Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
4 Nagybányai Hírlap 1912. november 3. Olyan emberek, akik gyakran szenvednek étvágytalanságban, gyomorrontásban vagy általában emésztési zavarokban, naponkint vagy 3 evőkanányi természetes Ferencz józsef-keserüviz használata által nagyon nagy könnyebbséget szerezhetnek. Kénsavas sokban való rendkívüli gazdasága folytán a valódi Ferencz Józsefviz használata mindenekeiőü oly esetekben ajánlatos,-ahol arról van szó, hogy a gyomorba csak csekély folyadékmennyiségek jussanak! A világ leg első szaktekintélyei ajánljác. Az összes gyógy- tárakban és a jobb füszerüzletekben eredeti 1 literes palackokban árusítják. _________ A hétről. Halottak napja volt. Kivilágított, felkoszoru- zott sirhalmok mellett áldoztak az élők a holtak emlékének. Ma még mi gyújtunk mécset holtainknak, holnap mások gyújtanak nekünk. Ez az emberi élet sorsa. De vájjon ki fog gyújtani mécset annak a sok-sok ezer szegény elesett bulgárnak, szerbnek, töröknek, kik most egymást mészárolják ? S miért? Mert a diplomatáknak úgy tetszik! A jóságos Isten őrizze meg mi magyar hazánkat a diplomaták fondorlataitól! Ami szegény népünknek nyugalomra, békére van szüksége, hogy kiheverje azt a sok csapást, amit az 1912-ík év hozott reá. Vihar, árvíz, tűz s más egyéb nyavalyák látogatták országszerte a gépeket: egy esetleges háború tönkre tenne véglegesen. Azok, akik a háború boszorkány konyháján főznek oda fent a magasabb körökben, gondoljanak a szegény népre is! Ne mindig csak a maguk érdekeit nézzék! Az ilyenekre mondja a chinai közmondás: „Kétféle ember van a világon : az egyik, aki fölveri a port, a másik, aki lenyeli“ A mandarinok fölverik, a nép meg lenyeli a port. Halottak napja volt: Emlékezzünk a halottakra ! Emlékezzünk azokra, akik élnek a mi szivünkben. Mert csak az valóban halott, aki rossz nevet hagy maga után ! . . . * * * A kis orosz trónörököst meglőtték. Egy gyermeket halálra sebez egy orgyilkos kéz csak azért, mert gyűlöli á dinasztiát. Egy gyermek ártatlan vére omlásával akarja a társadalmi rendet fölforgatni. Véíeít-e az a gyermek valakinek? Nem ! Emberi szempontból nem vétett senkinek, de a nihilista szemében vétkes a születése által. Ha kunyhóban lát napvilágot, nem éri őt a gyilkos golyója, de mert a cári palota bíbor nyoszolyáján született, méltó a halálra! Ez a nihilista káté alaptantétele. Pedig, ki az ártatlan gyermeket bántja, az magát az Istent bánija meg. A gyermek olyan, mint a virágfakadás, illatot lehel üde leikével. * * * Itt volt a debreceni ev. ref. püspök s a Protestáns irodaimi társaság világi elnöke: egy nagyméltóságu ur. Velük érkezett a kerületi ev. ref. papság és sok-sok világi hitsorsos. Nem egyházi, hanefn kulturális cél vezette őket ide. Mindig örvend a lelkünk, valahányszor a magyar kultúra nemes harcosait egybeseregleni látjuk, különösen azért, mert a kultúra zászlóján egyúttal a Megváltó Úr Jézus keresztjét is csillogni látjuk. Mit mondjunk az Irodalmi Társaság estélyéről ? Részletes beszámolót külön tudósítónk ad róla, mi csak az összbenyomást állapítjuk meg : magas színvonalon állott / A püspök ékes beszédje olyan volt, mint egy keleti hímzett szőnyeg, mely tele van arany szálakkal, kivarrott virágokkal-' s gyémánt fényű csillagokkal. E megnyitó beszéd hatása alatt állott mindvégig a közönség, mely ugyan nagyobb számmal gyűlhetett volna egybe. Ami meg is történt volna, ha a rendezőség kissé előre látóbb és az egyes számok közé egy kis csepűrágási komédiát is tiiz. Mert — sajnos — ma már a közönség a komoly irodalmi és művészeti dolgot nem veszi be! Csak úgy, ha a felolvasó vagy éneklő művész közbe-közbe bukfencet is hány. Mesés szép éneket is hallottunk, Mint