Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
2 1911. március 5. Nagybányai Hírlap lebzselnek naphosszat a kávéházban, hanem komoly munkában töltik a napot s estére kelve, a maguk társadalmát gyűjtve maguk köré szolgáljak tovább a maguk céljait. Ide s tova száz esztendős lesz a kaszinójuk és — még soha nem buktattak elnököt. Kaszinó, ahol nem politizálnak, város, ahol npm pártok és klikkek tülekednek a hatalomért, hanem komolyan dolgozó emberek igyekeznek maguknak érdemeket szerezni. Ugyan van-e párja Magyarországon ?“■ * „Tíz esztendős az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányai alosztálya. Szombaton ülte meg első jubileumát. A tiz esztendő alatt nem gyűjtött vagyont, pedig alig van a városban ember, a környéken birtokos, aki tagja ne volna. Ma is alig néhány száz korona van a pénztárában. Ellenben dolgozott. Jutalmakat tűzött ki, amint erről a jelentés beszámol, pályamunkákra, könyvtárt alapított s hozzájárult és pedig hatalmasan hozzájárult a városi népkönyvtár kifejlesztéséhez, vagyonokat költött a bányászváros érdekeit, a bányászat követelményeit szabályozó törvényjavaslattervezetek kidolgozására, komolyan számbaveendő tudományos, alapos szakmunkák elkészítésére. Mozgalmakat indítottak a bányászat tisztviselőinek érdekeiért s tiz esztendő alatt, mióta az osztály fennáll, nem tört ki a kebelében belső forradalom, nem szavaztak bizalmatlanságot az elnökségnek, nem buktattak hatalmasságokat kotillonok miatt.“ A közlemény rószás színekkel ecseteli a mi viszonyainkat s ha a költői lendület olykor az igazság száraz talaja felett túlmagasra emelkedik is, mi mindenesetre hálásak lehetünk ennek az elterjedt napilapnak, hogy kies városunkat annyi szeretettel és jóindulattal reclamirozza. A Füg (jelien Magyarország közli továbbá Kápolnai Pauer Viktor „A vasbeton szerkezetek statisztikai számítása“ cim alatt most tartott felolvasásának egyik részletét s ígéri, hogy az értékes dolgot sorozatosan fogja közreadni. — Az elnöki előterjesztések után a napirend egyes pontjai vétettek tárgyalás alá. Toperczer Elek gondosan és alaposan kidolgozott titkári jelentése, Gellert Béla pénztári kimutatása örvendetes tudomásul vétetett. A kereskedelmi minister törvénytervezetére, mely az országos műszaki tanácsról szól, — György Gusztáv dolgozott ki véleményt, mely ekképpen szól: Az igazságszolgáltatás és közigazgatás terén felmerülő műszaki vonatkozású vitás kérdések tisztázására és műszaki vélemények felülbírálása céljából — a mint az a „Bányászati és Kohászati Lapok“ f. é. 2-ik számában részletesen közölt előadói tervezetből kiviláglik, a mk. kereskedelmi ministerium felügyelete alatt, Budapest székhelylyel, egy „Országos Műszaki Tanács“ alakítása terveztetik. Miután ezen törvény életbeléptetése esetén kilátásunk van, hogy nemcsak az egyes felmerülő fontosabb vitás műszaki kérdések tisztázásánál, megoldásánál, hanem a műszaki szakon működő egyének jogos érdekeinek megvédésénél is, egy teljesen független, az ország összes műszaki karának legkiválóbb szakíérfiaiból alakított testület fogja a döntő szerepet játszani; s tekintve ezen egyesület nagy ügykörét, a melyet felölel s a független Ítélkezési jogát, a melylyel fel j volna ruházva, hozandó határozata a műszaki kar minden részénél csak közmegelégedést kelthet, — igy tekintettel, hogy a mi specialis | szakunkon is elég oly tisztázandó kérdések vannak, a melyeket főleg csak ily testület or- | vasolhat, ez okból a kérdéses törvényjavaslat ! életbeléptetését mi is csak örömmel fogadhatjuk. Mert valljuk csak be őszintén, hiszen | lépten-nyorrton találjuk, hogy szakunk ügyeibe, műszaki kérdések, szakvélemények kiállítására i manapság nagyon gyakran oly egyének vállalkoznak, a kik szűk látókörük mellett még az ehhez szükséges magasabb képzettséggel sem rendelkeznek s jelenben sincs módunkban, hogy S ezen, szakunk egészséges fejlődését gátló műkö- ! désüket visszaszorítsuk s szakunk iránt azon i kívánatos megbízhatóságot, a melyre más szakmakörrel, egyes hatóságokkal, mint akár a kül- I földi szakkörökkel szemben is szükségünk volna, megszerezhessük s fenttarthassuk. De másrészt a mi szakunk különös érdeke, hogy a fennebb vázolt „Országos Műszaki j Tanács“ létrejöjjön azért is, hogy az elég hosz- ' szadalmas, költséges tanulmányunk alapján megszerzett oklevelünk az ezt nélkülözők felett műszaki kérdések megoldásánál előnyt biztosítson számunkra s másrészt, a mit talán először j kellett volna kiemelni, hogy felsőbb végzett- I ségünk folytán a műegyetemi végzettekkel tel- ■ jesen egyenlő ranguaknak tekintessünk. Hogy a létesítendő „Országos Műszaki Tanács“, a melyben mint említettük, bizonyára a műszaki karnak kiválóságai fognak helyet foglalni, csak is abban az egy esetben fogja tudni maga elé tűzött feladatát s főbb vonásokban vázolt érdekeinket kellő mértékben érvényre juttatni, ha azon testületben oly egyének is fognak állandó tag gyanánt résztvehetni, a kik úgy a bányászati, fémkohászati, mint a vas- kohászati szakmakörök mondhatni speciális viszonyait úgy elméleti, mint gyakorlati oldalukról kellő s teljes mértékben ismerik. Miután ezen speciális szakmakört helyes irányban s a kívánatos célnak megfelelőleg csak is egyedül a Selmecbányái mk. bányászati és erdészeti főiskolán oklevelet szerzett egyének képviselhetik, ez okból tekintettel a törvény- javaslat előadói tervezete 5. §-ának indokolásában helyesen körvonalozott azon kitételére, mely szerint „a tagok maximális száma úgy állapíttatott meg, hogy minden fontosabb speciális szakra legalább egy-egy állás legyen rendszeresíthető“, a mely specialis szak közé — amint azt említeni is talán felesleges — szakunk is első sorban sorozható, •- osztályunk a kérdéses törvényjavaslat tervezetében foglaltakat az indokolással együtt régen érzett hiány megvalósítása gyanánt örömmel s lelkesedéssel üdvözli ; egyben egyhangú határozattal központi egyesületünket felkérendőnek tartja, miszerint a vezetőség teljes súlyával odahatni törekedjék, hogy az „Orsaágos Műszaki Tanács“ létesítésénél felvett egy elnök, egy másodelnök és 12 előadói rendes tanácstagok tisztviselői kar sorába legalább is két bányamérnök, egy fémkohó- mérnök és egy vaskohómérnök neveztessék ki úgy, hogy a rendszeresített másodelnöki állás minden esetben egy, a Selmecbányái mk. bányászati és erdészeti főiskolát végzett, illetve oklevelet nyert egyénnel töltessék be.“ A vajdahunyadi osztály indítványára, a Magyarországon tartandó nemzetközi bányászati és kohászati kongressus tárgyában szintén György Gusztáv szerkesztett véleményt, melyhez a közgyűlés egyhangúan hozzájárult s mely igy szól: Osztályunk, a központi Elnökség felhívása folytán, a vajdahunyadi osztály azon határozatát, hogy a külföldi szakegyesületekkel való intenzivebb érintkezés elősegítése végett az időnként tartandó nemzetközi kongressusokon kép— „Én ? - Soha! Erre esküszöm !“ Kiáltá Jalomicza, de arca oly fehér, lett mint a fal. — „íme a furulyám, furulyázz te is !“ mondá most az ismeretlen pásztor Kománnak és átnyujtá neki a furulyát. Komán, anélkül hogy számot vetne, hogy mit csinál, kezébe vette a furulyát és elkezdett furulyázni, de oly szépen, mint soha életében, de egyszer csak rémülve tapasztalta, hogy nem képes abba hagyni a furulyázást. Folyton fújta a táncos nótákat, az idegen pedig folyton táncolt Jalomiczával. - Most belekezdett egy bánatos nótába, úgy hogy könyeztek bele az asz- szonyok, Jalomicza pedig kérte, hogy hagyja abba.- Furulyázott folyton, furulyázott és már a halálverejték ült ki homlokán, de ő tovább furulyázott. - Már este lett, az emberek kezdtek már elszéledni, de Komán még mindég furulyázott és Jalomicza ott állott és megbűvölve hallgatta. — Az idegen eltűnt észrevétlen. „Hadd annyiba már Komán — mondá a leány, mert meghasad a szivem. — Azt már tudod, hogy nem szeretlek,fmegesküdtem, hogy nem leszek a másiké se, hallgass el már Komán! Térj eszedre!“ De Komán tovább furulyázott, most olyan vígan, mintha kiakarná nevetni a világot, majd pedig oly szomorú nótákat, hogy a mély völgy öléből egy fülemile felelt rá. Közelebb és közelebb jött a fülemile, Jalomicza látta a hold világánál, hogy a fülemile éppen a Komán feje felett szállott rá egy ágra és éneke belevegyült a furulya hangjába. Aztán tovább repült elbájolón énekelve, Jalomicza pedig utána indult és egész éjszaka bolyongott minden cél nélkül. — Komán szintén követte a csodálatos madarat a harmatos völgyben. Már pirkadt keleten az égboltja. Jalomicza ijjedten kapott fejéhez. „Hol vagyok ? — kérdé — távol a háztól, ismeretlen helyen. Komán! hol vagyunk mi? En meg vagyok rémülve!“ Komán azonban nem szólt semmit, csak egy vig nótát kezdett furulyázni. És egyszerre csak előtűnik egy mén s mintha mondta volna Jalomiczának: ülj fel a nyeregbe ! Ah! — sóhajtá a leány — bárcsak egy madár lehetnék, hogy tőletek mindkettőtöktől szabadulhassak !“ Nem is fejezte be jóformán, a mit gondolt, ime galambá vált és vígan repült a reggeli illatos légben. A mén pedig azonnal sólyommá változott és űzőbe vette a kis galambot, megfogta és a havasok felé repült vele. „Bárcsak virág lennék a völgy ölén! mondá a megrettent leány. És azonnal nefelejts virággá változott lent a völgyben a patak partján, a sólyom madár pedig pillangóvá változott és rászállott a nefelejts virágra. „Legyek pisztráng a patakban ! mondá Jalomicza és azonnal az lett, de a pillangóból háló lett, mely kifogta a pisztrángot és addig tartá a szárazon, amig majd kimullott. — ^Bárcsak gyik lehetnék! szólt az áléit leány. És már abban a percben mint fürge gyik boldogan szaladt a völgy pázsitján, de ime egy kő alól előjött egy undok kígyó, hogy mozdulni se merészelt többé a kis gyik. — Inkább apáca lettem volna — mondá újból — mert a zárdában biztos menhelyem S lenne.“ Abban a percben egy székesegyház bolthajtása alatt találta mágát. A templomban égtek a gyertyák, sok apáca volt a templomban, akik nagyon szépen énekeltek. - Jalomica szintén | mint apáca térdelt egy szentkép előtt, Szive ! még most is hangosan dobogott a félelemtől, de megnyugvással tapasztalá, hogy itt már csakugyan biztos menhelye van. Hálás tekintetet vetett az előtte levő szentképre, de borzadva látta, hogy a szent képből két átható szem tekintete mered reá, a Bukur szemei és azok tekintete elől nem mert megmozdulni még akkor sem, mikor a templom már teljesen kiürült. — Sőt az éj beálltával a két szem világított, Jalomicza könnyei pedig sűrűn hullottak a hideg templomkövekre, melyeken térdelt.- Ah — mondá, még e szent hely sem biztos te tőled; bár felhő lehetnék!“ A templom bolthajtása az égboltjává lett, Jalomicza pedig felhővé váltott, de a kísérője is szélvésszé alakult és felhőt folyton űzte kelettől nyugatig, északtól délig.- „Bár egy fövényszem lehetnék !“ mondá a bánatos felhő. — Aranypor lett belőle a Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: I894=ben. Rezső Gyula ÉÜSZERÉSZ SS NAGYBÁNYA, ss Rákóczi=(FőHér 22. Alapittatott: 1894=beri. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes —. —■ ... r továbbá hires gyártmányú arany-, ezüst- és nickel órákban. Nagy választék arany* és ezüst ékszerekben valódi és China*ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. -■ - ■ —
