Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

1911. november 19. 5 A „Vasárnapi Újság“ november 19-iki száma a Halászbástya, a Mátyástemplom s több más nagysza­bású épület alkotóját, Schulek Frigyest ünnepli, hetve­nedik születésnapjának betöltése alkalmából, Éber László cikkével s sok szép képpel. Másik feltűnést keltő kép-so­rozat Izabella főhercegnő fölvételei a mezőkövesdi matyó lakodalomról. A többi képek a legutóbbi napok egyéb érdekességeit mutatják be: a színházak újdonságait Alexander Bernát cikkével, Jávor Pál falfestményeit a kén-utcai elemi iskolán, a virág kiállítást stb. Szép­irodalmi olvasmányok: Kaffka Margit regénye, Bállá Ignác novellája, Kún József és Duttka Ákos versei, Atherton angolból fordított regénye. Egyéb közlemények: Prodán aviatikus repülése, Arany János passzusa, Richepin, a Budapestre jövő francia költő arcképe, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Iro­dalom és művészet, sakkjáték stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre Őt kor., a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetem­utca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsób újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 12-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: nov. 6. Tar Ferenc napszámos­nak „Jolán“; nov. 3. Babucz Flóra bányamun­kásnak „Ilona“; nov. 9. Mike József aranyásznak „Márton László“; nov. 10. Fényes József gép­kezelőnek „Géza Márton“; nov. 8. Szegoly Gyula aranyásznak „Róza“; nov. 14. Rácz Dezső ko­vácsmesternek „Erzsébet“; nov. 9. Hermán János napszámosnak „Mihály“; nov. 14. Maris Anna szolgálónak „Ernő“; nov. 10. Kerekes Lajos szijgyártómesternek „András“ nevű gyermeke. Meghaltak: nov. 9. Krecz György, gkath., 37 éves, napszámos, gerincagysorvadásban; nov. 11. Kolb István, rkath., 12 éves, nyug. bányászáé gyermeke, bélhurutban; nov. 12. özv. Hirsch Ignácné Izsák Háni, izr., 86 éves, végelgyengü­lésben; nov. 13. Kosztin János, gkath., 70 éves, bányamunkás, lugmérgezésben öngyilkosság; nov. 13. Gregor András, rkath., 74 éves, nyug. m. kir. bányapénztáros, végelgyengülésben; nov. 16. Bardon Mihályné Kolhász Vilma, ref., 43 éves, bádogos mester neje, tüdőlobban; nov. 15. özv. Langer Sándorné, rkath., 70 éves, nyug. igazgató-tanitó özvegye, májzsugorban; nov. 17. Román György, gkath., 33 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban. Házasságot kötöttek: Fényes József kincs­tári aranyász és Varga Teréz szakácsné, nagy­bányai; Papp Valér papjelölt, tartolczi és Szabó Lívia nagybányai lakosok. r JSalázs Árpád hegedűjét . . . Balázs Árpád hegedűjét Jávor fából készítették, Bánat-erdőn nőtt a fája, Azért sir a muzsikája . . . Ha bánatos nótát játszik, A két szemem könyben ázik, Édes bú, titkolt szerelem, Vonul át az emlékemen '. . . Fehér kis falusi házban, Szerelmes lány ablakában, Muskátlit és gyöngyvirágot, Piros bazsarózsát látok . . . Csalogánydalt hallok messze, Künn a sötét rengetegbe’ . . . Béres gazda bús danáját, Pásztoréin furulyáját . . . Elandalog rajta lelkem . . . ! Ott állok képzeletemben Valahol a puszta szélen, S a délibáb játszik vélem . . . Balázs Árpád hegedűjét, Jávor fából készítették, Vonóján a nyirettyűjét ■ Titkon tündérkezek szőtték . . . Irtott erdő sóhajtását, Rigó füttyét belelopták, Szerelmes lány, legény szivét Húrként reáfeszitették . . . Azért kesereg a nóta . . . Jól