Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
Nagybányai Zltrlap 1911. junius 4. 4 Legszebb China-ezüst tárgyak és evőeszközök nagy raktára Rezső Gyulánál. A „Vasárnapi Újság“ junius 4-iki száma érdekes képsorozatokat közöl báró Bánffy Dezső temetéséről, a király gödöllői tartózkodásáról, a sátoraljaújhelyi Kossuth-szobor és a monoki emléktábla leleplezéséről, a páris-madridi repülőversenyről, a nemzetközi olimpiai konferencia budapesti üléséről. Egy kiváló szép kép a római uj Viktor Emánuel-szobrot mutatja be, egy teljes sorozat a római képzőművészeti kiállítás pavilonjait. Szépirodalmi olvasmányok: Rákosi Viktor regénye, Lévay József és Kosztolányi Dezső versei, Lampérth Géza novellája, Marcelle Tinayre franciából fordított regénye. Egyéb közlemények : cikk (képekkel) a föld alakjáról, Bőhm Károly arcképe, Radisics Jenő emlék plakettje, Gyulai László arcképe, életrajza és egy festménye, pestmegye uj fővárosi palotájának képe, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok; Irodalom és művészet, sakkjáték stb. - A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megréndelhétö a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest,‘IV. kerület, Egyetem-utca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. A vízvezetékhez és csatornázáshoz szükséges összes felszerelések; fürdőszoba és closett-berendezések, angol öntött vas, — ólom — és betoncsövek s mindennemű anyagok leg jutányosabb árak melleit szerezhetők be Harácsek Vilmos Utódai czégnél Nagybányán. Nagy választék tömör arany karkötőkben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fő)-tér, Minorita=rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik niassirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak- szerűséggel és vigyázattal. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Gólya János (Felsőbányai-utea 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és vízvezeték- csatornázásokat, fürdő- és árnyékszék- berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. * Jelenlegi járványos időben nemcsak rendkívüli bacteriumölő hatása, de szerencsés vegyi összetétele folytán legtökéletesebb az összes államokban törvényesen védett: CALOX-FOGPOR ártalmatlan — savmentes — antiseptikus - szagtalanító por, melyből a szájnedvek behatására oxygen (H2 02) szabadul fel. Az oxygen a fogakat az elromlástól óvja, fehéríti, a foghust gyógyítja. A „CAL0X“ a legtökéletesebb fogpor, mely a szájat ideális hygienikus állapotba hozza, üdíti, tisztítja és a fog- kőképződést meggátolja. A „CALOX“ az összes betegségek csiráit (bacteriumait), melyek a szájon át * * igyekeznek a szervezetbe, elpusztítja. Gyermekeket óvja fertőző betegségektől. — 1 szab. acél doboz (mely 3 hónapi használatra elegendő) 1 K 50 f, 4 darabot bérmentve küld: BAJNÓCZY S. gyógyszerész laboratóriuma Nagybánya. * Uj adóalap. Illetékes körökben már sokszor szóba került az agglegények megadóztatásának terve, mely némiképpen kiegyenlítené azt az igazságtalanságot, ami a könnyű és vidám agglegénység és a gondteljes családapaság terhei közt mutatkozik. A pénzügyminiszter most praktikus módon próbálja megvalósítani ezt a régi eszmét. Ugyanis egy tervezeten dolgoznak a minisztériumban, mely nemcsak az agglegényeket, de azokat is adóval sújtaná, kiknek gyermekük nincs. Ez lenne a gyermektelenségi adó. Eddig nem lenne kifogásunk az uj adó behozatala ellen, de — mint halljuk, — a vén leányokat is ugyanezen címen kívánja a tervezet megadóztatni. Ez már nem igazságos, mert azok a szerencsétlen vén leányok olyan szívesen mennének férjhez és teljesítenék honleányi kötelezettségüket, csak volna, aki megkérné őket! Jó lenne, ha a miniszter az uj adó életbeléptetésével kapcsolatban egy házasságközvetitő hivatalt is állítana fel. Keresztelő- és nászajándékok, gyermek evőkészletek szép kivitelben, jutányos árban Rezső Gyulánál CSARNOK.. Kötelező gólyajárás. — Irta: Révai Károly. — Az idei népszámlálás eredményéről kellett dörgedelmes cikket Írnia valamelyikünknek. A vidéki város „Tárogatójának szerkesztője azzal állított be, hogy vezércikk kell! Még pedig éles hangú, ostorozó vezércikk, mert nem szaporodik a magyar ! Szívesen vállalkoztunk annak megírására, amikor is a lap szépirodalmi belmunka- ! társa amúgy foghegyre vetette nekünk: — Csak nehogy olyan kihatása legyen ennek is, mint egy 10 év előtti vezércikknek A. városában. Kérdőleg tekintettünk a poétára; maga a szerkesztő is megdöbbent s izgatottan kérdezé: — Miféle kihatásról beszél? A poéta pár pillanatig gondolkodott, hogy vájjon elmondja-e a csodálatos esetet, melynek szereplői valószínűen még élnek; de aztán megnyugtatta lelkiismeretét s egy illatos szivarra gyújtva, elbeszélte az alábbi történetet, mely a maga nemében ritkítja párját. Engedelmet kért, hogy költött neveket használjon, nehogy valaki kompromittálva érezze magát. Hat urhölgyről és azok férjéről van szó,- kezdte elbeszélését a főmunkatárs, - kik mindnyájan a város társadalmában igen előkelő | szerepet töltöttek be. Az egyik egy báró és felesége, másik alispán, harmadik főügyész, egyszóval magas állású egyének a szereplők. A 10 év előtti népszámlálás után Várday bárónőnek kolosszális ötlete támadt. Olyan- gondolá magában, — melynek kivitele ha sikerül, nevét oda írják a nemzet kultúrtörténetének lapjaira s a késő utódok hálásan emlegetik nevét s esetleg még szobrot is állítanak neki. Valóságos láz fogta el, ha ötletének kivitelére gondolt. Valami csodás buja láz, milyet tiz éves házassága alatt sohasem érzett. Fölséges gondolatok rajzottak lelkében : szebbnél-szebb kis babák, fiuk-leányok, szaladgáltak egyszerre körülötte; harsogó kacaj töltötte be házának minden zugát s közben, mint édes madárcsicsergés hallotta a legfenségesebb szót, a mi a nyelvben csak elő fordulhat: a mamát. A szép Hona bárónő gyermektelen volt. Nem is gondolt 10 év alatt soha utódokra, sőt ellenkezőleg nyűgnek tartotta volna az Isten áldását, mely őt a mozgástól, mulatságoktól s az élvezetek hajhászásától visszatartja. Pedig szeretett mulatni. Maga a báró is bohém ember hírében állott. Kártya, ló, cigány s az ezekkel járó pezsgős estélyek, vadászat, színház, művésznői ismeretségek stb. stb. a báró ur napirendjébe be voltak illesztve. Ilona bárónő a kártya és művészi is- ismerettségek leszámításával, a többi élvezeteknek egyformán hódolt urával. S most mégis láz fogta el, ha babákra gondolt. Valami jó szellem babonázta meg lelkét. Az a gondolat, hogy ő életet adjon egy magához hasonló lénynek, ki átörökölje mindazon nemes tulajdonságokat, melyek benne vannak: valóságos eksztázisba hozta. Hiszen fiatal volt, még alig 28 éves. O, — gondolta, — mily gyönyörrel fogja öltöztetni, becézgetni a kis ártatlanokat,- ha lesznek! Ennél a „ha“-nál kissé gondolkodóba esett ugyan, de azutan csak elmosolyodott. Lesz! bizonnyal lesz, ha ő akarja! Vájjon mi mehetett végbe ebben a gondtalan kedélyű asszonyban ? Semmi egyéb, mint az, hogy egyszer unalmában, (mert voltak ritkán unalmas percei is) elolvasta a vidéki lapnak vezércikkét. A lap bús szerkesztője a népszámlálás adatairól.rótt össze néhány megjegyzést, s a végén — kissé poéta is lévén, lendületesen megírta, hogy „csak anyák méltók arra, hogy előttük a férfi porba hulljon“, továbábbá: „rózsabokor is csak úgy szép, ha ágain gyönyörűséges bimbók fakadnak,“ végül kivágta azt a leghatalmasabb argumentumot: kivágandó az a fa, mely gyümölcsöt nem terem! Hát bizony banális igazságok voltak ezek egytől-egyig s a szép Ilona bárónő szivébe markoltak. — Istenem! - kiáltott föl mely sóhajjal,, - ha nekem is lenne egy . . kettő . . . három! De miért is nincs ? Talán nem akartam, hogy legyen! Nem! nem azért! Hanem mert sohasem gondoltam