Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
2 N'agytDáixya.l Hírlap 1911. január 8. Állattenyésztésünk jövője. Január 6. A világszerte mutatkozó husszükségletben, a ten)részállatok folyton élénkülő keresletében és drágulásában a gazdák állattenyésztései igen erős támasztékot bírnak. Az állattenyésztés az eddiginél jövedelmezőbbnél Ígérkezik s ezért •'mes az állományt szap A borjuvágás .a csökkenéséből nyilvánvaló, hogy a te- ny<.~...ő közönség a maga erejéből is eltalálta a helyes utat. Tekintettel azonban a takarmány- ínséges esztendőknek állatállományukra gyakorolt nagy hatására, kétségtelen, hogy a kormány sem maradhat közömbös állattenyésztésünk fejlesztésének sürgős teendőivel szemben. Ha a jövő évi állami költségelőirányzatot vizsgáljuk, több jelét találjuk annak, hogy az állam az eddigieknél hathatósabb eszközökkel igyekszik a tenyésztő közönséget támogatni. így mindenek előtt ki kell emelnünk, hogy a tenyészállatok állami közvetítésére szánt összeg egy millióról négy és fél millióra gyarapodott. Az eddiginél sokkal nagyobb számú apaállat lesz tehát a községekben kisebb nagyobb árkedvezményekkel elhelyezhető a gazdasági felügyelőségek utján. A miniszter a kedvezményes közvetítést az anyaállatokra is kiterjesztette. Ez az intézkedés főleg azokra a vidékekre bir különös fontossággal, ahol a tenyészállatok száma egyáltalában és erősen megfogyott. A gazdasági egyesületek utján a tenyésztő közönség az anyaállatok beszerzésénél is jelentékeny állami támogatást élvezhet. A bevásárlást a felügyelőségek közbejöttével lehet eszközölni s az állam az ilyen tömegesebb beszerzéseknél 3 — 5 évre az évi kamat feléig terjedő kamatsegélyt ad; a beszerzési és szállítási költségeket megtéríti, valamint az első évi állatbiztosítási dijakat is. Tudtunkkal. különösen sok sertés osztatott ki máris jelentékeny kedvezményekkel, s a miniszter, tekintettel a sertés hús keresettségére, másrészt sertésállományunknak a sertésvész által okozott megfogyatkozására ezt az akcióját jövőre is folytatni szándékozik. A szóban levő kedvezmények mindenesetre lehetővé teszik, hogy a gazdák szívesebben vállalják az állattenyésztés gyarapításával járó kockázatot és szaporítsák tenyészállataikat. Gyarapítja a jövő évi költségelőirányzat a legelőszaporitásra és javításra szánt összeget egy negyedrésszel, összesen mint egy félmillió koronára. Ez összegből, amint tudjuk, támogatást kapnak a legelőjavitó érdekeltségek és az egész törlesztési időre terjedő kamatsegélyt a kor hátulról egy csontos, erős kéz oly gyönyörűen kiszámított, egészséges pofont mér mosolygó arcára, hogy kábultan, tehetetlenül dől a szintén meglepődött Árok baráti keblére. A pillanatnyi kábulás után villámgyors mozdulattal fordul hátra a szegény Gombházy, mikor az eddig feltartóztatott tömeg hullámzani kezd s a két barátot gyöngéden felemelve a földről, lassan, de feltartózhatlanul ragadja magával. Gombházy kézzel lábbal kapálózva, kétség- beesetten erőlködik, hogy a hullámzó tömeg sodrából kikerüljön, de hiába. Tehetetlen dühvei látja, mint nő a távolság közte s az ellenkező irányban rémülten menekülő pofozkodó alak közt. Látja a tömegen keresztül az alak fejét; látja, amint az kézzel-lábbal folyton dolgozva, hogy a tumultusból minél gyorsabban kimenekülhessen, — kutató szemekkel néz vissza. S most Gombházy, miután az elmaradhatatlan megtorlás hidegvérüségével vési agyába a menekülő arc minden ismertető sajátosságát, nyugodtan várja be, mig kellemetlen helyzetéből kiszabadulva, a lovagias megtorlás véres munkáját mielőbb bevégezheti. A Gombházyakataz ismeretlenségből Mátyás király emelte ki. A családi krónika szerint, egy lakoma alkalmával egy csgh követ annyira dühbe hozta a királyt, hogy az nem tudva dühét máskép lecsillapítani, úgy teremté képen az éppen szolgálatot tevő Gombházy-őst, hogy az a megtiszteltetéstől szótlanul bukott a földre. Ez volt az a legendás pofon, mely a Gomb- házyakat felszínre veté. Azonban ez a megtorlatlanul mar adt pofon keservesen megbosszulta magát a nemes Gomb- házyak büszke lovagiasságán. legelőt vásárló községek és közbirtokosságok. Kétségtelen, hogy sok helyütt az állattenyésztés gyarapítását csak ez az akció fogja lehetővé tenni. Itt az ideje, hogy községeink és közbirtokosságaink élénkebben mozduljanak meg s vegyék igénybe az állam szóban levő célú támogatását. Gyakorlati eredményeket lehet várni a földmivelésügyi tárca 1911. évi költségvetésének egy uj négyszázezer koronás tételétől is, mely a városok állatvásári és fogyasztási piacai berendezéseinek támogatására van szánva. A mostani viszonyok között különösen fontos, hogy a vágó állathoz könnyebben jusson a fogyasztó és hogy a mezőgazdasági termékek értékesítési viszonyai különösen a vidéki városokban a forgalom megterhelése nélkül javíttassanak. A városoknak módjukban lesz nagyobb megterhelés nélkül létesíteni a szükséges berendezéseket és épületeket, csak fogjanak hozzá komolyan a dologhoz. A már berendezni kezdett fővárosi országos tenyész- és haszonállatvásár-telep is nagyban fogja javítani az állatértékesitési viszonyokat. Nemzeti gyarapodásunk szempontjából égetően sürgős és fontos az, hogy állatállományunk gyarapításának nagy munkájában minden tényező összefogjon. Nemcsak azért, mert a hussziikség enyhítése gazdasági, de egyúttal szociális és egészségügyi érdek is. Ha a legközelebbi esztendőt nem használjuk ki erélyesen állat- állományunk gyarapítására, nemcsak az állami támogatás lesz hiábavaló, hanem elesünk attól a nagy haszontól is, melyet az állattenyésztés révén úgy a belföldi, mint később a külföldi piacokon is szerezhetünk. Az a gazda tehát, aki áldazatokkal, sok munkával és magától megvont garasok árán is erősebben igyekszik benépesíteni istálóját és megfelelően alakítja át egész termelését, nemcsak magának szerez nagy hasznot, de kitűnő szolgálatot tesz az ország belső gazdasági fejlődésének és nemzetközi gazdasági pozíciójának is. Farsangi naptár. Az első farsangi mulatság január 14-én lesz a Polgári Olvasókörben, mikor is az Iparos Ifjúság Önképző Köre zártkörű táncvigalmat tart. — Január 28-án a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre az István- király szállóban és a Lendvay színházban nagyszabású "bált rendez. - Február 4-én a ref. egyház batyubálja ugyancsak a Lendvay színházban s a szálló éttermében. Végre akadt a XVIII. század elején egy j vallásos életű Gombházy, ki ez átkot Isten csapásának nyilvánitá, amibe bele kell nyugodni. És ettől fogva a későbbi Gembházyak ez- okos és áldásos szalmaszálba kapaszkodtak. A mi Gombházynk, ki jelenleg mint tartalékos tiszt helyttesiti a 16-ik honvédgyalogezred 5-ik századánál az imádott haza iránti fáradságos kötelességét, a polgári életben a jámbor polgárok zilált adóügyeinek vala fáradhatatlan rendezője. Lévén ő a m. k. adóhivatal X-ik fizetési osztályának nyugdijképes tisztviselője. Mert — haj — csúnya szokása volt annak a Mátyás király adta ötszáz holdacskájának. Mert hol kiszaladt, hol pedig vissza szaladt a Gomb- házyak lábai elé. S a szerencsétlenségnél fogva a mi Gombházynk atyja lábai alól szaladt ki utoljára. Belátta ezt Gombházy Ákos is s ennélfogva nyugodt lélekkel rótta a végnélküli számsorokat egyik könyvből a másikba; kivéve azt az időt, mikor a haza iránti kötelezettségi hadba, í illetve harmincöt napi fegyvergyakorlatra kelle bevonulnia. A jó Isten a megmondhatója, hogy micsoda ördögi varázs lakik abban a részletfizetésre rendelt, zseniálisan összekomponált osztrák-magyar stilusu atilla-vaffenrokban ? Avagy talán az oldalán akadékoskodó fényes, micsoda izgató csörtetése-e? de annyi tény, hogy Gombházy,- az adótiszt - rosszalólag csóválná fejét,- a hadnagy — viselkedése miatt. Mert annak harcias magatartásán, tisztán és világosan szűrődik le ez ijjesztő rémtudat, miszerint - oh borzalom — a vérivó szörnyeteg im felébredt benne s vért, közönséges, gyáva polgári piros vért óhajt habzsolni. Igenis! Gombházyból kitört az ősi virtus és eget ostromol. Nincs deficit! — Irta: Ajtaí Nagy Qábor. — Január 6. A közszemlére már kitett 1911. évi városi költségelőirányzatunk bevételi rovataiban a múlt közleményemben már tárgyalt villany- és vízvezetéki irreális tételeken kívül még több olyan is van, melyet a gazdasági- és pénzügyi-bizottság múlt évi tényleges eredményekre támaszkodható alap és számítási adatok hiánya folytán nemcsak hogy nem törölt, de több tételt egyenesen önmaga állított be. Ily tételek pl. az állami népiskolák lakbér-megtéritése címén 3300 K, vasutrészvényekből 5990 K, az l°/0 átruházási illetékből 10,000 K stb. Lehet, hogy ezek a dolgok „beütnek“] de ha figyelemmel leszünk a közelmúlt évek tapasztalataira, melyek az ilyen „sejtéseket“ sokszorosan meghazudtolták; ha gondolunk arra is, hogy összes zárszámadásaink keresztül- kasul gázoltak mindazon költségvetéseken, melyek a folyó évihez hasonló reálitással alapoztalak meg s hogy e számok zűrzavaros romjai közül örökös segélykiáltások tolulnak fel és tompán hörögnek a takarékpénztári folyószámla segítsége után: akkor hiú törekvésnek kell bélyegeznünk a bizottságnak már indokolt el- tussolási fáradozásait, mert ha mindig csak előre húzogatjuk a takarót, maholnap egyszerű fejkendőnek használhatjuk csak s bánkódva merenghetünk a csupaszon maradt test plastiku- san rút vonalaiban ! A gazdasági és pénzügyi bizottság azonban csak előre lát, de hátra sohasem pislant. Igaza is van! A ki hátra marad, tegye be az ajtót. Még ha mindenkinek volna unokája, kire az egyre halmozódó terhek viselését áthárítani lehetne; vagy ha minden unokára át is szállana a meglévő vagyon: akkor könnyelmű apák, illetve városatyák módjára csinálhatnók tovább is az adósságokat, melyeket gyámjaink: a vármegye és a miniszter behunyt szemmel néznek el! Különös ugyanis, hogy e két felettes fórum sohase érdeklődik az iránt, hogy a folyószámla tartozás címen beállított 779 ezer korona teher s nem, mint múlt cikkemben tévesen írtam volt: 642 ezer korona, precízen és kifogástalanul, összeg szerint előzetesen vagy utólagosan jóváhagyott határozatok alapján vétetett igénybe s fordittatott meghatározott rendeltetésére ? De egyképen különös az is, hogy ezen tartozás törlesztése ötletszerűen s minden szabály nélkül, tetszés szerint változ- Oh, mi kéjjel hasítom majd szét koponyáját! szokta mondani harciasán csörgetve kardját az ő, rémülten kapacitálni akaró barátjának. — Nem alkuszunk barátom! Élet vagy halál. Példát kell statuálni a gyáva nyárspolgároknak, hogy többé ne merjék orvul meggyalázni az aranykardbojtot! S rohant keresni, kutatni s feltalálni a gúnyosan szeme közé vigyorgó gyűlölt arcot, mely azóta a szerencsétlenül végződött ünnepi est óta gyilkoló forrongásba tartja ereiben keringő minden csöpp vérét. De hát hiába volt minden igyekezete! Ez az orvul pofozkodó gyáva poltron úgy eltűnt a városka területéről, hogy a vitéz hadnagy ur a legszorgosabb kutatás mellett sem volt képes azt a rettenetes koponyahasilást a bámuló-világ- nak bemutatni. Ez alatt teltek — múltak a napok. És egyszeresek egy nyájas szeptemberi napon elérkezett az az idő is, mikor Mars vitéz fiának lekellett vetnie fényes hadiöltözetét s a polgári ruha hétköznapias szürke viseletében nyögni tovább számokkal túlterhelt életét. S megtörtént a csoda. A polgári ruha szelíd simogatása egyszerre csillapította le vérének vad száguldását s altatta el a csontos kéz által kegyetlenül felébresztett vérivó szörnyeteget. S míg a rohanó vonat zakatolva vitte a békésen szundikáló szürke adótisztekké vissza- vedlett két barátot elhagyott páros Íróasztalaik felé, Gombházy álmos szemei előtt sorban elvonultak ősei szellemei, kiknek arcán ott piros- lottak az irás eme szavai. Megbüntetem az ősök gyávaságát a fiukon, unokákon, dédunokákon s azok végnélküli leszármazottjaikon!
