Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

4 Nagybányai Hírlap Étvágytalanságban szenvedők sok­szor mindenféle csodaszerrel próbálkoznak, melyek a gyomrot megtörlik és ingerük, de a kívánt hatást legföljebb csak egy-egy alkalomra képesek előidézni. A ki étvágyát állandóan helyreakarja állítani, célját úgy fogja elérni, ha nehány napon át a reggelizés előtt 1—2 deciliter Ferencz József-keserüvizet iszik. A Ferencz József-keserüviz az egész orvosi világ osztatlan elismerésében ré­szesült. így dr. Antonio Maggiorani, az olasz királyi ház főorvosa, azt irta róla, hogy „ez a legjobb hashajtó ásványvíz, melyet ismerek“. A füszerüzletekben és gyógytárakban kifejezetten „valódi Ferencz JŐzsef“-vizet kell kérni! A Ferencz József- keserüviz-források igazgatósága Budapes­ten van. JÁNOS törvényszékileg bejegyzett czég Vízvezeték, csatornázási és központi vízmelegítő vállalata készít: fürdő- és mindenféle egész­ségügyi berendezéseket, szakszerű és ízléses kivitelben.'- Részletfizetéseket elfogad. Horgany fürdő-kádak raktáron vannak! Lakás és iroda : Felsőbányai-utca 48. fRobelly-ház) I magyarázata folytán. Pedig párbajnak tulajdon­képen csakis ott lehet helye, — ha egyáltalában a párbajozásnak létjogot adunk, — hol két em­ber közül az egyiknek okvetlenül pusztulnia kell. Apró semmiségekért vérontásnak nincs helye. Németországban épen most fordult elő egy kis városkában két úri ember összetűzése. A segédek igen okosan határoztak: kimondták, hogy a két úr ott egymásra nem lövöldözhet, hanem X. köteles beállani önkéntesképen a bulgár — Y. pedig a török hadseregbe. Ha a harcvonalban összetalál­koznak, lőjjék le egymást, ha addig más le nem puffintja őket. * • Az eszme megfontolandó nálunk is. A pár- bajozókat le kell küldeni a harctérre, ott kielégít­hetik vérszomjukat. Üzenet. * Nem illatos levél, szürke újságpapír, Amin elröpitem a telkemet feléd. És reszket a kezem, mikor egy szót leír, Minő érzésekkel teríted ki eléd: Fölragyog-e szemed diadalmas tűzbe ? Szived megdobban-e szilaj vértől űzve ? A hétről. / Megkezdődött a szomorú szüret csörgő eső­ben. Nagy társzekerek »döcögnek végig a városon üres hordókkal, hogy beszállítsák a hegyről a sa­vanyú vinkót, melyet még jórészben megszaporit a folyton szitáló eső. Elsavanyodott életünk ki­egészítéséül még csak az kellett, hogy savanyu mustot is kapjunk, amelytől kinyílik a bicsok a zsebünkben. De még az a savanyu lőre is drága lesz. Feljön a sörnek s csillaga! Ha csak a komlóba is nem ütött az istennyila. Addig is azonban melegen ajánlom minden ital kedvelőnek a savanyu mustot Luna vízzel. A Luna víznek az a különleges jó tulajdonsága van, hogy a legrosz­szabb bort is élvezhetővé teszi. Probatum est! * * * Nemcsak nálunk, de szomszédunkban is mindenféle püspökjárás van, Mintha összebeszél­tek volna a külömböző vallásfelekezetek püspökei, egyszerre megindultak minden oldalon. Szolnok- Dobokában, Szilágyban, Szatmárban nagy püspök­járás van. Vájjon mire magyarázzuk ezt ? Annyira veszélyeztetve van már a hit, hogy a főpapoknak kell elindulniok a megerősítésre ? Nem kifogás­képen említjük föl, sőt ellenkezőleg dicséretet zengünk a jó főpásztoroknak. Most, a napokban járt Szilágysomlyón, az erdélyi reformátusok arany- szájú főpapja: Kenessey Béla dr. Hogy micsoda hódítást vitt véghez sziveken és elméken, kitűnik abból is, hogy egy hírlap vezércikkben üdvözli a főpásztort, s a vezércikk Írója szive legbensőbb érzésével köszönti őt apostoli utján. Ebben ugyan még nem volna semmi különös, ha azt a vezér­cikket nem a szilágysomlyói róm. kath. plébános irta volna! Ha az a katholikus pap soha életében egyetlen sort sem irt is, az az egy cikk az elis­merés koszorúját szerzi meg neki azért, mert a református püspökben nem a protestáns embert nézte, hanem a Megváltó úr Jézus imádását hir­dető apostolt. Úgy rémlik, mintha a XX-ik század nagy eszményei föltartózhatatlanul haladnának a diadal­mas cél felé ! * • ­* • '* ‘ Egy társaságban a párbajokról folyt a szó­beszéd. A társaság legtöbb tagja elítélően nyilat­kozott mindennemű párbajról, mely ma már kezd teljesen kimenni a divatból. Hiszen be is látjuk mindnyájan, hogy a párbajozás esztelen dolog s mégis beleugrunk a becsület fogalmának hamis | Lásd, úgy, leánymódra álmodoztam én is, Rajzolgatot elmém tenger csodaképet; De most elsötétül mellette a fény is, Amikor szivembe beleragyog képed. Egy égő világgal versenyre mi kelhet ? Napnál magasb fáklyát vájjon ki emelhet ? Szilaj voltam eddig s könnyű, mint a lepke, Tüzes képzeletem a világot járta, Bohó rigókedvem a nótás, a hetyke; Bánatház kapuját uj örömre tárta. Szelíd vagyok mostan s gyáva, mint a gyermek. Akit az igéző két szemével ver meg. Csókod nem ismerem, nem tudom, szeretsz-e? Csak úgy ajándékba odaadom lelkem. Viszhangja szavamnak nem kérdezem lesz-e ? Hiszen, hogy adhatok: én azzal is nyertem. Minél többet adok: annál dúsabb vagyok; Minél nagyobb a láng: annál szebben ragyog. Halkan jő az este, kékselyem palástja Ráborult a völgyre, zöldhátu hegyekre; Messze vagy te tőlem, búgó szellő szárnya Csókom helyett repül ittasan, remegve. Úrrá lett az éjjel, csillagos, fönséges, Terólad álmodom. Isten veled, édes. Nagy Margit. A nagybányai bánpMIet monográfiája. A „Bánya“ cimii szaklapból. Áz Országos Bányászati és Kohászati Egye­sület, mint jól tudjuk, az erdélyi kies fekvésű és természeti szépségekkel bőven megáldott város­kában, Nagybányán tartotta meg ezidei szoká­sos kongresszusát. Ezen alkalomból kifolyólag adta ki az Or­szágos Bányászati és Kohászati Egyesület Nagy­bányavidéki osztálya Nagybánya „Monografiá“-ját, mely kettős célt szolgál. Egyrészt bepillantást en­ged a szakembereknek e vidék bánya és kohó­hivatalainak üzemeredményeibe, másrészt pedig meggyőzi az egyesek által félrevezetett közönséget j ama téves híresztelés valótlanságáról, mely szerint a kincstári fémbányászat és kohászat hanyatló­félben lenne é$: hogy dacára a kincstár nagy be­fektetésének, nem tudna semmi pozitív eredményt felmutatni, sőt évről-'évre deficittel dolgozik. Már pedig, ha valaki figyelmesen átnézegeti az egyes bánya- és kohóűzemek üzemtáblázatait, kimutatá­sait, úgy tiszta képet alkothat magának a jelen kincstári fémbányászat és kohászat életrevalóságáról. De itt elég ebből ennyi 1 Nekem nem az a célom, hogy a m. kir. fémbányászat és kohászat létjogosultságáról dicshimnuszokat zengjek és hogy életrevalóságát bizonyítgassam, mert ez utób­bit megteszi e monográfia, habár országunk csak egy csekély részének, de mondhatjuk e tekintet­ben leggazdagabb részének ismerteti fém­bányászatát és kohászatát. Maga a mü tuiajdonképen folytatása az 1896. millenáris kiállítás alkalmából kiadott monográfiá­nak. Csakhogy, mig az általános ismertetése (tör­ténelmi, geológiai) e vidék bányászatának, addig ez részletesen tárgyalja e bányakerület kronologi­kusan fejlődő legújabb és legmodernebb berende­zéseit és üzeme módjait. E tekintetben elég lesz, ha idézem a tisztelt szerkesztő uraknak az előszóban tett megjegyzései­ket : „Aki e két monográfiát figyelemmel elolvassa és a termelési adatokat, valamint a múltban fenn­állott, azóta megalkotott és a jelenben fennálló üzemi berendezéseket, az üzemek akkori és jelen­legi terjedelmét és forgalmát összehasonlítja, meg­győződést szerezhet arról, hogy a bányakerület általában a föllendülés jegyében áll s bárha az egyes müvek termelése és üzeme — a mély- műveletek okozta természetszerű és okszerű nehéz­ségek folytán — megfogyatkozott is, az átlagos és általános haladás úgy technikai, mint fémforgalmi, sőt jövedelmezőségi tekintetekben is megállapít­ható.“ í/t röviden ismerteti az alsófernezelyi kohó üzemét. A kohó munkásjöléti intézményeiről ezt írja: Tudvalevő dolog, hogy az ólomkohóban a munkások legnagyobb százaléka a belehelt ólom- gőz és különféle mérges gázoktól ólommérgezés­ben hal meg. Ezt, hogy a kincstár megakadályozza, vagy legalább is a százalékot csökkentse, nagy gondot fordít ezen betegségnek még csirájában való elfojtására. Legveszedelmesebbek az olvasztónál kelet­kező ólomgőzök és egyéb ártalmas kohógázok, melyeket a munkás munkaközben lehel be. Hogy mégis redukálják az ólommérgezések számát, úgy a Bode-féle, valamint a tovalapátoló pörkölök cél­szerű füstfogókkal vannak ellátva. Az ólomolvasz­tónál és leüzésnél levő munkások ezenkívül min­den délben és este 35 gramm szalonnát kapnak. Minthogy az ólompór elleni védekezésnek legfőbb orvossága a száj és kéz tisztántartása, azért a munkahelyiségek nagyszerűen berendezett mos­dókkal vannak ellátva. A munkások részére ezen­.. kívül külön ételmelegítők és étkező helyiségek vannak rendelkezésre bocsátva, hol kényelmesen elfogyaszthatják az ebédjüket. Nemkülönben a munkások részére fürdőhelyiség is van. A közoktatást tekintve, két iskolája van a kohónak. A munkásjóléti intézmények közül ki­emelendő még a bányatárspénztár és az ehhez tartozó társládai kórház. A munkáslétszám 250— 300 között ingadozik. Végül, ha végignézzük a kohóüzem kimuta­tásait, rögtön látjuk, hogy a 901 és 908 évet ki­véve, 895-től a mérleg mindig jelentékeny jövede­lemmel záródott, ami természetesen nagyban hozzájárult e vidék kincstári és magánbányásza­tának fellendítéséhez. Rövidesen efz lett volna ismertetése a monog­ráfiában előforduló 15 üzem egyikének, mely is­mertetések mindegyike jól ismert nevű szakember

Next

/
Oldalképek
Tartalom