Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. junius hó 11. 24. szám. TÁRSADAliMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos y Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunhatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14., ■------■■■■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .............A látszat nem csal. — Irta: Ajtai Nagy Gábor. — A város ügyei iránt ismét nagyobb az érdeklődés, bőbeszédűbb a kritika, különösen a Kossuth utcai lakók hangos elkeseredése folytán, hogy oly soká kellett a csatornakészités miatt elzárva lenniök, minek sokféle hátrányát most már nem rekapituláljuk. A dolgok mélyebb vizsgálata nélkül senki sem jogosult rémképeket festeni azokról a többletkiadásokról, melyek a csatornázás munkálataival a várost fenyegetni látszanak, mégis érdekében állana a város vezetőségének egyszer-másszor megnyugtatni a misera plebs contribuenst (a szegény adózó népet is), hogy a látszat dacára minden a legnagyobb rendben van. , Ezúttal csak azokat a -jelenségeket soroljuk fel, melyeknél a látszat legkisebb rendet sem tünteti fel, hogy a szószátyár kritika jogosultságát támogassuk. Maholnap kész, sőt már teljesen készen kellene legyen a vízvezeték s a város, a mint egyik laptársunk a minap megjegyezte, nem siet gondoskodni a vízvezeték használatára vonatkozó szabályrendelet megalkotásáról, holott a költségvetéselőirányzatnál 2—3 évről a vízvezeték használati dija fejében 40 ezer korona bevétel figyelembe vétetett. Maholnap már félév morzsolódik le s ha a vízvezeték használati dijának fizetését a forga- lomba-adástól is kezdőpontozzuk, minimális 10 ezer korona deficit fog a bevételek rovatában jelentkezni. Nem volna-e ildomos, ha a közönség megnyugtatására e jelenség okadatoltatnék? Rövidesen nyélbe ütődik az üveggyár is s az erdei iparvasut sínéit használat előtt megeszi a rozsda, mert a pályatest vonalán a birtokosok napról napra emelik az elfoglalandó terület árát. Nem volna-e kívánatos, ha e dologban a legnagyobb őszinteséggel feltárnák az eddigi, — enyhén szólva — felületes eljárás okát s a kapkodást végre beszüntetve, a közönséggel vállvetve keresnék a megoldás szinte járhatatlannak látszó útját? Az adásvételi- és örökösödési 1 % pótilletékből 10 ezer koronát praeliminált a város közönsége a folyó évi költség- vetésbe s ezt még ma sem szedik, mert a szabályrendelet a ministeriumból még le sem érkezett. Mintha bizony ez akadály lehetne! Félév pergett le e tekintetben is a legnagyobb tétlenségben s ha figyelembe vesszük, hogy mindig nagyobb az élők közötti ingatlan forgalom az év első felében, még most is, mikor az előző évekhez hasonlítva lényegesen megcsappant, úgy alaposan feltehető, hogy 5 ezer korona itt is kiesett k város markából, melyet utszéli koldus módjára mindenüvé odatolt, a hol csak egy kis jövedelmet remél. Nem volna-e illedelmes a közönséget meggyőzni a felöl, hogy itt is illenék a változhatatlanba bele nyugodnia ? Ezek a nagyobbak közül; a kisebbeknek hosszabb a sora, de hisz a praetor a fontosabbakkal sem törődik! Mindinkább kialakul az a közmeggyőződés, hogy a legfontosabb városi érdekek védelmében az ötletszerűség viszi a főszerepet s ennek szekundál a képziselőtestület is, mely olykor a legszenvedelmesebb hangon puffogtatja a frázisokat, de soha sincs benne kellő akaraterő s még kellőbb elfogulatlanság, hogy hasításának szigorú I végrehajtását csak egyszer is a jól végzett munka nemes örömével emlegethesse! Ne csak folytonosan számodoltatni tessék, de legyen egyszer ideje a közönségnek is számolni s számolva az adott körülményekkel vas szigorral követelni a mulasztások helyrehozását, a helyrehoz- hatatlanokat pedig vagy végkép elhantolni s felettök többé nem pityeregni, vagy halottaikból feltámasztani, elkövetőiket pedig felelősségre vonni! Mindkét eljárás sokkal férfiasabb volna, mint a mennyire vénasszonyias az örökös ! sápitozás és kétségbeejtően szószátyár jövendölgetés! Számolni pedig a tanács nem siet, bár erre utasítást nyert; a mai közgyűlésen lett volna ugyanis a Szász-féle nagy számodási elaboratum előterjesztendő, de erről illetékes helyen megfeledkeztek! Valóban feltehetjük ezek után a kérdést : Vájjon hol és miben a garancia arra, hogy e rohamos fejlődésben a kibontakozás minden nagyobb rázkodtatás nélkül fog végbemenni s megfogjuk-e találni már nem a továbbfejlődésnek, csak az őrült sietséggel megteremtett helyzet fentartásának célszerű módját és szükséges eszközeit, ha munkálkodásunkban a lázas kapkodás és a bonyodalmakban való tapogatódzás vezet? Tervek, életrevaló eszmék egyre- másra vetődnek a felszínre, hasznos, sőt szükséges volna megvalósításuk de jobb lesz velük fennhagyni, ha a megvalósítás művelete oly szánalmasan ügyetlen és krizisthozó! IPARÜGYEK. A kisipar támogatása. Magyarország gazdasági függetlenségének alapja iparának olyan fejlődése és megerősödése, hogy képes legyen fölvenni a harcot a külföld fejlett iparával. Hatalmas, erőteljes ipar nyomában fellendül a jóllét, emelkedik gazdaságunk. Mindaddig, amig iparunknak csak máról holnapra való tengődés a sorsa, szó sem lehet arról, hogy tényezőjévé váljék gazdasági életünknek olyan értelemben, amint azt szeretnők úgy iparosaink boldogulása, mint gazdasági függetlenségünk érdekében. Ezért csak örömmel lehet fogadnunk és üdvözölnünk minden olyan mozgalmat és kezdeményezést, mely a célok felé segít. Ilyennek tekintjük ezúttal a kereskedelmi és iparkamaráknak azt a munkálatát, melyet a kereskedelemügyi kormány felszólítására, a kisipar állami támogatásának módozataira, illetőleg e támogatás arányosabbá tételére vonatkozóan közelebbről egybeállitottak. Az elfogadott határozati javaslat értelmében a jövőben is szükségesnek tartják a hazai kis- és kézműiparnak gépekkel és pénzzel való segélyezését, de hogy az valójában hatásossá és eredményessé váljék, kívánatosnak tartják, hogy az bizonyos rendszerrel, következetességgel történjék. Az országos értekezlet ennek a következetes és a célt tudatosan szolgáló eljárásnak a módozatait foglalta egybe határozati javaslatában, melyet a következőkben ismertetünk. Az iparkamarák vezetői ezúttal mellőzni kívánják az eddigi ingyenes, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül gyakorolt gépadományozásokat, ezt fölcserélni óhajtják olyan rendszerrel, mely lehetővé teszi a legszegényebb iparosnak is a szükséges munka- és erőgépek beszerzését. Ezzel az eljárással érvényesülni fog az egyenlő elbánásnak az elve s fokozni fogja az egyéni ambíciót. Ebből a célból kívánatos egy olyan I kézműipari fejlesztő-szervezet megállapítása, mely a kormány törekvéseinek megfelelően gondoskodik a gépek beszerzéséről és az iparos műhelyében való felállításáról. A tervezet szerint a gépek vételárának visszatérítése könnyű 10-15 éves amortizálással történnék. Az első évi részletet tekintettel arra, hogy az iparos még ebben az évben bizonyos átmeneti munka- és kezelési nehézségekkel küzd, az állam fizetné az iparfejlesztési alapból, a következő 5 évben már csak kezességet vállalna a részletekért, mig a hátralévő időben az iparos teljesen önerejéből bonyolíthatná le anyagi kötelezettségeit. Az iparfejlesztési mozgalom egységes irányának biztosításáért elengedhetetlenül szükségesnek látszik, hogy a m. kir. statisztikai hivatal s az iparkamarák időről-időre megbízható és kimerítő kis- és kézműipari statisztikai összeírást készítsenek. Ez az úgynevezett kisipari kataszter volna az a tükör, mely megmutatná, hogy hol és milyen arányú támogatást igényel a kis- és kézműipar. A közös gépműhelyeket a jövőben is támogatni kell, de csak ott, ahol ez teljesen indokolt. Az iparkamarák a kis- és kézmüiparosoknak szövetkezetekben való szervezkedését a kellő Lapunk, mai száma 8 Oldal.
