Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
4 KT»g;y'l3Án.y's»'i Hírlap 1911. január 8. Qyászhir. Alantirottak úgy a saját mint az összes rokonok nevében is mély fajdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a szeretett jó édes apa, nagyapa, após, illetve rokon Teller Ignác folyó hó 7-én reggel 3 órakor, élte 75-ik évében, rövid szenvedés után csendesen elhunyt. A megboldogult földi részét folyó hó 9-én d. e. 10 órakor fogjuk Bikszádon, ág. ev. vallás szerint örök nyugalomra helyezni. Bikszád, 1911. január hó 7-én. Legyen áldot emléke! Ferenc, Anna, Sándor, Vilmos, gyermekei. Teller Fe- rencné szül. Hegyesy Etelka, Teller Sándorné szül. Imre Ilona, menyei. Ilonka, Bandi, Sándor, unokái. Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál Statisztika. A városi közvágóhídon 1910. évben levágatott: 9 bika, 38 ökör, 1208 tehén, 50 tinó, 239 üsző, 826 borjú, 17 bivaly, 802 juh, 3361 bárány, 26 kecske, 310 gödölye, 1727 sertés, 4 malac. A közfogyasztás alól elvonatott 1 szarvasmarha, 1 bárány, 2 sertés. Kényszerlevágás 15 esetben alkalmaztatott s ezek közül 6 szarvasmarha és 2 sertés a közfogyasztás alól elvonatott. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) A „Vasárnapi Újság“ január 8-iki száma érdekes képeket közöl a brádi aranybányákról, melyeknek nagyságát közönségünk alig ismeri, Bartók Lajos síremlékéről, khinai sírokról (Pásztor Árpád világkörutján fölvett fényképei), egy pompás sorozatot Hopp Ferenc híres exotikus gyűjteményéről, az Erzsébet királyné-emlékről, délamerikai indiánokról stb. Szépirodalmi olvasmányok: Rákosi Viktor regénye, Krúdy Gyula elbeszélése, Lampért Géza verse, Zoltán Vilmos műfordításai Longfellowból, báró Babarczyné Jósa Jolán útirajza Argentínából, Hermán Ottóné cikke stb. Egyéb közlemények: báró Kaas Ivor arcképe, nekrológja és temetésének képe, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Üjság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világ- krónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetem-utca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Legszebb China-ezüst tárgyak és evőeszközök nagy raktára Rezső Gyulánál. A ki gyomrát és emésztését elhanyagolja, százféle betegségnek teszi ki magát. Azért minden embernek önmaga iránt való legelső kötelessége, hogy a legkisebb gyomorrontásnál vagy jelentkező bélmüködési zavaroknál, ezeknek rendbehozataláról gondoskodjék. Ennek egyetlen célravezető módja, ha megbízható hashajtószer utján az emésztőcsatorna alapos kitisztításáról gondoskodunk. Báró dr. Korányi Frigyes, fővárosi egyetemi tanár, az országos igazságügyi orvostanács elnöke, igazolja, hogy „a természetes Ferencz József-keserüviznek már kis mennyiségbe véve is rövid idő alatt minden kellemetlen melléktünet nélkül biztos hatása van.“ ✓ Oriásiási előnye, hogy enyhe ize miatt a valódi Ferencz József-keserüvizet kényes ízlésű nők és gyermekek, valamint gyönge gyomru öreg emberek is szívesen megisszák. Olyan helyekre, a hol nem kapható a Ferencz József-keserüviz szétküldési igazgatósága Budapestről közvetlenül szállít. Keresztelő- és nászajándékok, gyermek evőkészletek szép kivitelben, jutányos árban Rezső Gyulánál Ehrlich és Hata a legnevezetesebb emberei a vége felé közeledő esztendőnek. Sem a politika, sem az irodalom, sem a technika terén nem történt olyan méretű dolog, mely az ő munkájukkal felérne. Az egész világ bámulattal, a hála meleg érzésével tekint reájuk, hogy az emberek millióinak gyötrő rémétől, a vérbajtól megszabadították az emberiséget. Az orvosi tudománynak nevezetes eseménye fűződik az ő hevükhöz, s ma már eljutottunk oda, hogy nem csupán reménységről, csalóka Ígéretről van szó. Mindenfelé kipróbálták a szert, s bebizonyult, hogy a csodával határos eredmények igazak. A teljes bizonyosságot megvárva, most már a nyilvánosság előtt könyvben számolnak be a tudósok az ő nagy diadalukról. Berlinben