Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-10 / 37. szám

2 1911. szeptember 10, Meg kell tanitani a gyermeket már zsenge j korában, hogy nemcsak a nemzeti színeket s [ a honi címert, de minden jelvényt, amely álla­munkát nem sérti, tiszteletben tartson. Szomorú tapasztalat, hogy a közjogi isme­retek az iskolában méltánylásra egyáltalában nem találnak; a gimnázista vagy reálista tanuló mindenről hall és tanul, de a nemzet jogairól, a közigazgatási rendről s a legfontosabb állam­jogi kérdésekről, amelyek csak per tangentem, az apró betűs jegyzetek közt vannak a törté­nelmi és földrajzi tankönyvekben itt-ott érintve, alig-alig tud valamit. Pedig ez nagy hiba minden országban, de kétszeres mulasztás nálunk, Magyarországon. Hatványozott szigorral kellene az idegen- 1 ajkú tanítóképzőktől megkövetelni, hogy az alkotmányt jól és bőven tanítsák és a tanító­jelölteket e tárgyból szigorú vizsgálatnak kel- j lene alávetni. A középiskolákban pedig, amint a stilisz­tika tanításához hozzá tartozik az ügyiratok ! külön tárgyalása, úgy tartozzék a negyedik osztály történelmi anyagához az alkotmánytan rövid vázlata, de főleg a nemzeti szuverenitás szimbólumának: a szent koronának, a nemzeti címernek s a zászlónak ismertetése és e jelvé­nyek tiszteletének beható magyarázata. Külön lehetne valamely iskola-ünnepélyen is a zászló és címer jelentőségét megmagyarázni; talán legalkalmasabb volna e célra a koronázás emléklapja. ; Szükséges egyszersmind a szent koronának és a koronázási jelvényeknek ismertetése is. Igyekezni kell, hogy a tanulók gondolkoz­zanak a hallottak felett és ugyszólva önkényt j jöjjenek arra a következtetésre, hogy az állam­nak és hazának tisztelete nélkül az ember meg­szűnik valódi ember és polgár lenni s ha valaki | a hazát, az államot, amelynek lakója és polgára, ! tiszteli és becsüli, meg kell becsülnie az állami- j ság jelvényeit, szimbólumait is. Világos dolog az is, hogy a tanítónak, tanárnak lelkesedéssel s a tárgy iránt való meleg szeretettel kell mindenkor e kérdésekről szóla­nia; mert ha ezt teszi, igaz barátokat, híveket szerez a nemzeti eszmének az idegenajku ifjak körében is, akik majdan nem külső kényszer hatása alatt, de belső lelki meggyőződésből fogják hirdetni mesterüknek szavai és igazságait. Végül pedig elmondhatjuk azt is, hogy majdnem minden tanárnak van alkalma a nem­zeti jelvényekről és azoknak fontosságáról meg- j megemlékeznie. A magyar nyelv és irodalom, a történelem [ tanárai lépten-nyomon találnak jó alkalmat e j kérdés fejtegetésére és felszínen való tartására. £ előtte minden. A váratlan ismerettség, a legben­sőbb őszinteség. Valami részvétforma gyöngéd­séget is érzett már a férfi iránt, akit az élet annyira megviselt és az volt a sejtése, hogy már ismeri régen, szabadon olvas a félórával azelőtt még idegen lélekben. A férfi mind jobban belemelegedett. A szomorúsága engedett valamit, mint ahogy a beteg kezd bízni, mikor kijön az orvos szobá­jából. — Lássa, Méla, ma már megint olyan napom van, hogy hiszek magamban. Eddig azt se néztem, ki ül a mellettem lévő asztalnál. Nem tudom, mit lehet látni a szobámból, ha kinéz az ember az ablakomon. Pedig két hónapja küldtek ide az orvosaim ... De most, egy fél órája, hirtelen valami megváltozott bennem. A pincér kezembe adta ezt a lapot. Nézze. Félesztendeje az első betű, amit véletlenül olvastam. Egy vers. Jóba- ; rátom irta, akit régen becsülök. Valamikor egymást bátorítottuk. Mindig szerettem az Írását. — Ott ültem a szemközti sarokban. Végig- betüztem unalmasan az első sorát. Aztán még- egyszer, hogy értsem jobban. S akkor felnéztem az újságból és megláttam magát. Először néztem meg. Aztán tovább olvastam hamar. „Magas, halvány, fehér nő lesz az enyém, olyan, mint rózsa a ravatalon.“ Méla különös sajgást érzett. Az idegen lágy, elzsibbadó hangon olvasott. Halkan, vontatva. — „Pár csipkét, képet őriz majd a fal. Sarokban kis, lehangolt zongora, Szivünkben néhány csöndes, régi dal . . .