Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

Nagybányai Hírlap 1912. december 1. Az ország szomorú helyzete. Hogy Magyarország nem a jólét hona, keservesen érzi lakosságának kilenc-tized része. Valami nagy hiba van a sorsát intéző gépezetben, ami párosul talán a természet időleges mostoha- ságával is, jóllehet mezőink most is termik az „élet“-et, folyóinkban, tavainkban ezrével lubic­kolnak a halak, erdeinkben csatangolnak a vadak s kincses ércek szelik át hegyeinket- Lehet, hogy szükebb lett a természet mértéke; lehet, hogy szaporodott az élvező, bizonyos csak annyi, hogy a legtöbb magyar élete tengődéssé alacsonyult. Töri a fejét mindenki, hogyan lehetne segiteni a bajon, amely, amint egyre növekszik, annál elviselhetetlenebbé válik- S a nagy jajszó, mely milliók kebléből egetverő kiáltásként tör ki, rettenetes vádat emel azok ellen, akiket a baj okozóinak tartunk- Vádoljuk az intéző köröket, hogy nem tudnak okos, életrevaló, praktikus intézkedésekkel segiteni az ország nagy és súlyos baján­Azonban be kell látnunk, hogy sok, igen sok bajnak első sorban mi magunk vagyunk az okai- Szeretünk a haladással hivalkodni, melyet a kultúra mesgyéjén bejártunk. Szeretjük áltatni magunkat azzal az indokolatlan megnyugvással, hogy részünkről megtettünk, megteszünk mindent, ami a boldogulásunkra vezetne, ha hatalmunkon kivül eső erők nem gátolnának bennünket. A nagy drágaságért az élelmiszeruzsorásokat okoljuk, kiknek megfékezésére a törvény nem elég erős; iparunk pangásáért a magyar közönség nem­törődömségét s a meg nem felelő törvényeket. Hogy ezekben a vádakban nagy igazság rejlik, ép oly bizonyos, mint a milyen helytelen az az okoskodás, hogy mi magunk, a bajok keletkezésében teljesen hibátlanok vagyunk- El­mulasztunk mi bizony rengeteg sokat, amivel helyzetünkön javíthatnánk- A kultúra sok intőt, figyelmeztetőt, útbaigazítást harsog a fülünkbe, de mi alig halljuk, alig hederitünk reá­Kereseti forrásaink legelőkelőbbjére, a mező- gazdaságra mutatunk- Fő jövedelmi forrásunk, amit a föld ad- S mit látunk mezőgazdaságúnkban ? A vető- és cséplőgépek gyakoribb alkalmazása képviseli ebben a fennen magasztalt kulturhaladást. Hazánk földművelésének kétharmad részében nem jut érvényre az okszerű gazdálkodás. Csak az ezerholdas földesurak, a latifundiumok dúsgazdag birtokosai ismerik és alkalmazzák a modern gaz­dálkodás összes raffinált újításait. A szegény telkesgazda, a kapás-kaszás paraszt pedig csak annyira müyeli kicsiny földjét, hogy Felőle úgy ahogy tudjon élni- Kénytelen tehát Agráriától elpártolni s Industria hívének szegődni — túl, a nagy tengereken­Pedig ennek igazán nem kellene igy tör­ténnie. A magyar parasztot a föld helyes művelé­sére kellene tanítani és szoktatni, hogy elegendő jövedelmet kaphasson belőle s megszerezze úgy, mint szerezte hajdan s ne hagyja el, még a leg­szebben csengő dollárok kedvéért sem­A magyar parasztnak a rögtől való elidege­nedése indolenciára, élhetetlenségre mutat, amely, mivel más kereseti ágban is nyilvánul, az általános jólét egyre elszomorítóbb csökkenését idézi elő­A vád itt nagyon helyénvaló, önmagunknak kell elsősorban arra törekednünk, hogy hivatás­szerű foglalkozásunkban tökéletesedjünk. Ragadjuk meg a modern kultúra és technika minden esz­közét s teremtsünk magunknak az okos munka révén olyan pozíciót, mely biztos exisztenciához és jóléthez vezet. Ha mindenki igazán teljesiti kötelességét, akkor várhatjuk csak, hogy vége szakad mostani áldatlan helyzetünknek­Magyarfalás. A Budapesti Hírlap és a Pester Lloyd mult- heti cikkei, melyekben Ortinszkinak, az amerikai görög-katholikusok püspökének, valamint a nagy­orosz propagandának a magyarság ellen való agitációját ismertetik, mindenfelé élénk föltünést keltettek. Ortinszki s az orosz propaganda a görög-katholikus magyarokat s a felvidéki rut- héneket izzó gyűlöletre ingerük a magyarság ellen. Ez az Ortinszki, aki egy magyar szárma­zású és magyarérzelmü főpap utódaként, a magyar kormány megkérdezése nélkül, olyanformán lett az Amerikában élő görög-katholikusok püspöke, hogy akik ajánlották, nyilván és tudatosan félrevezették a Vatikánt, — megdöbbentően izzó gyűlölettel üldözi a lelkifőpásztorkodása alá rendelt magyar híveket. Még istentisztelet alkalmával, a szószékről is szórja reájuk a gyűlölet villámait- Ennek a gyűlöletnek újabb tanúságát nemrégiben akkor adta, amikor egy kis ukrainista-templom fölszen­telésén, szikrázó gyűlölettel szólt az ungárokról. Ezek a szegény magyarok, akik a sanyarú megélhetési viszonyok miatt fájó szívvel voltak kénytelenek ezeréves hazájukat itt hagyni, haza­miséjét. Egyszerre megdördültek az Aja Sofia aranyozott kapui s sarkából kivetve oda omlottak az imádkozok fejére. Rémes jelenet volt. A jani­csárok kegyetlenül legyilkoltak mindenkit. Pár pillanat alatt ezer számra feküdtek a holttestek a templom márvány padlóján úgy, hogy valóságos hegyek képződtek holttestekből. A főpap pedig kezébe vette a szent kelyhet s ünnepélyes méltósággal bevonult a sekrestyébe, melynek ajtaját erős zárakkal lecsukatta. Azalatt a hívők serege egytőí-egyig elvérzett­A janicsárok a sekrestye ajtaját befalaztatták, hogy Anchiados főpap soha többé napvilágra ne juthasson. 