Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. december hó 8. . szám. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlöny Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(FŐ)-tér 14---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------A hit boldogít. Ebben a nehezen virradó téli időben az éjszaka fátyola még erősen ráterül a vidékre, mikor megszólalnak a harangok s hajnali áhítatra hívják a hívőket A templomok misztikus fényt hintenek bele a sötétségbe s ez mintha még azoknak a lelkére is hatással lenne, kiket a szkepszis tart karjaiban. Boldog, akinek hite van; boldog, aki bízik a jövőben. Bizzunk-e Magyarország jövendőjében ? A legutóbbi népszámlálás adatai szerint' tízmillió magyar van s az összes nemzetiségekkel szemben abszolút számerőben vagyunk. És abszolút intelligenciában is. Ezért azonban el ne bizakodjunk. A balkáni népek mostani háborúja megmutatta, hogy a kis nemzetek lelkesedése milyen óriási tényező. Megmutatta, hogy sokszor nem a számok beszélnek, hanem a nemzeti lelkesedés hallatja szavát. Nagyon sok tünet van nálunk arra nézve, hogy a nemzeti lelkesedés lángja nem lobog már úgy a magyarban, mint eddig. Ha nézzük, hogy mily sivár közönyösséggel viseltetnek ma az emberek közviszonyaink iránt, lehetetlen, hogy ne mély szomorúsággal gondoljunk a híres magyar lelkesedés lelohadá- sára, a nemzeti felbuzdulás elmúlt szép idejére. A nemzeti eszme fakulóban, halványodóban ' van. Varázsa elvész és csak az ifjú, fejlődni tért, foglalni akaró nemzetek hatalmas lenditője még most is. A kozmopolita-érzés uj uralkodó, eszméje száguld végig egész Európán s legfeljebb Németország és Angliát kíméli meg egy kevéssé. Azok a jelszavak, amelyeket e nemzetközi munkásság hangoztat, az általános emberi szeretet érzelmének kedvezők, de határozottan nagy kárára vannak a nemzeti eszmének. Nem csoda, ha sok, nemzete nagyságáért aggódó hazafi gondba esik, mikor e jelszavak olyan hatalmasan kopogtatják a közéletnek úgyszólván minden ajtaját. Senkisem olyan botor, hogy elzárkózzék a haladástól, hogy ellentálljon az európai uralkodó szellemnek, ám ki ne törekednék a nemzeti érzés megmentésére? Ezer esztendeig ez volt az őserő, ez legyen ezentúl is. Nemzeti karakterünk feláldozásával egyéb téren is veszitnünk kell. Most, amikor gyorsan ereszkedik rá a tájra az esti sötétség; most, amikor a hajnal virradásába beleszól az adventi harang szava; most, amikor ebben a ködös időben a nemzeti nagyság számbeli erejét tárják elénk; gondolkozzunk! Elmélkedjünk, hogy fajunk szaporodása, nyelvünk térfoglalása egyúttal nemzeti erőnk szaporodását, nemzetünk térfoglalását jelenti-e? Ha nem ezt jelenti, tegyünk róla, mindenki a maga hatáskörében, hogy a nemzeti eszme fénylő csillaga újra felragyogjon. Szellemi téren is csupán azt szabad támogatnunk, a mi nemzeti és nem kozmopolita. Terjedjenek ám a Nyugat eszméi, de lássuk el őket nemzeti tartalommal. Ebből lesz a nemzeti megváltás újjászületése. Legyen hitünk e sivár, földi vándor- lásban, mert a hit boldogít!____________ A nép ajkán fogy a dal. Szédületesen gyorsan halad a modern világ s mi büszkék vagyunk erre a haladásra. De vájjon igazán azok lehetünk-e ? A mai gyermek többet tud, mint nagyapáink deres korukban tudtak- A mai kis fiú monoplánt és biplánt szerkeszt, és síkfutásban trenírozza magát s nem eszi meg az elejtett vajaskenyeret, mert bacillus van rajta. S az állam és a társadalom vetélkedve védi az elhagyott gyermeket. De a .gyermekbünösök száma rohamosan nő, az apró gonosztevők fosztogatásra, véres rablásra szövetkeznek, körmönfont furfangga! s kigunyol- ják a naiv gyermekvédőket. Az