a havasok kristály tiszta forrása bugyogott ........... De elég! Hagyjuk a tudósítónak a részleteket, mert külömben megneheztel, hogy elírunk előle mindent. Annyit azonban még meg kell jegyeznünk, hogy amit Sebestyén Jenő a sajtóról mondott, annak minden betűjét elfogadjuk, magunkénak valljuk és aláírjuk. BÁNYÁSZAT. A „Selmeci Bursch dalok“. Most jelent meg a fenti cim alatt egy daloskönyv, Kovács Gyula könyvkiadó cégnél, mely a selmeci bányász ifjúság ajkain élő német diáknóták magyar fordítását tartalmazza. Az a közelebbi viszony, mely lapunk és a versek fordítója közt évek óta fennáll, — nem engedi meg nekünk, hogy behatóbban foglalkozzunk a megjelent kötettel; de nem is volna semmi célja, mert a kötetnek majdnem minden darabja lapunk hasábjain jelent meg először s olvasóinknak gyönyörűségére szolgált. Diáknóták! Mikor ezt a cimet leírjuk, mintha valami melegség öntené el szivünket! Hiszen mindnyájan voltunk diákok, ha nem is épen selmeci bányászvagy erdész diákok. Tudjuk, emlékezünk jól, hogy ifjú korunkban szerettük a dalt, a zenét s ha összejöttünk valahol egy pohár bor mellett, bizony első dolgunk volt dalra fakadni. De hát ezek a selmeci diáknóták különlegességek! Ilyeneket mi nem énekeltünk, mert az egyetemek, ifjúsági egyleteiben a Németországból ideszakadt Bursch nóták meg nem honosodtak, talajra nem találtak sehol, csak Selmecbányán, hol a múlt század 70-es éveinek kezdetéig német volt az előadási nyelv s a világ minden nemzetének ija-fia hallgatta a bányász és erdész tudományokat. A német, cseh, orosz, angol, japán, amerikai, a francia és olasz, végül a sok magyar ifjú a Bursch dalok utján férkőzött egymás szivéhez és testvérisült. A külömböző nemzetek fiai egymást csak szeretni tudták. A gyülölség ismeretlen fogalom volt előttük. S hogy mennyire szivükbe vésték a selmeci diákélet verőfényes napjait, példa reá a klageufurti bányaigazgató, ki 40 év múltán egyszer Erdélyben járván, — mikor e sorok írója egy ifjúsági dalestélyen elénekeltette a selmeci diákdalok nehány darabját, zokogva borult e sorok írójának karjaiba s hálájának megnyilvánulásául az énekeseket fejedelmileo- megvendégelte. De láthattunk más példákat is. Öreg, ősz (bányászok, ha egy-egy selmeci dalt hallanak valahol, — mint a vén csataló, ha a kürtőt hallja, — fölvetik 'lehajtott fejüket, megroskadt testük minden izma ruganyossá válik, sápadt arcukon kigyul a pir, s a fénytelen szemekbe tulvílági tűz ragyog. Mindezt csak a selmeci nóták idézik elő! S legyünk bármily soviniszták, mégis el kell ismernünk, hogy ezek a német szövegű dalok páratlanul szépek; néhol naivak, együgyüek, de mindenikben a diáksziv meleg forrása bugyog. Az újabb nemzedék — sajnos — kevéssé beszél németül is/ Azt találtam toliamból kiszalasz- tani, hogy „sajnos“! Nem vonom vissza, pedig lelkemből magyar vagyok. De azt is jól tudom, hogy egy olyan világnyelvnek — mint a németnek, — tudása ma már elkerülhetetlenül szükséges. Ez a „sajnos“ szó késztette arra a fordítót, hogy a selmeci diáknótákat magyarra átültesse, hadd énekelje a magyar ifjúság is e bájos dalokat a maga nyelvén, együtt az öregekkel, akiktől igazán nem lehet kívánni, hogy a német szót elfelejtsék. A megjelent könyvecske most már száll, száll, mint a madár ágról-ágra; a magyar nadrágba bujtatott versek pengetik sarkantyus csizmáikat mindenfelé, a merre a selmeci diák csak található. Az pedig — Istennek hála, — van az ország minden szögletében elég, ahol bánya és erdő van. De végig fogja járni Selmec minden zeg- zugát is, bekurjant a „Neuschacht“ ajtaján, a régi jó kávéházak füstös szobáiba, az ősi bormérések gerendás fészkeibe, fölbúg az uj főiskolai épület folyosóin is, az ifjú tanárok lelki örömére. Alább idézzük nehány lapnak véleményét a megjelent műről: „Budapesti Hírlap.“ (Selmeci diákdalok.) A nagymultu selmeci főiskola diákjainak német nyelvű Bursch-dalait magyarra fordította Révai Károly, a jónevü poéta. Örvendetes jele az idők fordulásának, hogy ezeket a nótákat szükséges volt nyelvünkre átültetni; a selmeci diákok örömmel és lelkesedéssel fogják énekelni társas mulatságaikon e dalokat, a melyeket az avatott költő úgy fordított le, hogy semmit sem vesztettek eredeti frisseségükből, humorukból, mulatós kedvükből. A csinos füzet Nagybányán jelent meg. Ara 1 korona. „Nagybánya.“ Révai Károly az utóbbi években kezdette forditgatni a selmeci Bursch dalokat, melyek a nagy közönség részére eléggé ismeretlen területet képeztek. A selmeci évek alatt a főiskola hallgatói németül énekelték ezeket a behízelgő melódiákat, mikor pedig a „vén diák“ hazaballagott, elnémultak e dalok is s csupán csak valamely társas összejövetel alkalmával hangzott az fel ismét a régi burschok ajkán. A megmagyarositott szép dalok száma egyre nőtt s most ime egy díszes kiállítású kötetben kerülnek a könyves házakba oly olcsó áron, hogy azt mindenki megszerezheti magának. A fordításról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Nem szószerinti fordítás ez, hanem igaz költői munka, mely magyar nyelven tiikrözteti vissza az eredeti versek szépségeit. „Nagybánya és Vidéke.“ Száz oldalas kötetke jelent meg a nagybányai könyvpiacon ez alatt a cim alatt Révai Károly tollából. A dalok némelyike már a selmeci lapokban Is napvilágot látott, reánk nézve azonban a legnagyobb része uj s igy kellemes meglepetésként hat. Nagybánya első sorban bányász város, a selmeci főiskolával, az ottani élettel szoros összeköttetésben állott mindig. A „schachttag“ gyönyörű, kedves dalaiban, vidám kiszólásaiban mi is gyönyörködtünk nem egyszer. Pár évtized alatt megváltozott a világ sorja, az akadémián a német dalok ma már anach- ronizmust képeznének, próbálták is őket magyarokkal helyettesíteni, de többnyire költőietlen, szánalmas klapanciák kerültek ki a gyengébb műhelyekből. Most Révai, a bányásztisztviselő, mellesleg az erdélyi irodalmi társaság tagja s a Teleki-Társaság elnöke fogott neki a munkának s az Erzsiké dalok koszorús költőjének, az Emi- nescu csodás átültetőjéuek sikerűit is olyan szép magyar ritmusos fordításokat produkálni, hogy a bányász embernek igazi gyönyörűsége telik bennök, sőt még másoknak is, akik ezekből a dalokból megtanulják majd szeretni a bányászatot. BÁNYÁSZATI HÍREK. Jubiláló pénzügyi főtanácsos. 1. Berksz Leó az itteni számvevőség főnöke e hó 26-ikán tölti be állami szolgálatának 35-ik esztendejét. Nagybánya egész társadalma ismeri a kiváló férfiút, barátai a melegszívű jóbarátotsalegőszintébb szeretettel veszik őt körül s részt kívánnak venni a jubiláló főtanácsos megünneplésében. Előléptetések. A nagybányai bányakerület altiszti karában november hó 1-étől kezdődőleg nagy mérvű előléptetések történtek. Az altiszti kar nak régi óhaja teljesült, amidőn a pénzügyminiszter magasabb fiztési fokozatokat állapított meg reájuk nézve is, kik felelősséggel teljes állásban szolgálják a magas kincstárt. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminisztérium Stasney Albert itteni bányagyakornokot a selmeci főiskolához tanársegédi minőségben áthelyezte. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. rekedtség és hurut ellen nincs jobb a RÉTHY-féle pemetefű czukirkánál! Vásárlásoktól azonban vigyázzunk és határozottan RÉTHY-félét kérjük, mivel sok haszontatan utánzata van. — Az eredetinek minden egyes darabján rajta van 'a Réthy név. 1 doboz ára 60 fillér, Nagy doboz 1 korona. Mindenütt kapható.
