Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
2 N agytoányai Hírlap 1912. julius 14. foglalni a magyarság csupa olyan vidéken, ahol már-már a teljes elmerülés veszedelme fenyegette véreinket. Minden dicsérő szó kevés lenne azokkal szemben, akik ezt a hatalmas, nagy eredményt el tudták érni. A román liga tagjai csak hadd csikorgassák a fogukat. A görög katholikus magyar templomok megnyíltával hatálytalanabbá válik a nemzetiségek további munkája. Sőt erős hittel hisszük, hogy a magyarság lassan-lassan visszahódítja, azokat is, akik elszakadtak tőle. Nem tudnánk-e itt is, mi is e történelmi esemény gyakorlati kiaknázásán munkálkodni! ? Menjen inasnak! A szülők el-el gondolkodnak gyermekük bizonyítványán ; érdemes-e tovább járatni a gyermeket, nem volna-e jobb, ha elhagyná az iskolát, hisz gyengén ment a tanulás. Nem bírja tovább a tantárgyak súlyát; szorgalma sem elég nagy. így az egyik. A tanítók, tanárok tulszigo- rusággal Ítélik meg a gyermekek igyekezetét. Hiába erőlködik, a vége mégis a bukás. Hát menjen a fiú inasnak, úgyis ember válik belőle! így a másik. Efajta hangok emelkednek a nyári szünet kezdetén. Igazsággal szól az egyik, elfogultan a másik. S az eredmény az a jól ismert szállóige: ha nem tanul, hát menjen inasnak! Szomorú megnyilatkozása társadalmunk felfogásának. Mintha bizony akár az ipar, akár a kereskedés mentsvára volna a gyönge tanulóknak, mintha a közgazdasági élet területére csak azokat kellene bocsátanunk, akik már nem bírják a tanulást, mintegy büntetésül, hogy nem voltak szorgalmasak az iskola padjai között. Nem lehet eléggé kíméletlenül harcolnunk e fölfogás ellen, mert úgy látszik, hogy a nagyok leikéből nehéz lesz e gondolkodást kiirtani. Még korábban a gyermekeknél kell azt megkezdeni, az iskolában, hogy igy gyermek és szülő egyszerre tanulja meg: a munka becses, értékes, azt lenézni szégyen; boldogságot, dicsőséget áraszt az egyesre és nemzetre egyaránt. A nemrég lefolyt országos tanárgyülésen hangoztatták, hogy iskoláinkban meg kell tanítani a gyermeket a munka szeretetére, a munkás képzeletében: megnyilatkozik a vadászban a vérszomjuság, a bátorság, a nemes gondolkodásmód, de egyúttal a gyávaság is. Az ellomhult test ismét mozgásra vágyik; a lélek szállani óhajt az erdők ünnepi csöndjében fel, közelebb a Mindenhatóhoz. A nyílt homlok megfürdik a hajnali levegőben s a mint az ember magába szívja a szabad, nagy természet éltető illatát s szétnéz a végtelen erdők és mezőkön: érezi kicsinységét, emberi gyarlóságát.^ És mégis azzal a fölemelő tudattal fekteti térdére töltött fegyverét, hogy ő e pillanattól kezdve élet-halál ura ! Csak ne legyen gyilkos ! Legyen igazi nemes vadász, kinél ne számítson a mennyiség, s ne űzze a tömeges vad-gyilkolást. Hanem utána lopódzva a nemes vadnak, férfias bátorsággal, kiszámított pontossággal ejtse el a legpompásabb példányokat. Ez lehet és ez kell legyen az igazi vadásznak legnagyobb gyönyörűsége. A ki másképen cselekszik, az csak közönséges puskás ember, vadölő, aki nem érdemes arra, hogy vadásznak nevezzék. * * * * Augusztus 15 ! Sokat mondó kelet a vadászoknak. Alig üti el az óra az éjfélt, - mozgolódnak a Nimródok. Kopó csaholástól, vinnyogástól hangosak az udvarok. Az utcákon, mint valami kisértetes árnyak vonulnak sorban a puskások; villognak-csillognak a fegyvercsövek. Kocsirobogás hallszik: jön a vadász- társaság ! Az égen halványulnak az utolsó csillagok; messze keleten, a bércek tetején valami kis bíbor fény éledez. Pirkad a hajnal. Ébred az erdő . . . kéz megbecsülésére. Hadd köszöntsön be nálunk is az az idő, hogy a gyermek önként vágyjék a műhelybe, a pudli mellé, jól tudván, hogy keze munkája után megélhet, boldogulhat s mentői iskolázottabb, annál több siker vár reá. Az pedig csak akkor következik el, ha a gyermekeket okkal-móddal tanítói már az iskolában mintegy rávezetik, hogy az iskola célja első sorban a műveltség nyújtása s nem azért dolgozik, hogy csak hivatalnokokat neveljen, hanem, hogy lelki kincsekkel megrakodva bocsássa el azokat is útjára, akik a mindennapi élet többi tereire indulnak, hogy szerszámmal kezükben j küzdjenek a maguk s közvetve a nemzet boldogulásáért. Az iskola második feladata, amelyre, sajnos, eddig nem fordítottunk elég gondot, a munka szeretetének megbecsülése. Ismerünk sok ifjút, aki azt hiszi, hogy csak a szellemi munkának van értéke; csak az végez becsülésre méltó munkát, aki irodában dolgozik. Ezt a tévhitet irtanunk kell s helyébe kell ültetnünk azt a másikat, amely a kézimunkát épen olyan értékűnek hirdeti, épen olyan áldásnak tünteti föl, — aminthogy valóban is az, — mint a milyen a szellem munkája nyomában kelt eredmény. Rá kell vezetnie a gyermekeket tanítóinak és szülőnek egyaránt s egyező indokolással, hogy e hazának sokkal több munkáskézre, mint tollforgató hivatalnokra van szüksége. Az iskolának ezer alkalma van reá, hogy a tanításban és nevelésben követett eljárással, a gyermekek értelméhez mérten fokról-fokra mind világosabban, beszédesebben megértse, hogy, ez a sokat szenvedett ország gazdasági életének, iparának és kereskedelmének tökéletesbitésével, fölvirá- goztatásával lehet igazán naggyá, hatalmassá, másoktól függetlenné. S mennél műveltebbek, mennél iskolázottabbak gazdái, iparosai és kereskedői, annál hamarább közeledik a cél felé. Ha ezt a tanítást nap-nap után hallja az ifjú, lelkében hitté alakul át tanítójának szava s maga is önkénytelenül hirdetőjévé és követőjévé válik az igének egyedül. Ez az ut és mód alkalmas arra, hogy végre az ipari, kereskedői és gazdasági pályára terelést ne büntetésnek, mentő állomásnak tekintse az iskoláját talán kevésbbé jól végzett ifjú, hanem olyan területnek, melyen hivatást tölthet be s igyekezettel és lelkesedéssel dolgos munkása lehet annak az új Magyarországnak, melyet az erőteljes gazdasági fejlődés biztosításával teremthetünk meg. Az a szülő és tanító, aki az iskolák kapuinak bezárása után ily gondolatokkal irányítja gyermekének és tanítványának pályaválasztását, becsületes, derék munkát végez, ósdi, helytelen felfogást dönt meg, uj világnézetet hirdet s hazája és nemzete érdekét szolgálja vele. A Calox oxygen fogport állandóan rendeljük és használjuk: Dr. Nagy Emil fogorvos B.-pest. Qr. Gondos Or. Kádár Dr. Lakatos Dr. SeSegcán Dr. Wag ner Dr. Winkler A Calox fogpor hatalmas bacteroid, mely olyan összetételű, hogy a fogak ártalmatlan fehérítése mellett a kifejlődő oxygen a fogak között lerakodott egyéb betegségeket is előidéző mikrobákat megöli s igy a fog romlását meggátolja és a szájüreget állandóan fertőtleníti, tehát: fertőző betegségektől is megóv! — Egy szab. acél doboz (3 hónapra elegendő) 1 K 50 fill. Kapható: Nagybányán: Bajnóczy S. gyógytárában. Budapesten: Dr. Jármay Gy. ,, Zöldfa-utca. Budapesten: Lányi P. drog. Koronaherceg-utca. Budapesten: Müller J. L. illatszerésznél Koronaherceg-utca. Debrecenben : Központi drog. Rex és Tsa. Szinérváralján: Gerber gyógyszerésznél. HÍREK. Julius 13. Személyi hírek. Dr. Lovrich Gusztáv fővárosi ügyvéd családjával nyaralásra ide érkezett. — Dr. Wagner József bányaműorvos és neje két heti szabadságra délvidékre utazott. - Hanzulovits Kristóf és neje hosszabb nyaralásra Riminibe távozott. A színház megnyitása. Ma este nyitja meg Neményi a Lendvay színházat a nyári idényben, Földes Imre nagyhirü színművével; a „Nincs továbbal“. A színdarab a budapesti és kolozsvári színpadokon óriási sikert aratott s jelenleg már külföldi színházakban kerül bemutatóra. Örülünk, hogy nálunk is méltó bemutatásban kerül színre, amennyiben a társulat jeles tagjai mellett Stella Gyula, a Vígszínház művésze játsza a főszerepet. Hisszük is, hogy zsúfolt ház fogja végig nézni. Ez alkalommal szükségesnek tartjuk egyetmást a színházról elmondani. ,,Nagybánya“ laptársunk csütörtöki számában részletesen irt a szinügyi bizottság ama határozatáról, mely szerint Neményinek csak augusztus hó 15-éig engedtetett meg az előadások tartása s egyben kikelt a bizottság- határozata ellen és nyomós érvekkel támogatta Neményi kérését. E tekintetben tisztelt laptársunk véleményéhez magunk is csatlakozunk, mert a színház a legnagyobb idegen forgalom idején feltétlenül szükséges. Hogy lesz-e anyagi előnye Neményinek, ha 4 helyett 6 hetet tölt nálunk, - az tisztán az ő magánügye. Es esetben a város csakis jóindulatot tanúsít az igazgatóval szemben, ha áldozatkészségéért - ami tagadhatatlan, — azt a pár napot még rendelkezésére bocsátja. Ami a „Nőegyleti estélyt“ illeti, annak nem fog ártani, mert az egész város közönsége jól tudja, hogy mivel tartozik a jótékony egyesületnek ! Sőt meg lehetünk győződve, hogy a színtársulat tagjai is készségesen fognak segédkezet nyújtani, hogy az az estély rendkívüli sikert érjen el. Óhajtanok tehát, hogy a tanács ne zárkózzék el mereven e kérelem teljesítése elől. Neményi a helyárakat is lehetőleg leszállította s igy ezzel is áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot. Szerződtette, a nyári idényre Stellát és nejét, Aradi Arankát, a kitűnő primadonnát, ami szintén tetemes anyagi áldozatába kerül. A nagybányai országos képkiállitás. A napokban már megjelentek a kiállítást hirdető falragaszok nálunk s szerteszét az országban is. A gyönyörű plakát Ferenczy Károly festőművész rajza után készült a fővárosban, a Könyves Kálmán műintézetében. A kiállítandó képek átvétele serényen folyik s minden jel arra vall, hogy a kiállítás fényesen fog sikerülni. A fővárosi sajtó a legmelegebben ir rólunk s egész határozottsággal hirdeti, hogy a kultusz- miniszter, gróf Zichy János személyesen fog Nagybányára lejönni a kiállítás megnyitására, kit nagy számú képviselő és műértő kisér le. Ferenczy, Thor ma és Réthi István állandó, szakadatlan munkában állanak s a fiatalabb művészgeneráció készségesen támogatja őket. Reményi színigazgató is nagyban készül a műtermek kertjében a „Gésák“ előadására, melyhez hasonló városunkban még nem volt. Esküvő. Andor József m. kir. állampénztári tisztviselő Budapestről, szerdán tartotta j esküvőjét Kerekes Margittal, Kerekes Lajos ; nyug. pénzügyőri fővigyázó leányával. Mint násznagyok: Marosfy Dezső és Lengyel Andor szerepeltek. Uj mérnök. Nagy Ernő, Nagy Lajos felsőbányái ref. lelkész fia a budapesti . mű- í egyetemen mérnöki diplomát nyert. Gyászhir. Megrendítő csapás érte Tatorján István szatmári oki. építészt, városunk több ! monumentális épületének alkotóját. Édes atyját, id. Tatorján István nagykárolyi lakost oly j szerencsétlenül gázolta el egy elragadt lovas- fogat, hogy alig egy napi súlyos kínlódás útán visszaadta lelkét az Urnák. A 63 éves, életerős | családapát pénteken délután 5 órakor temették I el Nagykárolyban a kiterjedt család, rokonság j és a város közönségének mély és őszinte j részvéte mellett. A porig sújtott építész iránt városunkban is nagy a részvét.
