Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

V. évfolyam. Nagybánya, 1912. március hó 24. 12. szám. NAGTBANTAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉJS SZÉ3FXRODALMI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, fiegyédévye 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. ■ a a f ■■ ' Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTftl NAGY GÁBOR. Fomunkatí.rs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők » "" Kiadóhivatal: Morvay Qyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ' . Képviselőnk itthon. Március 18. Választókerületünknek ismét ünnepe volt. A múlt hét végén körünkben időzött Földes Béla dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, országgyűlési képviselőnk, kinek fogadtatásáról és a Polgári Olvasókörben tartott Széchenyi emlékbeszédéről lapunk múlt számában már részletesen beszá­moltunk. A tudós képviselő átengedte lapunk számára ezt az emlékbeszédet, melynek bő kivonatát a következőkben hozzuk: ,, Tisztelt Polgártársak! Az isteni gondviselés a magyar nemzetet a 19-ik század első felében három nagy állam- férfiúval ajándékozta meg: gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc e három állam- férfiú. Mindenik a magyar géniusz egyik saját­ságát képviseli; Széchenyi a fajszeretetet, Kossuth a szabadság-szeretetet, Deák az Igazságszeretetet. Mindhármat ünnepelhetnők a mai napon, mind­mindhárom összefügg március Idusával, de elsősorban mégis Kossuth Lajost illetné az ünneplés, a ki akkor már a nemzet első vezére volt. Ha azonban ez alkalommal mégis Széchenyi emlékének áldozunk, ezzel a kör hagyományá­nak felelünk meg anélkül, hogy elfelejtenők e nagyságok összemüködésének és együtthatá­sának tényét. Hiszen Széchenyi volt az, a ki a nemzetnek odanyujtotta az élet fáklyáját, Kossuth azzal meggyujtotta a szabadság oltárát, Deák pedig melegítette az alkotmányos élet tűzhe­lyét. Emerson mondja, hogy akárhány nagy embernél azzal a sajátszerü jelenséggel találko­zunk, hogy tettükben nem találjuk eléggé meg­magyarázva nagyságukat. Washington tetteiből nem magyarázható ki történelmi alakjának óriási mérete! Széchenyivel nem úgy vagyunk ugyan, de tetteinél mégis nagyobb volt benne az a lel­kes erő, mely egyéniségét alkotta. Széchenyi első sorban modern ember volt. Tanulmányai, utazásai azt a vágyat éb­resztették benne, hogy a nemzetet uj, boldogabb életre ébressze. Ezért hangoztatja ő a Magyar- ország nem volt, hanem lesz-t, a mi természe­tesen nála sem akarja a múlt megtagadását. De hamar be kellett látnia, hogy egy ember, sőt egy nemzedék is képtelen a nagy feladatra. Innét származik lelki életének feldulása, melyet a Kossuthtal való konfliktus fokozott, innét vissza-visszatérő melancholiája, öngyilkossági szándékai! Széchenyi állambölcseleti munkájának nagy­ságát csak kevesen tudják teljesen megvilágítani. Újabb és újabb vizsgálódások szükségesek arra, hogy tejjesen áttekinthessük az ő szellemi örök­ségét. És igy is jól ismertek meggyőződésének azon tételei, melyek még ma is irányitói lehetnek nemzeti életünknek. Kettőt akarok ezek közül kiemelni: Széchenyi az egész nemzetért dolgo­zott, soha nem osztályokért. Széchenyi a tár- | sadalmi tevékenység intenzivitását sürgeti és . óva int attól, hogy mindent a kormánytól várjunk, bár néha ő is kénytelen volt kitörni a bécsi kormány szükkeblíiségs ellen. így mikor a mű­egyetem felállítása ügyében Bécsben járt, ott azt a választ kapta, hogy a rendek emeljék fel előbb a só árát, mire ő a következő# megjegy­zést Írja a naplójába: „Mindent a so felemelt árából!“ Jóleső a büszkeség, mely őt nemzete iránt eltölti, melyből kifolyólag külföldön is mint magyar akar imponálni. Mikor a Lánchíd ügyé­ben először kereste fel Clarkot Londonban, a mérnöknél elő kellett magát jegyeztetni. Egy-egy óra dija egy font volt. Hogy imponáljon, mind­járt több órára jegyeztette elő magát. — Ez a büszkeség nem bírta ki azt, hogy amikor egész­ségi okokból Balatonfüreden tartózkodott s ott az éjjeli lárma és cigányzene miatt aludni nem tudott, - meg ne jegyezze naplójában: Még egészséges sem lehet az ember ebben az or­szágban! ... És mégis, Széchenyi minden nagy­sága mellett politikai téren oly ponton állott meg, melyet a későbbi fejlemények meghalad­tak. Magyarország nem avitikus alkotámnyának sértetlen fentartásában látta eszményének ne­továbbját, hanem modern alkotmányos beren­dezéseket vívott ki: parlamentet, felelős minis- teriumot, talán azt mondhatjuk, parlamentaris kormányzatot, miből- az a tanulság, hogy még a legnagyobb embereknél is nagyobb a nem­zet, nagyobb az állampolgárok összessége; ezek­ben rejlik a haladás legfőbb feltétele. Felemelem e serleget, áldom és köszöntőm Széchenyi halhatatlan szellemét! És minthogy az Olvasókör bármily szerény tevékenységében is' magát e serleg alapításával a nagy államfér­fival kapcsolatba hozta, emelem poharam Nagy­bánya lelkes polgárságára!“ A szombat d. u. 5 órakor a Lendvay szín­házban tenger közönség jelenlétében megtartott beszámoló beszédet laptársaink szükebb-bővebb hű kivonatban már közölték s igy a VáracLy József gyorsirástanitó stenografálása utján nagy fáradtsággal megszerzett, értékes és nagyarányú gondolatokban gazdag beszámoló közzétételét mellőzzük. Szombaton este Földes Béla előkelő tár­saság körében az István szállóban vacsorázott; vasárnap pedig a déli vonattal elutazott. Itt tar­tózkodása alatt Bónis István pártelnök vendége volt, aki szombaton - mint már említettük -- fényes ebédet adott a képviselő tiszteletére. A gyermek kóros szellemi világáról. Dr. Lechner Károly kolozsvári orvos-pro­fesszor nagy értékű előadást tartott Kolozsvárt az „Anyák Iskolájában.“ A jeles tudós előadása oly általános közérdekű, hogy nem végzünk felesleges munkát, ha kivonatosan leközöljük a tanulságos előadást, mely a gyermekek lelki nevelésének helyes irány mutatója. Vajha, minden anya megszívlelné a tudós tanár által elmon­dottakat. Az előadás rövid kivonatban igy szól: Anyának lenni, magasztos feladat, nem­csak a szaporodás ténye: terhesség, szülés, szoptatás, ápolás kell, hogy az anya szemei előtt lebegjenek. Nemcsak a gyermek testi nevelésére, ápolására kell gondot fordítania. Az anya feladata ennél sokkal magasztosabb. Lel­ket lehelni a kisdedbe, érzésekkel tölteni meg értelmét, irányítani jövőjét. Hivatását csak akkor töltheti be, ha mindig szemmel kiséri gyerme­kének alakuló lelki világát. Az egészséges gyer­mek szellemi világa tele van tökéletlenségekkel. A kiskorú fejlődés négy időszakának jellemző tulajdonságai a következőképpen ismertethetők: A csecsemő kort a butaság és önzés jellemzi. A gyermekkort hamis érzékelések, téves eszmék, hiszékenység, naivitás, félelem. A serdülőkort, uj tapasztalatok és csalódások, tökéletesebb észrevevés, tisztultabb fogalmak, kételkedés, a lelki én nagyobbodása, kamasz­kodás és sokszor kényszer alatt áll a gyermek. Az ifjúkor a hangulatok kora. Az ivar élet fejlődése. Túlértékelik önmagukat, ideálisták, szentimentálisok, nagy remények töltik el, tett­vágy, virtuskodás, nagy lelkesedés, ami azonban csak szalmatüzhöz hasonlatos. Jellemzi még a könnyelműség. Az ivaré^ssel jár az érthetetlen vágyakodás, epekedés, sejtelmek után, boldog­talan szerelem, világfájdalom, félszeg Ítéletek. Mindezek a tökéletlenségek a fejlődés e négy korszakában a korral járnak. Felnőtteknél azonban a tökéletlenségek elmebajok. De az ifjúkorban mutatkozott jelenségekből is kórság fejlődhetik ki, öröklés testi betegség, elhanyago­lás, avagy rossz nevelés folytán. Butaságból elmeíogyatkozás, téves eszméből elmeelkorcso- sodás, kamaszkodó kényszerből elmezavar, ifjú érzelmek elfajulásából hibbanás válhatik. Más­különben a butaság az okulás lépcsője. A téves eszme múló illúzió, a kényszer pajkos játék, a kedélyháborgás lelki torna. Minden gondos anya ne csak ápolja, sze­resse, gondozza gyermekét, hanem tartsa szem­mel a lelki fejlődés tökéletlenségeit is, mert ezeket észrevenni és megfigyelni, első sorban igazán ő van hivatva. A gyermek érzéseit kell szemmel tartania, mert ezek az elmeműködés alapkövei. Az érzelmek a négy fejlődési fokban négyfélék lehet­nek: fogyatékosak, hamisak, zavarosak és túl­zottak. A csecsemőkor fogyatékosságai: a rossz közérzet, a visszahatások tökéletlensége, az érzékhiány, nem akar szopni, a kiürülés töké­letlensége, nyafog, sir, fölösleges, vagy hiányos mozgás, tunya, szeret piszokban heverni. Fődolog, hogy a fogyatékosságokat korán vegyük észre, az anya szeme az esetek százalékában látja meg a bajt első évben, ötven százalékánál 2 - 3 éves korában és húsz százaléknál pedig csak az iskolába kerüléskor állapítható meg. Általában a fejlődés különböző fokain a következő jelenségekre kell figyelemmel lenni, melyek ha egyáltalában nem, vagy csak elkésve következnek be, egész biztosan következtethe­tünk elmebeli fogyatékosságra: Két-három napos korában a gyermeknek már meg kell találnia az emlőt, meg kell hogy tanuljon szopni. Három héten belül tűszurásra fájdalmat mutat, 6 hetes korában sir és mo­solyog. 3 hónapos korában figyel, érdeklődést tanúsít; 4 hónapos korában megismeri anyját; 5 hónapos korában megfogja a tárgyakat. Hat hónap múltával utángagyog, elsőfogai megjelen­nek; 7 hónap után megkülönbözteti a szemé­lyeket és tárgyakat, fél az idegenektől; 8-9 hónap után felül, nevet, érti a szót, könnyez, utánoz; 9-12 hónapos korában megtud állani, utánmond; 18 hónap múlva értelmes szavakat mond, egyedül jár, 2 éves korában mondatot beszél, hibásan.; csókol, a tisztaságot kedveli. 3 éves korában először kérdezősködik önma­gáról, a színeket megkülönbözteti, hangjukról megismeri az embereket, első fogzás vége. 4 éves korában teljesen beszél, fogalmak, képze­tek alakulnak lelkében. 5-14 éves korában Lapulik. mai száma 8 Oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom