Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-04 / 23. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. junius hó 4. 23. szám. TÁRSADALMI SS SZEFIRODAT.MI HETILAP. , * ' V* ‘ * Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Kö'zISnye Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8—12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(FŐ)>tér 14. ■ .... — hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ ■ ■■ Pü nköst. Áldott Szentlélek reánk szállj! Érzem szivemben Istent; őt, akit még az egek sem foghatnak be. Lelkem e boldogságtól megremeg, mint a lég, melyen fehér galamb száll át. Oh, a szivemen száll át a fehér galamb; a te lelked fehér galambja ez, én Istenem! Ünnepelek; ma Pünköst ünnepe van. Lángol már szivem érzése; keblem átmelegült. A nyári nap forró sugara hull reám. Oh a Pünköst forró hitének melege ez; az gyújtja, perzseli, lobogtatja lel- kemet, midőn rágondolok az első Pünköst csodás eseményeire, nagy dolgaidra, Szentlélek Isten! Az alvó tenger ébredhetett igy, mikor átfut rajta az üde reggel, mint ahogy megmozdult az elaltatott, lecsillapított tenger: a jeruzsálemi közvélemény. Csattogva csap rá valami nagy erő láthatatlan szárnya és rázza, himbálja százados ágyában, mint a szél a rózsafát. Isten minden munkája csodás. A lelkek mámorossá lesznek; édes bortól részegedtek meg ezek. Szent érzéseket kezdenek kibeszélni nyíltan, mindennek hallatára olyan ihlettel és melegséggel, hogy szavak tüzétől lángra gyűl a szív, amely azt meghallja. Zendülve szökkennek a hullámok, zen- dülve csordul ki lelkűkből a forró meggyőződés árja, az égig lobog lelkesedésük. A zsibongó tenger arcán fény suhan át: a menny fénye. Szemök, szivük sugara tiszta, mint a menny. Ezek az emberek boldogok; lelkűkbe szállt az áldott öröm, az édes megnyugvás, a világban nem ismert béke, az üdvösség. Nem tudjuk másként kifejezni: Isten lelke van rajtuk, bennök. Érzik a lelkek boldogító jelenlétét s nem ismernek már félelmet. Péter ezreknek prédikál és beszéde ékesszólás lesz: „Nincsen senkiben másban üdvösség.“ Jézus az üdvözítő. A Jézus szent nevében kezdi meg a világtörténelem uj korszakát nehány tanulatlan halász és I *vámszedő. Most roppant meg a régi világ alkotmánya. Ezek a kész, egész hittel és meggyőződéssel teljes személyiségek már keresztények; olyanféle emberek, aminőket nem látott még a világ. S mig élő, közvetlen viszonyban élnek Istennel, lelkűkben a legeszményibb formában, a szivek egy szent érzésében megszületett, az embereket összekötő legfenségesebb kapocs: az anyaszentegyház. Isten lelke alkotta az egyházat. Erezze szivében Istent minden ember, legyen mindenkinek Pünköst ünnepre. A Pünköst Istene az Atya, aki számon tartja hajszálainkat és a kicsinyek leikébe is leszáll s a gyönge erejévé, a kételkedő megnyugtatójává, a szomorkodó vigasztalásává lesz. 0 az élő hatalmas Isten. Ne tagadd meg magadban e lelket, ápold ezt mindenki lelkében, mint kertedben ápolod a virágot. Az üde virág bájos, de az üde, ép, romlatlan lélek még bájosabb. Örvendezzél, hogy Isten nem lakik a végtelen távol örök messzeségében tőlünk, a Pünköst hirdeti, hogy lelkűnkben van az ő igazi lakása. Töltse el lelked magasztos öröm, szálljon át azon is a fehér galamb. Két lélek ölelkezzék ez ünnepen: lelked és az örök lélek. Ez ünnepen a legnagyobb az ember; teljes önállósága előtte áll; a maga szive dobogását hallja, a maga lelke rezdülését követi. A keresztény személyiségek a Pünköst tüzében égnek; a Pünköst szüli a reformátorokat is. Alakuljon ki mindenkiben a keresztény személyiség. Egyénileg állunk szemben Istennel. Üdvöm, kárhozatom magamtól függ és Istentől, kinek kegyelme leszáll a megnyílt szívbe. Nyíljék meg szivünk és csendes áhítattal várjuk a zúgó szél zendülését. Istent soha nem várta hiába az emberi szív. Az apostolok önálló, egész személyiségek voltak, de az egy érzés is összedobbantotta szivüket; ők anyaszentegy- házat alkottak. Mozduljon szivünkben is az érzés, hogy szent az egyház és szent a közösség, melyre ez czéloz. Necsak jogi kötelék legyen az egyház, harrem közös szent érzésünk kijelentése. Az egyház kebelén adjunk üdvösséget a nyugtalan emberi szívnek. Mi is megtaláltuk azt, mint hajdan az örvendező tanítványok. Az egyház lelke az Isten lelke legyen. Erezze ez ünnepen mindenki Istent és a szivek dobbanjanak össze! A mennyből fehér galamb száll alá; Pünköst van. László János ref. s. lelkipásztor. R nagybányai Hírlap tárcája. Versek. — Irta: Egy leány. — I. Akácos ligetben . . . Akácos ligetben szép tavaszi estén, Összejött egy ifjú s egy dalos leány; Kezüket megfogták, összeért az ajkuk, Mert szerették egymást forrón, igazán. Akácos ligetben egy bús őszi estén A férfi a nőnek hidegen köszön; S csak azt érzik, mintha egy homályos [emlék Szállna át megtépedl, fáradt lelkűkön. II. Magamban ülök . . . Magamban ülök kis szobámban, A kályhában lobog a tűz; Lelkem egy régi, édes álmot Mind távolabb, mind messzebb űz. Magambán ülök kis szobámban, Kint őszi bús eső esik. Valahol messze énekelnek, Valaki mostan esküszik . . . III. Útközben. Az állomás széles pcrronján Egy gyászruhás szép lány halad, Ép amikor nagyot sikoltva Tova robog a gyorsvonat A füstös fülke ablakából Egy bús fiú a lányra néz, Mig ezer színes, bűvös álom A lánnyal együtt ködbe vész . . . IV. Tél és tavasz. Odakünt még tél volt, hó födte a földet, A megfagyott utón csak röpült a szánka; Lázas tűzben égve egy fiúhoz simult Remegő ajakkal egy kék szemű lányka. Májusi nap tűz le, csattog a madárdal, Rózsabimbó pattan, virul az akácfa; Bársonyos mezőkön dideregve bólyong Könnyel a szemében a kékszemü lányka. V. Az ideáljaim. Volt nekem már ideálom, Mindenféle kis legény, Mind megannyi bájos álom, Letűnt lázas kis regény. Volt nekem már ideálom Gimnazista meg kadét; De az a sok kislány álom Mint köd oszlott szerteszét ... VI. Valahol mulatnak. Valahol mulatnak harsogó kacajjal, Visszhangozik tőle erdő és berek; Valaki azt súgja egy kislány fülébe: „Te vagy az egyedül, kit szivem szeret!u Valahol zokognak szivettépő búval, Visszhangozik tőle erdő és berek; Nincs már, aki súgja a kislány fülébe: „ Te vagy csak egyedül, kit szivem szeret!“' Lapunli. mai száma ÍO Oldal.
