Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-20 / 42. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. október hó 20. 42. szám. r Plk HH SSL gr 11 H Bä Ifi m ES Mkm B |||| l|l| |S|| jlH IssA Bia 1 &SK5%1 wffa wImI nff HraH nSSf hS #*^bw!1s * .j 3ffl KÉtf Ka R?3I EkS| f'®a BSr$ ifcríiw Ráö frTmM e91 arSm un HÍ*Íf Pváffi wSí9 r»Cw RäSa JEtqb «155 M*5fl ■ jp|g; J^ljjjjl ^p|j Bra L,j*^ ||H LH !|pj| |íppjjjj t ^ f\'iß^ ffijja j||ja ' TÁRSADALMI ÉS SZÍ3PIRODALMI UEJTIXjA.r*. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. RÉVAI KAROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. ------—— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. 1 Válságos esztendő. Magyarország legfőbb jövedelmi forrása, gazdasági jólétének alapja: a termőföld, nagyon sok keserű csalódásnak volt az idén okozója. Most a már megkezdett s itt-ott be is fejezett szüretekről hallunk rossz híreket. A szőlő nem tudott beérni, a bor minősége tehát mindenhol rossz lesz, ezenkívül nagyon is kevés. A legkeserübb csalódás éri lépten-nyomon a szőlősgazdákat. Egyes vidékeken előfordult az is, hogy aki 10 hektoliter mustra számított, annak lett összesen kettő. Mit ér ilyenkor az, ha a mustnak meglehetősen magas az ára, hiszen ilyen csekély terméshozam mellett alig került ki a termelési költség. Baj van ezenkívül a kukoricaföldeken is, 'sok helyütt kénytelenek éretlen állapotban letörni a kukoricát, a mely már is pusztulni kezdett. A kukoricaszár, amely néhány év óta közhasználatú takarmány lett, a legtöbb helyen el fog pusztulni. Sarjura is igen kevés kilátás van, mert a folytonos esős időben lehetetlen a réteket kaszálni s a füvet megszáritani. Ha mindezekhez az előző igen sok bajt hozzávesszük, kitűnik, hogy az idei gazdasági esztendő mérlege semmi esetre sem lesz kedvező. A mezőgazdának tehát, amely ebben az országban a közterhek legnagyobb részét viseli, korántsem lesz rózsás a helyzete. A pénzpiacnak hónapok óta tartó ziláltsága amúgy is lehetetlenné tette a gazdasági élet fejlődését, megakadályozott mieten olyan beruházást, amely szapofit^pf volna a gazda jövedelmét. A kora tavaszi őszi árvizek, a ciklon pusztítása ÍVJH| más veszedelem, ami erre az országra hárult az idén, túlnyomó részben szintén csak a gazda kárát jelentette. Nem volna azonban a veszedelem még sem oly nagy ha az ország legalább politikai nyugalmat, élvezhetne, ha a politika nem kötné le az emberek figyelmét, nem rabolná el igen sok idejét s a gazda összes képességeit tömörithetné a fenyegető bajok ellensúlyozására. így azonban félő, hogy a nehéz gazdasági viszonyoknak sokkal súlyosabb következményei lesznek, a mező- gazdaság ezeket a bajokat jóval inkábbb megfogja sinyleni, mint ahogy azt előre elképzelni is lehetne. A napokban ugyanis egy-minden eddiginél jóval nagyobb veszedelem akadt az utunkba: a balkán-háború immár alig elkerülhető réme, amely bennünket minden európai államnál közvetlenebbül érdekel, mert hiszen ha Európa nem is avatkozik bele a balkán népek csete-pa- téjába, rendet csinálni végül a mi hadseregünknek kell. Csakhogy igen nagy kérdés ám, vájjon Európa megfogja-e őrizni semlegességét sok ideig. Könnyen előfordulhat ugyanis az, hogy majd annak idején a magyar-osztrák hadseregek kelleténél nagyobb rendet fognak a Balkánon teremteni, amit' megirigyelnek a többi nagyhatalmak s egyszeribe ck szere- pet kérnek a rendcsinálásnáljÉM^nek a vége aztán olyan összeves^^^esz, ami lángba borítja egész Eujiápat. A jövőt nM^sejti senki előre. Csak ú fi " fos, hogy a legkisebb re&(HH Anöztfositásból, a legkisebb csete-pateDÓl a legnagyobb kára a magyar mezőgazdaságnak lesz, mert a mi földmivelő népünket szólítják legelső sorban fegyver alá s már reánk