Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. február hó 4. 5. szám. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. ----- ' -------------------------------------' ______________________ El őfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negJ^pdévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben.----------------------------------------------------------------------------Fe lelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkat&rs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. .............. hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ■ —Frázis öl meg. Február 3. A szinikerület választmányi ülését követő banketten olyan szépen, olyan megható elvi alapokon barátkoztunk: magyar, szász, oláh, hogy gyönyörűség volna hosszasan elmélkedni az ott szerzett impressiókon, melyeket cudarul meghazudtol — s különösen nem magyar oldalról — az élet. Igaza van a besztercei polgármesternek, a kit egyéni képességeiért méltán ünnepeltünk őszinte barátsággal, hogy frázis öli meg a magyart! Ennek illusztrálására legyen szabad nekünk is a Pesti Hírlapnak Erdélyszerte átvett egyik cikkét bő kivonatban közölni, melyből megtudjuk, hogy a mig mi dik- ciózunk, addig oláh részen céltudatos, kitartó munkát folytatnak. * * * Miénk-e még Erdély ? A közigazgatás és a legfőbb állami hatalom birtokosai kétségtelenül még mi vagyunk s reméljük, hogy lappangó ellenségnek sohasem fog sikerülni e hatalmak elragadása a- magyar kezekből. Véres történelmi példák is meghunyászkodásra intik az ellenséget, s hiába minden árulás, mert a magyarság ereje az ország örökös részévé tette az erdélyi vidékeket. De közhit, hogy akié a föld, azé az ország. Vajon a miénk-e Erdély, ha e közhitből kiindulva nézünk szét a Királyhágótól a román határig? Ha igazság van ebben a közhitben, akkor kétségbe kell esnünk, mert az erdélyi birtokok közül egyre több megy át oláh kezekbe s pár évtized múlva az oláhoké lesz az ország, mert az övék a föld. Legutóbb a Szolnok- Doboka megyei Apanagyfalunak utolsó nagybirtoka amely az oláh telepeket egymástól elválasztotta, a napokban került régi erdélyi magyar urak kezéből oláh tulajdonba. A tulajdonosa nem tudta megtartani. Hogy miért, ez nem tartozik ide. A magyarságot csak az érdekli, hogy az ő földje vert éket a nemzetiségi áradat birtokaiba, az apanagyfalusi dominium tehát az utolsó magyar sziget volt azon a vidéken. Az 1911 -ik esztendő vége felé az érdekeltek már nagyon szorongatták a magyar birtokost, aki belátta, hogy a földjét nem tudja megtartani. Illetékes helyen gondoskodás történt, hogy a veszedelmes birtok- váltságról gróf Serényi Béla földmivelés- ügyi miniszter idejében értesüljön. A miniszter tárgyalt ez ügyben. De a mig végre intenciói megtették a hivatalos utat s mielőtt az uj bank megtudta volna, hogy megperdül a dob egy egész vidék utolsó magyar birtoka fölött, az oláhok megegyeztek a tulajdonossal és 900.000 koronáért megvásárolták a földjét. Ez december 21-én történt, vevők voltak az Albina, a Vatra és Economul, tehát az erdélyi oláhság három legagilisabb pénzintézete. Serényi bizonyára a legnagyobb sajnálattal értesült tárgyalása és beavatkozása eredményéről, de aztán kénytelen volt tudomásul venni, hogy az állam fellépése nem tudta megakadályozni az oláh intézetek győzelmét. Az ő részéről ezzel lezáródnak az apanagyfalui birtokvesztés iratai s a legújabb oláh térfoglalással más senki se törődik. Pedig Kolozsvárott azt kezdték rebesgetni, hogy felsőbb pénzügyi hatalmak tették lehetővő a három oláh banknak a birtokvételt. Hisz tudni kell, hogy mostanság siralmas pénzviszonyaink vannak, — a közgazdasági rovatból mindenki tudja, hogy micsoda pénzszűke uralkodik, — a nemzetközi pénzpiac helyzete kétségbeejtő, Románia pedig, ahonnan az oláh bankok és takarékpénztárak időnkint kisegítést kapnak, a maga szükségletét is