Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-16 / 24. szám

2 N agybáuyal Hírlap 1912. junius 16. Hasznos városi üzem. Említettük volt, hogy a Ganz-cég r. t. a városunk villamvilágitási művének üzemi keze­lésére vonatkozó szerződés egyik lényeges ren­delkezését egyezségi utón megváltoztatni óhajtja, amennyiben biztosítani kívánja a maga részére, hogy a város 1938. évig a szerződést — az eddig tiz évre szóló kikötés mellőzésével — fel ne mondhassa. A legutóbbi közgyűlés a részletesen kidol­gozott ajánlat elfogadása vagy megtagadása felett érdemben nem döntött, az ügyet bizottság elé utasította s igy anélkül, hogy a bizottság működésének praejudikálni óhajtanánk, közöljük Szatmárnémeti sz. kir. város házilag kezelt vil­lamos művének az 1911. év második felérőlel­készült üzemi és üzleti approbált zárószámadása eredményét, a mely azt dokumentálja, hogy ez a villamosmű a város gazdasági életében jelen­tős hasznot hajtó tényező s igy minden oldalról a lehető legnagyobb tárgyilagossággal és szak­értő vizsgálódással kell a városnak az ügyet döntés alá készíteni, nehogy az egyébként az 1911. és 1912. évi költségvetésünkbe már legalább részben beleillesztett s most a cég ál­tal feltétlenül garantálni szándékolt, pár évre szóló jövedelemért olyan áldozatot hozzon ' kö­zönségünk, a minő eszeágában sem lehetett lé­gyen, a mikor egy lényeges jogáról: — hogy az üzemet már 7 év múlva házilag s kizárólagos haszonra kezelhesse - további 25 évre lemon­dott. Mert hisz való, hogy a város a pótszerző­dés megkötése esetén 7 évre circa 70 ezer ko­ronát biztosan kézhez venne, azután pedig az üzleti jövedelem felének ,3/4 részét (’/4 Felsőbá­nyáé) de az a nagy és nehéz kérdés, hogy le­mondhat-e ezen szolgáltatásáért azon jogáról, mely szerint 7 év múlva az egész jövedelem őt illeti meg, összekötni s 7 év alatt is alapos kilátása van évenkénti pár ezer koronára; különben felületességgel és könnyelműséggel kellene meg vádolnunk és . éppen nem könnyű lelkiismerettel városunk felelős tényezőit, hogy oly tételeket ál­lítanak be a közköltségvetésbe, a metyek reájis voltáÉóriüágüknák sincs Alapos meggyőződésük s még inkább nincsenek tárgyi és szakértelmi adataik. Nem tudjuk, hogy Szatmárnémeti város villamos üzeme mily terjedelmű; valószínűleg nem is kétszer akkora, mint a miénk s ezért ebből kiindulva most már csak a nevezett mű üzemi eredménye reprodukálására vállalkozunk. E mű kezelését ellenőrző villamvilágitási bizottság jelentése szerint: „a zárószámadásból megállapítható, hogy a villamosmű a város közönségének reális vállalata, amelyik amellett, hogy az áramot olcsón képes a fogyasztók rendelkezésére bocsátani, fél év alatt még 36896 K 44 f. tiszta jövedelmet produkált amel­lett, hogy a leltári értékek csökkentése címén 13761 K 27 fillért Írtak a mérleg veszteség ol­dalára. A nyereség egy részét a közvilágítás ellen­értéke címén beszállították a közpénztárba. Ez úgy értelmezendő, hogy a városi közvilágí­tás áramfogyasztását külön számlán tartották nyilván. Ez a számla az év végén 12890 kor. tartozó egyenleggel záródott. Ezt az összeget most a nyereségből stornirozták vagyis a köz­világítás árának teljés kiegyenlítése után, tehát az ingyenes világítás mellett még 23979 K 44 fillér tiszta haszonnal záródott az 1911. év második fele. A tiszta nyereségből az értékcsökkenés tartalékalapjához a szabályszerű három száza­lékon felül 4440 korona 32 fillért csatoltak, a tőkeszámla teheroldalát pedig 14075 korona 41 fillérrel apasztották. A bizottság méltányolva a személyzet buzgó és lelkiismeretes munkálkodását, részökre 5489 kor 71 fillér tantiémet szavazott meg s ugyan­akkor egyhangú elismeréssel honorálta Markó Kálmán igazgató szakszerű, ügybuzgó vezetését. Erre az elismerésre Markó igazgató valóban érdemeket szerzett, amit legjobban igazolnak a zárszámadás nyereség tételeinek tekintélyes számadatai.