jelent meg a művük, melynek „Die Experimentelle Chemotherapie der Spi- rillosen“ címet adták. Érdekesebb olvasmány el sem képzelhető ennél, orvos é's laikus egyformán várja, hogy feltáruljon előtte a zseniális felfedezők nagy munkája abban a hű képben, ahogy ők maguk leírják. A berlini kiadás után most magyarul is olvashatjuk ezt az érdekes könyvet. Marschalkó Tamás dr. kolozsvári egyetemi tanár fordította le magyarra s egyben értékes előszót is fűzött hozzá. A tudós tanár évekig asszistense volt Ehrlichnek, s igy sok jogcíme van ahhoz, hogy éppen az ő kezén keresztül jussunk a műhöz. Ehrlich tanár előszavával kezdődik a könyv. Az előszóban utal a hosszú évekig tartó munkára, mely végül a teljes sikerhez vezetett és felsorolja mindazokat, kik célja elérésében segítségére voltak. Hata orvos a kísérletekről számol be s itt megkapó erővel áll előttünk az a rengeteg munka, a lelkes fáradozás, a végtelen türelem, mely az eredményt megelőzte. Szerény cim alatt, megjegyzések formájában szólal meg Ehrlich tanár, aki az orvosszer eredményeit ismerteti. Kívülük ott olvassuk még Iversen szentpétervári tanár beszámolóját is, amely szintén igen érdekes. Ehrlich az ő bírálata alá bocsátotta szerét, mielőtt a nyilvánosságra lépett volna vele. Nincsen olyan munka, melyet akkora érdeklődéssel venne kezébe az olvasó, mint ezt a könyvet s nem is lesz intelligens ember, aki el ne olvassa. A tartalmat érdekesen magyarázza a sok kép: a kísérletek bemutatása, érdekes táblázatok, mellékletek. A könyv kiállítása a tartalomhoz méltó. Ára fűzve 6 korona, kötve 8 korona. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatalában Debrecenben, valamint minden könyvkereskedésben megszerezhető. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál jan. 1-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Dec. 28. Gábor Márton kárpitosnak „Sári Málvin“; dec. 27. Kozán László bányamunkásnak „László“; dec. 24. Zegrán Zsófi napszámosnak „Irén“; dec. 29. Drabán Károly bányamunkásnak „Erzsébet“; dee. 27. Kocsi Dániel malommunkásnak „János“; jan. 2. Borsó Katalin szolgálónak „István“; dec. 30. Rusznák András bányamunkásnak „Vilmos“; dec. 31. ifj. Molnár Sándor kereskedőnek „Klára“; jan. 2. Marosán Flórián erdőmunkásnak „János“ nevű gyermeke. Meghaltak: Jan. 1. Markovics Szeréna, izr., 14 éves, napszámos gyermeke, hastífuszban; jan. 2. Torna György, gk., 9 hónapos, zuzda- munkás gyermeke, veleszületett gyengeségben; jan. 1. Funeczán György, gk., 3 éves, irodaszolga gyermeke, heveny veselobban; jan. 2. Klein Adolf, izr., 2 éves, cipész gyermeke, hastífuszban; jan. 4. Szmula Mária özv. Szoher Konrádné, rk., 79 éves, cserepes, végelgyengülésben. Házasságot kötöttek: Feldman József bányamunkás és Kovács Erzsébet szobalány nagybányai; Aim László napszámos és Farkas Mária napszámos nagybányai; Tóth Antal szabósegéd debreceni és Porbur Teréz szobalány nagybányai; Tulics Ágoston kocsis és Deniluk Flóri szobalány nagybányai. Kihirdetés alatt állanak: Plop József lakatos-segéd és Zeller Jozefa nagybányai. Lendvay-szinház. Január 7. Szilvester estéjén nagy ,, Kabarét" előadás volt, amikor is a földszinten a rendes ülőhelyeket terített asztalok foglalták el. A színház zsúfolva volt. Magáról a Kabaretről nem sok mondani valónk van. Volt ott minden, csak az nem, amit a közönség óhajtott volna. Mert furcsa ez a mi közönségünk! Ha „vörös“ est készül, — akkor nagy az aggodalom; ha pedig „fehér“ est van, — akkor nincs megelégedve. Erre a kabaretre pedig azt mondta a közönség, hogy „igen fehér“ volt. Szegény direktornak nehéz volt a helyzete! Mint Conferencier azonban pompásan megállta helyét, s nem egy szellemes sziporkázó ötletet hallottunk tőle. Jámbor Györgyről meg kell jegyeznünk, hogy bámulatos lírai hangja van; tért kell neki adni, hogy érvényesülhessen. A „Hulló falevél..