reá, mint olyan felesleges dologra, ami nem tartozik az élet gyönyörűségeihez. De vájjon lehetne-e? Miért ne? Elmosolyodott s újra kezébe vette a hírlapot. Első olvasásra elkerülte figyelmét a vezér: cikk legdörgedelmesebb része, mely a „nemzet apadásáról“ szól. Hiszen ez a fontos dolog! O pedig jó honleány. Minden nemzeti ünnepen részt szokott venni, sőt még zászlóanya is volt már! Szomorú anyaság! Szaporítani kell a nemzetet, hogy maholnap harminc millió magyar legyen! Összehajtotta a hírlapot s mint valami szerit ereklyét, keblébe rejtette. A szegény vidéki lapszerkesztő se’ hitte volna, hogy „töltelékének megirt cikke valaha ilyen megbecsülésben részesüljön. Ilona bárónőnek ezerféle gondolat cikkázott át agyán. Eszébe jutottak a szászok, az ő „két gyermek“ rendszerükkel. Ha kettő is csak, - de mégis van! Neki pedig egy sincs, nem is volt. Hallott valamit a Dunán túlról is, hol az „Egyke“ virágzik. Még azok is előnyben vannak vele szemben. Rá terelte gondolatát barátnőire, ismerőseire. Egész légió a gyermektelen asszonyok száma. Alig várta, hogy az ura haza kerüljön. A báró valamelyik szomszédos birtokosnál kártyázott már 48 óra óta, többi korhely pajtásaival egyetemben. Csak attól tartott a szép asszony, hogy ha ura nagy veszteséggel kerül haza, akkor kedvtelen, morózus lesz. Olyan emberrel pedig vajmi nehéz az ilyen végtelenül finom, — de kényes, — ügyet megbeszélni. Hátha ki is neveti ? Vagy azt találja mondani: kedvesem! ha gyermekekre van szüksége, kérjen az árvaházból; kap onnan tucatszámra is, ha kell! Igen, de neki árvagyerekre nincs szüksége! Neki csak a magáé kell! Az ő teste és vére! Az ő szép, hullános, aranyos haja, rózsás arca, kék szeme, csöpp ajaka, sugár termete kell, hogy fölujuljon iíju sarjadásban! Megremegett a gyönyörtől. Lehunyta szemét, mint a macska, mikor egérre les. S jött is az egér az ő bohém ura képében. Kedvetlen, fáradt volt, semmi hajlama a cincogásra, álmos szeme kikarikázva, haja kuszáit, ruhája kissé rendetlen; borszaggal, szivarfüsttel telítve. O, pedig a szép asszony mily csodálatos szerelmi vágyat érzett utána! Minő csak házasságuk első napjaiban fojtogatta a szivét. Kipirult arccal, belső izgatottsággal tekintett férjére s szenvedélyesen ragadta meg kezét. — Jöjjön édes Jenőm! Nagyon vártam hazajövetelére! A báró unottan nézett a szép asszonyra, nagyott ásított s kedvetlenül felelt: — Csak röviden édesem, mert álmos vagyok, kissé lepihenek ! — Nem, édes uram! most nem szabad lepihennie! — No még csak az kellene, nekem! Hiszen alig állok lábamon a fáradtságtól! — De most fontos beszédem van önnel! — Majd, ha kipihentem magam! — Halaszthatatlan ! — S mi lenne az a halaszthatatlan ? Olyat én nem ismerek. A bárónő elpirult s még szenvedélyesebben vonta maga mellé urát. Ajaka remegett s egy szót nem volt képes kiejteni. A báró tágra nyílt szemmel nézett az asszonyra s megismételte kérdését. — Nos beszéljen, mi az a halaszthatatlan dolog? Sietek lepihenni, mert menten itt alszom közelében, ami nem lehet nagyon hízelgő önre nézve. Higyje el, mindent unok a már e világon! A szép asszony úgy érezte, mintha arcul ütötték volna. Fölugrott férje mellől, eltakarta lázban égő arcát s remegő ujjai között kitörtek a szivárgó könnyek csöppjei. — O, nincs szerencsétlenebb nő a világon az olyannál, kinek nincsen gyermeke! A báró gúnyosan félrehúzta a száját, végig nézett az asszonyon, aztán ásitva igy felelt: — Kedvesem! Gyönyörű babákat láttam egy kirakatban; valódi francia bábok, holnap egy tucattal fogok beküldeni. Ezzel betette maga után az ajtót s szobájába távozott. A szép asszonyból kitört a keserűség. — Istenem! Tiz év óta ma fogott el először a vágy, a legnemesebb érzés vágya s most is csak kigúnyolásban van részéin! 0, pedig érzem, hogy én életet tudnék adni egy angyalnak, kihez í fogható nem lenne e főid kerekségén!
