Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-15 / 50. szám
6. Nagybányai Hírlap 1912. december 15. véres eseményeket, csakhogy épen puskaporszagot nem érzünk* * * Az elmúlt héten valami nagyon fojtogatta a szivemet- Kitörni készülő könyemet alig bírtam visszatartani, mindegyre oda ültek szemem szögletébe- Ilyenkor azzal ütöttem el a dolgot, hogy ráfogtam a csípős hideg szélre; ez az oka mindennek- Pedig mélyebb gyökere volt annak- Egy haláleset- Meghalt valaki, aki nekem senkim se’ volt, de aki mégis kegyetlen szomorúságot okozott nekem. Miérf? Nehézárrá megfelelni! Talán csak körülírással- Azért, mert én is apa vagyok- Ezzel azt hiszem, mégis mondtam mindentA szülők küzdelemteljes éveken át őrzik, féltik gyermeküket; növelik legjobb belátásuk szerint; rávezetik a boldogulás útjára, aztán mikor már — mint a fecskefiók, — kibontja szárnyát s neki vág az életnek: valami bolond akadályba belevágja homlokát s véresen hull alá- Elveszítjük azt, kiért életünket is oda adnánk- Egy örök talány az élet s egy megfejthetetlen titok a halál* * * Melyik Íróban nincs egy kis hiúság? A nagy Mesterekben is van, a kicsinyekben annál több. Hugó Viktorról, a francia irodalom óriásáról jegyezték föl, hogy mikor egy jónevü iró előtte a saját érdemeit hangoztatta, önérzetesen csak annyit felelt neki: „Barátom, ön elfelejti, hogy Hugó Viktor előtt beszél!“ Mi bennünk, apró kis éneklő madarakban a hiúság százszoros mérvben fokozódik. Már tudniillik a kiben! Meglehet, sőt valószínűnek tartom, hogy bennem is van irói hiúság, habár lépten- nyomon küzdők ellene. Most is rajta kaptam magamat, hogy a „Magyar Hírlap“ múlt vasárnapi számának tárcáján fölboszankodtam- Sértette a hiúságomat- Egy román verset fordítottam magyarra s kiadtam a Magyar Hírlapban- No és mi történt? A nevemet elferdítve uyomatták ki. Senki arról reám nem ismer- Mert ugy-e, nem az a fő, hogy a szép verset százan és ezeren olvassák a haza határain belül, — hanem, hogy az iró nevét tndja meg ország-világ/ Ez az a bizonyos utálatos hiúság. Az iskolákban azt tanítják: legyetek szerények! A szerénység — ékesség! Mind szép dolog. De az is igaz, hogy szerénység nélkül messzebb lehet haladni . • . BÁNYÁSZAT. 9 rómaiak spanyolországi aranybányái. — Irta. kápolnai Pauer Victor. — Aki a bányászat történelme iránt érdeklődik, sok érdekes adatot találhat Plinius munkájában. Ez az antik természettudós ki Germániában lovas katona, Spanyolországban procurator, majd egy hajóhad parancsnoka lett, bár technikai dolgokban ugylátszik kissé laikus volt, még is több helyen leír oly dolgokat, melyekről sehol máshol nem olvashatunk s igy szakunk történelmének egyik kúfője. Spanyolország meghódítása a rómaiak állam- pénztárát arannyal töltötte meg s az ottani bányászat nagy arányaival, minden addigi ér- fejtőktől elütő rendszerével megragadta az előkelő római tudós figyelmét- Emlékeztet ez a bányászat a kaliforniai „hydraulic mining“-re s ha tekintetbe vesszük, hogy kétezer évvel ezelőtt már hasonló gondolatra jött az emberiség, igazán elmondhatjuk Ben Akibával, hogy nincsen uj dolog a nap alatt. Lássuk azonban mit ir Plinius: „Kivájják a hegyeket és több hónapon keresztül nem látják a napot- Pilléreket hagynak állani, melyek a főtét tartják. Hogy ezeket később beomlasztani s igy az egész hegyet lebirní lehessen, szétrombolják a boltozatok közepét- A beomlasztásra jelet, adnak, a hegy csucscsára küldött őr egyedül érti meg a jeladást s kiáltásokkal, zajcsinálással kihívja a munkásokat gyorsan a bányából és saját maga is menekül- A megrepedt hegy hihetetlen menydör- gésszerü robajjal leomlik s darabjai legurulnak. Győztesként nézik az emberek a természet műveinek szétrombolásátAz arany azonban nem mutatkozik- Még egy épen olyan nehéz és talán hatalmasabb arányú munka elvégzésére, van szükség. Folyókat kell odavezetni, sokszor húsz mértföld távolról, hogy a hegytörmelékeket elmoshassák- „Corrugi“ névvel nevezik .ezeket a vízvezetékeket- Erős eséssel kell hogy bírjanak, mert csak igy fejthetnek ki áramlásukkal munkát- Ezért vezetik le a vizet a legmagasabb pontokról s igy a patak inkább hasonlít vízeséshez mint folyóvízhez- Völgyek fölött aquaeductok épülnek, sziklákat fúrnak át a vízvezetékek céljára- A csatornákat kemény kőzetekben vezetik s elkerülik az omlós földrétegeket- A vízvezeték kezdeténél a hegyek csúcsain tavak részére ágyat ásnak 200 négyszögláb területtel s tiz láb mélységgelA vizet felduzzasztják s ha a tavak megteltek, felhúzzák a zsilipeket. Oly hatalmas erővel zuhan le a patak vize, hogy sziklákat képes magával ragadni. Azonban még egy munka hátra van a síkságban- Itt lefolyó árkokat — (agoga) építenek folyton csökkenő eséssel. Durva, rozmarinhoz hasonló lombokat és galyakat raknak beléjök, hogy az aranyat felfoghassák. A viz a lebegő részecskéket, az iszappá tört sziklatörmelékeket a tengerbe vezeti- így Spanyolország a tengertől még szárazföldet hódítottAz igy nedves utón nyert arany nem lesz olvasztva, mert már tiszta- Arany darabok (3‘5 kgr.) 10 font súlylyal találhatók s azokat a spanyolokpalacaknak mások palacranaknak nevezik, mig a kisebb szemeket baluxnak nevezik. A rozmarin lombokat megszáritják, elégetik s finom levelű gyepdarabokon mossák, hogy az aranypor a fenékre essék.“ Az aranymosás tehát gigantikus méretekben ment! Ilyen őrségi aranymosások törmelékdombjai láthatók most is Portugalliában. Breidenbach megállapította, hogy a Plinius által leirt aranyvidékek: Coruna, Gijon, Salamanca és Oporto városok által határolt négyszög belsejében terültek el- Szerinte körülbelül 500 millió tonna földtömeg lett mozgósítva s ha csak 1 gr. aranyat hoztak is ki az érc egy tonnájából átlag, úgy ez 300 évre elosztva átlagos 1600 kgr- aranytermelésnek felel megPlinius szerint voltak egyes évek, amikor 700 kgr- aranyat nyertek ki. A bányákban „Sowerby véleménye szerint 60-000 rabszolga dolgozottAmint láthatjuk, ott a rómaiak viruló bányászatot folytattak, sőt még a mórok idejében is aranyat termeltek a Tajo melletti hegyekben. III. Abderrahmann Kalifa alatt, mint Neumann ,.Die Metable“ cimü munkájában olvashatjuk gazdag kihozatalt értek el. A spanyol bányászat a mór uralom végéig megvolt. 1492-ben a móroktól visszahódított Granadába bevonult Ferdinand és Izabella s az ő fényes kíséretükhöz csatlakozott egy szegény olasz hajós: Cristofon Colon, a híres Kolumbus Kristóf, ki az uj világrészt, az aranyban oly gazdag Amerikát fedezte fel Spanyolország számáraNem oda készült ugyan, hanem Ázsiába, de az aranyban gazdag szigetek, melyeken gyarmatot alapított s a később másoktól felfedeztetett, mesés kincseket rejtő Mexicó és Peru annyi aranyat adtak, hogy a szerényebb jövedelmet biztositó spanyol bányákra senki sem gondolt többéBÁNYÁSZATI HÍREK. Magyar geológusnő Afrikában. Dr. Balogh Margit székesfővárosi leánygimnáziumi tanár, az ismert geológusnő, aki két hónapos tanulmányutat tett Afrika északi részében, ma visszaérkezett Budapestre. A bátor kisasszony október 10-én indult útnak a görögországi Patraszon ál, Palermo érintésével Algírba. Innét a Teli Atlasz hegységbe ment s Konstantin városát választotta gyűjtései központjául. Ez a sziklafészek a Hummel folyó szurdokának mindkét partján épül s a XV. században arról volt nevezetes, hogy a mohamedánok a hűtlen asszonyokat ott egy 500 méteres mélységbe taszították. Ezt a kegyetlen szokást azonban francia uralom után eltörölték. Ma Konstantin városka az idegen légió központja és viharos klímájáról ismeretes. Balo. h kisasszony október utolsó hetét töltötte itt, amikor a nyári időszak kezdetén kedvező időjárás volt és szép gyűjtéseket végzett a sziklák kövületes rétegeiben. Konstantinból a Schotoknak nevezett sós tavak vidékére utazott, majd a Szahara északi részében fekvő Biscra oázist tanulmányozta. Ez az öt négyszögkilóméter terjedelmű oázis a Szaharába utazók kiinduló helye a honnét a karavánok a szudáni Tihnbuktu felé vonulnak. Balogh kisasszony is innét kezdte meg szaharai útazását és egy Serif Ben Brahim nevű vezetővel, akinek bámulatos geográfiái ismeretei vannak, teveháton Biscrába, Setmába és Szidi Okúba oázisba rándult ki. Az északi Szaharának ez az utóbbi városka a központja. Mintegy 500 lakosa van és Szidi Okúba arab hős sirját őrzi falai közt. Ezen a tájon szikes sókivirágzásokat, pusztai homokot és sivatagbeli kavicsokat gyűjtött a kisasszony. Setma falucskában, lázat és szemgyuladást kapott a forró sivatagi homoktól és ez okból kénytelen volt El Kantara városkába visszatérni. El Kantara arab jelentése az, hogy a sivatag kapuja. Még itt is olyan ereje van a hulló pornak, hogy egy óra alatt a szabadban járó embert fehér porréteg lepi be- El Kantara már az Atlasz hegység szélén van és itt Balogh kisasszony igen sok jura- és krétakövületet gyűjtött- Gyűjtését négy nagy ládábaa Oranban adta fel és ezek a m. kir Földtani Intézet tulajdonába jutnak, mint amely intézetnek máris hatalmas gyűjteménye van Észak- afrikából. E. Balogh kisasszony Oranból a spanyol partok és a baleári szigetek érintésével Marseillen és Párison át tért vissza Budapestre, ahová ma délben érkezett meg- Tnulmányutjáról januárban előadást fog tartani, saját fölvételeivel iluszirálba, a Földtani Társúlatban. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. Megvételre keresem a „Nagybányai Hírlap“ ez évi 32-ik számát akiknek ez meg van és felesleges hozák lakásomra (Felsobányai-utca 49 sz) mert 4-szeres árért megveszem. Morvay Gyula
