Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

1911. augusztus 13. N agytoány rí Hírlap 3 válhatik, mert rendkívüli alakító tehetsége van. A színdarab poétikusan szép. Vasárnap délután az ,,Iglóí diákok“-at láttuk már 4-edszer ez évben s mindennek dacára a ház zsúfolásig megtelt. A gyönyörű, poétikus darab úgylátszik sokáig fog még ural­kodni a sziveken. Kitünően összevágó előadás volt; a szereplőket egytől-egyig dicsérettel hal­mozhatjuk el. Pongrácz Matild igen kedves Évike volt s szépen énekelt. Vidor, Ross Jenő, Mihályi, Sípos mint diákok, Mátray, Vájná, Rovó, ifj. Baghy mint professzorok élethű alakokat mutattak be. Horváth Gyula a csapiáros szerepében igen rokonszenvesen játszott. Kivá­lóan feltűnt id Baghy Gyula a csongrádi pol­gármester alakításában, melyről a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Herczeg a pedellust pompásan játszotta. Este a ,, Postás fin és a húga“ cimü bohózat került színre közepes ház előtt. Harsogó kacaj töltötte be a színházat egész este, mit Mátraynak köszönhetünk, ki óriási szerepét fáradhatatlanul és igazi humorrral játszotta meg. Pongrácz Matild osztozott Mát- rayval az elismerésben s több ' ízben zajos tapsot aratott. A többi szereplők mindnyájan hozzájárultak az est sikeréhez. Hétfőn este Molnár Ferenc szenzációs hirü legendája, ,,Liliom“ került színre. Úgy sze­retnék valahogyan kibújni azon kötelezettség alól, hogy erről a darabról írjak valamit! A közönségnek könnyű dolga van. Egyszerűen nem jön az előadásra, mert ,,jó szimatja van.“ Nekem azonban kötelezettségeim vannak; fél9-től éjféli 12 óráig végig kell hallgatnom és néznem a 7 képet s hol gyönyörködnöm a brilliáns jelenetekben, hol reszketnem az indulattól, mikor fejtetőre állított dolgokat látok. Hej Szigligeti, Csiky Gergely! Kérjétek meg ti is a fő-fő ajtón- állót, hogy nyissa ki a menyország kapuját nektek is s bocsáson 24 órára erre a földre, melyet úgy hívnak, hogy Magyarország! Ti aztán kezetekbe kapnátok egy-egy kutyakor­bácsot s alaposan kitisztítanátok a művészet templomát. Vagy talán a mi vidéki közönségünk van elmaradva a világtól, már tudniillik a modern világtól ! Itt kezdődik a Kőrös, mely eredő forrásából óriást erővel zuhog, tör elő s végig rohan fehér márvány medrében. De aztán van itt egy ritka természeti szép­ség; úgy hívják: Portale, a Biharkapu. Turista táblák mutatják az utat a Portaiéhoz. Junius vége van, de a növényzet még csak most fakad teljes pompájában. Az erdő tele van „Waldmeisterrel“, az első Campanullák most nyílnak ; a „Mocsári gólyahir“ narancssárga szemével, kacsintgat a források mellett. A rigó. javában énekel s nászi szeretkezésre hívja párját. Itt a tavasz kezdete van. Mély hegynyiladékok közt haladunk hatalmas vízesések mellett, hol fickándoznak a szivárványos pisztrángok. Egy­szerre előttünk áll a természet nagy csodája a Biharkapu. Mintha ezernyi ezer rabszolga kéz vájta volna ki a hatalmas Portaiét, honnan zuhogva tör elő a kristály patak. Nyugalmukból fölzavart denevérek röpködnek ki- és be a kapun, mely ,olyan mint a Dante „Poklának“ ásító ajtaja. Évezredek hatalmas víztömegei váj­hatták ezt a borzalmas nyílást, mely bevezet a föld titkos gyomrába. Lelkem mélyéig megrendülve álltam a kapu előtt, bele néztem e feketeségbe, hol láz­ban égő szemem egy fényes pontot látott. Ezt a fényes pontot az én rajongó lelkem gyújtotta fel ott, mint az Isteni Mindenhatóság örök mé­csesét. Önkénytelenül tört ki ajkamon a szózat: Nagy és csodás vagy Te ó Természet! mert Te vagy a végtelen Mindenható Isten. Révai Károly. Keresztelő» és nászajándékok, gyer­mek evőkészletek szép kivitelben, jutányos ár­ban Rezső Gyulánál Hallom, hogy a budapesti külvárosok népe, a vurstlik és Paprika Jancsik állandó közön­sége meg a modernségért rajongók hada tom­bol a gyönyörtől, mikor a „Liliom“-ot látja. Nem csodálkozom ! Sőt megneheztelném, ha nem tombolna. De, hogy a komoly, művelt elem, mely az irodalomban nemes Ízlést, mű­vészetet, valódi poézist keres, - nem gyönyör­ködik benne: arra esküt mernék tenni. Pax nobis! Egy szót se’ szólok többet! A játék pompás volt. Sipos elsőrangú csirkefogó, Czakó Mici kitűnő cseléd leány volt; ifj. Baghy hatal­mas szárnycsapásokkal emelkedik a magasba. Erről a fiatalemberről még sokat fogunk hallani. A többi szereplők is egytől-egyig jeles alakítást mutattak be. A darab jellemzéséül annyit még megjegyzek, hogy mikor a függöny utoljára le­ereszkedett, a közönség mozdulatlanul várt még pár percig, mig végre valamelyik színész a teremben elkiáltotta magát: „már vége van, haza mehetnek!“ Ejnye-ejnye! be furcsa is, mikor az ember nem tudja, hogy mikor van valaminek vége! Ha valaki egy jó pofont kap, akkor tudja, hogy annak még nincs vége ; mert kell jönnie egy második pofonnak, esetleg a visszavágásnak. De e darabban, mikor Molnár Ferenc jól pofon vágja a közönséget, nem csattan sem a második pof, sem a visszavágás. Ezért nem tudta a közönség, hogy vége van-e? Különben ujjunkon megszánilálhattuk, hogy hányán voltak az előadáson. Azok nagy része is — magamat sem véve ki, - potyajegygyel, mint Mátray szokta néha hangoztatni. Kedden este ,,Ripp Van Winkle“ operett ment kis közönség előtt. A Planquette gyönyörű zenéje sem vonzott nagyobb hallgatóságot, aminek egyedüli oka az, hogy Heves társulatának jelesebb tagjai elmentek szabadságra, vagy végleg meg is váltak tőle s igy a szereposztás rendkívüli nehézségekkel jár. Pedig meghallgat­hatta volna bárki is Reviczky Etelt, mert páratlanul szépen énekelt. Különösen a magasabb regiszterekben kristály tisztán csengett a hangja. Szende baritonjának szépségei pompásan ér­vényesültek. A harmadik felvonásban, 20 év múlva, mikor elöregedetten megjelenik: klasz- szikus alakot mutatott be. Mátray mindig jó, játékában kifogásolni valót soha sem lehet találni. A karszemélyzet derekasan énekelt. Szerdán este Mátray jutalomjátékaul és 30 éves jubileumául Tóth Ede örök szép ,,Falu rossza“ ment telt ház előtt. Sajnos, a szép népszúimű nem úgy ment, amint kellett volna. Valami vontatottság volt észlelhető, az énekek hamisan hangzottak, a darabot a kék plajbász is erősen megdolgozta. Mi, akik 35 év óta gyakran élveztük ezt az igazán magyar paraszt darabot és pedig sokszor jeles művészektől, — kelletlenül néztük végig ez estén s maga Tóth Ede is — áldás legyen emlékezetén! — ha végig nézte volna, elszomorodik a látványon. Miért? Nem tudnánk felelni reá. Belefáradtak a színészek, a java elment, meg aztán utolsó előtti előadásul jó lesz akárhogyan . . . De nem bántunk senkit. Színészeink annyi gyönyörben részesítettek 6 hét alatt, hogy most a végén elnézzük nekik a felületességet. Mátrayt ünnepelte a hálás közönség s a mi följegyezni való: a diákság összerakta filléreit s megaján­dékozta vele Mátrayt. Mi pedig azt mondjuk a művésznek: ne nézze azt, hogy az az ajándék csak pár fillér volt, de tartsa emlékében a nagybányai diákságot, mely szeretetének ily j naiv módon adta tanujelét. Utolsó előadás! Csütörtökön este ,,A kis cukros“ francia vígjátékkal zárták be a színi idényt. A kitűnő, szellemes vígjátékot már