Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
1912. május 26: KTagytoányal Hírlap 3 jubileumi ünnepére bennünket meghívni kegyes- kedettt. Nagy sajnálatunkra személyesen nem vehetvén részt e szivünk szerint való szép ünnepen, ezen az utón fejezzük ki nagyrabecsülésünket és tiszteletünket a kiváló Írói és emberi érdemekkel ékeskedő kedves társunk, Révai Károly személye iránt. Adja a gondviselés, hogy nemes eszméket hirdető és nemes érzelmeket kifejező költészetének teljes erejébenés mindnyájunkat gyönyörködtető üdeségében még igen sok ideig munkál- kodhassék a magyar nemzeti műveltségünk erősitésén. Kérjük a tekintetes Elnökséget, szíveskedjék meleg üdvözletünket ünnepelt kedves társunk előtt alkalmas formában tolmácsolni. Az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében, mély tisztelettel: Kovács Dezső Dózsa Endre titkár. elnök. A fehér asztal mellett elsőnek Szerencsy József polgártársunk emelt poharat Révaiért s keresetlen, meleg szavakkal éltette őt. Utána Gellert Béla bányatanácsos emelt poharat; a tisztviselő társak nevében éltette ifjúkori barátját, kihez 35 év emléke fűzi. A beszéd felejthetetlen emléket hagyott a hallgatók sorában. Éjfél tájban a fiatalság táncra perdült s a késő hajnali órákig járta jó kedvvel Dula Jancsi szépséges muzsikája mellett. A kertész és a várúr. Egy jó ember, egy falu végén, Olyan fél polgár, fél paraszt, Kertészkedett nyaranta békén. Takaros kertje volt s gonddal művelte azt. Beszegte jól körül sürü élő-sövénnyel, Beülteté korán zöld kerti veteménnyel. Virágot is nevelt ott, jázmint, kakukfüvet, Melyből ünnepkor lánya bokrétát köthetett. De csöndes éltit egy gonosz nyúl fölzavarta S a jámbor elpanaszlá baját a vár urának.- Gonosz állatja, - szólt, - egy-két Ízes falatra Este, reggel betér s nevet a kalodának. Nem használ bot, se kő, semmit sem ád az arra. Ördöngös, azt hiszem! - No abban kétkedem, - Felelt a vár ura, — de ha ördög, ha nem, Jó Miró lovamon futtában elfogom. S kelmédhez elviszem, hitemre fogadom.- Mikor ? - Holnapután. Itt végre tenni kell. Harmadnap megjelent fegyveres népivel.- Reggelizzünk! — így szólt. — Gyöngék még a csibék? A ház leánya hol van ? Hadd lássuk ! Közelébb. Hát mikor adjuk férjhez ? Mikor lesz már vejünk ? Azt mondom, atyafi, ha férjhöz mén a lány, Jól nyúlj a zsebbe ám! Szólott és a. leánnyal már bizalmaskodik, Oldala mellé ülteti, Fogja kezét, a karját, csuklóig, könyökig. Nyakában a kis kendőt föl-föllebbengeti. Mind sértés, - úrtul ám ilyest úgy venni nem kell — Szabódik a leány, de kellő tisztelettel, Az apja meg gyanakszik, szemével szinte öklel. A konyhán ez alatt sül kappan, lúd, ürű. Sonkájuk mikori ? A szinök gyönyörű. Önéi, nagy uram! — Valóban, — felel, ezt Elfogadóm és örömest. És jól befrüstököl s azonkép odakint“ Szolgái, ebei, nagyétü fajta mind. Gazda a gazdahelyett, kiéli gazdaságát, Issza borát, öleli leányát. Bő reggeli után kél a vadász-sereg, Készül, zajong, lovára pattan. Kürt szól, trombita sir, vad hangzaj kevereg, Szörnyedve állt a jámbor gazda Ottan. Még szörnyebb volt, midőn e lovasnép berontott — A k'ertbe: ég veled palánk, paszuly-karók ! Saláta, hagyma, búcsút mondok, Ég veletek, jó levesbe valók! Megbújva volt a nyúl egy káposzta alatt. Keresték, fölverek, egy lyukon kiszaladt. Nem lyuk már, de nyílás, széles nagy nyiladék, Hol a vitézek áttörék. Az ur kívánta, mert rossz lenne tetszik tudni, Ha nem tudnának onnat lóháton is kijutni. A jámbor dörmögött: hogyan mulat ura! Ráhagyták. Hol e nép s e falka szerte járt, Tett egy óra alatt annyi kárt, Amennyit száz évig nem árt A tartomány minden nyula! Zempléni Árpád. HÍREK. Május 25. Pünkösdi strófák. Jöjj el szentlélek Úristen! A magyar földre hintsd áldásod! Engedd, hogy szökkenjen kalászba A búza, mely már kicsirázott. Jöjj el szentlélek Úristen! Tűz rombolásból már elég volt. Védd meg a fényes palotákat S a nádfedeles kis hajlékot. Jöjj el szentlélek Úristen! A álagyar föld verőfényt áhit; Tartsd vissza az ár pusztítását, Zárd el az égnek csatornáit! Jöjj el szentlélek Úristen! Oszlasd az árnyat, mik takarnak. Adj egyetértő szivet,, lelket A sokat szenvedett magyarnak! Személyi hírek. Hollós Oszkár vasutigazgató szerdán városunkban tartózkodott. — Dr. Lakatos Ottó, a minorita rend főnöke városunkba érkezett. Sokan ismerték városunkban is, mély szeretettől erős kötelék fűzte a Torday és rokon családokhoz a tragikus véget ért, daliás 25 éves ifjút, a jeles hajóstisztet, néhai Torday Gábor debreceni ügyvéd nagy képességekkel megáldott, aranykedélyü, derék fiát, a ki május hó 15-től 16-ra virradó éjjel - a magasállásu tengerész: Nyíró Gábor, városunk hírneves szülötte értesítése szerint - a konstantinápolyi kikötőben, a ,, Fiume" nevű kereskedelmi hajón sikeres mentési munkálat végezte után maga veszett el a viharos tengerben, elsodorta az erős áram, holttestét sem találták meg ! Másokat megmentett, de maga elpusztult! Gyönyörű emlék ; de sohase lesz képes az anyai szív égető fájdalmát lecsititani! Mi is zokogva rójuk e sorokat, sürjen hulló köny borítja a megboldogult szerető rokonnak lapunk szerkesztőjéhez Messinából, április 10-én keltezett, vidám kedélytől sugárzó sorait, melyekben többek között Írja : „Én a névnapomat a Biscaya öböl közepén egy parázs kis viharban töltöttem ; ámde ez is elmúlt a jó Isten segedelmével szerencsésen, s most élvezzük az örök-tavaszu Szicília kék egét, a narancsfa-ligeteket, a pálma-erdőket s a borzalmas földrengés fenségesen érdekes romhalmazait. Holnap hajnalban indulunk Konstantinápoly felé !“ . . . Nincsen onnan visszatérés ! A Mindenható kegyelme és a rokonok, a jóbarátok, az ismerősök mély részvéte adjon erőt az, alföldi metropolisban jajgató, áldott lelkű, jó özvegy anyának ! . Kinevezés. Dr. Ötömössy Zoltán foga- rasi járásbirósági jegyzőt a király Brassóba albiróvá -nevezte ki. Házasságok. E hó 23-án volt Brán Lőrinc szamosszéplaki gör. kath. lelkész leányának esküvője Podoba Gusztáv gör. kath. papjelölttel: — Józsa Jenő, M. Á. V. osztálymérnök múlt vasárnap lépett házasságra Wieder Ellával. Szűcs Károly. Becsületben, fáradhatatlan munkásságban eltöltött 30 év után egy tisztviselőt ünnepeltek tiszttársai .csöndben, minden feltűnés nélkül. Ez a tisztviselő Szűcs Károly, az itteni m. kir. adóhivatal főnöke. Ezelőtt 30 évvel kezdte meg szolgálatát Szatmáron, onnan rövid időre a zilahi adóhivatalhoz, honnan ismét Szatmárra s végül 1888 évben Nagybányára- került. Szerény, szívélyes