460 esztendő telt el, azóta- Az Aja Sófia tornyáról Allah dicsőségét hirdeti a müezzin; a szent kereszt lehanyatlott, a fényes félhold ár­nyékába­Most majdnem 460 év múltán ott állanak a keresztény hadak Konstantinápoly előtt s lelkűkben az a vágy él, hogy az Aja Sofia tornyára ismét kitűzzék a lehanyatlott szent keresztet. Ferdinánd, a bolgár cárnak jutott az a feladat, — a legenda szerint, — hogy az Arany kaput betöresse s V-ik Mohammed holttestén át vonuljon az ősi keresz­tény városba-Abban a pillanatban, amikor Ferdinánd átlépi az Aja Sófia küszöbét, — a janicsárok által befalazott sekrestye ajtaja fölpattan s kilép rajta Anchiados főpap teljes ornátusában s folytatja 1453 május 29-én megkezdett miséjét • • • fiságuk mellett legnagyobb lelkikincsükként, hitüket vitték magukkal Amerikába- Ez a hit ott, a nehéz életküzdelmek közepette vigasztalást nyújt nekik s magyar hazájukhoz való ragaszkodásukat tartja ébren- Annál fájóbb, hogy épen a hitükben vannak a legerősebben megtámadva. És ez a támadó nem az amerikai állam- hatalom, sem más külső ellenség, hanem — ret­tenetes elgondolni is! —-a saját püspökük, aki magyarellenes és orosz érzelmeiben odáig megy, hogy ezeknek az érzelmeknek még a saját egy­házát is feláldozza s őrült tevékenységével meg­döbbentően nagy mérveket öltő hitehagyásra bírja a híveit. Amióta ő ül a püspöki székben, Amerikában 40 görög-katholikus egyházközség tért át az ort­hodox orosz egyházba- A példát, előreláthatóan, követni fogja a többi is, mig végre nem marad magyarnyelvű, magyarérzésü és magyarvérü Ilivé a magyarokat üldöző püspöknek­Bizonyára nem az orosz állam, az orosz egyház tudta és támogatása nélkül terjed, egyre veszedel­mesebben a görög- katholikusok- lakta felvidéki vármegyékben az a propaganda, mely már évek óta folyik s a guruló rubel segítségével az orosz egyháznak s a nagyorosz eszmének hódítja meg a görög-kath. ruthéneket, Rákóci katonáit. Ami pedig az egész dologban a legfurcsább, ezt az Ortinszkit a magyar állam fizeti. Mint az említett cikkek mondják, tekintélyes évi összeget kap a magyar kormánytól. Ha helyén volt valaha fizetett ellenségről beszélni, hát ez az Ortinszki igazán fizetett ellensége a magyar államnak. Ez pedig lehetetlen állapot. Belátta már a magyar kormány is és dolgozik már olyértelmű előterjesz­tésén, hogy a római szentszék az amerikai magyar görög-katholikusok lelkigondozását magyar szár­mazású, a magyar állam szempontjából megbíz­ható püspökre bízza. Amilyen készséggel egyezett bele a Vatikán a hajdudorogi görög-katholikus magyar pöspökség felállításába, époly biztosra ve­hető, hogy a magyar kormánynak ez újabb előter­jesztését is a kívánatos módon fogja elintézni. Emellett azonban nagyon jó lesz, ha a kormány a legéberebb figyelemmel kiséri Ortinszkinak és az orosz propagandának felvidéki működését s nem­csak diplomáciai úton tesz ez irányban lépéseket, hanem a maga részéről is elkövet mindent arra nézve, hogy a ruthéneket, gazdasági és kulturális tekintetben azzal a szeretettel karolja föl, amelyet ez az eddig siralmasan elhagyatott, derék magyar­érzelmü nép, magyar hazafiul múltjánál fogva, méltán megérdemel. Nem' szabad tovább tűrni, hogy az orosz kéz kotorásszon a zsebünkben s a szemünk láttára, a magyar állam határain belül támasszon ellensége­ket a magyar állam ellen. flÓLYA JÁN05 ^ISékc“i| Nagybányán. Vízvezeték, csatornázási és központi vizmelegitő vállalata készít: fürdő- és mindenféle egész­ségügyi berendezéseket, szakszerű és ízléses kivitelben. — Részletfizetéseket elfogad. Horgany fürdő-kádak raktáron vannak I Lakás és iroda : Felsőbányai-utca 48. ("Robelly-ház.) T Á Bikszádi 1 természetes gyógyásványviz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógyhatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásványvizeket. ■ Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi Gyógyfürdő Igazgatósága. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom