Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
4 Nagybányai Írlap 1911. julius 16. Uj kapsulaéspapiráru=gyár. Szimonisz Béla gyógyszerész a vezetése alatt állott volt Simon Aurél-féle papirárugyár üzemét beszüntetvén Misztótfaluban saját neve alatt egy, a modern kor minden követelményének megfelelő s teljesen uj gépekkel fölszerelt kapsula és papirárugyárat alapított. A gyárat villanyerőre rendezte be, melyet a gyár dynamója szolgáltat. Itt említjük meg, hogy az uj gyártulajdonos a Budapesten tartott s az országos gyógyszerészegylet által rendezett szakkiállításon Zeus önnyiló, szabadalmazott kapsuláival elismerő oklevelet nyert. A kiállítás fényképe Wass Lajos gyógyszertárának kirakatában látható, melyre fölhívjuk a közönség szives figyelmét. Választójogi értekezlet. Az általános, egyenlő, titkos és községenként választójog propagandája és az itteni szövetségi liga megalakítása érdekében Szabad Károly ideiglenes elnök és Némedy Vargha Jakab ideiglenes titkár kedden estére a Finum Csárdába gyűlést hívtak össze, mely nem volt ugyan népes, de a megjelentek lelkes meggyőződése jelentős mozzanattá avatta az összejövetelt, a mely egy döntő sulylyal biró nagy alkotmányjogi probléma megoldása érdekében foglalt állást. Az értekezleten többek alapos felszólalása után az országos választói ligának városunkban népgyülés tartására leendő meghívását egyelőre még csak további megbeszélés tárgyáúl tűzték ki. A gyűlésen kínos feltűnést keltett, hogy az itteni Justh-párt korifeusai nem jelentek meg. Arany zsebórák és arany láncok állandó nagy raktára Rezső Gyulánál. Beszüntettük a nyiltteret. Újabb időben oly sok szemrehányás érte lapunkat, hogy a nyilt- tér közleményeit válogatás nélkül — épen az egyenlő jog elvéből kiindulva — elfogadta, úgy hogy az az elhatározás érlelődött meg lapunk kiadójában, mikép a nyiltteret a mai nappal saját anyagi érdeki csorbításával ugyan, de a közönség nyugalma tiszteletben tartásával egyszor- sminden'korra beszünteti. Kérjük ennek szives tudomásul vételét. *- Öreg emberek is hűségesen fogyasztják a természetes Ferencz József- keserüvizet, mert kitűnő hashajtó hatása már kis mennyiség bevételénél is elérhető. Az igazi „Ferencz József“-keserüviz fájdalom nélkül kellemesen működik; ezért még a legfinnyásabb egyének is kedvelik. - Dr. Burg, a francia orvos, igy ir e természeti kincsünkről: Csak ajánlhatom a természetes Ferencz József-keserüvizet, mert az elsőrendű. Hatása biztos, ize kellemes, nem okoz hascsikarást, sem utólagoseldugulást.“ Kérjünk a fűszerüzletben és a gyógytárakban kifejezetten „valódi Ferencz József“-vizet! * Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 9-től a következő bejegyzések tétettek: Születtek: jul.4. Gróti Sándor vasúti raktári munkásnak „János“; jul. 8. Hindii János bányamunkásnak „László“; jul. 5. Feldmann Mátyás ácssegédnek „Mihály Jenő“; jul. 8. Vasz- luk László erdőmunkásnak „János“; jul 8. Hobán Illés erdőmunkásnak „Dominika“; Jul 7. Csople János bányamunkásnak „Péter“; jul. 13. Bodo- lán András kocsisnak „Margit“ nevű gyermeke. Meghaltak: jul. 10. Gróti János, gkath., 7 napos, vasúti raktári munkás gyermeke, veleszületett gyengeségben; jul. 10. Dankó Gizella, ref., 4 éves, zenész gyermeke, vesegyuladásban; jul. 11. Sztrutén Péter, gkath., 6 éves, erdőmunkás gyermeke, difteritiszben; jul. 10. Soltész Anna, ref., 3 éves, lelkész gyermeke, agyhártya- gyuladásban. Kihirdetés alatt állanak: Longámer Sándor bányamunkás és Fülep Róza nagybányai; Filip György bányamunkás és Petrován Viktoria nagybányai; Gyalai József bádogosmester és Molnár Erzsébet özv. Sasd Mihályné mosónő nagybányai lakosok. Házasságot kötöttek: Goldstein Sámuel szűcsmester, borkúti és Hirsch (Schera)^ Sarolta nagybányai; Lengyel János fuvaros és Árgyelán Magdolna szolgáló nagybányai; Weisz József bányamunkás és Kovács Anna szakácsnő nagybányai lakosok. Gólya János (Felsőbányai-utca 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és vízvezeték- csatornázásokat, fürdő- és árnyékszék- berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. Jelenlegi járványos időben nemcsak rendkívüli bacteriumöló hatása, de szerencsés vegyi összetétele folytán legtökéletesebb az összes államokban törvényesen védett: CALOJC-FOGPOR ártalmatlan - savmentes - antiseptikus — szagtalanító por, melyből a szájnedvek behatására oxygen (Ho 02) szabadul fel. Az oxygen a fogakat az elromlástól óvja, fehéríti, a foghust gyógyítja. A „CAL0X“ a legtökéletesebb fogpor, mely a szájat ideális hygienikus állapotba hozza, üdíti, tisztítja és a fog- kőképződést meggátolja. A „CALQX“ az összes betegségek csiráit (bacteriumait), melyek a szájon át igyekeznek a szervezetbe, elpusztítja. Gyermekeket óvja fertőző betegségektől. — 1 szab. acél doboz (mely 3 hónapi használatra elegendő) 1 K 50 f, 4 darabot bérmentve küld : BAJNÓCZY S. gyógyszerész laboratóriuma Nagybánya. BRNYRSZRT ^ Bányamunkás viszonyok az ókorban. — Dr. Freise nyomán irta: Kápolnai Pauer Victor. — Ismeretes, hogy az ókorban a bányamunkát főleg rabok végezték. Egyiptomban leginkább gonosztevők, hadifoglyok, adóság miatt börtönre Ítéltek és kegyvesztettek dolgoztak a bányákban ; csak ha ezekből nem telt ki a munkás létszám, akkor alkalmaztak másokat is. Gyakran a bányamunkára Ítélt bűnössel együtt egész családját is levitték a tárnákba az egyiptomiak. Béklyókkal lábaikon éjjel nappal dolgoztatták a szerencsétleneket. Őrizetükre oly katonákat rendeltek, kik nyelvükön nem beszéltek, hogy igy nekik semmiben se kedvezhessenek. A bánásmód, melyben ezek a nyomorultak részesültek, igazán embertelennek mondható, hiszen elég gyakran fordult elő Egyiptomban, hogy egy bányarab a felügyelő ostorcsapásaitól kimúlt. Piszokban, rosszul táplálva senyved- tek el nehéz munkában fiatal férfiak és aggastyánok, asszonyok és gyermekek folytonosan ostorcsapások által ösztökélve az erejüket meghaladó munkára, mig a jótékony halál siralmas helyzetükből meg nem váltotta őket. Görögországban a keleti rabszolga vásárokról hozott barbárok és a gonosztevők lettek bányamunkával foglalkoztatva, de csak a legtudatlanabbak, kik még a malomraboknál is alacsonyabb értékel bírtak. Értékük, melyen őket vásárolták 1.5-10 mina között változott, mi a lehető legolcsóbb ár volt, mit rabért egyáltalában fizettek. A laurioni görög bányakerületben a bányarab napi eltartása egy obolusba került, mi jelenlegi pénzértékben körülbelül 10 — 12 fillért tenne ki. A forró bányákban ruhák szükségtelenek voltak, a munkás jóléti intézmények pedig hiányoztak. Nyomorult kunyhókban laktak egyesek, ilyen viskók alapfalait Laurionban sikerült is kiásni, de ez csak a rabok egy elenyésző kisebbségéé volt; a legtöbbje állandóan lent lakott a bányában. Pénzzel soha sem fizették a rabszolgát, hiszen alig találunk egy pénzdarabot ott, hol a bányarabok nehéz munkájokat végezték. Ezek a rabszolgák az athéni államban a bányatulajdonos birtokában voltak vagy pedig egy rabszolgatartó vállalkozótól lettek bérelve. Béreltek pedig egész csapatokat, úgy nevezett rabszolga családokat. Xenophon, kiben úgy látszik elég üzleti szellem is volt, azt a javaslatot tette, hogy legyen az állam maga a rabszolgatartó vállalkozó s adja ő azokat az egyes bányatulajdonosoknak bérbe, mert igy az állam nagy jövedelmet biztosíthatna magának. Görögországban, hol a magas kultúra az embertelenséget nem engedte oly fékezhetetlenül megnyilatkozni, a bányarabokkal is jobban bántak, mint Egyiptomban. A rómaiak, kik eredetileg földmivelő és katona nemzet voltak, bányamunkára idegeneket, rendesen a meghódított tartományok lakóit kényszeritették, kik ily módon szabadságukat félig elvesztették. A dalmatáktól követelték például, hogy aranybányáikat műveljék, egyeseket közülök és a pannonok közűi Dáciába helyeztek át, hogy ott bányászkodjanak. Érdekesek a hallstatti bányák melletti ásatások eredményei. Itt a sírokban nyugvó bányászok tetemei, illetve hamvai mellett gazdag ékszereket és fegyvereket találtak. Ezek tehát a sóbányák szabad és gazdag művelői voltak. Az eschernvölgyi sírokban ellenben szegény sófőzök nyugszanak: fegyvertelenül, itt ott nagy ritkán egy római pénzdarab vagy latin felirat. Ezek már robotba dolgoztak a római uralom alatt. Strabo, ki Polybius történelmi művéből meríti adatait, a noricumi tauriskok földjéről állítja, hogy a nagy arany gazdagság oda vonzott Itáliából egy sereg kalandort. A sok kibányászott érc azonban Itáliában az arany árakat nagy mértékben leszorította, mire a benszülöttek az itáliaikat elkergették s az arany kereskedést ismét maguk folytatták. Mind a mellett a rómaiak újból hatalmuk alá hajtották e népet s már Strabo idejében az összes aranybányák ismét római kezekben voltak. Hasonló rabló bányászkodás folyt egyéb helyen is, de idejekorán helyi rendeletekkel szabályoztatott. A dalmátok és pannonokon kívül még sok más népnek voltak bányászati vagy kohászati ismeretei, igy a thrákoknak, a bessusok törzsének stb. Sokszor katonákat is alkalmaztak a római bányászatnál; Tacitus szerint (Annales XI. 20.) Claudius császár katonái panaszolták, hogy kutató és feltáró műveletekhez rendelték ki őket. A katonákat azonban csak a mellékmunkálatoknál foglalkoztatták, magát a bányaüzemet sohasem látták el. Rendesen a kovácsmunkákat, a kútfúrásokat, a kőfaragó műhelyeket vezették, sőt rajzolók is voltak. A bányamunkásokra és bányaügyekre vonatkozó helyi rendelkezések közül ismeretes a metallum vipascense (metallum-fémbánya) ókori bányáé. Fémbe vésve maradt főn s nem csak a kincstár, de a munkások érdekeit is védi. A régáléktől egészen a fürdő használatig minden szabályozva van, természetesen a bá- nyászkodási engedélyezés, az idegen helyről származó ércek beviteli vámja stb. is. A félig szabad helybeli lakosokon kivül a rómaiak még a gyujtógatókat, rablókat, császári bányák tolvajait és más gonosztevőket is bányamunkákra használták fel. — Az elitélés neve „in metallum“ vagy „in ministerium metallicum“, bányarabsággal való büntetés. Ez volt a halál- büntetés után a legszigorúbb büntetés, a mit rabszolgákra vagy alacsonyabb rangú polgárokra egyáltalában kimértek. Az „in metallum“-ra elitéltek nehéz-, az „in ministerium metallicum“ büntetéssel sújtottak könyebb béklyókat viseltek. Ezek az elitéltek nem voltak a császár rabszolgái, mint azt határozottan a törvény hangsúlyozza. A bányarabokat egyik provinciából a másikba áthelyezhették, mint azt a Digesták bizonyítják. Mikor Hadrianus császár alatt megkezdődtek a keresztény üldözések, sok keresztényt Ítéltek bányamunkára, épen úgy, mint azt Titus császár a fogoly zsidókkal és később Contantinus császár a Manichäusokkal tette. Algírban, Béni Melout - régi bányászatánál, Severus császár ideje óta keresztény rabokat használták a rézbányák műveléséhez. Egyiptom nagy kőbányáiban is százával találunk keresztény bányarabokat, igy Szent Kelemen pápa is köztük dolgozott. Syeneben a mostani Assuanban is alighanem ilyen rabokat foglalkoztattak. Commodus alatt Sardinia bányáiban is sok keresztény senyvedt, kiket azután a császár kedvesének kérésére, szabadon bocsáj- tott. Victor püspök állította össze a keresztény hithez hajlók névjegyzékét és azután Hvacinthus papot küldték ki a fegyelmezés kihirdetéséhez. Minden bányamunkára Ítélt rab állandóan a föld alatt maradt s ott nagy üregekbe lettek azok pihenő óráik alatt zárva.