modorával csakhamar általánosan kedvelt egyinéséggé vált a társadalomban, tisztviselő társai pedig a legnagyobb szeretettel, ragaszkodással csüggtek rajta. Ennek a szeretetnek adtak kifejezést tisztviselő társai, midőn üdvözölték őt 30 éves szolgálati évfordulóján s egy értékes ezüst szivartárcával lepték meg, melyen a következő felírás van remekül belevésve: „Szűcs Károly m. kir. adóhivatali pénztárnok 30 évi szolgálati jubileuma alkalmából, emlékül szeretett főnökének a m. kir. adóhivatal tisztikara: Bommersbach Péter, Spiesz György, Malachowszky Imre, Ürmössy Zoltán, Laszke Domokos. 1912. május 20.“ A vízvezeték átvétele. A vízvezetéki müvek végleges felüivizsgálata és átvétele a héten ment végbe. Az actusnál a Bründl cég igazgatója, ügyvédje és az építést vezető mérnöke, továbbá a polgármester, a városi mérnöki hivatal és Zarka műszaki tanácsos jártak el s majdnem az egész hetet lefoglalta az átvétel. Köszönetnyilvánítás. Negyvenéves irói jubileumom alkalmából, ismerőseim és barátaim részéről, a szeretetnek és ragaszkodásnak annyi megható jelével találkoztam, hogy azt megköszönni minden egyesnek külön is képtelen, vagyok. Azért itt e lapnak hasábjain mondok köszönetét a nagybányai hölgyeknek, a Teleki Társaság tagjainak, a nemes város közönségének, a jóbarátoknak és ismerősöknek, kik engem — úgy érzem érdemetlenül, — oly megtisztelő kitüntetésben részesítettek. Örök hálára vagyok kötelezve mindnyájuk iránti Nagybánya, 1912. május 20-án. Révai Károly, a Teleki Társaság elnöke. Május 21. Dicsőséges 63-ik évfordulója Budavár bevételének. A hős honvéd sereg halálmegvetéssel rohant a várfalakra, hogy a nemzet az ország dicső fővárosát visszafoglalja az ellenségtől. Nagy véráldozatok árán sikerült. Sok hős lehelte ki nemes lelkét a véres ostromban, de a magyar trikolor ott lengett a vár tetőjén s hirdette országnak-világnak a magyar hősiségét, Emlékezzünk ! Szenteljünk egy könyet az elesett hősök emlékének ! Nyilván :>s nyugtázás. A Révai Károly jubiláns emléktárgya költségére adakozni kegyesek voltak: Pokol Elek 14 K, dr. Nagy Gábor, Neubauer Ferenc, Nagybánya város takarék- pénztára, Kádár Antal 10 — 10 K, Stella Sándor, dr. Makray Mihály, Égly Mihály, dr. Vass Gyula, dr. Weisz Ignác, Soltész Elemér, Stoll Béla, Nagybányai részvénytakarékpénztár, Révész János, Székely Árpád, Éizély Sándor (Felsőbánya), Kovács Gyula, Farkas Jenő (Felsőbánya), Farkas Jenőné (Felsőbánya), István szálló, Kereskedelmi bank, Steinfeld Béla 5 —5 K, Martiny István, Tatorján István, Brebán Sándor, Weisz György, dr. Renc János, Fábián Lajos 4 —4 K, Berks Leó, dr. Tóth Gábor (Felsőbánya), Platthy Géza, dr. Moldován Ferenc (Felsőbánya), Kupás Mihály 3 - 3 K, Bálint Imre, Fischer Károly, Szentmiklóssy József, Morágyi István, Szőke Béla, Torday Gábor. 1 f Van szerencsém a mélyen tisztelt közönség szives tudomására hozni, hogy az itt már előnyösen ismert crtesites. k r a kjtóics erépkályhák raktáramra megérkeztek, elvállalom kályhák, kandallók és tak,-tűzhelyek felállítását a gyár szakavatott kályhás mestere által,'melynek kiviteléről úgy jóságáról teljes jótállást vállalok. — Érdeklődőknek felvilágosítással készséggel szolgál SPINETTI 5ÁND0R UTÓDA cég Nagybánya.
