Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. december hó 3. 49. szám. AGTBANYAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉS SZSÉJPIXIODAXjMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megtelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. x Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — .............. A szivekhez. U — Irta: Rákosi Jenő. — % Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak: a beteg gyermekről való gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva berepülte a haza tereit és ahol megcsapott egy szivet, a szív kinyílt s befogadta a gondolatot. És a munka egyet lépett, s nagyott lépett. Varázsütésre tetté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső művet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve. Hiszen mentő révet építettünk az élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő lelkeknek. — A gyermekvilág a nemzet életének a forrása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen csörgedez: abban a mértékben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszobák vidám zajában és dobog fel a gyermekek szivében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövőjének a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a Krisztusi mondás : Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa. A Nemzet pedig, Krisztus szavával ezt mondja: Jertek velem a kisdedekhez, mert ők az én Menyországom. És nem a boldog gyermekről van a szó, amikor én a Ti szivetek ajtaján zörgetek. Nem a gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülék képesek mindarra az áldozatra, amely sze- retetüknek megfelel; nem is az ép és egészséges gyermekekhez hivlak ezúttal benneteket, akiknek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és legédesebb muzsikája; — hanem viszlek benneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép színét; ujjával megérintvén szemét, elveszi ragyogását; irtóztató szájával elfújja örökre kicsi ajakáról a mosolyt. Akinek a szive e gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nem csak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is ; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergődő anyai szivet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölcscsel; aki a szenvedések szenvedését, a kinok kinját, a gyötrelmek gyötrelmét, a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem látta : az ám zárja el beszédem elül a szivét. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hogy italt, ételt és orvosságot kiván nyújtani az elhagyottak és elesettek ártatlan gyermekeinek; aki bé akar menni a boldog szív, a nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába; aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul: az jöjjön, az tárja ki szive kapuját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet papokként nemzetünk legszebb, legdicsőbb, legnemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, legfönkeltebb, érzésben, gondolatban és cselekedetben legfényesebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll: hozza el ki-ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világitó máglyatűzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, milliók el- hagyottsága. És a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában és reménye jövőjében szálljon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlopként emelkedik a magasba. R nagybányai Hírlap tárcája. Versek. — Irta: Neubauer Margit. — I. Emlékszem . . . Emlékszem. Rég volt. Még tavasszal, Ez ódon kőrisfák alatt Sétált világoskék ruhában Egy kurtaszoknyás lány alak. Mosolylyal ajkán ment a rétre, S virágot tépett a mezőn; Esőtől, széltől óvta őket Kicsiny kezével remegőn. . . . Azóta asszony lett a lányból, Kékszemü, szőke, illatos; És messze kint a nagy világban Fehér virágokat tapos . . . II. A falu leányához. Itt szürkeség és gond az élet Harmatköny ázott tévéién. Ah, más világban égnek vágyak, Másutt virít a szerelem. Itt szürkeség és gond az élet, A mámor csak egy pillanat, S nyomába sok-sok késő bánat, Remegő fájdalom fakad. Ah, menekülj, a fényre vágyva, Rétre, hol illatár remeg ! S hagyj bolyongni az éjszakában Egy percnyi lázért engemet! Csintalanságok. Azt mondják általában: semmisem tökéletes a nap alatt. Ezzel a nagy aksziómával szemben egyik hirneves tudósunk 5. olyan dolgot állapit meg, mely annyira tökéletes, hogy mig a világ világ lesz, — tovább már nem fejleszthető. Ez az 5 tökéletes dolog a következő: 1. ) A sakkjáték. 2. ) Az angol parlamentárizmus. 3. ) A milói Vénus. 4. ) A pápaság. 5. ) A zsidó kalabriász. Az Isten a halakat szálkákkal, — az asz- szonyokat szeszélyekkel teremtette. * Az embernek meg van az a tulajdonsága, hogy egyes dolgokat, érzelmeket jól-rosszul el tud titkolni s mintegy álarcot ölt embertársaival szemben. Van azonban 3 dolog, mit az ember, — legyen bármilyen nagy színész, — képtelen eltitkolni. Ez a három: a szegénység, a szerelem és a butaság. * A házasságban a legnagyobb varázs az, hogy mindkét fél ámítja egymást. * Ha az asszony fiatalkori tévedéseit, ballépéseit öreg korában megismétli: megfiatalodik. * A férfiak azért házasodnak, mert kifáradtak az üres kalandok hajhászásában; a leányok azért mennek férjhez, mert kiváncsiak. * Az asszonyoknak soha sincs mondani valójuk; de amit mondanak, azt bájosan mondják. * Valóban igéző csak kétféle nő lehet: az, aki egyáltalán mindent tud és az, aki semmit sem tud* Legérdekesebbek azok a férfiak, kiknek jövőjük, — s azok az asszonyok, akiknek mult- jok van. Lapunlt mai szama 8 Oldal.
