvilágot látnak, már eldördül az első ágyú lövés Belgrád ellen. A háború érdekli most a nagy közönséget. Anyák - fiaikért, menyasszonyok - vőlegényeikért, gyermekek-apjukért remegnek. Őrült mámor, a kiömlött vér által okozott részegség fogta el a diplomatákat s most ezért beleakarják hajszolni Európa sok millió emberét a legrettenetesebb gyilkolásba. Ezt olvassuk napról-napra a hírlapokban; ezért tódul a közönség a Kovács-féle üzletbe, hogy elkapdossa a hírlapokat. A magyarok jóságos Istene őrizze meg nemzetünket minden veszedelemtől! Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy felsőruha varráshoz — levél beli meg- :: keresésre - házhoz is elmegyek. :: Tisztelettel Glogyán Juliska Hajnal-utcza 19. sz. BÁNYÁSZAT. Xj[ Fráter Poncius. Selmeci diáknóta. Cellájában holdvilágos éjjel Fráter Poncius sétálgatott kéjjel; Valami nagy gyönyört érezett Megbicsakló térdei felett. Ha háromszor útját végigjárta, Megállóit és karjait kitárta, Hogy egy kancsót ragadjon kezébe És a lelkét, nedvesítse véle. Mert in vino veritas, így tanítja az irás! Ö — ki bízott vallásos hitében, Mást keresett a szőlő levében! Igazságot! minthogy izgatá Galilei nagy mondása rá: „Hogy ez a föld gömbölyű s forog, S mint a napfény tiszta e dolog.“ így a valót a borban kereste, Ivott folyton: Reggel, délben, este. Mert in vino veritas így tanítja az irás! Ám dacára a sok drága nedvnek, Igazsága nem derült ki ennek; Volt ugyan sok biztató jele, Ámde kétely is csöppent bele. Már-már cserben hagyta a remény, — Pedig ivott, úgy mint egy gödény, Felszakitá ablakát e közbe' Hogy fejét a friss légben fiirössze. Mert in vino veritas így tanítja az irás! Egyszer aztán visszafordulóba, Belemártá homlokát a borba; „Galilei — szólott, — most hiszem, Amit eddig tanitál nekem! Most már látom, mit nem hittem eddig, Hogy ez a föld engem is kilendít! Beszélhet mást a világ, — én érzemI“ . . . Csupp! a barát végignyult egészen. Mert in vino veritas így tanítja az irás! Németből: Révai Károly Lapvélemények a Bursch- dalokról. Selmecbányái Bursch Dalok. Kedves és hálás feladatot végzett Révai Károly, a kiváló költő, mikor a régi selmeci főiskola ősi diákdalait átültette a magyar nyelvre. Nehéz feladat volt csak ily rutinirozott írónak és kiforrott egyéniségnek sikerült e mély érzésű és kedvesen egyszerű dalokat oly sikerültén és élvezetesen lefordítani. Nem szívesen használjuk e helyütt azt a szót, fordítás; e dalok annyi bensőséggel, inspirációval íródtak, nyelvünk sajátságaihoz úgy hozzásimulnak hogy mit sem veszítettek eredeti frisseségükből sőt egyike-másika tán érdekesebb és csengőbb mint az eredetije. A német nyelvnek van az ilyen munkára kifejezése: Nachdichtung. A könyv elé Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos irt előszót. „A Bánya.“ *