“ nótáját azonban bátran elengedtük volna neki. Kabarét után a nagyterembe vonult a közönség, hol hamarjában pezsgő bosztonozás vette kezdetét, mely a reggeli órákig tartott. Vasárnap Szabadosné búcsufelléptét hirdették a szinlapok. A régi jó „Lili" daljáték került színre zsúfolt ház előtt. Talán a „Bánk- bán“ előadása óta nem láttunk oly nagy közönséget a színházban, mint most, mikor a közönség kedvencét, Szabadosnét búcsúztattuk, ki annyi kellemes órát szerzett mindannyiunknak s kire mindig jóleső érzéssel fogunk visszaemlékezni. S talán azt is elmondhatjuk, hogy az aranyos asszonyka soha még oly bájos közvetlenséggel nem játszott, mint ez alkalommal s éneke is oly tisztán csengő volt, mint soha! Egyes énekszámait kétszer-háromszor is meg kellett ismételnie s mindannyiszor viharosan zúgott föl a taps és éljenzés. Kár, hogy mellette partnerei szerepnemtudással küzdöttek, kik különben szintén jól játszódtak volna. Sugár Gyula pompás alakítást mutatott be, s énekszámait igen szépen énekelte. Nyárai elsőrangú alak volt s sokszor megnevettette a közönséget. Tárnái Lídia, Perényi Sári kis szerepűkben, Ungvári a komoly férj szerepében derekasan állották meg helyüket. A búcsúzó művésznőt tisztelői szép virágcsokorral lepték meg. Hétfőn este Görög Olga búcsufellépteül megismételték a „Balkán hercegnője" cimü operettet. Már első előadáskor megmondtuk véleményünket erről az unalmas fércmunkáról; most sem mondhatunk egyebet. Csak sajnáljuk, hogy Görög Olga épen ezt választotta búcsufellépteül. Ä közönség zajos tapsokkal fogadta a búcsúzó művésznőt s tisztelői két hatalmas virágcsokorral lepték meg. A többi szereplők is jól megállták helyüket, sajnos azonban, hogy a rossz darabon ők sem segíthettek Kedden utolsó előadásul a „ Vig özvegy" operett került színre Nyárai és Sugár Gyula búcsufellépteül, mely alkalommal Szabadosné a jutalmazandók iránti szívességből még egyszer csillogtatta művészetét. A darabról nincs mit mondjunk; ismeri mindenki, egyes dalait az utcai gyerkőcök és verklik egyaránt agyoncsépelték az unalomig. De azért Lehár zenéje örökszép marad! Magában a szövegben nincs semmi megkapó. A játék azonban nem ment oly simán, mint azt gondoltuk volna; a szerepnemtudás réme kisértett ismét. Pompásan játszódtak Szabadosné és Görög Olga s a mi fő gyönyörűen énekeltek. Szabadosnén mintha egy kis melancholia vett volna erőt. Vagy talán tévedünk? Nem Nagybányát sajnálja-e itt hagyni ? Sugár Gyula kedves volt; kár, hogy indispozicióval küzdött. Nyáraira mindig kellemesen fogunk visszaemlékezni. Jó volt Jeszenszky a fölszarvazott férj szerepében. Tárnái Lidia kis szerepében megint ekszcellált. Felvonás közben Nyárai és Sugárnak tisztelői ajándékot nyújtottak át, mire alaposan rá is szolgáltak ez idényben. A kis Perényi Sári szintén részesült meglepetésben, mit föltétlenül meg is érdemelt. Sajnáljuk, hogy Kordáról megfeledkezett a közönség, pedig Korda fáradhatatlan munkás tagja volt a társaságnak. És most színházi referádánkat lezárván, szükségesnek tartjuk egy rövid visszapillantást vetni az elmúlt idényre s áltajánosságban egy pár szóval megemlékezni az „Északmagyarorsz. sziniker.“ színtársulatáról. Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy Szabados előzékeny, sima modorú, kedves úriember volt, ki mindent elkövetett, hogy a nagybányai műértő és műpártoló közönségnek eleget tegyen; ha nem is sikerült minden óhajtása, az nem az ő jóakaratán múlt, hanem sokszor a körülmények összejátszása akadályozta meg. Hibájául rójjuk fel azonban azt, hogy jóságos modorával, engedékenységével nem tudott elég fegyelmet tartani; igy állott elő az a sajátságos eset is, hogy különösen a zenekarban valóságos anarkia uralkodott. A kuliszák belső titkait nem kutatjuk, nincs is jogunk hozzá; de azt hisszük, hogy ott is nagyobb erélyt kellett volna gyakorolnia, úgy talán a szükséges ösz- hang is meg lett volna. A társulat tagjairól minden tekintetben csak a legjobbat mondhatjuk.
