Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

2 JNTagjrbáuyai Hírlap 1911. november 26. Sajnáljuk, hogy az iró neve magyar! S bár a törvényt tiszteletben tartjuk s a bírói Ítélet előtt meghajtunk: mély fájdalommal vesszük tu­domásul az eskűdtbiróság ítéletét, melylyel az Istenkár omlót felmentette. IPARÜGYEK. Az 1907. évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegsegélyezésére és balesetbiztosítására alkottatott. Egyike a leg- elhamarkodottabb és legszerencsétlenebb alkotá­soknak. Sociális bajokat volna hivatva gyógyítani; | a régi s elavultnak tartott s kisebb körökre kiterjedő munkás-betegsegélyezést akarta álta­lánossá s egy központi igazgatás alatt az egész országra kiterjedő egésszé tenni, hogy mint I hatalmas szociális intézmény a gazdaságilag gyengébbeket védelmébe vegye, az ipari és kereskedelmi alkalmazottakat betegség és baleset alkalmával támogassa s ezáltal hazánk jövő gazdasági-, ipari- és kereskedelmi fejlődésére alapvető hivatást teljesítsen. Maga a törvény minden előkészítés, vagy kisebb körben való kipróbálás nélkül ment át az életbe s igy készületlenül találta nemcsak a munkásságot, hanem általában az összes bizto- tositásra kötelezett érdekeltséget. A törvény teljes végrehajtása közben adminisztrációra és nyomtatványokra talán töb­bet költenek el, mint az Osztrák-Magyar bank összes fiókjaival együtt. Megfeledkeznek arról, hogy az egész intézmény csak akkor ér valamit, ha azt a célt szolgálja, a melyre hivatott. A munkaadók nagy tömege panaszkodik az ellen a teher ellen, a mit a kötelező betegbiztosítás reájok hozott s ezt nemcsak ők, hanem minden fogyasztó egyaránt érzi. Mert nyilvánvaló dolog, hogy a munkás a reá eső összeget béremelés alakjában a munkaadójára, ez pedig viszont a maga részével együtt az eladási árak emelésével a fogyasztó közönségre hárítja. A kisiparos és kiskereskedőre nézve ebből az a nagy hátrány származik, hogy a vevőközönség könnyen az olcsóbban kapható gyári termékek vásárlására tér át. Másik igen sérelmes volta a törvénynek a kisiparosok és kiskereskedőkre nézve abban áll, hogy a betegápolás — mivel mindnyájan fizetni tartozunk az országos betegápolási adót — amúgy is terhet ró reájuk, tehát az iparos és kereskedő osztály két címen van e célra megadóztatva s ennek dacára, mig a munkás és családja ingyenes orvosi kezelésben részesül, addig az iparos és kereskedő - habár sok esetben semmivel sem jobb az anyagi helyzete — nem részesül eme jótéte­ményben. Mig tehát a törvény védelmének sáncaiba veszi a' munkásságot, kiközösíti onnan az egész intézmény fentartóját s a kisiparosságot és kereskedőket.- Mikor az állam, vármegyék és városok óriási összegeket áldoznak a közegészségügy érdekében, intézményeket, egyesületeket alkot­nak a közegészségügy szolgálatára, akkor meg- indokolhatatlan dolog a törvény azon intézkedése, hogy ugyanazon célnak szolgáló erőket széttagolja s intézkedéseinek áldásait — ha ilyenről beszél­hetünk — részlegesen terjeszti ki. A munkaadók nagy része nem győzi pa- : naszolni azokat a kellemetlenkedéseket, a melyek a be- és kijelentésekkel, a járulék kivetésével, azok behajtásával, fizetési jegyzékek hanyag kezelésével, késedelmi kamatok számításával s más felületességekből reájok háramlik. A jegyzékek késedelmes küldése következ­tében gyakran megtörténik az, hogy a munkás már régen kilépett munkájából s igy a munka­adónak nincs módjában a járulék felét tőle levonni s neki kell megfizetni az egészet. A munkásság panasza főképpen abban áll, hogy a pénztárak a táp, illetőleg betegpénzeket nem utalják ki akkor, a mikor arra a biztosí­tottnak valóban szüksége volna. Megtörténik, hogy a biztosított tagnak hete­kig várni kell, mig az őt törvényesen megillető táppénzt megkapja s igy akárhányszor előfordul, hogy a biztosított munkásnak idegen segítséghez kell folyamodni, hogy munkaképtelenségének ideje alatt meg tudjon élni. A dijak behajtása a pénztárak részéről kérlelhetetlen szigorral történik, a mit tarthatunk helyes dolognak is, de akkor joggal megkíván­hatja a biztosítottak nagy serege, hogy a táppén­zek kiutalása is pontos és gyors legyen s ne kelljen éhen nyomorogni az amúgy is segítségre szoruló betegnek és