Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

1911. agusztus 20, KT agytoányal Írlap 5 Mintázási tanmenet. A népiskolai kézi­munka oktatás - agyagmintázás — sikerét biz­tositó nagyszabású munkát: „mintázási tan­menet“-et állitott össze és adott ki Hargita Nándor székelyudvarhelyi áll. kő- és agyag- ipari szakiskolai igazgató, szobrász. Szerkőnek ezen az agyagmintázás minden részletét felölelő ér­tékes munkája két részből áll: a mintázás tanítására vonatkozó összes tudnivalókat ma­gában foglaló Vezérfonalból és a gyakorlati kivitelhez mintákat adó 84 drb gipsz minta és 14 drb fali rajzlapból. Nemcsak a szakember, de a népiskolai tárgykörrel teljesen ismerős és otthonos gyakorlati tanító munkája is ez a tan­menet, mert szerzője a székelyudvarhelyi szak­iskolai tanulókat, továbbá az elemi népiskolai és alsóbb osztályú középiskolai tanuló ifjúságot már esztendők óta tanítja a mintázásra. Az elis­meréssel adózó kedvező bírálat alapján a min­tázási tanmenettel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 3285-911. számú rendeletével engedélyezte és a taneszközök jegyzékébe fel­vette. Az egész munka ára 75 korona, melyet iskolák részére, a helyi kívánságok szerinti részletfizetés mellett is szállít a szerző. Meg­jegyeztetik azonban, hogy ezen árban a szállítási, csomagolási és ládaköltségek nincsenek bele­számítva. Megrendelési cim: Hargita Nándor áll. szakiskolai igazgató Székelyudvarhely. Melegen ajánljuk ezen kiváló szakmunkát az érdekeltek figyelmébe. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-ternie, illatszer-raktára: Rákóczi=(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak­szerűséggel és vigyázattal. Tudomásul. Mély tisztelettel hozom a nagyérdemű vidéki közönség becses tudomására, hogy Nagybányán a Kossuth Lajos-utcában lévő Lendvay-téren a „Nem­zeti-Szálló“ helyiségében megfelelő istálló és kocsi-szin áll a t. vidéki közönség fuvara rendelkezésére. A vendéglő kitűnő magyar konyhával van ellátva, valamint hamisítatlan italok mindenkor kaphatók. Tisztelettel a vendéglős. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 13-tól a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Aug. 6. Marosán Tódor erdő­munkásnak „János“; aug. 12. Kovács Gábor bányamunkásnak „Irén“; aug. 11 Brédl Ferenc ács-segédnek „József“; aug. 9. Desniczki József bányafelvigyáző segédnek „Ferenc Antal“; aug. 7. ifj Páska György bányamunkásnak „János“ nevű gyermeke. Meghaltak: Aug. 11. Berindán Mária, gkath., 6 hónapos, fuvaros gyermeke, tüdőgyula- dásban; aug. 11. Schvarz Lajos, izr., 7 éves, szatócs gyermeke, diphteriában; aug. 14. Tóth Sándor, ref., 35 éves, fogyasztási adókezelő, mellhártyagyuladásban; aug. 14. Décsey Mária férj. Miklós Györgyné, gkath., 78 éves, fuvaros neje, végelgyengülésben; aug. 15. Kerekes Juli­ánná, rkath., 2 éves, bányamunkás gyermeke, agyhártyagyuladásban; aug. 15. Kovács József, gkath., 5 hónapos, cseléd gyermeke, bélhurut­ban; aug. 16. Bozán Margit, rkath., 9 éves, tanító gyermeke, tüdővészben. Kihirdetés alatt állanak: Oltyán Béla péksegéd és Mirentz Mária szolgáló nagy­bányai; Babics László bányamunkás és Dragomir Mária napszámos nagybánya-borpataktelepi; Omota Elek napszámos és Paptyuk Flóri nap­számos nagybányai; Drumár Sándor fuvaros és Papp Mária nagybányai lakosok. Házasságot kötöttek: Marosán Pál bánya­munkás és Korkálcsuk Emília Borbála szakácsnő nagybányai lakosok. Szerkesztői üzenet. Sz. K. helybeli iparos urnák. Beküldött nyilatkozatát — miután lapunkban a nyilttért beszüntettük, — sajnálatunkra nem közöl­hetjük. Egy jó karban levő elönyomda olcsón eladó Kossuth Lajos-utca 16. sz. alatt. CSARNOK. Úti jegyzetek. — Irta: Kápolnai Pauer Victor. — (Folyt, és vége.) A Kauíinger-utcáról letértünk, hogy Mün­chen leghíresebb templomát a Frauenkirchét nézzük meg. Nincs az a müncheni album, leve­lező lap, vagy más emlék, melyen e szép temp­lom két karcsú, magas, gömbölyűén végződő tornya, mint a város symboluma ne volna lát­ható. Mint a Nótre-Dame Párisban, a Dom Kölnben, úgy itt ez a két torony magaslik ki a város panorámájából. A Frauenkirche késő gótikus, háromhajós nagy templom. Külseje egyszerű nyerstégla s nem is sejteti a belsejének nagyszerű harmó­niáját. A számos majdnem negyven méter magas karcsú nyolcszögletes pillér, a huszonöt óriás, talán húsz méter magas színes ablak, a gazdag oltár meglepőek. A középhajó első két pillére közt feltűnik egy hatahnas katafalk szerű sírkő, mely az 1347-ben elhunyt bajor Lajos császár emlékére emeltetett. A császár teljes ornátus- ban ül trónján. El lehet képzelni milyen szép mű ez. Életnagysága vértbe öltözött szobrok veszik az egészet körül, melyek egészen realis- tikusan hatnak. Fent allegorikus alakok állnak a párnán fekvő császári korona mellett. A templom külső falába sok érdekes régi sírkő van beépítve, egészen jól olvasható hosz- szu feliratokkal. A templom közelében nézzük meg a szép verőfényes időben az előttünk elterülő Marien-' platzot, mely a forgalom középpontja. A resta­urált régi városháza nem soká köti le figyel­münket, sem a pestis elmúlásának emlékére felállított kis emlékoszlop, mely egyszersmind a Prága melletti fehérhegyi csata dicső emlékét is hirdeti. A téren legszebb feltétlenül az északi ol­dalán álló uj városháza, .egy gótikus tégla-épü­let; középrésze csipke díszítményre emlékeztető gótikus ablakaival, tornyocskáival, erkélyeivel pompás és ízléses. Hét évig építették 1867 - 74-ig és úgy mondják á belseje is érdekes, különösen az ülésterem Piloty nagy képével. Természetesen egy Raths-keller is, mint minden nagyobb német városban, itt is található. A Kaufinger-utcát, melyen eddig jártunk, merőlegesen metszi München leghosszabb utcája, melynek elejét Weinstrassenak, folytatását Thea- tinerstrassenak, leghosszabb s legszélesebb ré­szét pedig Ludwig-Strassénak hívják. A Thea- tiner-strasséra merőlegesen, tehát a Kaufinger- Strasséval párhuzamosan halad szintén egy igen szép tágas utca a Maxmilianstrasse, hol sok idegen is sétált és a díszítés igazán nagyon gazdag volt. Itt a posta pazar épülete és a gyönyörű udvari-szinház görögös frontjával, mindig meglepi az embert. A színházat 1823-ban Klenze építette, a tympanonban levő freskókat 1894-ben üvegmozaikkal helyettesítették. Az erős aranyos napsütésben állva jól esett a színes posztókkal, lombokkal, zászlókkal díszített Max Jóseph-Platzot nézni, a melyen ez épületek emelkednek s ahol a Maxmilian ut kezdődik; innen tovább sétálva a régi nemzeti rnuzeum és a kormány palotája által alkotott kisebb térre értünk, azaz az utca kiszélesedésé­hez, mely szép pázsittal és gruppokkal igen ba­rátságosan hat. A közönség mindig sűrűbb sorokban sé­tált, lassan haladva, kirakatokat nézegetett s a díszítést kritizálta. Sisakban és díszruhában sé­táló tisztek, turisták a bajor havasokból rukk- zakkokkal, turista leányok férfi kalapokkal, öreg bajor parasztasszonyok, minden össze vissza hullámzott a széles utón. A kékre festett villa­nyosok fehér díszítéssel, tehát bajor színekben, erősen csilingeltek és érdekes, hogy a váltó­őrök vén asszonyok férfi kalappal. Elértük a Deutsches Múzeumot a technika múzeumát. Ezt a páratlanul álló gyűjteményt minden technikus és bányász ember kell, hogy megtekintse. Földszint a geológia, bányászat, vaskohászat, régi gőzgépek, uj gőzgépek, egész nagy bánya a pincéiben, mesés fúrógép beren­dezések, hegyi vasutak, szebbnél szebb model­lekben, vagy eredeti régi tárgyak a kegyelettől megőrizve. Az aknamélyitő módok ilyen átnézetes, jellegzetes feltüntetése nem található sehol. Csak bányászati modelljei a gyűjteménynek szinte megtöltenének egy nagy múzeumot. Az egyszerű vizikeréktől a legmodernebb turbináig minden érdekes szerkezet, még a leg­újabb gőzturbinák is megtalálhatók itt. Az ud­varon történelmileg navezetes biciklik és auto­mobilok pl. az első Daimler-féle automobil, mely 1895-ben szállíttatott, látható. A kertben hatal­mas ágyúgolyóktól átütött páncéllemezek és egy nagy hajó csavarja van kiállítva. Továbbá a sok gázgép még mind a földszinten talált el­helyezést, úgyszintén a szélmotorok is. Az első emelet az astronomiával kezdődik, hogy physika és chémiával folytatódjék. A legtöbb műszer és gép egyszerűen és meglepő ügyesen van a látogatók kísérleteire berendezve. Egy fogantyú meghúzása, egy gomb lenyomása és a legszebb röntgen képét láthatja az ember saját kezének, vagy szinpompában világitó Geissler csövek kötik le figyelmét. S ez igy megy teremről-teremre, alig lehet be­telni vele. Régi aichimista műhely, Liebig laborató­riuma, modern chemíai laboratórium, electro- chemiai műszerek, összesen öt termet foglalnak el, a többit könyvnyomtatás, órák, fonás, szövés, mezőgazdaság, tejgazdaság és természetesen a sörgyártás töltik meg. A második emelet a vízépítés és hajóépi- tés modelljeivel, hat teremben, szintén nagyon érdekes, különösen sokan gyönyörködtek a büsz­ke hadihajók modelljeiben. A zweibrückenstrasse-i részben a fémko­hászat, fémipar, gázgyártás, electrotechnika, a világítási módok és az építő anyagok vannak földszint, mig az emeleten a léghajózás, hídépítés, technikai akustika, lakóház építés, vízellátás, csatornázás, fürdők, fűtés és szellőztetés, vala­mint a jéggyártás vannak bemutatva. Mindenütt a történelmi fejlődés illustrálja a kérdés megoldását s mint már említettem, sok eredeti az enyészettől megmentett tárgy látható. Az egész múzeum a német nép páratlan lelkesedéssel vezetett gyűjtésének sikerességét hirdeti. Krausz György a hires lokomotív építő adta 1903-ban az első százezer márkát, a válla­latok, gyárak és a bajor főváros, Lajos herceg védnöksége alatt azután megteremtették ezt a páratlan gazdagságú technikai múzeumot. A két épületben elhelyezett múzeum azon­ban uj nagy palotát fog kapni, mely tiz millió márkába fog kerülni s szintén adakozásokból épül. Egyes vállalatok ingyen adnak építő anya­got, mások pénzt és igy a birodalom által adott két millión kívül technikai körök alapítványaiból fel fog épülni ez az uj intézet, mely a párisi Conservatoir des Árts et Metierst s a londoni Kensington Múseumot messze túl fogja szár­nyalni. Megjegyzem, az épületen már dolgoznak. A Maxmilianstrasse végén látszik a Max- milianeum egy óriási épület; mi azonban sétál­junk inkább egy kevésbé tudományos, de annál nevezetesebb helyre a Hofbräuhausba, melyről a legtöbb ember sokkal többet tud, mint a Deutsches múzeumról. A korai renaissance stílusban épült hatal­mas palota már messziről feltűnik s a feléje tartó számtalan ember, elegáns urak, parasztok, katonák, nagyon sok vadászruhás turista előre elárulják népszerűségét. Lent a földszinten egy óriás terembe lé- j pünk, melyben egyszerű asztalok mellett egész hadsereg ember ül nehéz, átható szivarfüstben. Még egy terem van lent, mögötte egy árkádos udvar kuttal, hol szintén sörös hordókon ülő elhízott alakok sűrű rajokban láthatók. A sok kiöntött sör szaga szinte undort kelt egy fino­mabb idegzetű emberben, s a franciák egyene­sen állatnak megfelelőnek tartják ezt a. helyet. A félemeleten az ivószoba s a felső emelet iga­zán látványosság számba menő nagy terme nincs mindig nyitva csak este, de most szintén zsúfolva volt, különösen a sok szomjas turista szorongott egymás hátán. A füstben a szép történelmi képek a fa­lakon alig voltak láthatók. Hagyjuk ott ezt a nekem mindig kiállha- tatlan helyet és menjünk a jó friss levegőre, a nagy népáradat úgyis a Ludwigstrasséra visz, mely e város egyik legszebb útja. Két oldalán érdekes köz és magánépületek sorakoznak: az udvari és állami könyvtár: Homeros, Hyppok- rates, Aristoteles és Thukydides szobraival a

Next

/
Oldalképek
Tartalom