“ Eddig a jelentés! Minden oldalról alaposan megfontolandó ezért a Ganz-cég ajánlata, mielőtt a város ér­tékesnek és hasznosnak látszó jogáról végkép lemondana. nu Lprpc biztos hatású szert, szeplő, I lm KCl C) niájfolt, mitesser, bőrvö­rösség s mindennemű arctisztátalanság ellen, az megtalálja a csodás »hatású „Szeplő-Crémben“, melynek ára hagy tégely: kot. 1.50 próba tégely: 80 íill. Főraktár II. Rákóczi Ferenc droguéria Nagybánya. * Kérdezze meg házi orvosát, hogy nem-e akkor cselekszik legokosabban, ha már szappant vásárol, hogy csak a Kolozsvári Heinrich-féle Szent László fertőtlenítő pipere szappant veszi. Megóv minden ragályos betegségtől. fertály az angol civili^átió. pecsétjéből is.. Vasár­napon is pl. csak azért teszi el a fekete kemény kalapját, hogy éppen az öreg szűrnadrágosok- nak zokon ne essék, hogy ő olyan úri módon dicséri az Egek Urát. Ami pedig a tapasztala­tait meg a tudását illeti, nó hát azok egyenesen profeszori színvonalra emelkednek a többieké fölött. Megmondja ő — Isten uccse - még az öreg Scsambora kurátornak is, hogy hát: — Ne csak vakargassa bátyám azt a „ban- durki“- (krumpli) földet, hanem eressze belé az ekét, hadd nyögjön egy kissé az a két sárga „girhes“ ! Pedig már csak ennek a tatárábrázatu Scsamborának az ilyfajta munkában fehéredett meg az a néhány szála, ami még a fején vagyon. Megosztán ennek a Danyczonak a falu határaiban fekvő „tehetsége“ sem megvetendő. Olyan darab az, hogy bizony a „pán notárius“- nak hosszú háromnegyed óráig kellett görnyed­nie, amig azoknak a parcelláknak a kataszteri ivét kitöltötte. (Már pedig hol van az a toll, amelyik ördöngősebben száguldana a papíron, mint a „falu pennájáénak a pennája?) Tehát, hogy a mondókámat el ne homá- lyositsam - ennek a Donycző Qszivnák volt a múltkor a lakodalma., A mennyasszonyi teendőket a Fránkó Ilya látta el. Önök biztosan tudják, hogy melyik Frankó Ilya. A „vót‘ bírónak“ a leánya, az a ki a minap a Zsizsák Petró orrát fricskázta föl, flieg »äkiflek olyan örökké mosolygó, csalfa szernír van." j| V fJ . ' ‘ -’l;'’1 .dfi&ó immár a második napja. A ___‘.A...Lacza Andréj úgy táncolt a sárossá ne dvesített agyagpadlón, hogy kevés híjával beillett volna akár Szögedébe is. Beleorditotta ő bizony a „füstös,, recsegő szerszámjába _ azt a nótát is, amelyik úgy kezdődik, hogy : „Édes anyám, édes anyám csak az a kérésem . . .“ (Mert mostanság ilyfajta magyar kaliberű nóták veszik fel a harcot a sánta ruthénzengemények- kel, amióta a falu államilag apostolkodó, de sört is meglehetősen sokat fogyasztó rektorának olyan bolond jókedve van ezek tanításával is rontani selyemfinömságu tüdejét.) A Duczár Marcsó pedig oly izgató ügyes­séggel mutogatta csodaszámbamenő formás láb­ikráit, mintha ezen a téren valamelyik fővárosi „kicsike“ lett volna az oktatója. De szüksége is van neki erre a határos „államcsínyére, mert bizony már „fél 21“ éves és még mindég hajadonfővel kell hallgatnia a főtisztelendő ur beszélgetéseit a házasságról meg a másegye- - bekről. Már pedig ez nagy bűn ! Az öregebbek az asztaloknál foglaltak he­lyet és szedegették kérges kezeikkel a kopott cseréptálak tartalmát: a káposztás krumplit, meg a derelyét. Azután .pedig ittak és vitatkoztak. Az egyik csoportban az aranyszívű Jegy- S zőné saját keze által készített menyasszonyi gyöngyszemes pártáról folyt irigy pillantásokkal | fűszerezve a társalgás; a másik helyen pedig azt beszélték, hogy annak az incselkedő, forró- ■ vérü Nasztizin Zsuzskának már sikerült ellopni a vőfély ünnepi szinü fokosát és igy jó pár koronába fog kerülni annak becsületbeli kivál­tása, ami aztán az Ilya menyasszony hozoinányos összegét fogja gyarapítani. Egy pár arasszal tovább, az asztalvégénél a már alaposan szeszesjiangulatü