Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
2 Nagybányai Hírlap 1911. augusztus 6. Lendvay színház. Augusztus 5. Még néhány nap s azután mennek színészeink Szilágysomlyóra, honnan egyre-inásra kapják már a hivó leveleket. Most hát az utolsó napokban a legérdekesebb, legjobb előadások lesznek, hogy kellemes emléket hagyjanak színészeink maguk után. Sombaton este Heltai Hugó jutalomjátéka volt egy angol bohózatban: a „Csárli nénje“ című darabban. Magáról a darabról úgyszólván sémmi mondandónk nincs Bolondságok, hülyeségek, itt-ott elvétve egy kis szellemesség — s aztán egyéb semmi. De az előadás pompás volt, gyorsan pergett s a gyermekhadat, valamint a karzatot rendkívül mulattatta. Maga a jutalmazandó elemében volt, jó kedvvel játszott, hogy meghálálja a közönség tüntető támogatását. Tisztelői, barátjai egy díszes koszorúval is meglepték Heltait, melyen azt hisszük, volt valami értékesebb is egy 5 pecsétes levélben. A szereplő társak mindnyájan igyekeztek Heltai-nak kedvébe járni, sőt a közönséggel együtt ünnepelni. A nadrágszoknya kigúnyolása meglehetősen sikerült. A II. és III. felvonás közt valami „Rém apach“ táncot mutattak be diszkrét holdvilág mellet Mihályi, Kiss Ilonka és Heltai Hugó, mely a mi falusi csöndes, nyugalmas idegzetünknek nem való. Vasárnap 2 előadás volt. D. u. félhely- árakkal az örökszép „János vitéz“-1 adták. Sokszor láttuk már s Petőfit is tudjuk könyv nélkül és mégis valahányszor megnézzük, Kukorica Jancsit, Iluskát, meg a gonosz mostohát, - mindig megcsillan a köny szemünkben. Ez a könycsepp a legjobb kritikája az operettnek. Az előadást nagy gyermeksereg nézte végig s lelkesen tapsolt Komáromy Gizinek (Kukorica János), Dénes Ellának (királykisasszony) s Pongrácz Matildnak (Iluska). Szende Fsrenc gyönyörűen énekelte Bagó szerepét. Este „A herceg kisasszony“-t ismetelték meg kis közönség előtt. Hétfőn Komáromy Gizi búcsúzott és Dénes Ellának volt a jutalomjátéka Strausz gyönyörű operettjében: A bőregérben. Micsoda felséges muzsika csendül meg e darabban ! A keringő király legszebb, legdallamosabb nótái, melyeket egykor végeszakadatlan játszottak a katonazenekarok, a zongorázó ifjú lányok, asz- szonyok sipládások az utcán s mi magunk is íütyöltük igaz gyönyörűséggel. Roppant szomorú, mikor párhuzamot vonunk a mai és a régi daljátékok között. A zene is megváltozott, mint az irodalom. A modernség tultengése mindenben meglátszik. No de nem akarunk abba a hírbe kerülni, mintha mi a maradiságnak lennénk hívei! Lenyeljük az igazságokat s haladunk a korral, mely fejetetejére akar állítani mindent. A régi jó burgonya leves helyett most kénytelenek vagyunk fecskefészek levest enni. Egészség utána! A játék egyike volt a legszebbeknek. Dénes Ellla és Komáromy Gizi eksz- celláltak. Dénes Ellát még sohasem hallottuk oly tisztán, oly művészi tökélylyel énekelni, mint ez estén. Komáromy Gizi gyönyörű virágcsokrot kapott tisztelőitől; hogy Dénes Ella is megérdemelte volna, - az kétségen felül áll. Mátray megint elsőrangú alakításával tűnt ki; Herceg, Szende, Burányi szokás szerint jók voltak. Kedves volt Pongrác Matild, csak — tisztesség ne essék szólván — egy kissé túl molett a férfi ruhában! Kedden a Beregi művész-estély első napja volt. Schakespeare Romeo és Júliája került színre. A halhatatlan nagy angol iró hatalmas tragédiáját választotta a világhírű művész bemutatkozóul. Mindenek előtt megállapítjuk, hogy a schakespearei müvek sűrűn változó szinterei, a melyek az ő műveit tagozottá teszik, - lassanként kifárasztják a figyelmet és csökkentik a hatást. A technikai nehézségeket is alig győzheti le a rendezés s senki sem tehet róla, ha számos jelenet és kép összevonása mellett | is csaknem éjfélig tart az előadás. De maga Romeo alakja olyan, hogy nagyszerű színészi ábrázolásra ad módot, azért e szerep eljátszása a világ minden tragikus színészének ámbicióját sarkalta. A budapesti Nemzeti Színházban, a lefolyt félszázad alatt, a magyar színpadnak sok nagy büszkesége játszta el Rómeót. Mi, — kik e sorokat Írjuk — sajnos, nem tudunk ösz- szehasonlitást tenni, mert pár év előtt a Nemzetiben ismét csak Beregitől és Julia szerepében Márkus Emíliától láttuk s igy csak Beregit hasonlíthatjuk össze Beregivel. De a vidéki hirlapiró-kritikusnak nehéz feladata is van. Mit mondhat egy elsőrangú művészről ? Semmi egyebet, mint azt, hogy a művészen meglátszik a schakespearei művekben való búvárkodás, a buzgó tanulmány s az elmélyedés. Nagy feladatát nemes becsvággyal tölti be. S nem nézi azt, hogy egy kis város csekély" számú intelligenciájának játszik, hanem azt, mit a főváros első műintézetében elkezdett, folytatja nálunk is azzal a művészettel, mely Bereginek már vérében van. Egyebet nem mondhatunk róla: nagy volt! Cza/có Mici, kit csak most láttunk igazán nagy szerepben, — elismerésre méltón töltötte be nehéz szerepét. Bájos megjelenésű fiatal leány, kinek még az a megbecsülhetetlen tulajdonsága is van, hogy kristály- tiszta orgánuma minden szavát megérthetővé teszi. A nagy tragédia mellékalakjaiban a többi j szereplők jól megállták helyüket; kimagaslott közülök Sipos Zoltán. Siralmas azonban maga a játszótér. Most látszott meg igazán, mily óriási hibái vannak a színpadnak. Szerdán a második Beregi-estély volt. A britt óriás egyik legfenségesebb műve, „Hamlet“ került színre. Hamletról ma már egész könyvtár van; annyi tanulmány jelent meg erről a nagy történeti tragédiáról, hogy annak elolvasására egy" egész élet szükséges. Ifjú korunkban, irodalomtörténeti tanulmányainkban Hamlet kiváló szerepet játszott s egész hasábokat tanultunk be, melyeknek mély bölcselkedéseit alig értettük meg. De még most is fülünkbe cseng az I. felvonás II. színében Hamlet mondása : „Gyarlóság, - asszony a neved! Még tettetett könnyének Kisirt szeineboFel, se’ tűnt sava, S ő újra házas! 0 gonosz hamarság, Vérnászi ágyba igy sietnie!“ Vagy tovább az V-ik színben: „Kizökkent az idő; ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt!“ A Il-ik felvonásban: „Becsületesnek lenni, ahogy most jár a világ, — annyi, mint egynek tízezerből lenni kiszemelve.“ „Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt Színházban a csupán költött darab Úgy meghatott leikéig, hogy legottan Önkényt feladta bűnös tetteit.“ „Hiába oltja be az erény a mi vén törzsünket, - megérzik rajtunk a vad iz.“ „Lenni, nem lenni, — ez itt a kérdés!“ „Életrendünk egyedüli hatalmassága: a féreg. Mi minden egyéb teremtményt meghizlalunk, hogy magunkat hizlalhassuk; magunkat pedig a pondrónak hizlaljuk.“ . . . Ezek jutnak ismét eszünkbe ifjú korunkból a mai napon, midőn Bereginek óriási művészetét csodáljuk. Gyönge idegzetüek alig nézhetik végig Beregi megrázó, fenséges alakítását. A művészt minden jelenete után zajosan tapsolta a kis közönség. Cza/có Mici ismét megmutatta, hogy fényes tehetsége mellett nagy akaraterő, s rendkívüli szorgalom van benne; őrült jelenete bámulatosan szép volt. Baghy, Vidor, Sipos, Herczeg, Mihályi, Szende elsőrendű alakokat mutattak be. Mátray a sirásó szerepében beillett volna az ország első színpadára is. Csütörtökön este Beregi Oszkár búcsufel- lépteül Ibsen nagyhírű színmüve, a ,,Kísértetek“ került színre. Megrázó történet; bizonyítása az átöröklésnek. Az apák bűneit megbünteti az Ur a gyermekekben. Az apák feslettségének elrettentő, példájául ott áll előttünk a nyomorult gyermek, kinek vére tele van mételylyel, s kire nem várhat egyéb, mint az agylágyulás s az őrültség. Ibsen e műve egy himnusz Ehrlich — Hata nagy tudományához! Egy kiáltó szózat a világ összes törvényhozóihoz, hogy alkossák meg végre már azt a törvényt, mely a házasságot orvosi vizsgálattól teszi függővé. Az agylágyultak, az őrültek ijesztő módon szaporodnak; a métely terjed s nemzedékeket tesz nyomorulttá. Énnek a szörnyű kórnak végét kell szakítani! Hogy minő alakot mutatott be Beregi a szerencsétlen megmételyezett fiú szerepében, - arról mi csak annyit referálhatunk, hogy ennél tökéletesebbet művész már nem állíthat elő. Ragad magával mindnyájunkat a kétségbeesésbe; vasmarokkal szorítja meg szivünket, s tehetetlenül vergődünk a legnagyobb fájdalomban. Utolsó jelenete, — mikor mint agyalágyult a napot, a napot kéri, oly hatással volt a közönségre, hogy percekig nem tudott mély némaságából fölocsudni; csak mikor a függöny leereszkedett, tört ki a tapsvihar és éljenzés viharos erővel. Méltó társa volt a játékban Honiokai Gabriella, az anya szerepében. E derék művésznőt még sohasem láttuk ily benső érzéssel játszani, s nekünk úgy tetszett, hogy mikor Beregi arcán végig csordult a valódi köny, ugyanakkor az édes anya személyesitőjének is nedves lett a szeme. Jeles volt ifj. Baghi az asztalos ‘szerepében s Mátray mint lelkész. Horváth Lenke a kis Reginát derekasan alakította. A színház szorongásig megtelt s zajosan ünnepelte a búcsúzó művészt. Pénteken este a „Mádi zsidó“ cimü hülyeség ment kis közönség előtt. A szereplőkről csak a legjobbat Írhatjuk s igy ők nem okai annak, hogy a siralmasan rossz darabnak ásított a közönség. Egyetlen jó volt az egész estén a Kabarét, melynek minden egyes számát zajosan megtapsolták. Vörös Ilii, ez a bájos művésznő Budapestről, ki csak nyaralni jött haza, — oda állott derék kollégái közé, hogy a szerencsétlen szombathelyi tüzkárosultak javára működjék. A közönség hálás is volt a nyújtott élvezetért s viharosan tapsolta őt. Cza/có Mici kiváló tehetségének ismét tanujelét adta. Szende és Burányi szépen énekeltek, Sipos a Conferencier szerepében gyakorlottságot árult el. A kis Dunai Rózsiból lesz még valami! Bájosan adta elő kupiéit. Máskülönben érezzük erősen, hogy Komáromy Gizi elment. De biztat a remény, hogy télire viszont látjuk őt, kinek minden föllépte valóságos diadalszámba ment, Zöldy Vilmát is bajos felednünk; azt hisszük, nehéz lesz őt pótolni. Holnap hétfőn Molnár Ferenc legendája a „Liliom“ kerül színre. HÍREK. Augusztus 5. Személyi hírek. Dr. Kovács István szatmári ref. lelkész és Veress Jenő fővárosi vallástanár, theol. akadémiai magántanárok a héten Soltész Elemér látogatására két napot itt töltöttek. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Gróf Kuun Károly nagybányai lakost, végzett joghallgatót ideiglenes minőségű segélydijas pénzügyi fogalmazó-gyakornokká nevezte ki s szolgálattételre a fővárosi adófelügyelőséghez rendelte. Egyházi hírek. A nagybányai ref. egyházmegye megürült egyházi tanácsbirói tisztségébe Soltész Elemér lelkipásztor választatott be. — Az itteni ref. egyház tanácsa Palágyi István végzett theologust, beregszászi lakost segédlelkésznek megválosztotta. Eljegyzés. Fritsch Sámuel az itteni beteg- segélyző pénztár alkalmazottja eljegyezte özv. Petricné Szoboszlay Rózát. Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! _____Alapittatott: 1894=ben. Rez ső Gyula = NAGYBÁNYA, = Rákóczi-(Fő)-tér 22. Alapittatott: 1894-ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany-, — . ------ továbbá valódi és China-ezüst ez üst- és nickel órákban. Nagy választék arany- és ezüst ékszerekben, dísztárgyakban és evőeszközökben. ................ .......—