családjának. Tudom nagyon jól, hogy nem a betegse- gélyző pénztárak megbízottjain múlik, ha igaz­ságtalannak látszó dolgok merülnek fel, a törvény rendelkezéseiben s intézkedésen van a hiba jórészt. A hosszadalmas eljáráshoz egy kis hivatalos tempózás kell s kész a munkásság veszedelme. Nem helyi bajok tehát ezek, hanem álta­lánosan észlelt országos érdeküek, hiszen nincs ipari egyesülés, a hol ezek ellen ne panaszkod­nának. A betegsegélyezésről alkotott 1907. évi XIX. törvénycikk megérett a reformra. A re­form, azt hiszem nem sokára munkába vétetik, azért felkérem mindazon munkaadókat és mun­kásokat, kiknek ez ügyre vonatkozólag panaszaik vannak, jutassák azt tudomásomra, hogy eddig összegyűjtött adataimat kellőleg kiegészítve, azo­kat illetékes helyére juttathassam. Sólyom Ferencz. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendbáz alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű haimunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak' szerűséggel és vigyázattal. Jkj nekem . . .- Irta: Neubauer Margit. ­Fáj nekem a rétek üde tisztasága, Sajogtok ti bágyadt lombtalan terek; Fáj nekem az élet, a mi itt a tájon Megremeg. Felszakad egy mély seb, ha az erdőt látom, Irigyellek józan falusi szivek ; Ah, sötét van nékem ebben a világban És hideg. Mert én messze-messze más egekbe nézek, A hol únott — fáradt vágyakban remegő Mámoros az élet. Felém kékes ködből vígan int a város, A hol a lég forró, édes parfüm illat És az idea sáros. Őszi estén. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Remeg az élet kis szobánkon át, S a hunyó nap von bágyadón fejünkre Halavány fényből sápadt glóriát. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Szobánkban minden lila ködben ég; Csókszomjas ajkunk néma lüktetése Reszket az élet mámorától még. Szomorú, fáradt őszbe nyúló estén Köröttünk bágyadt illat-óceán; S nevetünk vígan, könyelmün kacagva At a haldokló sápadt glórián. It' n a színtársulat *-^íUVClt5UI\ tagjai részére bejelentendők Morvay Gyulánál Főtér 14. HÍREK. November 25. Agglegénység - vén leányság. Franciaországban megfogják adóztatni az agglegényeket. Helyes! A mi pénzügyminisz­terünk is - úgy vélem, — már gondolkozik felette. Pompás jövedelmet hajtana az államnak; talán többet, mint a tervezett gyufamonopólium­A mai férfiak nem házasodnak. Azt mondják, száz — és egy okuk van arra. Meg­lehet. De azért az adót mégis jó lenne rájuk sózni, ép úgy, mint a hadmentességi dijat azokra, kik nem harcképesek. Szegény leányok ! Telnek az évek s nem jön a megváltó vőlegény! Kedélyüket be­pácolja lassanként a savanyúság. Idegennek érzik magukat munkakörükben és saját otthon után vágyódnak. Szeretnének férjhez' menni 1 Mihelyt uj férfiarc tűnik fel a látóhatáron, a vénülő leány arcára kiül az érdeklődés s ragyog az izgalom és reménység. Még a lélekzése is gyorsabb lesz a bemutatkozásnál. Elpirul, zavarba jön. Mintha minden energiájára szüksége volna, | hogy rögtön meg ne kérdezze az illető férfiútól: „Ugyan kérem, nem volna-e olyan szives en- gemet nőül venni ?“ De hiába! A róka nem hagyja magát tőrbe ejtetni. Mert igaz ugyan, hogy minden férfi kész szerelméért baklövéseket elkövetni; sokszor nem is válogatja meg intelligensen, célszerűen azt a nőt, a kit szeret; de az olyan nőről, akiről már eleve tudja, hogy férjhez akar menni, irtózva fordul el. Lehet az a nő olyan jó, mint az égből leszállott angyal; lehet hűséges, becsületes, családi életre vágyó, még sem kell a rókának; nem hagyja magát meg­fogatni. Inkább csatangol bizonytalan kimenetelű, kétes értékű kalandok után, de nem evez be a házasság révébe, kivéve ha anyagi érdekei kívánják. Ám azért nem vigasztalatlan a leányok sorsa. Eljön egyszer — mert el kell jönnie, — az a szív, mely az elhagyatottat megváltja. Besüt a napsugár a szürke romok közé is. Odanevet jókedvűen a korhadt gerendákra, szétmállott falakra s meleg nevetésétől ragyognak, fénylenek a gerendák s a kövek ! A VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. A walesi herceg udvari szállítói. Különlegesség KINGDOM-BLEND az angol király Five o’clock-teája páratlanul aromás és Ízletes, Nagybányai főraktár: Harácsek Vilmos Utódainál

Next

/
Oldalképek
Tartalom