Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
2 Kagybányal Hírlap 1911. julius 2. tátió helyén most a tanári könyvtár könnyű áttekinthetőséggel szerkesztett címjegyzékét találjuk; majd az értesítői rész következik; ebben a tanári kar felsorolása; a tanítás anyagának kimerítő ismertetése; a jövő évi tankönyvek jegyzéke; az iskola felszerelése s különösen az intézet történetére vonatkozó adatok foglaltatnak. Itt kissé elidőzünk, mert különösen érdekli városunk közönségét a főgimnázium új elhelyezésének kérdése, melynek történetét az értesítő lehető tárgyilagosan, részletesen és kimerítően ismerteti s a végén a következő konklúzióra jut: „Ez a gimnáziumi épület immár tiz év óta vajúdó kérdésének története. Ez alatt az idő alatt minden lehetséges megoldás felvetődött s a kérdés minden oldaláról tüzetes megvilágítást nyert. Aki azonban a mostani épület mizériáit ismeri, s aki tudja, hogy a tervbe vett uj építkezés Éiiatt az épületen minden, még annyira szükséges javítás sem történik már közel egy évtized óta: az már csak azt kívánhatja, hogy az elfogadható sok tervezet közül az kerüljön kivitelre, amelyik mellett a leggyorsabb megoldás valószínűsége szól. A városi képviselőtestület azonban jónak látta, hogy ismét állást foglaljon azon tervezet mellett, amelyet egyszer már maga is elejtett, s amelynek kivitele nyilvánvalóan a legköltségesebb lenne, s épen azért megvalósítása egyhamar nem remélhető. A városi képviselőtestület ugyanis - több képviselőtestületi tag indítványára — f. é. március hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a gimnáziumi épületnek a klastrom-mezőn való építése mellett foglalt állást. Ezen a közgyűlésen olyan felszólalások is elhangzottak — mit aztán a helybeli sajtó még inkább pertraktált, — hogy a minisztériumot az intézet hivatalos hatóságai tévesen informálják s a nagybányai közvélemény általánosan és egyetemesen a klastrom-mezőn való építkezést kívánja. Arról azonban nem történt említés, hogy maga a város ajánlott tavaly más telket a gimnáziumi épület számára a klastrom-mező helyett; meg arról sem, hogy az intézeti igazgató — mint ez fentebb részletesen el van mondva — kezdettől fogva a mostani helyen való uj építkezés mellett volt, amiből soha titkot nem csinált. Arról sem szólott senki, hogy erre nagyon is illetékes részről hangzott el egészség- ügyi okokból aggodalom a klastrom-mezőn való építkezés ellen; sőt a helybeli sajtóban - nem | az intézet kötelékébe tartozó egyének részéről j — esztétikai okokból történt kifogás a klastrom- mezőn való építkezés ellen. Mindezen mozzanat mellett pedig talán mégsem olyan nagy sérelem, ha az intézet hivatalos faktorai közül valaki azt az állítólagos felfogást meri kifejezésre juttatni, hogy van olyan vélemény is Nagybányán, mely a gimnáziumi épület céljaira még valamennyi szóba került hely között legjobbnak tartja a mostani helyet; arról nem is szólva, | hogy talán az intézet hatóságainak — mint bárki másnak is — joguk van külön véleményen lenni a városi képviselőtestület véleményével szemben, mely ebben a kérdésben amúgy sem volt változatlan. A dologban csak az a sajnálatos, hogy ez a képviselőtestületi határozat előreláthatólag nem fogja egyhamar meghozni a klastrom-mezőn való uj épületet, amit csak mindenki örömmel j fogadna; hanem — félni lehet — csak a kérdésnek újabb eladózását fogja előidézni, ami nem érdeke a városnak s nagy baja lesz az intézetnek, mely alig tehet majd egyebet, mint hogy a tanulók számát mesterségesen leapasztja j oyan módon, hogy a vidékről jövő tanulókat más intézetekbe tereli. Az említett városi képviselőtestületi hatá- i rozathoz képest küldöttség ment ezen ügyben a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. S ennek folyományaképen a miniszter - ezen sorok megírása után - leiratot intézett a város- ! hoz, melyben hajlandónak nyilatkozik véglegesen i a klastrommezei telek mellett dönteni azon esetben, ha a város a szóban forgó teleknek tökéletes víztelenítését magára vállalja vagy pediglen ezen munkálatok költségét 50000 koronával megváltja. Ez a hir mindenesetre nagyon jól hangzik és örvendetesnek látszik. S ha a gimnáziumi épület kérdése ezen alapon megoldáshoz jutna, csak elismerés illethetné azokat a férfiakat, kik az ügyet - minden akadállyal szemben — ebbe az irányba visszaterelték. Ámde nem lehet elhallgatni azt az aggodalmat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az utolsó percben, mikor már .minden- előkészület megtörtént, vissza fog lépi a klastrom mezőn való épitke- ' zéstől az előálló óriási költség miatt.“ E sorokat különös azért citáltuk, hogy dr. Rencz János igazgatónak az építkezés ügyé- | ben elfoglalt álláspontját megismertessük s korrigálhassuk azt a tévedését, mintha a város közönsége — illetve képviselőtestülete — bármikor is megmásította volna a klastrommezei építés tervét; ezt tehette ugyan a polgármester anélkül azonban, hogy biztos lehetett volna benne, miszerint a város közönsége az ő egyéni kezdeményezését feltétlenül el is fogadja! A mi pedig a kiváló és intézetére féltékeny igazgató aggodalmát illeti, hogy a klastrommezei építés a mostani tűrhetetlen mizériák eltüntetését ad graecas Kalendas kitolja, legyen szabad a város közönsége részéről azon óhajtásunknak kifejezést adni, mikép az ő szives és hatékony közbenjárása különösen nélkülözhetetlen lesz akkor, a midőn a vallás- és közoktatásügyi ministeriumot a mai elfogadott terv gyors végrehajtására kell folytonosan zaklatni! ..Közli még az értesítő a Petőfi-önképzőkör működését; az érettségi vizsgálatok lezajlását; a segélyző egyesület működését; különféle statisztikai adatokat; a tanulók érdemsorozatát és a jövő évre szóló útmutatást, mely szerint a beiratások a jövő tanévre szept. 1. 2. és 4-én lesznek. Színház. Heves Béla, a szatmári szinikerület igazgatója kedden kezdi meg kiváló erőkből szervezett társulatával nyári előadásait a Lendvay színházban, mely a minap tartott concert alkalmából, mikor künt már óriási hőség tette tűrhetetlenné még az esti tartózkodást is, kiállotta a nehéz próbát s megfelelőnek bizonyult kánikulai előadások rendezésére is. Hevesnek és társulatának oly jóhire van nemcsak szatmári és nagykárolyi, de más állomáshelyi működéséből is úgy, hogy olvasóink előtt köztudomású tényekkel részletesebben nem is óhajtunk unalmaskodni, csak arra hívjuk fel műpártoló, intelligens közönségünk figyelmét, miszerint a mindenkor magas színvonalon tartott és változatos repertoárból különösen megválogatott darabokkal rendezendő előadások állandó pártolásra érdemesek s a látogatottság mérve lesz fokmérője annak az elismerésnek, melylyel közönségünk a társulatnak nagy anyagi befektetésekkel járó s az itteni méretekhez képest kockázatos vállalkozását honorálni fogja. vágyódott, hogy az isten lánnyal ajándékozza meg. Olyannal, mint én vagyok. És hogy megértettük egymást! — Oh, ha képes lennák ilyesmire! Valakit jobbá, nemesebbé tenni! Ez lehet a legszebb feladat, erre vágyom én is: nevelni, segíteni! — Engedje el a kezemet, kérem! — Hiszen olyan régen tartja már! — No, nem bánom hát, de csak két percig még! . . . Oh, be szép a hold! — Milyen ünnepies itt a csöndesség! Vannak perceim, mikor csak ülni szeretek, hallgatni, mint az álom és gondolkodom az életről . . . Ilyenkor jön anyám és kicipel a konyhába rendesen . . . Oh, az iszonyú! — Hogy kiről szoktam gondolkozni ? . . . Ezt maga kérdi ? . . . — Ejjjha! No, épen Rodman ur!- — Eeeeej, deeeeeehogv! Senkit se emlegessen nekem! — Már arról nem tehetek, amit magának valahol beszéltek. — Maga csacsi! Hát ha én elkezdeném, mikor is volt az, hogy Helénnel együtt csolna- káztak kettesben ? — Nem, nem! Látja, nekem eszembe se jutott soha a féltékenykedés. — Tudom. Minden szava szent előttem. — Értem. A többi nem számit, ha volt is. — Hogy én? ... Már azt nem mondom el! — No, jó, ezt az egyet! Semmi az egész. Gyerekség. Tavaly nyáron Tom Lichfield egészen belémzavarodott, és mikor nem vettem észre, lemetszett egy kis kunkori fürtöt a nyakamról. — Uöbb nincs . . . nincs . . . nem volt so . . . soha! — De . . . de . . . Hát . . . no . . . Mikor . . . mikor az ... a felsőbb leányokhoz jártam, egy gimbázistával leveleztünk. Olyan ostoba, csupa szerelmes szamárságokat firkáltam neki, ő meg nekem. Aztán levizsgázott és nem láttam soha. — De már többet! Nem fogok mondani! Nem! Nem; haragszom; nem!- Eh, semmi az is! Az az otromba Frank Fanklin, a Nellinek a bátyja. Főhadnagy volt, szép, gyönyörű. Elment Manilába. Onnét arcképet is küldött. Nellivel mindig róla beszéltem. Majd meghaltam érte . . . — Igen, ezt az egyet igazán szerettem. Komolyan szerettem. Sokszor órákigis kezemben volt az arcképe és még . . . néha . . . meg is csókoltam. Aaaaa fényképét. . . Hanem tavasszal hazajött és megláttam egyszer civilöltözetben. Megborzadtam tőle. Olyan közönséges, darabos volt. Egész belebetegedtem. Rá se tudtam többet nézni. A képét cafatokra téptem. — Igazán megkönnyebbültem. Több titkom nincs . . . Mért mosolyog ? . . . — Persze, csekélység, apró semmik ... És ... és ... azt hiszem, maga . . . a . . . maga . . . múltja is ilyen tiszta . .. ideális, mint a mamája mondta . . . Ilyen komolyan, mint engem még . . . nem . . . — Micsoda? — Óóóóóóóóhhh! — Mi-milyen fuuuurcsa! — Kééééét esztendeig ... Boooooorzasz ... — Mindent visszaküldött neki . . . — Má — második . . . — ÓÓÓÓÓÓÓÓOÓÓHHHH! ! ! — Ne, ne mondja tovább! Nem akarom hallani! — Ne, hagyja a többit is! — El-hi-szem! — Persze, ugye, máááás! Egészen más! — De mégis annyiszor ... Én azt hittem, én vagyok az első . . . — Eh, megyek! Jó éjt! — Csalódtam! Irtózom a közelében! — Hagyjon, menni akarok! — Minek is mondott nekem ilyen szörnyűségeket. — ígéri ? — Nem, nem sírok! — Hisz tudja! — Mondtam már elégszer! — Szeeereeeteeem! — Örökké! — Oh, de szép a tenger! Ut a másik partra: ut az égbe! . . . — Nem, nem, fázom. Nem azért remeg a kezem. Oh, Jack, Édes! Ford.: Ifj. Kárpáti Endre. Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár KOLOZSVÁR Mos, vasal és tisztit női és férfi ruhaneműiket a legszebb kivitelben, előnyös árak mellett. IV Nagybányai gyűjtődé: Özv. FRIED LIPÓTNÉNÁL Kismalom=utca 4. Csomagolás és szállítás díjtalan! 19—20
