Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-17 / 46. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. november hó 17. TÁRSADALMI SS SZEFinODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nágybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos KözlönyeElőfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. AJTAI NAGY GÁDOR. Főm unkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. ——— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. _______ Az Úr szent temploma« November 16. Mély megilletődéssel szorongunk az evangélikus egyház uj templomának ajtaja e lőtt! Oda igyekszünk mi is, a kultúra por- szemnyi munkásai az Úr oltára elé, hogy meggyülemlett érzésünk Könnyeinken keresztül áradjon e mistikus, szent helyre s túláradó boldogsággal osztozhassunk embertársaink örömében, mely hangos halle- lujával tölti be az Úr szent templomát. Ha elgondoljuk, hogy 1576 óta, amikor az ág. hitv. egyházat városunkban a helv. hitv. egyháztól már különváltan találjuk, — mennyi megpróbáltatáson, mennyi keserűségen, ádáz küzdelmen és mily sok és súlyos szenvedésen ment át ez a kis- egyház s alkotó erejét mégis mennyire megőrizte, hitszeretetét mégis mennyire megacélozta, vallásos buzgalmát mégis mily tántoríthatatlanná növelte s mindezen nagy és nemes erényeknek most itt szép és maradandó emléket emelt: kibontakozunk az ezerféle érzés nyűgei alól, hideg érzéssel változtatjuk át megilletődésünket igaz, mély elismeréssé ezzei — a szószoros értelmében maroknyi — kis egyházzal szemben. Őszinte, mély elismeréssel adózunk az egyház fenkölt gondolkodású felügyelőjének és áldozatkész presbyteriumának, a mely oly lelkesen tette magáévá lelkészének nagy szándékát: az uj templom megépítését, melylyel Révész János lelkész itt kifejtett nagyszabású munkálkodását oly méltóan tetőzte be! Ez volt „az ő osztályrésze!“ Vallásos érzéstől duzzadó széles keblével, mély hittől áthatott nagy szivével, férfias bátorsággal önként vállalt gondoktól barázdált széles homlokával most már odaborulhat a Megváltó képe elé s az meg fog elevenedni, hogy megáldja az Ő alázatos, szerény szolgáját, a kinek nevét városunk történetírója is az elsők között fogja emlegetni, a kik maradandó nyomokkal jelezték tartalmas egyéniségük nagy pályáját! Mi elfogultak vagyunk, minket ragad magával érzésünk, hizelkedés azonban sok más gyarlóságunk mellett nem hibánk, mert ettől irtózunk: mégis válogatott szavakkal, emelkedett, ünnepi tónusban kell Révész Jánosról megemlékeznünk, mert nagyot cselekedett! Mert egyházát a szegénység átka sújtja ! Mert a könyörületes és áldozatkész embereket a nehéz idők megtizedelték ! Mert a bibliai zörgessetek — jelre az ajtók inkább eltorlaszoltatnak, hogy sem megnyittassanak ! És ezer más gond és akadály; ezer gáncs és akadékoskodás! Révész János mindent leküzdött s hálaérte a Teremtőnek, hite, erélye, egészsége, jókedve és üde humora megmaradt. S minket elfog a káröröm, hogy végre filiszter lesz ő is, beilleszkedik a mi kis keretünkbe s az Isten kegyelméből és egyházi felsőbb- sége jóvoltából élvezni fogja jeles cselekedetei méltó jutalmát! Nemcsak ezért s nem is csak konven- cionáliter, hanem átérezve annak nagy és ! értékes jelentőségét, hogy Gcduly Henrik | püspök és Mesk László, a tiszavidéki egyházkerület felügyelője az egyházat s városunkat megjelenésükkel megtisztelték: hagyományos vendégszeretettel köszöntjük e nagynevű férfiakat s kíséretüket, a kiknek jóindulatát és rokonszenvét igyekezni fogunk megnyerni nemcsak e derék egyház, de a hivatását betölteni igyekvő városunk számára is ! ❖ Az új templom felszentelése alkalmából Révész Jánosnak „A mi osztályrészünk“ cimü, a helybeli ev. egyház történetét tárgyazó monograp- hiájából röviden ismertetjük, hogy 1576. évtől 1687. évig az evangélikusok temploma a Szent Márton templom volt, a mely a „Szent háromságról“ nevezett mai róni. kath. kéttornyú templommal szemben állott. 1687-ben Károlyi László császári biztos erővel vette el a Szent Márton templomot az evangélikusoktól s a róm. katholikusoknak adta használatba, holott hivatalosan megállapittatott volt, hogy akkor csak 3 róm. kath. létezett a városban. Ez évben öt hétig istentisztelet nélkül szűkölködött az ág- h. ev- egyház- Ekkor engedtetett meg a hiveknek, hogy a városon kívül, de csak ideiglenesen istentiszteletet tarthassanak. Protzner Mihály majorjában emeltek hát sátrat s ott ülték meg a pünköst ünnepét! 1687. augusztustól 1689-ig a nemes város jószántából a városháza egyik termét használták templomnak. 1689. november havában Cseh Márton luth. papot kiűzte a városból a császári commiszárius s csak 169-1. év április havában engedte meg ismét Leopold császár, hogy a lutheránusok a városon kívül templomot építhessenek. 1693. évben kezdték meg a hivek a hídkapunál (ma a dr. Kádár-féle ház és városi kórház helye) a fatemplom építését s 1694—5. évben fejezték be. Itt egyfolytában 10 évig gyakorolták az istentiszteletet. 1706. évben visszakapták a lutheránusok a Széchenyi országgyűlés rendelkezése szerint a Szent Márton templomot, mely 1705. március havában leégett volt s azt felépítették. 1711. október 16-án megint elvették a lutheránusoktól templomukat s visszaadták a jezsuitáknak. Ekkor ismét a régi fatemplomba s magán házakba szorultak az evangélikusok. 1720- évben Ravasz Ferenc jezsuita superior a Szent Márton templomot földig leromboltatta s helyette a mai Szent-háromság templomot építtette. Mivel a fatemplom lassanként rozoga állapotba jutott, 1749. évben gyűjtést kezdtek új imaház építésére. A tatarozás azonoan abbanmaradt, mert az egyház beléletében tragikus események következtek be. 1766. április 22-én pedig a templomot a kír. helytartó tanács rendelete folytán elpusztították. 1781. évig tartós üldöztetéseken mentek át a lutheránusok, mikor is II- József császár türelmi rendelete új korszakot virrasztott az elnyomott vallásfelekezetekre. 1786. március 25-én vették meg a lutheránusok a mai templom helyét Schubert Ferenctől 800 forintért s itt, e magánházban kezdtek istentiszteletet tartani. 1803. évben az imaliázba Birngruber pékmester orgonát állíttatott (ma megjavítva a misztótfalui ref. templomban van). A mostani helyén lebontott régi templom épitése 1805—1807- évekre esik; körülbelül 3000 forintba került s 1809. szept. 24-én szentelte fel Nagy Sámuel nyíregyházi lelkész a superintendens megbízásából. Ennyi a régi templomokról dióhéjban! * Az egyház már 1896 óta készülődik régi templomát átépíteni, mert kezdetben ez volt a terv, de kellő fedezet hiányában kénytelen volt a terv kivételét halogatni. 1910-ben azonban a presbyterium már halaszthatatlannak találta az építkezést s mivel a régi alapfalat a bontást megelőző vizsgálódás és a bontás alkalmával is gyengéknek találta, kimondotta, hogy egészen uj templomot épit. Ez a mai templom, melynek tervét ifj. Nagy István budapesti műépítész készítette, a nagyhírű Lechnernek egyik becézett tanítványa, aki Budapesten, Kecskeméten, Czegléden sok magyar stilü modern dolgot produkált volt. A terv teljesen magyar stilü, egyes részleteiben azonban Tatorján István szatmári építészmérnök, vállalkozó átdolgozta a nála már általánosan ismert kiváló érzék — és finom Ízléssel. Tatorján az építést 1911. május 1-én kezdette meg s fejezte mos- be. _____________________ La punk mai száma 8 oldal.