Rónák szom­széd folytatott hangos prűL,és kontra enyelgést éppen az ő é lejárjával, a „paraszt uriasszony“- i nyal. Rodák sehogysem akarta megérteni az IPARÜGYEK. Az Ipartestület kérelmére a kereskedelmi Miniszter Ur a helybeli fazekas iparosok részére agyagipari taníolyamot engedélyezett. A tanfo­lyam körülbelül e hónap 20-25-ike között kez­dődik s tart 8 hétig. A tanfolyam tartására Spiczuli Károly fazekas mester helyiségeit .je­lölte ki az Ipartestület elnöksége és Spiczuli Károly fazekas szives készséggel bocsátotta he­lyiségeit a tanfolyam vezetőségének rendelke­zésére. A tanfolyam vezetője Farkasházi Fischer Vilmos agyagipari iskolai szaktanító, ki legutóbb Szentesen, Baján s más nagyobb alföldi váro­sokban rendezett nagysikerű tanfolyamokat. A magunk részéről is a legjobb reménységgel vagyunk a tanfolyam iránt. HÍREK. Junius 15. Személyi hírek. Leitner Emil kir. ügyész Szatmárról családjával rokonai látogatására a napokban körünkben időzött - Bortnyik György kölesei ev. al- esperes, az evangélikus vallásu tanulók hittani vizsgá­jára ide érkezett. Kinevezés. A m. kir. igazságügyi miniszter Brogyáni és Pusztakováchi Brogyáni Kálmán Kázmér minorita rendi házfőnököt és lugosi plébánost, a fiatalkorúak lugosi főfelügyelő­hatóságának tanácselnökévé nevezte ki. Hivatalvizsgálat. Róth Ferenc dr., a szatmárnémetii kir. törvényszék elnöke és Fabó Zoltán dr. kir. ügyész, a szatmárnémetii kir. ügyészség vezetője a héten öt napon át az itteni kir. járásbíróság polgári és bűnügyi administrációját és ügyvezetését vizsgálták meg. Csütörtökön a déli vonattal utaztak haza váro­sunkból, melynek természeti szépségei mara­dandó, mély hatást gyakoroltak rájuk. Műnich Sándor. Egy érdemekben gazdag tisztviselője Felsőbányának -vonult e- hó 1-én nyugalomba: Műnich Sándor Felsőbánya város gazdasági tanácsosa. Nevezett városi tanácsos 17 évig szolgálta városát fáradhatatlanul s most agg korára való tekintetből kérte nyugdíjaz­tatását. Felsőbánya város közgyűlése sajnálattal és érdemei teljes elismerése mellett nyugdíjazta őt s egyben fölkérte, hogy a városi muzeum vezetését és őrzését továbbra is vállalja el. Műnich Sándor, ki érdemes iró is, — a nagy­bányai Teleki-Társaságnak is tagja. I asszonyt, az meg „átalotta“ leereszkedni a | férjeura szürke és prózai színvonalára.- De láttad ugye ! - szólt végre mérgeseb- I ben az asszony és már ráncot vetett a homloka.- Mit ? !- Hát azt te „nalpa“, hogy az Ilya volt olyan okos és furfangos, hogy megfogadta a tanácsot és mikor a plébános levette a fejükről az esketési koszorút, hát'jó erősen rálépett az Osziv lábára. — Nó és ? Mi közöm nekem hozzá, ha nem az én uj bakkancsomra lépett. ? — Hiszen hát csak azt akarom abba a kopasz fejedbe bepréselni, hogy hát akkor Ilya maga alá taposta az Osziv ördögit és úgy az uj házasoknál mindig az Ilya lesz a parancsoló. — Már ezt csak edd meg te asszony, de én nem hiszem. Kiilömben is — megmondom az Oszivnak, hogyne akassza szegre a becsületét. Nó de erre a hamisságra már meg is Ígérte- az asszony, hogy a következő reggeli lakodalmas kormozáson úgy bekeni a férje képesfelét, hogy — bizony nó! - csak a ló- kaparóval fogja onnan leszedni a fekete poudert. És nagyot nevettek rá. Csák égy jélenlévő (most jön egy adag szentimentálizmus) nem vigadott, nem nevetett, de még csak nem is mosolygott soha. Csak ott az ajtónál, a nézők háta mögött volt folyton szomorú két csillogó fekete szem. Csak a Bru- [ zsina molnár szép leányának, ennek a szelíd, fiatal özvegy menyecskének vergődött . ziháló | keble alatt úgy a szive, mint az erdő bplintgató j öreg fái között az egykor boldog és most meg­sebzett császármadár. Mert hiszen csak ő és 1 még csak nagyon kevesen tudták azt, hogy alig ! egy félévé még ez a Danyczó Osziv az „Agneskó“

Next

/
Oldalképek
Tartalom