“ Mélának könny csurrant az ölébe.^ — „Halvány, szelíd leányka ma. Ő lesz a nőm, de még nem ismerem . . .“ Összegyűrte a lapot és az asztalra dobta. Nagy bányai Hírlap Legvégül meg kell magyarázni a tanulók­nak és lelkűkre kell kötni azt is, hogy nemcsak a jelvényeket, lobogót és címert nem szabad bántani, sőt tisztelni és szeretni kell, de nem szabad kegyeletien kézzel érinteni semmiféle tárgyat, amely a nemzeti színeket viseli. Nehéz időket élünk. A túlságos felvilágo­sodás és az elmaradt sötét butaság egyaránt ostromolják a múltak hagyományait és tiszteletre­méltó örök igazságait. Legyen résen minden tényező a nemzeti védelemben, de legyen főleg a nemzeti érzésnek védő bástyája az iskola, amelynek legelső fela­datai közé tartozik őseink hagyományainak, hazaszeretetének, nemzeti intézményeinek ismer­tetése, tisztelete, ápolása és továbbfejlesztése.! IPARÜGYEK. A folyó hóban Szatmáron tartandó ipari és gazdasági kiállítás együttes megtekintése céljából az Ipartestület felhívja mindazokat, kik ez alkalomból a kiállítás megtekintésére Szatmár- ra akarnak menni, hogy e szándékukat az Ipar­testület irodájában jelentsék be, illetőleg nevü­ket ott az e célra kitett ivre még e hét folyamán írják fel. * * * Az Ipartestület felhívja azon mészáros és hentes iparosokat, kik a folyó hóban Budapesten | tartandó húsipari kongresszuson és kiállításon részt akarnak venni, hogy ezen szándékukat az elszállásolás és kedvezményes vasúti jegy kérése céljából az Ipartestület irodájában jelentsék be még e hét folyamán. * * * Az Ipartestület Elöljárósága hétfőn, azaz folyó hó 10-én gyűlést tart, melyen több fontos ügy kerül tárgyalás alá. Az elnökség ez utón is meghívja a gyűlésre az elöljáróság tagjait. * * * A Szatmáron tartandó ipari kiállításon résztvesznek, mint kiállítók: Szabó Sándor lakatos, Szentiványi Sándor lakatos, Tóth Antal lakatos, Gólya János bádogos, Kovács Béla kocsigyártó, Seres György szabó, Kiss János csizmadia, Spiczuli károly fazekas, Kocsis J. Gyula cipő-felsőrész-kcszitő, Altnéder Jenő szappanos, Székó Péter szobafestő, Vértes Ignác asztalos, Soós Lajos rézműves, Török István könyvkötő. Keresztelő- és nászajándékok, gyer­mek evőkészletek szép kivitelben, jutányos ár- ban Rezső Gyulánál ________________________ íg y volt. Méla jól emlékezett rá. Mintha ma volna csak. Azóta mindennap együtt voltak. És Tamás olvasott fel sokat. Eljött a pesti lakásra is, sokszor, mindennap és mondta, hogy már tud irni, van a lelkében muzsika. De Méla tudta róla, hogy amit ir, mindig összetépi, nem meri elküldeni sehová. Fél. Nem bízik egészen. Sokszor szomorú. Megint olyan fakó, mint a fürdőben első időben. És ritkán beszél olyan dallamos hangon, csak tompán, törődötten. Nagy ritkán ragyog fel a szeme, arcába kicsi szint kap s elmegy ilyenkor, megtelt hangulattal, most fog irni szépet, újat, gyönyörűt. Ennek ma volt két hete. Elküldött egy csomót valahová. Azóta állandóan jókedve volt és jókedvet szórt maga körül szét. Méla halvány arcát elöntötte az élet pirossága, mint mikor a a puha piskótát megitatják piros borban. Ter­veket hoztak elő, távoli örömöket. A beteg kis asszonyka elmondta remegő hangon az élete meséjét. Sokszor már mind a hárman érezték, hogy valami elmúlt, valaki elment végre, aki eddig a hátuk mögött leselkedett. De ma végképen összeomlott a lelkűk valósága. Tamás tántorogva, kétségbeesett arccal állított be délután. Nem volt rajt emberi forma. A kalapját is elfelejtette levenni. Rácsuklott egy székre, az asztalra borult és nehezen, a férfiak kínzó zokogásával sírni kezdett. Méla homlokán kifagyott a halálverejték. Szólni nem merészelt. Simogatni kezdte Tamás összekuszált haját. Várt. Valami sejtelem már rég előkészítette ilyen jelenetre. Tamás felemelte fejét. Mélára nézett mozdu­latlan, bamba tekintettel, mint aki nincs itt. Aztán szakadozott sóhajtást szívott be és a zsebéből a síkos asztalra csattantott egy kék levelet. HÍREK. Szeptember 9. Személyi hírek. Dr. Lovrich József budapesti orvosprofesszor városunkba érkezett. — Virágh Béla, a temesvári kir. törvényszék elnöke családjával haza utazott. - Dr. Almer Sándor fővárosi orvos málnás­fürdői orvosi működését befejezve, tanulmányai folyta­tása végett Budapestre utazott. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye szept 22-én tartja meg rendes őszi közgyűlését Szinérváralján. Az itteni egy­házat Hubay Zsigmond főgondnok fogja kép­viselni. Részt vesznek kívüle még városunkból Torday Imre világi főjegyző, Soltész Elemér egyházi és L. Bay Lajos világi tanácsbirák. Esküvők. Dr. Farkas Jenő szatmári ügy­véd csütörtökön lépett házasságra dr. Tanódy Márton szatmári orvos leányával: Annuskával. — Kellner Béla kapnikbányai m. kir. bányamér­nök a nagokban esküdött örök hűséget Hetey Abrahám nagykárolyi városi főjegyző leányának: Etelkának. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósági bizottsága kedden d. e. 10 ’/2 óra­kor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgy- sorozatából kiemelkednek: Versec város törvény- hatósági bizottságának átirata a képviselőház ellenzékének a képviselőház működését megbé­nító állásfoglalása ellen a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Ugyanaz az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatása érdekében a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Selmecbánya város átirata az alkotmányos parlamenti munkarend helyreállitása érdekében a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Kereskedelemügyi miniszter leirata a Fehérgyarmattól - Nagyecsed, esetleg Börvelyig vezetendő szabványos nyomtávú h. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában. Vár­megyei alispán előterjesztése a Kecskemét váro­sát ért szerencsétlenség feletti részvét kifejezése és a károsultak segélyezésére adomány megsza­vazása iránt. Békésvármegye átirata a helyben tartandó hetivásárokra felhajtandó állatok marha­levelén az egészségügyi bizonyítvány megújításá­nak elengedése ügyében. Értesítés. Horovitz Miksáné (Green Teréz) angol és banda salonja (Kossuth Lajos-u. 34.) értesíti régi rendelőit és ismerő­seit, hogy salonját ismét megnyitotta és a toi- letteket a legkényesebb Ízléseknek megfelelően, a legújabb divat szerint, a párisi Green & Co. világhírű divatház modeíjei után késziti el. — Nesze, olvashatod. Méla remegő újakkal húzta ki a borítékból, úgyis tudta, mit. Végig futott a kisérő-levélen. „Igen tisztelt uram! Sajnálattal vissza­küldjük a kéziratot. Csupán egyet tartottunk vissza, a J/éf«-cimüt. Ezt közöljük. Kiváló tisztelettel az Otthon szerkesztősége.“ Tamás keseredett mosollyal nézett a halott­fakó lányra.- Nem kell az Írásom . . . Nem tudok már irni . . . Végem . . . Tamás bucsuköszöntés nélkül elment. Az asztalon ottmaradt a kéziratcsomó. Ez történt ma délután. Méla domború párnáiba temette magát. Tüzes karikák forogtak a szemében. Az álmat­lanságtól és a lelki gyötrelemtől. Tudta, hogy ezzel elveszett Tamás magának és Mélának is. Felült, az anyja ágyára nézett át. A ráncos száj mély álomban félig nyitva lihegett. Méla az ágyához vitte a lámpát és a visszadobott verseket. Egy ciklus volt, hosszú, apró fejezetekből. Egy szomorú, halvány, telt, feketeszemü, finom lányról. Méla könnyein ke­resztül olvasott. Mind sebesebben futott át a sorokon, némely mondatot kétszer is elolvasott. A fejét ingatta sokszor, a száját rágta és^keze facsarva markolászott a selyemtakarón. Értett mindent. Megértett. A leikébe iszonyú ürességet fúrtak a strófák, melyek halványan feketedő kockáknak látszottak a papíron. A fülét bántották a verssorok kongó pattogásai. Nem ismert rá a régi Tamásra. A lemondóan nyögdécselő rímek finomak voltak, a kifejezései, epitetonjai újak, találók, ütemei halkan pörgők, de mégis, a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom