Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. december hó 31. 53. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Fómunkatárs : RÉVAI K 30LY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------Év záró. 1911. december 31. Kenyérgond, piaci drágaság, az életnek mind nehezebben elviselhető volta borongva száll a tépelődő lelkekre. Mit hoz a jövő? Vájjon a holnap beálló uj év, mikor az emberek egymásnak „boldog uj évet“ kívánnak, — jobb lesz-e valóban az elmúltnál? megszünik-e a szegény ember hajlékában a.,kény érgond? könnyebben fogjuk-e elviselhetni az élet terheit? Nem fopik-e visszakivánni az elmúlt éveket, \yP.-^r mégis egy-egy derűsebb nap virradt reánk. A verejtékkel dolgozó ember élete fáradozásból, küzdésből, szenvedésből áll. Köny, sóhaj, fájdalom millióknak jut osztályrészül. Az öröm, a megelégedés, a békesség nem állandó kisérője életünknek. Otthonunkba csak betekintő vendégek, hol csak rövid ideig tartózkodnak. Csak eszményi vágy az, hogy örökké velünk tartsanak s soha ne távozzanak el körünkből. Szilveszter napján borús gondolatok támadnak lelkűnkben: eltöltött életünk mozzanatainak szigorú megbirálása és jövendő utainknak kijelölése támaszt aggályt bennünk. Hogyan töltöttük el életünket? Igyekeztünk-e sóhajt elnémítani, könyiit letörülni? Nem okoztunk-e másoknak fájdalmat, szenvedést? Nem igyekeztünk-e másoknak elviselhetetlenné tenni a súlyos keresztet? Az árvaságot, az özvegységet, az elhagyatottságot nem tettük-e azoknak még nehezebbé? Úgy éltünk-e mint becsületes emberek? Azután jön a második aggály: jövendő életünk útjainak kijelölése, melyen békességes indulattal, testvéri szeretettel egymás iránt kell haladnunk, hogy részesei lehessünk egy eszményi társadalom megteremtésének. Gondolkodnunk kell szociális alkotások létrehozásán, hogy békességet, nyugodtságot, egy kis jólétet vigyünk be embertársaink hajlékába. Nagy munka vár reánk a jövőben. Benne vagyunk a mindennapi kenyérért való harcban, a küzdelmek forgatagjában ; az élet-tusák küzdelme szélit, de soha se feledjük el, hogy csak úgy boldogulhatunk, ha az örök szeretet Istene leveszi rólunk a hétköznapok durva salakját s eloszlatja a fekete felhőket tép dődő lelkűnkről. Lépjünk az igazak útjára! Legyen talizmánunk az igazság, a szeretet; e talizmánnal lelkűnkben dönthetünk le minden ember-épitette válaszfalat s törülhetünk le fájdalom és szenvedés okozta könyüt. E magasztos céltól ugyan még messze vagyunk, de már haladunk feléje. Eljő ez az uj szent élet is, csak dolgozzunk érette. Ebben az erős hitben, ebben a reményben kívánunk olvasóinknak boldog uj esztendőt! Mit kíván a tanítóság? A tanitó munkája a nemzet műveltségét épiti; ezért érdeklődésre és megbecsülésre számíthat minden oly tevékenysége, melylyel ezt a célt szolgálja. Nemrégen a tanitók országos kongresszusának szociális szakosztálya határozatokat hozott, melyeket szélesebb körben való megismerés céljából ide iktatunk. Kívánja a tanítóság az egész elemi népoktatás gyökeres reformját. A tantervből kiküszöbölendő minden olyan fölösleges-, idővesztegető anyag, amelynek a gyakorlati életben haszna nincs. Teljesen Magyarország viszonyainak és a magyar nép és gyermeki léleknek megfelelő nevelés-tanitás váltsa fel a mai száraz, lélekölő, puszta ismeretközlést. A két hónapos szünidőre teljesen ingyenes szabadjegyet kapjon minden tanitó, hogy közvetlen tapasztalatainak óriási előnyét a sikeresebb, eredményesebb népoktatás javára hasznosítsa. A mai hat évfolyamú népoktatás legalább nyolc évfolyammá fejlesztessék. A 7. és 8. évfolyam növendékei volnának a tizenkét évet betöltötték, 'akik gyakorlati ismeretekre okta- tandók. Kívánják az iskolaszéki intézmény reformálását. Szükségesnek tartják a vasárnapi tanonc- oktatás eltörlését, tanoncotthonok létesítését, a tanonc napi munkaidejének megállapítását. Az iskolának az élettel való kapcsolata szempontjából felette értékesek azok a kívánalmak, melyeket a tanitó szociális tevékenysége keretében jelöltek meg; mindenekfölött hangsúlyozza a tanítóság, hogy munkáját a mainál fokozottabb mértékben igyekszik társadalmi térre átvinni. E végből azon lesz, hogy a tanítóság a helyi körülményeknek megfelelőig szervezzen: a) ifjúsági legény-, leányegyesületet, b) olvasókört, gazdakört, R nagybányai Hírlap tárcája. Versek. — Irta: Takács Ilus. — Reliquák. I. Ragyogó fényes téli vasárnap Kaptam, tőle egy kis rózsaszálai; S szivem boldogan dobogta néki: Ugye jó élni! Ugye jó élni! Őrizem most is imakönyvembe. Úgy-űgy elnézem - hitetlenkedve: . . . Ö adta volna ? Mily semmivé lett. — Úgy fáj az élet! Úgy fáj az élet! * II. Valaha régen: - igaz se volt tán ... Méla dalocskát irt egyszer hozzám:- Örök boldogság, örök szerelem — Könnyű szólamok, könnyű rímekben. Ő irta egykor! — Emlék ez nékem . . . Vergődő szívvel olvasom nézem, Késő este, ha senki se látja . . . S fejem csüggedten hajlik reája. Tantalusz-sors. Föl inna lelkem mindent e világon Mindent, mi szellem életet lehel! Életem szomjúság-telitett álom! Emésztő vágy tűsében égek el .. . Föl innám minden alkotás varázsát, Melyből kiárad az ihlett lehe . . . Ha tudás, erő s lélek adja szárnyát S rajt az igazság, s szellem bélyege . . . Volt idő, hogy szivembe vágyak éltek Az ábrázolás művészet felé, Hogy lángszellemek álmaiban lépjek Imás ihlettel ,,a lámpák elé“. . . . Ha teljesülhetetlen ábránd volt is De telkemen uralma megmaradt; Minden ,,igaz“ hang lázzal tölt el most is Mely onnan szállva szivén megragad. De misztérium maradott előttem Magasabb műzene világa is, Pedig minden, mi művészet, erősen Mint hold a tenger-árt, vonz engem is. Egykor a népdalok ajkamon éltek; Most álmok tőrnek lantomon elő De nékem a lejegyzett dallam képek Világa titkos, néma temető. .... Ha elmerengek az ecset hatalmán Mélyen átérzett alkotás előtt .... 'Vagy örökbecsű művek képe másán: Ha el-el nézem a ,,díszkosz vetőt,“ A Milói Vénus-t, - Mózscs-t, a’z ,,Éj“-et, A véső-művészet szentségei, . . . Érzem, — Istenhez mily közel a lélek Melyet teremtő-láza áthevit. . . . Föl inna lelkem mindent e világon Mindent, mi szellemet s lelket lehel. Mindent, mi hő-sugallat szőtte álom S emésztő szomj füzében égek el! .. . Lapunlt mai szama S Oldal.