egész vonalon emelkedik az élet szintje, még a legeldugottabb faluban is. Csepürágó helyett mozi; cibere és kakastej helyett Brazília kávéja és Ceilon teája; a kisbiró dobolása helyett naponként friss újság és képeslevelezőlap; az ablakon tükörüveg, festett falóca helyett töltött díván; szőttes rokolya helyett bukjelszoknya és selyemblúz. S félreeső kis városkában is aszfalt, villanyvilágítás, meg telefon. A felvidéki paraszt ma könnyebben megjárja Amerikát, mint valaha Miskolcot. A munkásnép rohamosan fejlődik : munkásgimnázium, néphangverseny, népakadémia, népegyetem stb. áll rendelkezésre. De a nép ajkán fogy a dal- Szivében keserű gyülölség- Erkölcse züllik. Vad házasság, elválás, Egyke. Csal a munkával, csal az idővel, minden lelkiismeretfurdalás nélkül- Kossuth-nóta helyett munkáshimnusz; dal helyett frivol kupié — már a hároméves kislány száján is. A pénz s az élvezet vágya kikezdi erkölcsét s meguntat vele. mindent. Páris utcáin autóból lövöldöz az apacs s fittyet hány a rendőrnek s lenézi a naiv hajdan rablóját, ki ügyetfogyottan, gyalog fosztogatott- Washington és Lincoln hazájában maga a rendőr cimborái a rablógyilkossal. A csengő dollárért még a rendőrség feje is gyilkolni kész. A haladás világszerte más, mint volt ezelőtt. Csüggedni azonban még nincsen ok. Az elszomorító jelenségek mellett vannak biztatók is. Egy székely falu tanítójáról olvassuk, hogy eladósodott faluját két évtized alatt felvirágoztatta, leszoktatta népét az italról s ma a falu lakossága elégedett s nem megy hazát keresni túl, a tengeren. A Titanic rémes katasztrófája alkalmával, melyet a kapitány bűnös kapzsisága idézett elő, a tisztikar s a legénység a kötelességérzet fényes példáját adta, mikor megmentette a nőket s a gyermekeket, maga pedig a sülyedő hajón maradt. A szegény magyar pilóta nem akarja, hogy hazája a nemzetek versenyében elmaradjon. Rozoga gépével felszáll s vértanúja lesz a szegénységének. S abban az Amerikában, hol a rendőr a rablóval cimborái, ahol az egész törvényhozás meg van vesztegetve, egyetlen ember szembe merszállania tröszkök hatalmával. Van tehát haladás, ha lassú is, de folytonos. S ha akármennyi torzképet mutat is az emberiség haladása, csüggedésre okunk nincsen- A fejlődést szüntelen munkáló, életet fakasztó, életet fenntartó erők nem apadnak ki. Bőségesen buzogva végzik csöndes munkájukat- Az ágakat töri, tépdesi a vihar: a gyümölcs férgese hull, a lomb leszárad, de a gyökér ép, a fa él, s ki fog virulni, s a nép ajkán az elfogyott nóta megcsendül újra. Városfejlesztés a hadsereg és a dualizmus szempontjából. A városoknak a történelem minden korszakában jelentős szerep jutott háborúk idején. Az államhatalmak legfontosabb szervének: a hadseregnek a múltban a városokkal való kapcsolata, a hadseregeknek a városokra utaltsága közismeretes- A háborút viselő hadseregnek a város a modern korban is biztonsága és támasza- A modern kor háborúiban — hol nagy tömegeket mozgósítanak — a háború sikere már nemcsak az egyéni bátorságtól s a vezérek leleményességétől függ, hanem más körülményektől is- Ilyenek: a közlekedési eszközök fejlettsége, az élelmezés, vízellátás, a sebesültek ápolásának gyors lehetővé tétele, az átvonuló hadcsapatok elszállásolása, az előrenyomuló haderő összeköttetéseinek fenntartása, a táviró-, telefon-, postaintézmény haszná- latáuak akadálytalan biztosítása, a hadsereggel vonuló állatállomány élelemmel ellátása stb- A modern kor hadműveleteinek sikere jórészben attól van feltételezve, hogy mily mértékben sikerült a hadsereg ephemer-szükségleteinek kielégítéséről gondoskodni és .biztosítaniLapunk mai száma 8 oldal.
