Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
2 Nagybányai üirlap 1912. junius 2. A vágy, az igény megszólalt, Önöké a feladat: a kielégítés. Mi, a társadalom önök mellé állunk s együtt bizonyára csak nagyot produkálhatunk. Földrajzi fekvésünk eléggé izolált helyzettel látott el, távol vagyunk a középponttól, hová a magyar centralizáció mindent összezsúfolt. Ebből azonban nem a halál gondolata származik. Ellenkezőleg. Nagybánya élni akar, kultur-életet akar élni minden téren. A zene terén vezessenek Önök, zeneértők. Dolgozzanak ki részletes programmot, mikép. lehetne olcsón jó muzsikát élvezni, az Önökét s vendégszereplő művészekét; mi az Önöké vagyunk. S higyjék el, hogy ezen az alapon oly barátságos kis lakás lesz ez a Nagybánya, hogy öröm lesz itt élni. Zichy Géza. Hogy ennek a nagy embernek nevét tesszük cikkünk élére, abban leli magyarázatát, hogy Zichy Géza a legélénkebb figyelemmel és jóakarattal kiséri a Teleki-Társaság hazafias munkálkodását. Kitűnt ez most legközelebbről is, mikor a Társaság elnökének 40 éves irói jubileumát ünnepeltük, — ő volt az első, ki üdvözlő táviratával megtisztelte a jubilánst. Hol magyar irodalomról, hazafiságról van szó, — ott a Zichy Géza neve először hangzik föl. Olyan ember ő, ki csupa szív és szeretet s kinek minden csöpp vére telítve van a magyar haza rajongó szeretetével. A Teleki-Társaság nem tett le a reménységről, hogy ezt a világhírű művészt és költőt egyszer szemtől-szemben, kebelében üdvözölhesse. S mi hisszük is, hogy — ha bokros teendői megengedik, — lerándul egyszer ide, a magyarság végvárába, hogy megerősítsen bennünket hazafias működésünkben. Lapunk egy barátja Budapestről küldte nekünk az alábbi sorokat a nagy férfiúról, hogy közönségünk is megismerje őt. Örömmel adjuk közre az ismertetést, mely igy szól: „Zichy Géza 1849 julius hó 23-án Sztárán, Zemplénmegyében született. Tanulmányait Nagyszombaton és Pozsonyban végezte. Mint szenvedélyes vadászt 1863. szeptember 24-én az a szerencsétlenség érte, hogy fegyverét a kocsiból kiemelvén az elsült és a sörét keresztül fúródott jobb karján, melyet le kellett vágni. Félkezüsége dacára bámulatos kitartással képezte magát a zenében ; ma világhírű virtuóz és zeneszerző. egy pillanatra elöntötte a vér, aztán megint csak eltűnt a pir s még sápadtabb lett. Darkó Bálint nem mert Ágnes szemébe nézni; lesütötte, fejét, majd eltakarta két kezével, hogy Ágnes meg ne lássa bíborban lüktető arcát. — No Bálint, eredj ! Hívd át a szomszéd- asszonyt ; nem sok időm van már hátra. Ki tudja mi történik az éjjel? Hátha? . . . Nem merte kimondani, mintha félt volna a halál szótól. Bálint fölállott. — Megyek édesem. Átküldőm Trézsit, magamnak úgy is a városba kell nyargalnom az orvosság után. Mire elhúzzák az esteli harangszót, itt leszek! Lehajolt a beteg fölé s megcsókolta a homlokát. Lassú, vontatott lépésekkel indult kifele. Az ajtóból még egyszer vissza nézett a betegre s látta, hogy Ágnes nagy erőlködéssel két kezére támaszkodva, meredten néz ki az ablakon. Kilépett. Oda künn a kert szélén meglátta Bánki Trézsit a piros kendővel. Szomorúan állt egy almafa mellett, karjával neki támaszkodva a fa törzsének. Bálint egyenesen feléje tartott. — Trézsi ! Szólít az asszonyom! Eredj be hozzá ; maradj nála, mig visszajövök a városból. Orvosságot hozok a szegénynek. A szép asszony felpillantott. Szemében egyszerre cicázni kezdett a vágy. Gömbölyű, formás keble hullámzott mint a tó, ha gyönge szél borzolni kezdi tükörét. Keserű hangon szólalt meg: Szándékosan mellőzöm grófi címét, nem irom neve mellé, hogy kamarás, belső titkos tanácsos, számos rendjel tulajdonosa, mert mindezt keveslem. Valami más találó jelzőt szeretnék neve mellé Írni, ami kifejezze az ő lelki nagyságát, emberszeretetét, keresztényi alázatosságát, türelmét, elnézését és páratlan szivjóságát. Tehetetlenül állok az 5 jellemzésével szemben; sokszor megírták róla, hogy százezreket zongorázott össze jótékony célokra. Európában alig van nagyobb város, melynek jótékony intézetében ne lenne Zichy alapítvány ! Életmódja a legegyszerűbb; kerüli a pompát, csillogást, a feltűnést s bár módjában lenne úgy élni, mint a többi főranguak, még sem enged meg magának semmiféle fényűzést. Takarékossága csak saját egyéniségére szorítkozik, környezetéről, alkalmazottairól bőven gondoskodik. A szegények iránt bőkezű ; ezrekre megy azok száma, kiket anyagi zavaraikból kimentett, kiket becsületes kenyérkeresethez juttatott. Szorgalma, munkássága ismeretes s épen azért a munkás, tevékeny embert sokra becsüli és szánalommal nézi a henyélőt, ki élte javát céltalan, hiú mulatozásban tölti el. Szigorú, mértékletes életmódja mindenben megnyilatkozik. Étkezése egyszerű, de vendégeket szívesen lát asztalánál s elhalmozza őket minden jóval. Boldog, ha valakinek örömet szerezhet; a kis gyermekeket kimondhatatlanul szereti, szóba áll velők, megajándékozza''őket s ha valami üdülő helyen tartózkodik, csakhamar megismerik őt a nép gyermekei is s már messziről nyújtják eléje kis kezüket. „Az ember nyomorúsága nagyobb a bűnnél“, mondja gyakran s irgalmas elnézése minden cselekedetében dominál. Valamikor egy zsurnaliszta kitartóan üldözte őt lapjában. Epébe mártott tollal kritizálta műveit s egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy valami bántót ne írjon róla. Az évek múltak, a mérges kritikus nagy nyomorba jutott és segélyért folyamodott a nagylelkű főúrhoz. Csak nem fogja őt támogatni ? kérdezte egy ismerőse. „Kötelességem“ válaszolt az apostoli szivü ember, hiszen tudja, hogy ádáz ellenségem volt.“ Vallásossága tiszta és fenkölt, minden felekezetnek tiszteli a hitét. „A jó Istennek mindnyájan gyermekei vagyunk“, mondja, — „tőlünk függ, hogy cselekedeteink által közelebb jussunk Istenhez“. A 80-as években Triestben hangversenyezett, midőn tudomására jutott, hogy a szegények városrészében egy egész utcát készülnek kilakoltatni, mivel a lakók házbért fizetni nem képesek. „Még megtoldjuk egy hangversennyel“, mondá s e hangverseny jövedelmével, sok ezer forinttal, kifizette a — Miért is nem tudja az Isten elvenni az olyan szegény özvegyet, milyen én is vagyok, kinek nincs senkije, a kit nincs ki megsirasson! — Eredj már no, ne beszélj bolondokat Trézsi! Te nem vagy beteg, mint az életpárom. — Nagyobb beteg vagyok én, mert a lelkem sorvad el láthatatlanul ! — Meggyógyít az Isten ! Trézsi egyszerre fölvetette fejét. Arca kigyult, szeme villámokat lövelt s oda simult Bálint mellé. — Meggyógyulok, ha kelmed is úgy akarja! Darkó Bálint megrendült, mint a tölgy, mikor fejszecsapás éri a tövét. Ránézett a kívánatos asszonyra s onnan házának nyitott ablakára, honnan két sötét szem tüze világolt, mint éjszakán a távoli pásztortűz. Szakadozott hangon mondta Trézsinek : — Hallgas! hallgas! Ne legyen szegény Ágnesnek tövisből a feje alja ! Eredj be hozzá. Búcsúzni akar tőled ! Megfordult s lassú léptekkel kilépett az országúira s neki vágott a városnak. * * * Vakuló est volt, mikor Bálint hazaérkezett. Hozta az orvosságot. Lihegve nyitott be az ajtón. A szobában korom sötétség volt. — Ágnes ! Ágnes ! - szólongattaa sötétben az asszonyt. De semmi feleletet nem kapott. Előkaparászta zsebéből a gyújtót s nagy nehezen felgyújtotta az asztali lámpát. Szétnézett. Szörnyű volt, a mit látott. Az ágyon feküdt megfojtva Bánki Trézsi s rajta keresztül holtan Ágnes. Ágnes csont-keze még akkor is szorította a Trézsi hófehér nyakát . . . szegények lakbérét s megmentette őket a hajléktalanságtól. A nép tömegesen ostromolta a szállodát, hol a művész lakott, megakarván köszönni a nagylelkű ajándékot, de Zichy egy méllékkapun menekült és utazott el az ovációk elől. Köteteket lehetne Írni annak a nagy művésznek magasztos cselekedeteiről, ki a minapán elment a munkások közzé s zongorázott nekik csodás művészettel, mintha csak fejedelmek előtt játszott volna. Vissza emlékeztem egy másik májusi napra, midőn sok év előtt Wiesbadenben 36 uralkodó ház tagja hallgatta visszafojtott lélekzettel remek játékát, császárok tapsoltak, császárnék ünnepelték őt s a művész ép olyan kedves, szerény mosoly- .gással fogadta a kitüntetést, mint a munkás kezek lelkes tapsait. HÍREK. Junius 1. Személyi hírek. Farkas Sándor ny. honvéd- ezredes 4 hétre Karlsbadba utazott. — L. Bay József földbirtokos egészsége helyreállítása végett Joachims- thalba távozott. — Gellert Endre nagykárolyi árvaszéki ülnök a pünkösdi ünnepeket itt töltötte. - Mórágyi István ny. főfelügyelő családjával a Császárfürdőből visszatért. — Incze Lajos főgimnáziumi tanár Budapestről pár napig városunkban időzött. Esküvők. Dr. Katz Izsó ügyvéd kedden d. u. 3 órakor tartja esküvőjét Farkas Mayer majtisi földbirtokos leányával: Fannykával Szatmárnémetiben. - Hajclu Sándor itteni állami elemi iskolai tanító pünkösd másodnapján kötött házasságot Altnéder János polgártársunk leányával: Mariskával. Eljegyzések. Almer Lajos birtokos és kereskedő eljegyezte Muzsnay Ferenc kir. főmérnök, a veresvizi bányamű főnökének leányát: Olgát. - Andor József budapesti kir. központi állampénztáros jegyet váltott Kerekes Erzsiké oki. óvónő, itteni lakossal. — Simon László fehértemplomi főgimnáziumi tanár eljegyezte Pohl Ernuskát Tavarnokról (Nyitra m.) Adakozzunk! Vármegyénk főispánja a következő leiratot küldte városunk polgármesterének: A folyó hó 13-án Szolnok-Doboka és Maros-Torda vármegyéken keresztül vonult ret- | tenetes szélvihar által több magyar község lakossága olyan kétségbeej ő helyzetbe jutott, hogy ha az emberi könyörület segélyükre nem siet, saját erejükből többé lábra nem állhatnak! Ezt a nemzetiségek közé ékelt magyarságot segíteni s a végpusztulástól megmenteni olyan feladat, melytől akiben magyar szív dobog, senki magát el nem vonhatja. Éppen Szatmárvármegye az, a melyik a közel múltban az emberi jótékonyság áldását tapasztalta az ököritói pusztulás alkalmából s igy ennek a vármegyének kötelessége legelső sorban megmutatni, hogy lakosságának szivében él a hála s ott, ahol arra alkalom nyílik és szükség van rá, áldozatkészségére tehetségéhez képest tud áldozni is. Egész bizalommal fordulok tehát a rettenetes csapást szenvedett magyar nép nevében polgármester úr ismert ügybuzgóságához s felkérem, hogy a városban a legszélesebb körben indítsa meg a gyűjtést a jelzett célra s magán utón is szíveskedjék oda működni, hogy a gyűjtés nemcsak a megszokott formákban, de a legnagyobb buz- gósággal foganatosittassék. Legcélszerűbbnek tartanám, ha a város intelligens hölgyközönsége kéretnék fel a gyüjtésnéli segédkezésre, mert általános tapasztalat, hogy ott, hol a jószivnek van á szerepe, a magyar hölgy az, a ki a legnagyobb buzgalommal jár el s a hol legnagyobb az eredmény. — A begyült adományok a vármegyei alispán úrhoz lesznek küldendők s az eredmény hozzám is bejelentendő.“ — A polgár- mester a gyűjtés eszközlésére Almer Lajos képviselőtestületi tagot kérte fel. - Vajha a mi lelkes és áldozatkész közönségünk egész nagyságában átérezné az elpusztult községek kétségbeesett helyzetét! Jubileum. A kir. telekkönyvvezetők és kezelőtisztviselők orsz. egyesületének felsővisói csoportja tegnap d. u. 5 órakor díszközgyűlés keretében ünnepelte Szupkay Gyula kir. vezető telekkönyvezetőt azon ötletből, hogy most junius 1-én töltötte be hivatali működésének 25-ik évét. Az ünnepelt özv. Leitner Károlyné veje s igy városunkban is széleskörű rokonság és számos jóismerős csatlakozik a szerencse kivá- natokhoz.
