Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. augusztus hó 6. 32. szám. AISYBAHYAI HÍRLAP Vili TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Tjét ilőfizetési árak : ^gész évre 6 korona, félévre 3 korona, Negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. f A protekció. 1 |S. H.) Magyarországon minden 10-ik emberaprotekciónakköszönheti exisztenci- ájáfrNálunk, Gyűlöletországban, ahogy Porzsolt Kálmán nevezi ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, nagyon ritkán nyom a latban a tehetség, a kiválóság, a tudás. Ha protekciója nincs az illetőnek, elsenyved, elsorvad, semmivé lesz. Protekcióval emelkedik a legtöbb átlagember az igazán érdemesek fölé; azért van az, hogy talán sehol a világon nincs annyi elégedetlen ember, mint nálunk. Nem csoda! Pedig (mi legalább ebben a meggyőződésben vagyunk) abban az érdekes és nagyszerű harcban, melyet az ember az élettel, a viszonyokkal, mondjuk: az egész világrenddel folytat, sohasem az átlagemberé, hanem az igazán kiválóaké az elsőség mindig. S miért van az, hogy mindig inkább az átlagember a győztes, mint a szellemileg igazán kiváló? Azért, mert a tucatember, a maga nyárspolgári együgyűségében, mindenbe belenyugszik, minden körülménnyel megalkuszik s a saját érdekeinek megvalósításáért mindent elkövet. Házasodik szerelem nélkül; hivatalt vállal hivatás nélkül»; tiszteletet vindikál magának tudás és minden tiszteletreméltó tulajdonság nélkül; protekciót hajhász minden érdem nélkül. S ha sikerült a terv, ha elérte célját: mélyen lenézi azt, aki a tehetségénél, a tudásánál fogva sokkal méltóbb volna arra az állásra, melyet a hivatatlan betölt. Ha nézzük a társadalmat, szemlét tartunk a nagyságok között, bizony-bizony szomorúság fog el bennünket. Hány olyan ember akad, aki betölt valamely állást s parányi tehetsége sincs hozzá, csöppnyi érzéke sincs ahhoz a hivatáshoz, melynek a szolgálatába szegődött. De beszél, polemizál, társadalmilag szerepel, mindenütt megfordul s a világ, elvégre is elhiszi, hogy tehetséges ember. Hány politikusunk köszönheti a szájának az egész exiszten- ciáját! Hány tehetségtelen ember épen a könnyűségének, az emelkedését! Mert a megalkuvás a fő! Ha ellenlá- baskodol, ha kritikát mersz mondani a tucatemberekről, ha külömb mersz lenni náluknál, menten készen vannak az üldözésedre, a kiátkozásodra. Barátkozni kell, ha érvényesülni akarsz; protekciót keresni, hogy emelkedhessél! Ha nem tartozol valamely klikkbe,^ ebben a világban boldogulni nem tudsz. Érdem? Huszadrangú dolog. Kiválóság? Legfeljebb irigykedés lesz a kísérője. Hivatás? Mellékes. Hiszen manapság erre senkisem tekint. Buzgóság, szorgalom? Azt mondhatják rá, hogy együgyü vagy. A legjobb esetben ; stréber. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ -------Irodalmi társaságainkban, minden köz- intézményünkben a protekció az uralkodó. S ezzel mindenütt a viszonyokkal okosan megalkuvó átlagemberé az elsőség. Azé az emberé, aki — mint mondani szokták — nem zavar vizet. Legalább nyíltan nem! Mert alattomoskodni, kétszinüsködni, becsmérelni szabad. De mindig úgy, hogy a mi becses személyünket bántódás ne érje! A filiszteri nyugalmat ne zavarja meg semmi. Újjászületésre, társadalmi reorganizációra van itt szükség; háttérbe szorítására az avatatlanoknak, a merőben tehetségteleneknek. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a protekció, ez az igazi magyar átok, teljesen elpusztul a föld színéről. Mert amig ez meglesz, uralkodik minden téren, addig előrehaladásról, tökéletesedésről szó sem lehet. Ezért beteg a mi magyar társadalmunk ; azért van nálunk annyi elégedetlen ember, mert a tehetségteleneknek Eldorá- dojává lett az egész ország, a hivatottaknak, a tehetségeseknek pedig mellőzés, semmibevevés az oszí-A/részük. Gólya János (Felsőbányai-utca 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és vízvezeték- csatornázásokat, fürdetés árnyékszék- berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. Feltámadunk! — Irta: dr. Kiss Rezső. — Feltámadunk! A Mester igy tanitá, E tant hiszem, e szent hit boldogít . . . Ha földi életünk véget ér is egyszer, Meg nem halunk, de újra születünk, Ismét lesz részünk búban és örömben, Amazt a rosszak, ezt jók érezik . . . Egyikre vár az örökös menyország, Másikra meg a végtelen pokol! Ne sírjatok, kik búban, kínban éltek Itten e földön, - mert feltámadunk! Árvák, szegények, kik elvagytok nyomva, Kiket letiprott ember társatok, Elagottak, kik éhhalállal küzdtök S esdö kérésiek süket fülre lel, Népek ezrei, kik nehéz munkában Eltek — és alig van mit ennetek . . . Amig sok ezer ember munka nélkül Fényben, nagy módban és vidáman él, Ti börtönöknek bánatos lakói, Kiket hamis vád juttatott oda; Ne sírjatok és ne lázadjatok fel, De tűrjetek, mert hisz: feltámadunk! Szegény munkások, „hazátlan bitangok“, Kiket a munka s szorgalom segít, Nem pártfogás és a születés rangja, Ti, kik dolgoztok és annak gyümölcsét Nem ti kapjátok, de más élvezi, Ne sírjatok, fojtsátok el könnyütök, Igátok megszün majd . . . feltámadunk! A Golgotának vége lesz majd egyszer S az örök létnek más világa nyíl Az elnyomott jók, szegények számára, — Hol cim és rang nem ad előjogot, És szól a Szózat: „sáfárságaidról Adj számot ember!“ s akkor annyi sok, Aki e földön a szülő percétől Fogva — hatalmas és gazdag vala, Szegényebb Tessz, mint az útszéli koldus, A kárhozatnak lessz örök fia Megtorláskép a földi sok gazságért, Melyet szegényen, árván elkövet . . . És rendre jön a Lázárok-Lázára, Az elnyomottak végtelen sora, Akik éhezték, akik szomjuhozták Az igazságot, - kik felett a bűn Bíborban ült, mig ők hitvány rongyokban Fetrengtek és sárban, — a jólét helyett . . És szól az Úr: „sok szenvedéseknek Már vége . . . örök éltetek leszen, Az angyaloknak égi szent karában!“ Feltámadunk\ A Mester igy tanitá, E tant hiszem s e szent hit boldogít, Meglessz büntetve, minden bűn és gazság Örök gyehenna lesz a büntetés! S a földi élet annyi sok kínjáért Kárpótlás lessz: a mennyei haza! . . . Örüljetek jók és remegjetek, Rosszak, gonoszak, mert feltámadunk'. Szemelvények. A csütörtöki közgyűlés — úgy látszott — ismét alkalmat ad arra, hogy egy-két embert, aki az Andrássy grófot üdvözlő indítvány ellen szólni merészel, megabcugoljunk és lehazaáru- lózzunk. Önkénytelenül eszembe jutott az öt év előtti eset, a mikor is a diszpolgárválasztás diszabcugolással és egy este ablakbeveréssel végződött, csak azért, mert egy városi képviselőnek volt annyi bátorsága, hogy 2. maga meggyőződését ki merte mondani. Csütörtökön már több embernek volt bátorsága az indítvány ellen szavazni. Úgy látszik javult a helyzet. Dehát Istenem, nem is arra való hely az a közgyűlés, hogy ott szunynyadó hazafiságunk kitöréseire olykor-olykor alkalmat keressünk s a más ablaktáblái csörömpöljenek utána. Mert úgy gondolom, hogy mig a közgyűlésen tisztán az egyéni meggyőződésen és felfogáson alapuló politikai színezetű indítványokkal mernek előhozakodni, addig mindég ismétlődhetik az az öt év előtti abcugolás és ablakbeverés. Pedig lehet, hogy országos nagyjaink egész komédiája nem ér egy tisztességes ablak üveget. A jó Isten azért teremtette hat nap alatt a világot, hogy a hetediken legyen ideje az embereknek népgyüléseket tartani s ott hazafias aggodalmait ezrek előtt kifejteni, de a közgyűlést mentsük meg ezektől a társadalmi életet megbontó, kormányozható hazafiui felfogásoktól. * * * A kis malom a csütörtöki közgyűlésen ismét kisértett. Volt már szegény bérbe — házi kezelésbe — kartellbe s most ismét kezdi elől. Úgy látszik a kis malom ügye szabályos pályát fut be, mint az égi testek. Kívánjunk neki csendes nyugodalmat és kitartást uj helyzetében. * * * Végre-valahára a szegény és sokat hányatott iparos és kereskedő tanonciskola is jobb sorsra jutott. A közgyűlés teljesítette a felügyelő bizottság kérelmét. Bár hallattszottak hangok, hogy a tanítókra nézve jobb, ha egy összegben, utoljára kapják meg a fizetősöket. Szép ez a felfogás, de talán elől kellene járni jó példával másoknak s a fizetéseket év végén kellene felvenni mindenkinek. Könyü azoknak beszélni, a kik ugyancsak a közgyűlés jóvoltából takaréki zsíros tán- tiemekre számíthatnak, mert arra maga a takarék is ad előleget akárcsak egy quint vannak kasszára, de a levegőben lógó tanítói fizetésekre nem. Máskor példaadást szeretnénk látni. Tudósító. Lapunls. mai szama 8 Oldal.