ismertük Szabadosék előadásából, de most még sem ismertünk reá, mert Szabadosék felét kihagyták s rosszul játszották; Heves társulata egészen előadta s a mi fő — kitünően. Pezsgő élet volt a színpadon, összevágó hibátlanul betanult előadás, elsőrangú szerep­lőkkel. Horváth Lenke nagy tehetségének ismét tanujelét adta, Pongrácz Matild, Burá- nyiné jók voltak. Vidort és Sípost, ezt a két jeles színészt igazi gyönyörrel hallgattuk; a fiatal Baghyról már elmondtunk minden dicséretet, úgy, hogy most csak ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk. A segédszemélyzet is teljesen beleilleszkedett a páratlanul szép keretbe. Közönség szép számmal volt jelen. A függöny legördült ! Finita Iá cornédia ! De mi még sokáig vissza fogunk emlékezni a Heves Béla derék társulatára, melyhez hasonló Nagybányán még nem volt. Reméljük, hogy a társulat tagjai is kellemes emlékkel távoznak körünkből. HÍREK. Augusztus 12. Hőt homályban.- Irta: Neubauer Margit. ­Oda lenn nézd a bágyadt rőt homályban, Csillog a város fényes köd alatt, S a kifaragott néma palotáikra, Sugárkévéket szór az alkonyat. Oda lenn nézd a bágyadt rőt homályban„ Leszállt azt este kékes fcityla már, Akácillattal terhes levegőben Mámor ittasan hömpölyög az ár. Oda lenn nézd a bágyadt rőt homályban Tündéri álmok romjai felett Járok szomorún s néma kis szobámban Ilalovány fénnyel sápadt mécs remeg. Oda lenn nézd a bágyadt rőt homályban Ajakam ernyedt hosszú csókra vár Ah mért is csaltál egykor bűv körödbe Hazug imával, bágyadt rőt homály. Személyi hírek. Jablonovszky József az or­szágos rovartani állomás igazgatója Budapestről család­jával itt időzik. — Gellert Fereuc miniszteri osztály- tanácsos több heti itt tartózkodás után családjával elutazott. — Hányái István pénzügyi tanácsos Buda­pestről ide érkezett. - Dr. Gergely György jogakadé- miai tanar családjával körünkben időzik. A hivatalos lapból. Ő Felsége a király, Szabó István szatmári püspöki irodaigazgatót kanonokká nevezte ki. Áthelyezések a minorita rendházban. Lakatos Ottó dr. tartományi főnök, Horváth György áldozó papot és Dunai Korjolánt Nagybányára, Török Teofilt pedig Nagybányáról Nagyenyedre helyezte át. Dr. Csák Csirjék kolozsvári házfőnök nyugalomba vonulván, - Nagybányára helyeztetett át. A városi adókezelés vizsgálatát Schnébli Károly pü. titkár és Lévay Béla pü. számvizs­gáló f. hó 10-én megkezdték. A kinek akár a kivetés, akár a behajtás ellen panasza van, a hivatalos órák alatt jelentkezhetek. Eljegyzés. Katz Antal számtiszt a bánya­igazgatóság mellé rendelt számvevőségnél, elje­gyezte Herskovits Pepit Oroszfaluból. A dresdai kiállításra utazott nagy= bányaiak Prágában. Mint a fővárosi napi­lapokban olvassuk, a dresdai kiálitásra utazott városi kiküldöttek augusztus 7-én Prágába ér­keztek, hol a város polgármestere meleg szavak­kal üdvözölte a vendégeket a tanács nevében. A vendégek nevében Nagykároly város polgár- mestere válaszolt s megköszönte a szives fogad­tatást. A magyarok — köztük a nagybányáik is — 2 napot töltöttek a cseh fővárosban. Orvosválasztás. Szatmáron, a munkás- biztositó pénztárnál szervezett ötödik orvosi állásra Dr. Steinfeld Gézát választották meg. Arany zsebórák és arany láncok állandó nagy raktára Rezső Gyulánál. NŐI és FÉRFI-DIVAT­1IX. RáKóczi Ferenc-tér , vászon-, díszmti- és játékáru-űzletemet (István király-szállá épületbe) helyeztem. ÉlX, llOl üét ügyes fiut tanulóul felveszek.. Olcsó bevásárlási forrás ! Kiváló tisztelettel HORVÁTH FEHE3NTC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom