Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
TÁM.SADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivata'os Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér, megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunka árs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlcmények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ——— Az i fjúság nevelése. Az ifjúság nevelése, oktatása, ugy- szólva egész sorsa az iskolától függ. Legtöbb szülő, midőn szeptemberben fiát beíratja, úgy véli, hogy egy évre újra letette a gondot; nem érdeklődik, nem törődik gyermekével. Az ifjúság nevelése, mely ép műveltségénél fogva a társadalom bázisát képezi, legyen mindnyájunknak egyenlő gondja, mert nemzeti életünk és fejlődésünk csak igy lesz biztosítva. A nevelés még fontosabb az oktatásnál s ez első sorban a szülői ház kötelessége. A tanuló legfeljebb 5-6 órát tölt az iskolában, a többi idejét a családi otthonba. Ez idő alatt a szülőnek, illetve hozzátartozóinak több alkalma nyilik példaadásai, tekintéllyel a gyermeket a jóra szoktatni, mint az iskolának. Plutarch mondja: A nevelés oktatáson alapszik. Nem szabad kétségbeesnünk a rossz indulatu gyermek miatt. Köztudomású dolog, hogy a legjobb gyümölcsfa is, ha — elhanyagoljuk gondozását, - idővel megtagadja a termést, viszont nincs oly rossz fa, mely kellő gondos ápolás mellett gyümölcsöt ne teremne. Ez áll a nevelésnél is. Minden tanár hivatása tudatában jó példaadással törekszik az ifjúságot jóra nevelni, de nagyobb mértékben érvényesülhet ez a családban. A tekintély a pedagógia alapköve. Már félszázada körülbelül annak, hogy rájöttek, miszerint bottal, korbáccsal, szóval testi büntetéssel nevelni nem lehet, mert a tanárnak egyedüli fegyelmező eszköze a tekintélye. üp itt szokott legtöbbször mulasztás történni a szülők részéről, midőn gyermekük előtt vagy az egész tanári testületnek, vagy egyes tanároknak tekintélyét kicsinylő kifejezésekkel aláássák. Az a tanár, kinek társadalmi viselkedését, tudását a gyermek előtt lekicsinyelik, kiteheti a lelkét, tehát bármit, kellő eredményt felmutatni nem képes. Nincs meg az az emelő erő, mellyel a kivánt hatást elérhetné. A szülők gyermekeik ellen vétkeznek, midőn gyermekeik előtt a tanári tekintélyt megnyirbálják, mert amidőn ezáltal kisebbítik a gyermekben a tanár iránti tiszte letet, megingatják az iskolai fegyelem alapját, melyen elvégre is minden tudás épül. A nevelés munkája a szoktatáson épül fel. Jóra szoktatni s a rossztól elszoktatni: nehéz feladat a szülőknek, de meghozza a maga gyümölcsét. Hogy mire kell gyermekeinket szoktatni, arról beszélni fölösleges. A jóra szoktatni könnyű, de a rosz- tól elszoktatni nehéz és fáradságos. Ne gondolja az a gyerek, hogy ha bármit is kigondol, azt a szülőknek okvetlenül teljesíteni kell. Hisz gyermekeinket az életnek neveljük; már pedig jól tudjuk, hogy az élet lemondás s aki idejekorán ehez hozzá nem szokik, sok keserű csalódásban lesz része. Goethe mondja: Könnyű a gyermeket megcsókolni, de nagyobb szeretet: kellő időben büntetni, mint hibáit elnézni, esetleg takargatni. A szeszes italoktól és dohányzástól megóvni, — melynek káros és a fejlődő szervezetre ártalmas voltáról köteteket Írtak, — legfőbb kötelessége a szülőknek. Sok szülő bizonyos korban megengedi gyermekének a dohányzást, az iskolai törvények pedig megtiltják; itt mindjárt kés as; összeütközés a szülői ház és az iskolV között. Helyes és ter- máe/e^es, hogy a gyermek legmagasabb fóiattnfiafc szülőit ismeri el, de vájjon az - isi- . ez irányú intézkedése nem felül íll-e a szülők engedékenységén, mely ilykép az iskola fegyelmi rendtartását is fenyegeti. De van ennél sokkal fontosabb ; mert amig a dohány és a szeszes italok a gyermek testi fejlődését bénítják meg, addig a rossz könyvek lelki tisztaságán ejtenek csorbát. Egy kis érdeklődés a könyvpiacon meggyőz, mennyi a ponyva- irodalom, az erkölcstelen irányú, idegzetet ölő rossz könyv; igen gyakran, szép külső formában mennyi erkölcstelenség, fajtalan érzékiség, tartalmatlanság található ! ___ R nagybán yai Hírlap tárcája. Ka elolvassák egy-egy versemet. — Irta: Neubauer Murait. — Ma nem olvassa senki versemet, Csak vidékies, unott emberek. Ma nem olvassa senki versemet! Ma én még senki, senki sem vagyok! Csak ábrándjaim őrültek, nagyok. Ma én még senki, senki sem vagyok! De holnap érzem messze száll nevem, Lesz hir, lesz mámor, illat, szerelem! De holnap érzem messze száll nevem. Sejtek valakit messze valahol, Aki az enyém, érettem dalol Sejtek valakit messze valahol. És akkor nálunk majd minden nevet És akkor majd az ajkam is remeg. Ha elolvassák egy-egy versemet! A román irodalom Ady Endréje. Újabb időben a román irodalomban is lábrakapott az a fejetlenül szecessziós irány, mely nyugatról indult ki s mely úgy a modern irodalomban, mint a képző művészetekben megnyilvánul. A szecessziós irány költői beszélnek zöld felhőkről és kék hajról s a régi trubadúrok kedvenc témája: a tört szivek helyett roncsolt idegeiket foglalják dalba. Versírásukból száműznek minden szabályt s erkölcstelen és vallástalan témáikat újszerűén kezelik. Költőik még külsejükkel is magukra terelik a figyelmet: megnövesztik hajukat, öles nyakkendőket kötnek s nadrágjuk szára soha túl nem terjed a bokán. Egy német iró elnevezte őket szecessziós patkányoknak s kimondja róluk, hogy nem lesznek hosszú életűek; néhány év múlva már senki sem fog emlékezni rájuk s azt sem fogják tudni, hogy ilyen rút patkányok éltek valaha. Mi nem Írjuk alá föltétlenül a német iró ítéletét ! Sőt a fennebbi megjegyzéseket nem engedjük Ady Endrére, meg egy-két jelesebb társára vonatkoztatni. Hanem igenis az Adyután- zókra! Mert sajnos, Adynak követői már nagy sereget alkotnak, az ő tehetsége, művészi érzéke nélkül. A román irodalom mezőin az utolsó évtizedben jelentek meg a kimagasló alakok. (jóga Oktavián hatalmas erős egyéniség, — de még nem szecessziós; Cosbuc György - ki már idősebb, — a román népélet klasszikus festője, ki gyönyörű verseiben oda száll a falusi paraszt házikók fedele alá, letelepszik a patak partjára s sze^di az illatos vadvirágokat. S ime most legújabban az Ady hatás mutatkozik a román irodalomban is. Lsac Emil kolozsvári fiatal poéta felrúgja a megcson- tosodott öreg szabályokat, forró, izzó lírájával elkápráztatja olvasó közönségét s egyéni sajátos fölfogásával megteremti az uj román irodalmat. Természetes, hogy a románok közt is — ép úgy, mint nálunk, — szörnyű visszahatást keltett ez az alig 24 éves fiatal ember mestervágása. Első sorban megindul ellene a papság. „Veszélyben a vallás és az erkölcs !“ — kiáltják a szenteskedő pópák, kik szeretnék a tanítóságot is magukkal ragadni az lsac elleni küzdelemben. „Indekszre!“ - harsan föl a főpapok khórusa; megindul ellene a sajtóhadjárat; lekicsinylik, hevesen támadják, kigunyolják; emellett pedig csodálattal olvassák minden sorát. De nem értik meg őt, ki valósággal forradalmat okozott fellépésével. A romániai sajtó hasábszámra foglalkozik lsac irodalmi működésével, a „papság legnagyobb ellenségével“, az erkölcstelen idegizgató témák nagy tehetségű költőjével. Mindhiába! lsac Emil sasszárnyakon repül, a baglyok pedig odúikba húzódnak. Mutatványul a jeles költő műveiből, Pop István fordításában, közöljük a következőt: Iiapuuls. mai száma S Oldal.
