Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
2 Nagy bányai Hírlap 1911. január 15. értékét csak munkáikban váltják művészeink aprópénzre; de ki törődik az aprópénzzel, mikor dúsgazdag alföldi városok töméntelen kincseket kínálnak? Aki pedig Bohemiában szakszervezetet szeretne csinálni, az biztosítson minden tag számára tízezer korona subven- ciót, mert a művészet nem azért koplal, hogy még a szabadságát is odaáldozza. Ennek nagy ára van és sok Rothschild pénzes-zsákja szükségeltetnék hozzá! * * * * Az izraelita hitközség papja részére a bizottság csak az esetben javasolja a 40 köbméter tüzifasegély megadását, ha magyar szónoklatokat tart. Ez a kívánság azért alapos, mert zsidóvallásu polgártársaink túlnyomó részének anyanyelve magyar, magyar érzelmüségükkel mindenkor büszkélkednek, kell tehát, hogy ennek még a Jehova házában is kifejezést adjanak s ez bizonynyal eddig is csak azért nem történt meg, mert nem is gondolhattak arra, hogy papjuk az ő cselekedeteiben nem mindenkor tökéletes. Ez alkalommal az is megbeszélés tárgyát képezte, hogy a magyar ajkú gör. kath. lakosság érdekében a városnak szintén oda kellene hatni, hogy az oláh templomban is hangozzék el olykor az ékes magyar szó, természetesen csak prédikációk formájában, mert a lithurgiai nyelvbe semmiféle beleszólási jogunk nincs. Egyik lelkes, magyarajku gör. kath. bizottsági tag vállalkozott is arra, hogy tömeges aláírással ellátott kérelemben kéri ki a város erkölcsi támogatását a kitűzött cél elérésére s midőn ezen törekvést lapunk részéről hasonló, sőt talán kitartóbb lelkesedéssel igyekezünk támogatni, kicsinyhitűnek kell azt a megjegyzést kijelentenünk, mely szerint leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak a magyar szónoklat bevezetése elé! Tessék Nagykároly városának példáját követni; szinte kétévtizedes, az igaz, hogy fanatikusan kitartó küzdelem után elérte azt, hogy magyar nyelvű szónoklatban dicséri a magyarok Istenét a magyarajku gör. katholikusak nagy tömege! A gör. kath. egyház lithurgiai nyelvét a világért se akarja s hiába is akarná bárki is megváltoztatni, de viszont az a meggyőződés nem alapos, hogy a gör. kath. egyház u. n. egyházi nyelve az oláh volna,, mint ahogy a róm. kath. egyház szónoklati nyelve sem kizárólag a magyar, de francia, német, spanyol — a nemzetek nyelve szerint. Ha hát a hívek egy jelentékeny része magyar, a gör. katholikusok egyházi nyelv gyanánt jog szerint a magyart is követelhetik. A drágaság. Január 14. A drágaság fejlődésében nincs megállás, mondja egy szakírónk. Ebben igaza van, mert habár a szükségleti cikkek árai nem folytonosan és állandóan emelkednek, néha egyik-másik cikknél áresés is mutatkozik, de azért az irányzat állandóan biztos emelkedést mutat. Ma már nem a borban száll a gyöngy fölfelé, hanem a tápszerek, ruházkodási cikkek és lakások árai szálíanak fölfele, azzal a különbséggel, hogy mig a borgyöngy jól teszi, ha föl- száll, addig a drágaság jobban tenné, ha abban hagyná a léghajótól megirigyelt dicsőséget. Századunkat a villamosság századának nevezik, pedig ép oly, sőt talán még több joggal nevezhetnék a drágaság századának is. A villamosság csak a városokban, a nagyobb kultúrával biró helyeken tud magának tért hódítani, a drágasággal ellenben találkozunk a legkulturát- lanabb helyeken is. Jéíen van mindenütt, csakhogy a kisebb igényű és a tápszereit s részben ruházati cikkeit is maga termelő földműves, kevesebb igényű falusi iparos, kereskedő, hivatalnok nem érzi annyira, mint a városi és így nagyobb igényekkel rendelkező lakosság. Az igények nagyok, a jövedelem kevés. Az iparossegédek sztrájkolnak, a tisztviselők követelnek, hogy nagyobb jövedelemhez jussa- ! nak és mikor azt megkapták, akkor látják, hogy a drágaságra való tekintet nélkül számítottak, mert az nem maradt el. Tévedés azonban azt hinni, hogy a drágaság előidézésében a sztrájkoknak valamelyes szerepük van, ezzel épen ellenkezőleg a drágaság az oka a sztrájknak. A jövedelemszaporitással a drágaságot nem lehet csökkenteni, mert amint a termelők észreveszik, hogy valamely társadalmi vagy gazdasági osztály helyzete javult, rögtön áremelést csinálnak. És ebben igazuk is van, mert a javuló helyzetet a teherszolgáltató osztályok újabb megterhelése követi és azok nem lehetnek önmaguk ellenségei s annyira önzetlenek, hogy ne igyekezzenek a tehertöbbletet más uton-módon csökkenteni. Csakhogy abban nincs igazság, hogy egy osztály helyzetének javítását a többi osztályok helyzetének romlása kövesse. És ez pedig úgy van. Pl. az iparosoknak nyújtott állami támogatás a kiadások növekedésével kapcsolatos. A mezőgazdák részére támogatásként nyújtott mezőgazdasági termény-behozatali vám a termények árának emelkedését idézi elő, - ezt pedig a többi osztályok fizetik meg. Ebből láthatólag a mi az egyiknek előnyös, az a másiknak hátrányos, csakhogy mig az iparosoknak nyújtott állami támogatás oly kis mértékben emeli a közterheket, hogy az szétszórva alig érezhető, addig a behozatali vámok sokkal súlyosabban érintik a fogyasztókat. Még egy másik ok is van ez utóbbi ellen. Az ipar fejlesztése a teherbíró képességét növeli és az egész iparos társadalomnak érdeke a fejlődés. A behozatali vám előnyeit azonban a gazdáknak csak egy kis része élvezi, t. i, az a része, amelyiknek van fölös termése. Mert tudni kell, hogy a magyar u. n. földtulajdonosoknak csak csekély része termel annyit, hogy abból eladásra is jusson és a birtok kicsinysége miatt ez az eladás a kisgazdáknál nem számottevő és nem oly mennyiségű, hogy annak a vámmentes behozatal versenyt okozzon már azért sem, mert eladásra rendszerint helyben vagy valamely közeli vásáron kerül. Mindennemű drágulás az élelmiszerek áraival van kapcsolatban. A lakásdrágaságot, a ruhadrágaságot valamely közgazdasági zavar képes fölidézni ugyan, de ezek ideig-óráig tartanak az időnek segítségére lenni ebben a felette fontos munkában. Felöltötte köpenyegét s elindult a hivatalba. Előbb beszólt a konyhába: Isten veled Klárikám. Neked bizonyára sok dolgod van ? Oh dehogy, hangzott a kedves csicsergő válasz, éppenséggel semmi dolgom sincs. Megcsókolták egymást rendes szokás szerint s Flórián ur bosszúsan lejtett tova. Telve keserűséggel dörmögte: Még csak mnntegetődzni sem tartotta érdemesnek . . . * A reggeli pipa nem Ízlett Flórián urnák. Nem az asszony töltötte, mint ahogy eddig szokásban volt. Betért hát a kis szatócsboltba, ahol cipőpertlitől kezdve dohányig minden kapható volt és néhány szivart választott ki. A vézna, sovány boltosné egy írott papírdarabot vett elő, belegöngyöli a szivarokat s lehetőleg bájos mosolylyal nyújtotta át a morózus Flóriánnak. Flórián, merő szórakozottságból, vizsgálta a kezébe nyomott csomagot. Hirtelen elsápadt, majd rákvörössé vált s villogó szemekkel bámulta a csomagoló papíron látható Írást. Aztán rohant ki a boltból köszönés nélkül s olvasni kezdte az összegyűrt papírlapon az Írást: . . .„Mi kimondhatatlan boldogság volt az kedvesem, téged viszontlátni oly hosszú válás után. Bár sohasem fordultam volna el tőled, de a megbánás most már késő. A szerencsétlen frigy, melyet kényszerből kötöttem - meggondolatlanul sajnos, felbonthatatlan. Szenvedek, hidd el, kimondhatatlanul szenvedek“. . . A felindulástól reszketve vágta zsebébe Flórián az átkos papirszeletet. Jóságos ég! Hiszen ez Klárika Írása! Neje szerelmes szavakat intéz máshoz! De kihez?... Valakihez, akit már régen nem látott s akit egész leikéből imád! ... Ez hát a talány megfejtése. Most már érti neje szórakozottságának az okát, meg tudja magyarázni hidegségét. Újból kivette e rettenetes papírlapot. Simára vasalta a tenyerével s elmerengett. Hogyan kerülhetett ez a szerencsétlen levél a szatócsboltba ? Úgy lesz, igen, bizonyosan úgy lesz, hogy ez a valaki, akinek szól, vélet- lenségből el szórta. * Nehéz órái voltak Flórián urnák az irodában. Alig várta a delet, úgy robogott be a lakásába, mint a gyorsvonat. Az arca fehér volt, mint a kréta. Az Istenért édes, mi bajod ? Sikoltott rémülten a kis feleség. Olyan őszinte igaz, aggodalom érzett ki a hangjából, hogy Flórián megdöbbenve emelte fel fejét, kémlelő tekintete bosszúsan vizsgálta az asszonyka arcát. Álnok, kigyó! gondolta magában s aztán hangosan felelt. Igenis, bajom van. Ah szent Isten, sopánkodott az asszonyka. Szegény férjecském. Azonnal orvosért küldök. Nem szükséges, felelt zordan Flórián; rajtam orvos nem segít. Hát mi bajod, édesem, szólt, hadd segítsek, de én nem tudlak igy látni. Most már nem tudott magán uralkodni Flórián ur. Úgy bömbölt, mint az orkán. Micsoda, Még te kérdezed ? Az ártatlanság leple alá akarsz bújni, te, te, hűtlen céda teremtés! Felelj, mit tettél a hátam mögött? A . . a . . . hátad . . . mögött ? . . . Flórián benne volt most már a svungban. Keserű kacagásra fakadt. Két hónapi házasság persze, hogy hosszú. Ilyen nagy idő alatt hogyne unná meg az asz- szony a férjét . . . Az asszonyka úgy állott a tomboló férj előtt, mint egy villámsujtoit virág. Nefelejtskék szemeiből sűrűn hullott a könny. Beszélni kezdett s csak úgy csuklóit a hangja. — Hát ezt érdemeltem én tőled Flóri ? így beszélsz te, aki jól tudod, hogy mennyire szeretlek! . . . Flóri, édes Flórikám, emlékezz vissza, milyen boldogok voltunk . . . — Igen, igen, voltunk — vágott közbe indulatosan a férj. Eltaláltad az igazi jelzőt; voltunk boldogok, amig rá nem szedtél, a mig Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott; I894=ben. Rezső Gyula ÉKSZERÉSZ s: NAGYBÁNYA, ss Rákóczi=(Fő)=tér 22, Alapittatott: 1894-berl. Ajánlja dúsan felszerelt raktárit az összes híres gyártmányú arany-, ezüst- és nickel órákban. Nagy választék arany- és ezüst ékszerekben; = továbbá valódi és China-ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. —------------ --