nézve az is nagy baj, ha a föld mivelésére hivatott munkáskéz a mezei munkák helyett kaszárnya folyosót kénytelen súrolni. Ily körülmények között vájjon mi legyen a teendőnk? Hol keressünk a nehéz helyzetben vigasztalást? A tornyosuló felhők közepette csak az az egy tény áll világosan előttünk, hogy csüggednünk még az esetleges súlyosabb viszonyok között sem szabad. Leg- kevésbbé szabad azonban hányaveti- eknek és könnyelműeknek lenni. A háborúskodó katona legfőbb ereje a bátorság és a takarékosság. A magyar gazdáknak főleg ez utóbbira lesz igen nagy szükségük, óvakodniok kell minden fölösleges kiadástól, el kell kerülniük minden felesleges beruházást. Ha csak pusztán a magunk személyéről volna szó, kisebb volna a baj, azt kell azonban meggondolni, hogy minden magában bizó ember háta megett ott van a ház népe is, ott vannak a hozzátartozói, akikről a legnagybányai Hírlap tárcája. £tike dalok. i. Ha véget ér egy nap ismét a munka, A hazatérő munkások sorában Oly jól esik, hogy látlak téged újra Ki-ki villanó égszínkék ruhádban. A hogy letérsz a kereszt fordulónál S még visszanézesz titkon, epedéssel: Lelkemre üdvös, békés nyugalom száll, Tudom, hogy édes álmom lesz az éjjel... II. Emlékezni elmidt nyárra Édes bánat, bús öröm, Kis virágim elhervadtak Esténként nem öntözöm. Oly szomorú, olyan árva Lett a kis kert, oly sivár, Hejh! de más volt, szebb, vidámabb, Mikor itt volt még a nyár. Tarka szinü szép virágok Illatoznak ezrivel, S most nem tudok szóba, állni Kis kertemben senkivel . . . Z. József. Egy babérkoszorú története. A vén lantpengető se’ hitte volna valaha, hogy babérkoszorút kapjon a menyországból. Pedig hogy egyenesen onnan jött s angyali kezek fonták, — azt bizonyítja egy névsor, amely csak ma jutott a kezembe. Májusban, a szép tavasszal történt, hogy egy pár jóakaróm és barátom mozgalmat indított 40 éves írói jubileumom megünneplése céljából. Szép volt, gyönyörű volt, el nem fogom felejteni soha, halálom órájáig. Nem a külső fény, de a benső melegség adta meg valódi értékét ezen ünnepélynek, melyre igazán nem számítottam s amelyre magamat érdemet- lennek érzem. De nem akarok 'szerénykedni, mert a szerénység csak annak áll jól, kinek nem kell szerénykednie. Nekem pedig igazán kell! Mit tettem én ? Dolgoztam 40 esztendeig, benső ösztönből, gyönyörűségből. Mert az a munka nekem gyönyörűség volt. Az elmúlt 40 esztendőt rosszabbra is használhattam volna föl, de nem tettem, mert tudtam jól, hogy saját tetteink a magasba emelnek vagy a mélybe taszítanak minket, mint a kőművest, aki falat emel vagy kutat ás. A 40 évből az utolsó tizet különösen arra használtam föl, hogy egy „Erzsiké“ nevű kis leányt megénekeljek. Istenem ! Mennyi Erzsike- vers ! Ha egybe gyüjteném, jókora kötetet tenne ki. De tán annak is eljön az ideje. Nos hát ezek az Erzsiké versek jutottak el valahogyan a paradicsom kertbe, vagy tán épen a menyországba s annak lakói egy-kettőre lekoppasztottak egy hatalmas babérfát s minden levelét koszorúba fűzték az Erzsiké dalok Írójának megtisztelő emlékül. Mikor azt a koszorút átvettem, szallagján e íölirást olvastam : „Aranyos Erzsiké papájának - A nagybányai hölgyek.“ Hát aki ennél becsesebb emléket föl képes mutatni, - annak állok elébe ! Értékesebbet kaphatott más, de olyat, - melyet 50 nagybányai leány és asszony lelkesedése állított egybe. - föl nem mutathat senki. Azt mondják: a nő egészen szív, még a feje is. Az én babérkoszorúm összeállításánál a fennebbi tétel beigazást nyert. Ötven női szív dobbant meg az Erzsiké versek hallatára. A gyermekszeretet magasztos érzése járta át vérök minden csöppjét s a vén lantpengető csak ennek köszönhette e becses kitüntetést. Xjapuuls. mai szama ö Oldal.
