Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-18 / 25. szám
1911. junius 18. Nagybányai Hírlap 5 szerezték. Nagy nehezen megtudta, hogy ha a szigetet körülhajózza és délfelé tart, egy országot fog találni, melynek királya nagy arany edényeket s temérdek kincset mondhat magáénak. , És erre mit tesz Columbus ? Másnap már hajnalban az adott irányban vitorláztak aranyat keresni! Nézete szerint ez a föld az ázsiai szárazföld lehetett, illetve Japán, vagy Marco Polo velencei utazó elnevezése szerint: Cipango. A flotta utján október 15-én naplementekor egy sziget mellett vetett horgonyt, mely egész közel volt San Salvadorhoz. Kedvező széllel tovább hajóztak s Ferdinandina szigetet, a jelenlegi Nagy Exuma-t érték el. E hely lakói civilizáltabbak s jobb módúak voltak az eddig látott bennszülötteknél, — de az aranykincsek, melyekről Columbus álmodozott, itt sem voltak feltalálhatok. A szigetről hajójára felvett vadak szerint délebbre valami Samoeto szigetnek kellett lennie. Kikötve partjain, az indiánusok a Guba nevű nagy szigetre figyelmeztették a spanyolokat. Columbus most már biztosra vette, hogy ez Japán, vagyis Cipango, mely Marco Polo szerint aranyban mesésen gazdag. Egyenesen arra tartott tehát s meg is találta. A szép pálmákkal díszített Cuba sziget lakói egész határozottan valami Bohio nevű helyet emlegettek, mely aranyban nagyon gazdag. Hozzátették azonban, hogy ott kutyafejii, húsevő emberek laknak. Tehát természetesen Bohio volt a legközelebbi cél, mert az aranybányák vonzó ereje mindig erősebben érvényesült, ennyi nehézség után. Cuba partvidéke mentén lavírozva minden éjjel láthatták a szigeti halászok tüzeit, mert sűrűn lakott helyek mellett vitorláztak tovább. A vadak sokszor Babéque szigetről meséltek, hol nagy tömeg arany volna. Ezt meghallotta Columbus hajórajának egyik kapitánya Pinzon Alonzo Martin és titokban hajójával abban az irányban megszökött, mert hát ő akart meggazdagodni! Végre decemben 5-én egy nagy sziget láttávolába érkeztek, melyet az indiánusok Bohionak neveztek. Elérték végre tehát vágyaik netovábbját, az arany földet! Ez a Bohio a jelenlegi Haiti szigete. A madarak, növények, síkságok és dombok, a már talán honvágyban is szenvedő spanyolokban felébresztették hazájuk emlékét s igy Hispaniola névre keresztelték az uj földet. A szigeten tartózkodva egy idő múlva megtudták az egyik királytól, kacikától, hogy a keleti részek az aranyban dúsak. Egy másik kacika, a kivel később is összeköttetésben maradtak, arany tárgyakkal ajándékozta meg az admirálist: Columbust. Többek között egy övét adott át, mely valami állat képével volt díszítve. Az állat nagy fülei és orra aranyból készültek. Hogy arany volt itt bőven, az mihamarabb kitűnt, mert a spanyolok felszólítására rövid időn belül elég sokat hordtak össze a benszülöttek. Columbus kérdésére, hogy honnan gyűjtötték a kincset, — keletre mutattak s a helyet Cibao-nak nevezték, mit a nagy admirális megint Cipangoval, Japánnal azonosított. 1492. dec. 26-án a spanyolok egy erőd építésébe fogtak. Columbus ugyanis egy részét legénységének vissza akarta hagyni a szigeten s eddig gyűjtött kincseinek bemutatására spanyol honba készült. Az első gyarmatosok között volt írnok, törvényszéki szolga, kádár, orvos és szabó is. Ennek a kis kolóniának feladatául tűzték ki az aranybányák felkutatását s egy város alapítására alkalmas helynek keresését. — Ezzel első utjának érdemleges része befejeződött. Columbust második utján 1200 fegyves és lovas, sőt sok nemes hidalgo is elkísérte. Hogy ez is aranykutató expedíciónak készült, látni abból is, menyi bányászati szerszámot cipeltek magukkal. Columbust ezutján nagy csapás érte, hátra hagyott gyarmatosai közül egyet sem talált életben. Az indiánusok mind leölték azokat. Columbus azért nem csüggedett el s egy uj gyarmat alapítását föltétlenül szükségesnek tartotta, mert a sziget arany és ezüst gazdagságát mindenáron ki akarta használni. Cibao - a sziget arany gazdag pontjának- felkutatására két nemes ember Alonzo de Hojeda és Corvalan kaptak parancsot s január hóban nagyszámú kísérettel el is indultak. Négy folyót fedeztek fel, melynek homokja aranyban gazdag s többek között egy 9 uncia súlyú arany hömpöly darabot hoztak magukkal. Az admirális most már arra a tudatra jött, hogy Hispaniola szigete a biblia Oíirja, honnan a bölcs Salamon király kincsei kikerültek. Az egyik folyó torkolatánál tehát Isabella várost alapította. Az eddig gyűjtött aranynyal tizenkét hajót terhelt meg s azokat jelentésével együtt Spanyolországba küldte. Isabella gyarmat kormányzásával az Admirális Diego testvérét bízta meg, ő maga 500 emberrel útnak indult a mesés hirü Cibao-i aranymezőkre. Az út, melyen Columbus haladt, saját leírása szerint mesés volt. A zöldség 13 nap alatt pompásan élvezhető volt, a februárban vetett gabona már áprilisben kalászos volt s minden év több gazdag termést hozott. Hegyen, völgyön át vezetett utuk, sokszor a buja erdőben csak fejszecsapások segíthettek az előre jutásban. Nagy nehézségek után végre Cibaoba értek. Itt az admirális erődöt épített fából és kőből, sánc árokkal ellátva s tisztjeinek boszan- tására, kik még most is kételkedtek a nagy aranymezők létezésében, Szent Tamás várának nevezte azt el — a hitetlen Tamásról. A hitetlen Tamások azonban mihamarabb hívőkké alakultak át. A benszülöttek minden felől hordták az aranyport és az aranyhömpö- lyöket. De a kérdéses vidék nem csak az arany, de a fűszerek és balzsamok hazája is volt. Isabella városába visszatérve uj útra készült. Három hajóval délnek vitorlázott s Jamaicát fedezte fel, mert cubai benszülöttek az arany után kérdezősködő admirálist abba az irányba küldték. Tehát megint csak az arany volt a titkos rúgó! Ez a kis ut sikertelen maradt. Haza hajózott Isabellába, hol sok bajt és kellemetlenséget talált. Mindez egy csapásra megszűnt, — mert uj gazdag aranymezőkre bukkantak Hispaniolon. A már Spanyolországba készülő Columbus is útját elhalasztotta. Tizenegy uncia súlyú arany hömpölyök a ritkaságok közé sem tartoztak - tehát az aranyláz újból kitört. Azonban még mindez a gazdagság sem tette a sok embertől és drága felszerelésből álló hajóraját mint vállalatot jövedelmezővé. Visszatért tehát hazájába, hol mindamellett kegyesen fogadták. Harmadik utján, hol a délamerikai szárazföldet érintette, különös sikereket nem ért el — kincsek nélkül tért vissza láncra verve! Időközben azonban Hispaniola arany gazdagsága Columbus sejtelmét valóra váltotta s három év elég volt arra, hogy a sziget a spanyol korona jövedelmét 60 millióval gyarapítsa. A jobban kihasznált aranymezők ontották az aranyat s a Hayna folyó partjain egy rabszolga 3600 aranytallér súlyú hömpölyt talált. Most látták csak, milyen mérhetetlen kincset ér a gyarmat! 1502. május 2-án 500 emberrel indult utolsó felfedező útjára Columbus négy hajóval. Hispaniola szigete elé érve az uj kormányzó nem engedte Columbust kikötni, képzelhető, hogy e föld felfedezőjének ez mennyire fájt. Mindamellett kötelességének tartotta megizenni a kormányzónak, hogy egy épen induló hajórajt ne engedjen útra, - mert nagy vihar lesz. A kormányzó nem hallgatott a jó tanácsra s az aranynyal terhelt flotta kivitorlázott az öbölből, de még el sem érték a sziget keleti végét, mikor a félelmetes orkán kitört s a hajórajt elsülyesztette. Tíz millió értékű kincs sülyedt el a tenger fenekére, — de a Columbus szerény magán vagyonát vivő hajó ép maradt. Szintúgy megmenekültek Columbus hajórajainak hajói is. Hiába, a híres tengerész értette agg napjaiban is dolgát. Honduras, Moskitó, Nicaragua, Costa, - Rica, Veragua és Panama mellett hajtotta el flottáját a vihar. Október 5-éig Huerta sziget mellett horgonyzott. Onnan az Almirante öbölbe menekült, hol a vihartól megrongált hajóit kitatarozta. Itt Camay falu mellett azt hitte, hogy a Ganges torkolatát érte el. A bennszülöttek Ciguare tartományról beszéltek neki, hol gazdag aranybányák vannak. Neki indult tehát újból a csillogó arany keresésének, de kilenc napig rémes vihar táncoltatta férgektől összerágott hajóit. A térképeinken Yebra nevű folyó torkolatánál - a melyet Betlehem folyónak neveztek — vetett végre horgonyt a hajóraj 1503- ban Egiphanias napján. A betlehemi király, a kacika egy körülbelül öt kilométerre fekvő aranymezőről szolt. Columbus testvére útnak indult megtekintésére dombos vidékeken át, folyók által öntözött tájakon, hol egy olyan folyó is volt, melyen harminckilencszer kellett átkelni, de végre siker koronázta fáradozásukat. Olyan aranymezőt találtak, hol a meddig a szem ellátott, arany volt. Négy óra alatt Columbus testvére embereivel egész vagyont gyűjtött. A vidék tényleg kimeríthetetlen aranymezőkkel birt. Ez volt az ő utolsó sikere. Befejezésül egymás mellé iktatunk két e korra jellemző mondást. Columbus a spanyol királyhoz irt jelentésében erről az arany leletről azt Írja: „Arany! Arany! Pompás dolog! Az arany a gazdagságok anyja! Az arany kormányozza a világokat s hatalma sokszor egyedül elégséges, hogy a lelkekeknek megnyissa a különben elzárt paradicsomot!“ Ezt mondja a keresztény Columbus. Egy alkalommal, második utján, misét mondatot a parton Columbus s ekkor egy öreg vad indiánus király, egy kacika a következő csodálatosan keresztényi gondolkozásra valló mondatokat mondotta pogány ajkaival a keresztény admirálisnak: „Tudomásunkra jutott, hogy Te az országokat, melyek eddig előttetek ismeretlenek voltak, megrohantad s meghódítottad s hogy megjelenésed a népeket s az egyes lakóikat borzalommal és félelemmel töltötte el. Én azt hiszem, figyelmeztetnem kell Téged s egyszersmind szükséges, hogy emlékeztesselek arra, hogy a testtől elváló lelkek számára két különböző út van. Az egyik telve sötétséggel és szomorúsággal azok lelkei számára, kik életükben az emberi nemre ártalmasak és károsak voltak, a másik pedig telve örömmel és boldogsággal azok részére, kik életükben embertársaik békéjét és nyugalmát mindig tiszteletben tartották. Ha pedig Te arra gondolsz, hogy halandó vagy és hogy jövendőbeli jutalmad ez életben elkövetett tetteid után lesz kimérve, úgy senkit sem fogsz bántani!“ Ki volt az igazi keresztény a kettő közül? Az aranysóvár olasz, vagy az öreg király, kinek országában minden közös tulajdon volt, akárcsak a menybolton ragyogó nap „a kék levegő ég és a csillogó víz!“ BÁNYÁSZATI HÍREK. Személyi hírek. 'Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató Rézbányára utazott. — A nyugbéres munkások szemléjére, mely f. hó 18-án tartatik meg Rézbányán: 1. Berksz Leó, Dr. Kádár Antal és Révai Károly elutaztak. — Alföldy Zoltán m. kir. kohómérnök, ki 5 hétig Khale Frigyes segédmérnököt Kapnikbányán helyettesítette, állomás helyére viszatért. Áthelyezés. Trieber Elek bányamérnök, ki Kapnikbányán is szolgált, a verespataki bányaműtől az aknaszlatinai főbányahivatalhoz helyeztetett át. Halálozás. Zsedényi Ottó m. kir. főmérnök, a rónaszéki sóbányahivatal főnöke f. hó 7-én, 54 éves korában elhunyt. Bányavárosok. A „Bánya“ című lapból vesszük át a következőket: A múlt számunkban mutattunk rá, hogy Selmeczbánya városa mily alkalmas volna iparművészeti iskola felállítása révén iparművészeti gócponttá való fejlesztésre. Selmeczbányának minden előfeltétele megvan hozzá, hogy környékbeli népének ősi iparművészeti hajlamát valamelyes ipartelepben juttassa jövedelmezőleg kifejezésre. Annál indokoltabbnak látjuk múltkori felszólalásunkat, hogy most hírét vesszük, hogy Selmeczbányáról kétszáz bányamunkást helyez át az állam a vrdnki szénbányákhoz — mint a ministerium e szándékáról már tavaly mngemlékeztünk. Újabb szomorú jele ez az ősi bányaváros stagnálásának és rosz- szul esik gondolnunk is arra, hogy első hires bányavárosunk lassan visszafejlődik a többi felvidéki városka csendes szürke nívójára. Siessen
