Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
1911. május 28. Wa.gybányai Hírlap 5 17. dr. Köves Miklós ügyvédnek „László Lajos“; máj. 23. Román János erdőmunkásnak „Róza“; máj. 23. Madarász András bányamunkásnak „József“; máj. 23. Pomján László bányamunkásnak „László“ nevű gyermeke. Meghaltak: máj. 18. Kerekes Elvira Ibolyka, gkath., 2 hónapos, kovács-segéd gyermeke, tü- dőgyuíadásban; máj. 20. Mike István János, rkath., 2 éves, iskolaszolga gyermeke, roncsoló toroklobban; máj. 20. Ferszigán György, gkath., 3 hónapos, napszámos gyermeke, tüdőgyuladás- ban; máj. 20. Nagy Béla, rkath., 13 hónapos, bányamunkás gyermeke, tüdőgyuladásban; máj. 20. Tokár Juliánná férj. Petrován Györgyné, rkath., 36 éves, szatócs neje, vakbélgyuladásban; máj. 22. Rusz Sándor, gkath., 5 hónapos, napszámos gyermeke, rángógörcsökben; máj. 22. Csicsán Afimné özv. Madarász Elekné, gkath., 68 éves, napszámos, végelgyengülésben; máj. 25. Kiss István, rkath., 7 éves, tanuló, bányamunkás gyermeke, agyhártyagyuladásban. Házasságot kötöttek: Balogh Károly csizmadia-mester és Roppantó Zsuzsána szakácsné nagybányai; Faluba János pék-segéd és Farkas Mária szakácsné nagybányai; Váradi Ernő állomásfelvigyázó és Kosa Vilma nagybányai; Sztán Sándor kerékgyártó-segéd nagyváradi és Madarász Emília Anna varrónő nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Lachmanyuk Flórián katona-őrmester kisszebeni és Sztáron- szky Dominika varrónő nagybánya-kőbányatelepi; Marosán Miklós napszámos és Laboncz Mária napszámos nagybányai; Kovács András József kőfaragó-segéd és Rónai Anna szakácsné nagybányai; Izsák Mihály terménykereskedő kolozsvári és Hausmann Málcsi nagybányai lakosok. * Jelenlegi járványos időben nemcsak rendkívüli bacteriumöló hatása, de szerencsés vegyi összetétele folytán legtökéletesebb az összes államokban törvényesen védett: CALOX-FOGPOR ártalmatlan — savmentes — antiseptikus — szagtalanító por, melyből a szájnedvek behatására oxygen (H2 02) szabadul fel. Az oxygen a fogakat az elromlástól óvja, fehéríti, a foghust gyógyítja. A „CAL0X“ a legtökéletesebb fogpor, mely a szájat ideális hygienikus állapotba hozza, üdíti, tisztítja és a fog- kőképzódést meggátolja. A „CALOX“ az összes betegségek csiráit (bacteriumait), melyek a szájon át igyekeznek a szervezetbe, elpusztítja. Gyermekeket óvja fertőző betegségektől. — 1 szab. acél doboz (mely 3 hónapi használatra elegendő) 1 K 50 f, 4 darabot bérmentve küld: BAJNÓCZY S. gyógyszerész laboratóriuma Nagybánya. * A „Vasárnapi Újság“ május 28-iki száma szép képekben közli a legfrissebb aktualitásokat, köztük a franciaországi repülőgép-katasztrófa képeit s az áldozatul esett minisztereket,*a turini kiállítási sportünnepeket, a tavaszi lóversenyt, Strauss „Rózsalovag“-jának budapesti előadását (feltűnő szép képekben. Egy közlemény a sárközi nép művészetét mutatja be. Szépirodalmi olvasmányok: Szász Béla és Mezei Sándor verse, Kaffka Margit novellája, Rákosi Viktor regénye, Marcelle Tinayre franciából fordított regénye. Egyéb közlemények: az elhunyt báró Bánffy Dezső arcképe, kép Achim András temetéséről, Mahler Gusztáv és Harmat Hedvig arcképei, a budapesti katonai díjlovaglás nyertesei, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. - A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt kor., a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV. kerület, Egyetem-utca 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Tudomásul. Mély tisztelettel hozom a nagyérdemű vidéki közönség becses tudomására, hogy Nagybányán a Kossuth Lajos-utcában lévő Lendvay-téren a „Nemzeti-Szálló“ helyiségében megfelelő istálló és kocsi-szin áll a t. vidéki közönség fuvara rendelkezésére. A vendéglő kitűnő magyar konyhával van ellátva, valamint hamisítatlan italok mindenkor kaphatók. Tisztelettel a vendéglős. Debreczeni Márton. Bányász és költő! Lehet-e ezt a két fogalmat egyesíteni ? Debreceni Márton megmutatta, hogy lehet. A bányász a föld mélyébe száll, hogy fölkeresse kincseit; a költő a szív legtitkosabb rejtekeit aknázza ki. Ö mindkettőben nagy volt. A bányászattal a haza jólétét, a költészettel a haza dicsőségét akarta emelni. De nem ő az oka, hogy életfeladatát sem egyik — sem másik téren meg nem oldhatá tökéletesen. Sok hasznost, nagyot és szépet kezdett meg ezer nehézséggel küzdve s mindenben bizonyságát adva a benne lakó hatalmas szellemnek, — de megtört, letűnt, elfelejtetett. Ez a nagyok életének sajnálatos végzete. A kalotaszegi szegény fazekas mesternek gyermeke, ki a kolozsvári collégium legjelesebb tanulója volt s ki a latin és görög klasszikuso- ' kát könyvnélkül tudta: bányász lett. Egyszer ; véletlenül Désaknára került s ott megismerke- ! dett a sóbányahivatal tisztjeivel. Egy Berényi nevű kamaraispán adta neki az első eszmét: bányászszá lenni. Erről a désaknai kirándulásáról Írja jegyzeteiben: „Soha egy testületnél is oly barátságos, oly jóérzelmü emberekre nem találtam; ezek elsőtől — utolsóig hivatali rang, születés s más különböztetés nélkül, mint testvérek látszanak együtt élni. Volt közöttük egy szájas vig ember, ki mindenképen igyekezett rábeszélni, hogy menjek Selmecre, legyek kamarai hivatalnok, mert ennél bizonyosabb kenyér nincs.“ Debreczeni Márton sorsa Désaknán eldőlt. 1823. őszén Selmeczre indult Bukovinán keresztül, hol egy Fundu Moldovi nevű faluban 3 hónapot töltött egy vas- és rézbányánál. 1823. november 8-án érkezik Selmeczre s neki lát tanulmányainak. Huszonnégy órában csak egyszer eszik, de azért nem csügged s gyakran mondja: „Az a gondviselés, mely eddig oly különösen vezérelte sorsomat, ezután sem hagy el!“ Bevallja, hogy mig a selmeci előadásokat nem hallgatta, képzete se’ volt a valódi tudományról. 1825-ben végezte kitüntetéssel az akadémiát s jutalmul bányagyakornokká, később rodnai olvasztó-mesterré neveztetett ki. A mint Rodnán hivatali állását 1826-ban elfoglalta, kipattant leikéből a költészet. Rodná- nak festői völgye, a smaragdzöld hegyek, a regényes környék, lelkének költői erejét megnyilatkozásra hozta. A nagy hősköltemény, a „Kióvi csata,, megéneklésének gondolata Rodnán fogant meg lelkében. 1828-ben Hunyadmegyébe került Csertésre, hol kémlész volt; 1829-ben Zalatnán ellenőr; 1833-ban zalatnai kohónagy és igazgatósági ülnök; 1839-ben bánya-kohó és uradalmi igazgató; 1840-ben az erdélyi kir. kincstár bányaűgyi előadója, mig végre 1842-ben bányatanácsossá neveztetett ki, mely minőségben szolgált 1848. augusztus 22-ig. Ettől az időtől kezdve, a szabadságharc lezajlásáig a pénzügyminisztérium bányászati osztályában szolgált igazgató helyettesként, mint tanácsos. A költészet tündérvilágát s az exakt tudományok munka mezejét egyesítette. Mig a költészetben remek alkotásaival előre haladt, azalatt az erdélyi bányászat körében oly mélyreható újításokat eszközölt, melyek a nemzetgazdaságnak e nevezetes ágát a tökély addig nem ismert fokára emelte, neki pedig „az első erdélyi bányász“ nevet szerezte meg. Az ő tudománya volt az úgynevezett Csigaíuvó, melyről a Jahrbuch 1842. évi füzete azt Írja: „A Debreczeni Márton kir. bányatanácsos által feltalált csigafuvó egyszerűsége, csekély költségbe kerülő volta, nagy erőképessége és feltűnően csekély légveszteség tekintetében minden eddigi fúvókat messze túlszárnyal, miért is a derék feltalálót a leghálásabb elismerés illeti. Debreczeni dolgozta fel azt a tervet is, hogy mi módon lehetne a sóbányáknál használatlanul heverő konyhasót sziksógyártásra használni. így ölelte fel alkotó talentuma az egyetemes bányaügyet. Későbbi életéről, működéséről majd máskor. A bányász búcsúja. — A selmeci „Bursch“ dalokból. — Halld, a torony harangja búg, Szerencse fel! Vígan dalolnak a fiúk; Szerencse fel! Az akna mélye átölel, Élj boldogul, most válni kell! Szerencse fel, szerencse fel! Babám, most válni kell! A mély aknában mindenütt Szerencse fel! Sötét van, még a hold se' süt, Szerencse fel! Egy holdsugár se' tűz reánk, Csak mécsesünkből gyönge láng, Szerencse fel! szerencse fel! Csak halvány, gyönge láng! Bár borzadok a mélybe lenn, Szerencse fel! Ahol kemény a küzdelem, Szerencse fel! De bármilyen nagy a veszély, Bányász testvérem csak ne félj! Szerencse fel, szerencse fel! Testvérem csak ne félj! S ha nem is látsz többé viszont, Szerencse fel! Én békességben távozom, Szerencse fel! Ha holtan hoznak vissza tán, Egy könnyet ejts sírom porán. Szerencse fel, szerencse fel! Az én sírom porán! Mert ki a csillagokban él, Szerencse fel! A hű szerelmet védni kell. Szerencse fel! Mint édes atya nyújt kezet, És a sötéten átvezet. Szerencse fel, szerencse fel! A parton átvezet! Adj hát egy csókot angyalom, Szerencse fel! Mivelhogy tőled búcsúzom. Szerencse fel! Oszt' jöjjön, a mit sorsom ád, Élj boldogul, s ne sírj tovább! Szerencse fel, szerencse fel! Babám ne sírj tovább ! Fordította: . Révai Károly. BÁNYÁSZATI HÍREK. Személyi hírek. Hullán János, a fernezelyi kohóhivatal főnöke, hivatalos kiküldetésben Korompára utazott. — Kovács Károly körmöcbányai m. kir. bánya- tanácsost a pénzügyminiszter Nagybányára küldte ki a cyanidlugzás tanulmányozására. Műszemle. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, bányaigazgató a kerületbeli bánya- és kohóműveknél tartandó műszemlére utazott. Távolléte alatt az igazgatói teendőket Martiny István főbányatanácsos látja el. Nyugbéresek szemléje Felsőbányán. Múlt szombaton tartotta meg a kiküldött bizottság Felsőbányán a nyugbéresek rendes évi szemléjét. Ez alkalommal Bradofka Frigyes m. kir. bányatanácsos, a felsőbányái bányahivatal főnöke fényes ebédet adott, melyen az ottani hivatal össses tisztviselői, a polgármester, Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos és a kiküldött bizottság három tagja: L. Berksz Leó, dr. Kádár Antal és Révai Karoly vettek részt. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete.