ismerik a fonóba! Száll a nóta . . . száll az ének . . . Zengik lányok és legények . . . Bárányfelhők úsznak, úsznak, Engem visznek, engem húznak, Engem visz a lelkem, szárnya, Abba a, bűvös világba . . . Abba a bűvös világba, Szerelmes lány falujába, Ahol végre megláthatlak: Rácsos kapu . . . rácsos ablak . . . Hamvai Sándor. N agyfeányal Hírlap Jelenlegi járványos időben nem­csak rendkívüli baderiumölő hatása, de szerencsés vegyi összetétele folytán legtökéletesebb az összes államokban törvényesen védett: CALOX-FOGPOR ártalmatlan — savmentes — antiseptikus — szagta- lanitó por, melyből a szájnedvek behatására oxygen (H2 02) szabadul fel. Az oxygen a fogakat az elrom­lástól óvja, fehéríti, a foghust gyógyítja. A „CAL0X“ a legtökéletesebb fogpor, mely a szájat ideális hygienikus állapotba hozza, üdíti, tisztítja és a fog- köképződést meggátolja. A „CALOX“ az összes betegségek csiráit (bacteriumait), melyek a szájon át igyekeznek a szervezetbe, elpusztítja. Gyermeke­ket óvja fertőző betegségektől. - I szab. acél doboz (mely 3 hónapi használatra elegendő) 1 K 50 f, 4 darabot bérmentve küld : BAJN0CZY S. gyógy­szerész laboratóriuma Nagybánya. * A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) ^ BRNYRSZRT Az áranybányászaí ös története. Dr. H. Brugsch basa nyomán irta: kápolna) Pauer Victor. Az emberiség történetének legrégibb ko­rában is az aranyat tartották az összes fémek legértékesebbikének és bizony majd minden ember vágyakozott utána. Fényét a napsugár ragyogásához hasonlí­tották, sőt az egyiptomiak annyira mentek, hogy a nap isten testbőrét aranyosnak, csontjait pe­dig oly fehérnek képzelték, mint a milyen az elektrum. Ez az elektrum arany-ezüst ötvözet volt, vagyis, mint most nevezzük, aranyos ezüst. Az aranyat — bár fényének csillogását bámulták, — mégis babonásan typhonikusnak, vagyis — mint jelenleg a mohamedánok is — szerencsétlenséget okozónak hitték. Mert tudjuk, hogy ha manapság a mohamedánus imádkozik, minden arany ékszert leszed magáról, nehogy sátáni befolyások alá kerülhessen. Az ókor összes művészei közül az arany­művesnek van a legnagyobb múltja, — egyip­tomi gyűjtemények arról is tanúskodnak, hogy igen magas fokon állott ügyességük. Ptah, az ősrégi egyiptomi istenség, kit a görögök He- phaistosnak, a rómaiak pedig Vulcanusnak ne­veztek, Memphisben az aranyművesek védő istene volt, szentélyét aranyművességnek hitták, a főpapja pedig „mester“ volt az isten szolgá­latában. Memphis a különböző fémek kohászatában elsőrendű helyet vívott ki magának, mit az ez­rekre menő brónz tárgyak is bizonyítanak, me­lyeket a memphisi Serapeum melletti sivatagból még napjainkig kiásnak. Sőt olyan helyek is vannak itt, hol a bronzszobrocskák százával vannak a homokba temetve. Érdekes, hogy az egyiptomiak a fémek felsorolásánál mindig ugyan azt a sorrendet követték s e sorozatba még két értékes ásványt is felvettek. Ezt a kettőt: a kék lazuritot és a zöld malachitot Egyiptom régebbi korában égé* szén a K. e. 16 évszázadig épen úgy, mint az aranyat és az ezüstöt csereeszközként használták. Rögtön megértjük, hogy mért sorozták ezeket a drágaköveket a fémek közé, ha rájö­vünk, hogy a régi egyiptomiak itt a színük sze­rint állították azokat össze s a színsorozat csak igy lett teljes. Fehér az ezüst, sárga az arany, sötét kék a lazurkő, zöld a malachit, világoskék a vas, vörös a réz, sötétszürke az ólom. A sorrend feltűnően egyezik a berlini egyiptomi múzeumban őrzött palettán levő fes­tékek egymásutánjával. A színük után kapták ősi egyiptomi nevüket is a fémek pl. az ezüstnek a neve szószerint a „fehér“; a lazurkőé a „sötétkék“; a malachité pedig a „zöld.“ Tarka ábrákon láthatjuk a különböző fegy­vereket, ékszereket, szerszámokat a fent felso­rolt fémek és drágakövekből, — de mindig az aranygyűrűt sárgának, az ezüstékszereket fehér- szinünek, a vas sisakot, a kardot, bárdot, lánd­zsahegyet világos kéknek, mig a réz sisakot, fegyvert, fűrészt, sarlót, kést és tükröt vörösnek festették, A fémek használatba vételének s el­terjedésének történetére ilyen színes képek na­gyon becses anyagot szolgáltatnak, mert csak igy ítélhetjük meg azok legrégibb előfordulási és felhasználási helyét. Az arany jele az egyiptomi hieroglyphákon egy hosszú összehajtott szövet darab, a melyet a két végén fogtak meg s a benne levő finoman összezúzott ércből az aranyat lóbálással kimosták. Ennél a műveletnél a víz jelenlétét sokszor a rajzon feltüntetett leeső vízcseppek is mutatják. Az arany legrégibb bölcsője, - hogy ezt a kifejezést használjuk — azonban az „arany­hegyekben“ keresendő, melyek a Vörös tenger ázsiai és afrikai partjain észak-déli irányban húzódnak s a legősibb időkben a legegyszerűbb szerszámokkal biró emberek bányáit rejtették méhiikben. A folyók medrében is, ha azok az arany gazdag hegyekből eredtek, lerakodott aranypor és az aranyszemcsék tekintélyes meny^ nyisége így találjuk ezt most Fazogluban és a még kevéssé átkutatott délabessynisi Kafa tartomány­ban, hol az aranyport kisebb-nagyobbb meny- nyiségben gyűjtik s az a kereskedelem csere­eszköze. A keletafrikai erany előfordulások már a Kr. e. harmadik évezred elején művelés alatt állottak s azokat a következő évszázadokban oly erősen fejtették, hogy ki is merültek és jelenleg a gépek korszakában csak kevés arany volna még azokon a helyeken nyerhető. Az arany előfordulások főbb pontjairól nem csak a hieroglyphák és feliratok adnak pontos felvilágosítást, hanem a régi arany hegyek most is elárulják bejárataikat azoknak az utasoknak, kik a Nílus vagy a Vörös tenger felől veszik utukat a sivatagi hegyek növényzet nélküli ko­pár völgyein keresztül. A legészakibb aranyhegység Egyiptom arab oldalán egy országút mellett feküdt, melyet fel­iratainak gazdagsága jellémez. Ez az országút a Nílus melletti Koptos várostól a Hammamat völgy irányában a jelen­legi Kosseir nevű vöröstengeri kikötő helyig vezetett. A tulajdonképeni aranybányákat 1875- ben Ismael egyiptomi khedive szolgálatában álló amerikai tisztek fedeztek fel a Fuachir wadiban. Az ott nyert aranyat a régiek koptosi aranynak nevezték, mert a Nílus menti Koptos volt a bányászok vándorlásainak kiinduló pontja. Későbben másik arany hegyet találtak az előbbitől kissé délebre Gebei Zebara mellett a Verestenger felé. Az ut vonal oda szintén a Nílus keleti partjától indult ki és pedig a görögöktől és rómaiktól Apollinopolisnak nevezett városból, a mostani Edfu-ból s apollinopolisi aranynak mond­ták az ottani bányákból kibányászott aranyat. A harmadik aranylelőhely Gebei Zebarától nyolc —tiz mértföldnyire dél felé volt. Az útja a Nílus jobbpartján épült Ombos városban kez­dődött, mely város helyét jelenleg Kum Ombu- nak, - Ombu tőrmellék vagy rom dombjának —

Next

/
Oldalképek
Tartalom