Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. —4—------------------; ■ ———™ Fe lelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatái ,: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi>(Fő)=tér 14.-------- , hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .......... A plébánosválasztás odisseája. Julius 8. Városunk képviselő-testülete szerdán tartott rendes havi közgyűlésén napirend előtt Stoll Béla és társai indítványára egyhangú határozatban kimondotta, hogy kérni fogja a szatmári püspököt, hogy a róm. kath. plébánia jelenlegi áldatlan állapotának vessen véget s a választás egyházjogi vonatkozására való tekintet nélkül ne tegyen kifogást, miszerint a város a régi évszázados gyakorlat alapján a pályázók közül a választást megejtse. Kimondotta még azt is, hogy a szintén egy évtized óta tartó ideiglenes állapotot megszüntetendő kérni fogja a gór. kath. püspökséget, illetve ezidő szerint a sza- mosujvári káptalani helynököt, hogy a plébánosi állásra hirdessen pályázatot s annak eredményét a választás megejtése végett közölje a várossal. Valahogy a két kérdés most már — a város közönségének osztatlan örömére — mégis csak megoldást fog nyerni, mert a vallás és közoktatásügyi minister valószínűleg Bay Lajos orsz. képviselőnek a képviselőházban tett s lapunkban ismertetett felszólalása folytán a vonatkozó iratokat áttette a szatmár-egyház- megyei püspökhöz, kinek városunk irányában tanúsított jóindulata elegendő alapul látszott arra, hogy a régóta vajúdó ügy közmegelégedésre, különösén városunk indokoltan féltett és évszázados eljáráson nyugvó joggyakorlatának érintése nélkül fog rendeztetni. A mai izgatott és túlfeszített feleke- zetieskedés azonban az u. n. kényes kérdések sorába emelte ezt a mi ügyünket is s igy nem kelt senkiben nagyobb meg- ütődést, hogy a szatmári püspök a darázsfészekbe bele nem nyúlt s az iratokat nagyhírű elődei határozatának fenntartásával azon indokolással, hogy a kánonjog rendelkezéseinek tiszteletben tartása neki legfőbb kötelessége, — visszaküldte a ministernek: göbözzék qtt kifelé a gordi- usi csomót. A képviselőtestület határozata tehát elkésett s az említett viszonyok között aligha fogja Boromisza püspöknek most kifejezésre juttatott meggyőződését részükre kedvezően befolyásolni! Volna azonban egy 'más megoldási mód, melyet illetékes helyről nyert információ alapján a városnak érdekében állana elfogadni. Folyamodjék a város egyszer már a precedenssel való megoldáshoz, melynek számtalan mintájával szolgál úgy az egyházi, politikai, mint a közigazgatási jogélet s jogába vetett meggyőződésének határozott fentartásával — a formát köny- nyü megtalálni — ezúttal kivételesen, hogy jövőre, hisz addig valószínűleg a törvényhozás már rendelkezni fog, — precedensül nem szolgálhat, keresse a megoldás olyan formáját, melyet a püspökség is valószinüleg elfogad s mely szerint a város képviselőtestülete, mint a kegyur város közönségének hivatott szerve, kebeléből egy róm. kath. képviselőtestületi tagokból álló bizottságot delegál a plébános-választás megejtésére, a mi annál könnyebb, mert itt csak az összeséget illető jog gyakorlásának átruházásáról van szó, a mi nem is olyan sérelmes, sőt más esetekben gyakorta szokásos is. E mellett a formula mellett a jog is jog marad, a mi utóvégre csak addig túlságosan fontos, mig valaki azt elkonfis- kálja, de mikor erre senki sem törekszik, sőt amikor ezt a jogot a kormány is res- pectálja, midőn ellene dönteni nem akar: a rendezettségben rejlő eredményekért némi concessiót tenni csakugyan kifizetődnék ! Vármegyei telefonhálózat. A csütörtöki rendkívüli vármegyei közgyűlés hosszas vita után, melyben a vármegye legtekintélyesebb emberei ellenezték az állandó választmány azon indítványát, mely szerint azok a községek s köztük városunk is, melyek a járási székhelyeknek a vármegyével való telefonösszekapcsolása költségeit megtagadták, - kényszerit- tessenek költségmegszavazásra: kimondotta, hogy ezek a renitens községek kötelesek a hozzájárulás összegét az 1912. évi költségvetésbe beállítani. íme az erélyes vármegye! A döntést b. Kováts Jenő s Cholnoky Imre megfelebbezték. R Nagybányai Hírlap tárcája. Egy kis körutazás.- Irta: Révai Károly. — Mesés szép vidéket jártam be. Rengeteg erdőkön keresztül, hol a medve mormol, a farkas üvölt s a szelid galléros őzek rigyetnek. Mély völgykatlanokban, a csobogó patakok mentén a hegyóriások válláról legurult ezeréves sziklák állták el utamat; hidak, szorosok, viaduktok vezettek völgyről-völgyre s hatalmas vízesések milliárd gyémántcsöppjei kápráztatták el szememet. Fölséges hegyvidék ! A Guttin — mint egy öreg apó — havas fejével alá integet a völgybe, hol most borul virágba a cseresznye. Menyasz- szonyruhába öltözött minden fa, bokor; lobogó tavasz van, zsendülő szinek, bóditó illatok minden oldalon ; felülről, a hegyoldalakról szikrázó sziklák néznek alá; buja legelők smaragd szőnyege terül el lábaink alatt. A madarak is mind nászruhában röpködnek; valami fékevesztett érzékiség ragadja mámorba minden lény szivét. A bükkös oldalon megszólal a kakuk, szemközt a patak túlsó partján a fenyők tűleveleinek zöld éjszakájából vissza incseleg az örvös galamb. A nap épen lenyugvóben van s skárlát-aranynyal hinti be a fák koronáit. Maga az ég olyan, mint egy hervadó rózsa ... Felsőbányától délkelet felé vezet az országút hullámosán ; lejtők s erős kapaszkodók váltogatják egymást Lacfalu - Bajfalu — Dióshalom községeken át egészen Alsó-Kapnikig, honnan már csak egyenletesen emelkedő sziklás út viszen föl a „felső városba.“ Igen, a felső városba, mert Kapnikbánya valaha szab. kir. bányaváros volt, akárcsak Felső- vagy Nagybánya. Ma egy nagy bányászfalú, hol — úgy mondják — a világ vége van, mert körülveszi s elzárja a nagy, tágas világtól a Guttin, a Nyeteda, a Rota-hegy és a Rotunda. Lacfalu — Bajfalu vidéke még szelíden dombos, gyönyörű gyümölcsösökkel s itt-ott még szőlőkkel is körülvéve ; a dombokról messze vidéket belehet látni; jó szem a Lápos völgyét ismeri fel ott, hol az égbolt a földdel ölelkezik. Dióshalomtól azonban már változik a kép, de még a légáram is. Alkonyati hús szél lebben a Guttin felől, a gyümölcsös kertek mind gyérebbekké válnak, szőlőnek hire sincs már; a búza- evő madár egészen elmarad, a veréb ritkaság- számba megy, majd egészen el is tűnik úgy, hogy Kapnikon már teljesen ismeretlen. A fák óriási magasra nyúlnak, a bükköt felváltja a jegenyefenyő s mire a „Bradofka szoros“-hoz érkezünk, már csak szikla-szikla mellett s az úgynevezett „kőboglyák“ díszelegnek. Közvetlen a kőboglyák mellett áll egy hatalmas sziklaorgona, mely úgy néz ki a természet fenséges templomában, mintha százezer sípja volna. Hej, ha egyszer ez az orgona megszólalna! Ha a Guttin erdőromboló szélviharja élesztené a fuj- tatót s Oriásország kántora verné a billentyűket: hej, minő mélységes zsoltárt búgna el a parányi embereknek ! . . . Egyszerre — _ egy kanyarulatnál megpillantjuk a kohót. Óriási épületek; két-három- emeletes kolosszusok ; olvasztó kemencék, lúgzók, gyárak . . . De mindezek már csak egy holt város romjaként meredeznek az ég feié. Sehol egy parányi füst, sehol egy munkás kéz. Az élet kihalt. Mint Pompei és Herculánum kiásott romjai állanak még a hatalmas épületek, de élet nélkül. Bánatosan hagyjuk el a szomorúság eme telepét s kaptatunk feljebb- és feljebb a Tatárkő felé, hol már hallani lehet a zúzok szédületes moraját. Itt már élet van ! A kötélpálya végtelen mozgásban, a zúzónyilak örökös csattogásban vannak. Mind jobban-jobban emelkedik az út a szűk völgyben, mig végre bejutunk a felső városba, — hol épen vásár lévén — szines, mosolygó kép tárul elénk. Vásáros bódék, sátrak az út két oldalán; zajos adás-vevés. A munkások jól öltözöttek, tisztességtudók, szelídek; a nők tarka-barkák és — nem szépek! De aztán a tisztviselői kar páratlan! Összetartok, jóbarátok, vidámak, sorsukkal megelégedettek s a mit először kellett volna megemlítenem : vendégszeretők. No de ez nem is lehet másképen, hol a hivatal vezetője adja a követendő példát. S csodálatos ; egyetlen egytől sem Lapuuls. mai száma 3 Oldal.
