Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-19 / 20. szám
2 1912. május 19. A tisztviselők helyzete. A magyar tisztviselő sorsát hivebben alig rajzolta meg valaki is e hazában, mint az, aki egybeállitotta azt az emlékiratot, melyet az • Állami Tisztviselők Országos Egyesületé-nek választmánya már előzetesen elfogadott, hogy a május 19-iki országos tisztviselői kongresszusból juttassák a király elé. Állandó érdeklődéssel és figyelemmel kisérvén a tisztviselői karnak helyzete javítására indított mozgalmait, ismertetjük rövidesen az emlékirat tartalmát, mert bár benne csak az állami tisztviselők panasza, kérése nyer kifejezést, közös az minden magyar tisztviselőével s az a meggyőződésünk, hogy az állami tisztviselők helyzetén kívül minden magyar tisztviselő helyzetét az eddiginél jobbá kell tennünk. Az emlékirat utal arra, hogy az állami tisztviselői kar elsőszülött gyermeke ama frigynek, melyet a magyar nemzet királyával 1867-ben Deák Ferenc közreműködése mellett kötött. Ez az elsőszülött gyermek minden kötelezettségét hiven teljesítette, ő maga azonban mind ez ideig a kormány és a törvényhozás kétségtelen jóakarata mellett is a magyar államnak inkább mostoha gyermeke volt, úgy a jelenlegi helyzetben, mint a nyugodt jövő, valamint a tisztviselő emberi és polgári jogainak biztosítása tekintetében. Három részben mutat rá kívánságaira. 1. A javadalmazások megállapítása és az előmeneteli viszonyok tekintetében eddig történt intézkedések nemcsak alatta maradnak annak, amit az állam a katonai és közös kormánytisztviselőinek juttatott és amelyek a fenálló életviszonyok követelményeit szinte nem elégítik ki, hanem mélyen alatta maradnak az élelmezési és lakásviszonyok immár tűrhetetlen drágulásának. Ez képezte alapját a családi és drágasági pótlék iránt előterjesztett sürgős kérelmeknek, melyeket ügy az előző, mint a jelenlegi kormány, valamint a képviselőház összes pártjai méltánylással fogadtak. Alig várhatnak tovább, mert a drágaság szülte helyzet elviselhetetlenné vált. 2. Második részében az emlékirat, utalva az állami tisztviselők, azok özvegyeinek s árváinak, valamint a jelenlegi nyugdíjasoknak a mostani nyugdíjtörvény mostohasága által teremtett súlyos helyzetére, a nyugdíjtörvény revíziójára vonatkozó javaslat előterjesztését Sürgeti. 3. Végül a harmadik részben rámutatva arra, hogy a magyar állami tisztviselői kar emberi és polgári jogai törvényesen egyáltalában nincsenek biztosítva és e tekintetben az összes társadalmi osztályok között a legszánandóbb helyzetben van, egy modern szolgálati pragmatikát szorgalmaz, figyelmeztetve arra, hogy csak ennek birtokában képes az állami tisztviselői kar hű maradni amaz ideálhoz, melyet a király az osztrák állami tisztviselőkhöz fintézett egyik beszédében állított föl kidomborítván, hogy az' állami hivatalnok működésének kezdő- és végpontja csak a törvény és semmi más, mint a törvény, nem lehet s mennél élénkebbé válik a pártélet, annál szilárdabban kell, hogy a közhivatalnok a pártatlan törvényesség alapján álljon. Befejezésül utal az emlékirat arra, hogy a negyvenöt év alatt férfivá fejlődött állami tisztviselői kar megőrizte a lelkében a gyermek hűségét, háláját és tiszteletét szülője, a magyar király és a magyar nemzet iránt, de anyagi helyzetében megbénítva, adóssággal küzködve, a mindennapi kenyérért lelket ölő gond rabja lett és aggódva nézi magának és családjának bizonytalan jövendőjét és jogfosztott állapotát. Az állami tisztviselők bizalommal fordulnak a királyhoz, mint a törvényhozás másik tényezőjéhez, kérve, hogy végre gyökeres orvoslást nyújtva törvények alkottassanak, azok jelenének, jövőjének, emberi és polgári jogainak biztosítására, kik egész életüket és minden erejüket fordították és fordítják arra, hogy jó törvények biztosítsák a polgároknak, a királynak és nemzetnek jelenét, jövendőjét és minden jogait. Családi és drágasági pótlék! Igaza van az emlékiratnak, az eddig csak Ígéret. Pedig mióta és mennyire megérett a valóságra. Ma gondok között él a gyermektelen tisztviselő is, menynyivel súlyosabb terhek között folytatja napi munkáját az a tisztviselő, akinek gyermekekkel megáldott családot kell eltartania. A nyugdíjtörvény is megérett a reformálásra. Az özvegyek és árvák ellátása nem maradhat tovább úgy, amint az eddig történt. A morzsa nem kenyér, a fillér még nem korona; az özvegy sem magát, sem gyermekeit jóformán alamizsnából föl nem nevelheti. A szolgálati pragmatika szüksége mindennap megújul, ahol a tisztviselő függetlenségéről esik szó. Az állam, a község, a társadalom esze, szive munkáját követelheti, de nem lelke függetlenségének, szabadságának feláldozását is. Benne is tisztelnünk kell az embert s nem szabad portékának tartanunk, melyet a lakás egyik sarkából a másikba rakhatunk. Három olyan kérés, melyet végre-valahára teljesíteni kell. A királyhoz, a törvényhozás másik tényezőjéhez hangzik a kérő szó, hogy együtt a másik tényezővel, az országgyűléssel hallgassák meg azt s jöjjön a törvény, hogy a magyar tisztviselő anyagi gondoktól' menten, lelki függetlenséggel dolgozhassák a nemzetért, a királyért. Áz esdő szavak mellett a magyar társadalomnak csak egy vágya és óhajtása lehet: vajha azokat meghallgatva, a kérést mielőbb és megnyugtatóan teljesítenék. * Versek.- Irta: Klára. I. Ibolyák. Elszáradt halvány ibolyákat Őrzök imakönyvemben én; Ő adta nékem egyszer régen, Egy első május reggelén. Mosolygva tetté a kezembe, S én meg hatotton átvevőm ; Ó, milyen boldog voltam akkor, Az első május reggelén. Azóta sorra jöttek évek, Sok-sok tavaszt megértem én; De sohse’ voltam olyan boldog, Mint akkor, május reggelén ! II. Május elseje. Az éjszakának csöndessége mély, Langyos furalmat bontogat az éj; Illat kereng az utca fáiban. Ma szerenádok éjszakája van! Az utca végén édes zene szól S egy ablak nyílik erre valahol; Egy bús leány hallgatja a zenét És sűrű könnyek öntik el szemét. Ó valamikor! ... Az idő haladt . . . Ott zengett az ő ablaka alatt; S a kis leány talán csak álmodd, Hogy két tüzes szem fényét szórja rá. Csak álom volt! . . , Kinyitom ablakom. Nem. nékem szól a dal, azt jól tudom ! A két tüzes szem másfelé ragyog, Vesztes egyedül csakis én vagyok! Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fő)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. * Keresek megvételre egy két- kerekes, egy lóval húzatható vízszállító lapos hordót. Cím a kiadó- hivatalban. HÍREK. Május 18. Személyi hírek. Zempléni Árpád, a jeles iró városunkba érkezett. - Némethy Ferenc csendőrőrnagy a héten hivatalos szemleutján városunkban tartózkodott. — Rényi Árpád üveggyáros a hét végén itt tartózkodott. — Sziklay Emil kir. főerdőtanácsos, debreceni erdőfelügyelő városunkban járt. - Dr. Rács Lajos, a debreceni kereskedelmi és iparkamara s. titkára hivatalos elfoglaltságban városunkban tartózkodott. A Waigandt ünnepély. Az állami polgári leányiskolának zöld gályákkal és rózsákkal diszitett tornatermében múlt vasárnap délelőtt meleg ünnepség folyt le. Ekkor ünnepelték az iskola igazgatójának: Waigandt Annának 25 éves tanítói jubileumát tisztelői, barátai, a jelenlegi és volt tanítványok. A nagy terem zsúfolásig megtelt úgyannyira, hogy a közönség egy tekintélyes része kiszorult onnan. Az ünnepség 11 órakor kezdődött, minthogy előbb isteni tisztelet volt a róm. kath. templomban. Pont 11 órakor lépett a terembe az ünnepelt igazgató, kit kartársai kisértek a számára elkészített lombsátor alá; a leányiskola énekkara üdvözlő dallal fogadta. Ezután Bodnár György vármegyei kir. tanfelügyelő üdvözölte az ünnepeltet, kinek érdemeit maga a kultuszminiszter is elismerte. Utána Stoll Béla gondnoksági elnök szólott, biztosítván Waigandtot a város közönségének osztatlan szeretetéről. Waigandt könnyekig meghatottan köszönte meg az elismerés megnyilvánulásait, mit nem a maga érdemének, hanem kartársai fáradhatatlan támogatásának tud be. Röszner Valéria tanítónő a tantestület nevében üdvözölte őt s bejelentette egyúttal, hogy volt tanítványai a mai napon egy alapítványt létesítettek nevére egy szegény- sorsú leány segélyezése céljából. Stiglicz Laura a volt és Kondor Adél a jelenlegi tanítványok nevében üdvözölte a szeretett tanítónőt, mit Waigandt meleg szavakkal köszönt meg. Ezután megkezdődött a hangverseny, melyen Stein feld | Elza és Erzsi, Gurszky Lujza, Jancsovits j Jolán, Glück Ilonka, Vetter Márta és dr. Lakatos Mihályné vettek részt, mindnyájan Waigandt egykori tanítványai. Az előadott darabok egytől- | egyik művészi nívón állottak s gondos tanulmányra vallottak. Déli egy órakor az „István“ | szállóban közebéd volt, melyen mintegy 60-an | jelentek meg. Az ebéd alatt ismét számos üdvözlő beszéd hangzott el s Bodnár tanfelügyelő felolvasta a beérkezett üdvözlő sürgönyöket. A belügyminisztériumból. A király Stojits Iván miniszteri segédtitárt, Alexy Kornél igazgató-tanitó vejét miniszteri titkárrá, dr. Gyirászin László belügyminiszteri számvizsgálót, városunk szülöttét pedig számtanácsossá nevezte ki. Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Bodoky Zoltán zilahi kir. törvényszéki joggyakornokot a nagykikindai kir. törvényszékhez jegyzővé kinevezte. Kitüntetés. Torday Imre és Molnár I Antal a nagybányai tűzoltóságnak hosszú éveken át rendkívüli szolgálatokat tettek; ennek méltánylásául és elismeréséül a vármegyei szövetség jubiláris diszéremmetieendő kitüntetésre ajánlotta nevezetteket, kik méltán rá is szolgáltak a kitüntetésre. Áldozó csütörtök. Múlt csütörtökön volt a rom. kath plébánia templomban a gyermekek első áldozásai Az elemi iskolák kath. növendékei részesültek az áldozásban, mely alkalommal Kirchmáyer Ferenc káplán tartott beszédet' a | gyermekekhez. Isteni tisztelet után Szőke Béla plébános vendégelte meg a gyermekeket. Iványi-Grünwald Béla festőm űvész, a Teleki Társaság tagja, a Mücsarnok- : bán kiállított egyik képével a nagy állami dijat: 4000 koronát megnyerte. A debreceni Kálvineum ünnepély tegnap és ma zajlik le bizonnyal a legfényesebb anyagi és erkölcsi sikerrel. A híres nagytemplomban ma Soltész Elemér egyházmegyei főjegyző, lelkészünk tartja az ünnepi szónoklatot. Köszönet. Felejthetetlen, drága emlékű | férjem elhunyta alkalmával a részvétnek oly sok megható jelével halmoztak el, melyek nagy megpróbáltatásomban enyhülést, vigaszt szerez- [ tek nekem; fogadják ezért leghálásabb köszö- I netemet. Özv. Gyöngyössy Gyuláné.