alig győzi. Honnan kaphatták tehát az oláh pénzintézetek az újabb százezreket, amikor ez a három intézet pár hónap leforgása alatt körülbelül tiz kisebb hitelszövetkezetet, korona ta- j karékpénztárat s más nemes alkotásokat létesített? Vett tizenkét magyar birtokot; s minderre pénz, sok pénz kellett, közben pedig simán folyósított százezreket jelzálogkölcsönképpen különféle birtokokra. Az erdélyi oláh bankokat és takarék- j pénztárakat a nagy magyar pénzintézetek ! látják el pénzzel, a magyar pénzintézetek nyújtanak nekik milliós visszleszámitolást, ők adnak nekik szükségeseién százezreket, miközben a magyar vidéki takarékpénztárak vezetői rettenetes gondokkal küzdenek és száz koronás betéteket is kénytelenek koldulni. A nagyfalui birtokot is magyar pénzintézetek segítségével vásárolták meg az oláh bankok. A nagyszebeni Albina, a Magyar Alt. Hitelbank és a Pesti Magyar Keresk. bank szebeni fiókjától kapja a pénzt; ez a két fiók veszi át azokat az aláírás helyett keresztes kézjeggyel ellátott úgynevezett crucsa váltókat (Írástudatlan oláh parasztok váltóit), amiket az Osztrák- Magyar Bank szebeni és kolozsvári fiókjai nem fogadnak el az oláh intézetektől. Az Albiná-nak az őszig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank kolozsvári fiókja nyújtott 400.000 koronás visszle- számitolási hitelt, de jött a Magyar Alt. Hitelbank szebeni fiókja és nemes versenyre kelt a Leszámítoló bankkal. A két magyar valósággal vetélkedett, hogy melyiknek kamatlába felel meg leginkább az Albina ízlésének. A győztes a Hitelbank maradt; hétszázezer koronát 5l/2 % mellett adott az oláh bankok anyaintézetének, hadd legyen miből oláhok számára magyar birtokot vásároljon. Nem maradt el a gyönyörű versengésből a Pesti Magyar Keresk. Bank sem, amely pár évvel ezelőtt — épen a magyarság megmentésére — megalapította Kolozsvárt az Erdélyi bankot. És a keresk. banknak ez a leányintézete, tulajdonkép a keresk. bank kolozsvári fiókja, nem a magyar birtokosokat és intézeteket segíti, hanem pénzeli teljes erejével az oláh bankokat. Épen amikor az apanagyfalui birtokvétel végbement, éppen akkor nyújtott százezer koronás visszleszámitolást az Economulnak. Az Osztrák-Magyar bank kolozsvári, brassói, szebeni és marosvásárhelyi fiókjai tényleg milliókra rugó összegeket adnak az oláh bankoknak. Ilyenek ezek a mi nagy pénzintézeteink. Pusztuló birtokaink megmentését az ő erdélyi alapításaiktól vártuk s folyton buzdítottuk őket: menjenek le Erdélybe és alakítsanak ott fiókokat a veszendő magyar gazdasági erők megmentésére. Vájjon helyesen szolgálják a kitűzött célt? IPARÜGYEK. Válasz a Nagybánya „Az ipartestület jelentése“ cimü cikkére. A jelentésre megjegyzi a cikk Írója, hogy az Ipartestületnek a város nem 400, hanem 600 koronát ad. Hát az nem igy áll. Mi mikor segélyt kérünk, a város képviselő testületé vagy ád vagy nem ád, de hogy abból mi hova tartozunk adni, azt meg nem határozhatja a segélyt adó képviselő testület, mert ha abból egy bizonyos részt már előre meghatározandó célra kötelez felhaszáltatni, akkor mi teljes egészében nem rendelkezhetünk az adott segély felöl. Ad a város 600 koronát, de az Ipartestület csak 400-at kap a kezéhez, kétszáz koronáról pedig úgy rendelkezett a város, hogy azt mi e rendelkezés helytelen végrehajtása folytán számadásainkba fel sem vehetjük. Nyilvános számadásra kötelezett intézmény az Ipartestület, mi a kezünkön keresztül nem menő bevételeket és kiadásokat el nem könyvelhetjük, mert tölünk nyugtákat követelnek. A régi jó pátriárchális idő pedig lejárt, mikor hamis nyugtákra is fel lehetett szedni a pénzt és senkisem ütötte meg érte a lábát. El lehetett volna ezt az ügyet szépen inJ tézni úgy, hogy a város azt a 600 korona segélyt teljes egészében kiutalta volna az Ipartestületnek s az Ipartéstület azt a kétszáz koronát arra Lapunlt mai szama 8 Ol dal.
